Ezt a tórusz önárnyékának (segédgömbös!) szerkesztése közben hallottam meg... mármint az SK verziót.
Imádom ezt a számot, de eddig csak egy feldolgozását (vagy az eredetit?) ismertem. Most aztán hallgathatom naphosszat.
2012. május 30., szerda
2012. május 28., hétfő
2012. május 26., szombat
Lakóból még vizsgáznom kell, abból olyan 4-esre számítok.
Ábrisból szerintem jó ha 3-mas lesz a vizsgám.
Statikából ha tanulok rendesen (nemtom mikor) még ötös is lehetek.
Matekból tegnap voltam pótzh-n, és mindent egy lapra tettem fel, mert féltem, hogy elrontom ha kettő zh-t írok, ezért csak egyet írtam, de annak nagyon (-nagyon) jól kellett sikerülnie. Pipa.
Épszerkből annyira büszke vagyok a hármasomra!! Elsőre átmentem a vizsgán!!! Örülök.
Mechmatból úgy szólt a megegyezés, hogy kettesek leszünk. Hopsz négyes ;) Úgyhogy még egy programot megírok még hétvégén örömömben. Szeretek programozni. Izgi. Csak nehéz úgy, ha az ember korábban még sose tette. De a pillanat, amikor lenyomod az F5-öt, és nem hibát jelez, hanem elindul, és akkor elkezd dobogni a szíved, és megnézed a kirajzolt függvényt, ami persze lehetetlen alakú...és akkor kezded elölről...
Pali nagyon (-nagyon) sokat segített.
Francia négyes. Jeee. De ez úgyse számít.
Épalapot meg még nem írták be.
És az éptörit sem. Pedig abból is négyes leszek, o-je-je-je. Ötös lett a beadandóm, és így :P
Hm, mintha ötös nem sok lenne. És mégis örülök. Fura. Lehet, erre nem fogok ösztöndíjat kapni. Ez van, kihajtottam a belemet, és elégedett vagyok az eredménnyel. Nem tudom hogy lehetett volna jobb.
Ábrisból szerintem jó ha 3-mas lesz a vizsgám.
Statikából ha tanulok rendesen (nemtom mikor) még ötös is lehetek.
Matekból tegnap voltam pótzh-n, és mindent egy lapra tettem fel, mert féltem, hogy elrontom ha kettő zh-t írok, ezért csak egyet írtam, de annak nagyon (-nagyon) jól kellett sikerülnie. Pipa.
Épszerkből annyira büszke vagyok a hármasomra!! Elsőre átmentem a vizsgán!!! Örülök.
Mechmatból úgy szólt a megegyezés, hogy kettesek leszünk. Hopsz négyes ;) Úgyhogy még egy programot megírok még hétvégén örömömben. Szeretek programozni. Izgi. Csak nehéz úgy, ha az ember korábban még sose tette. De a pillanat, amikor lenyomod az F5-öt, és nem hibát jelez, hanem elindul, és akkor elkezd dobogni a szíved, és megnézed a kirajzolt függvényt, ami persze lehetetlen alakú...és akkor kezded elölről...
Pali nagyon (-nagyon) sokat segített.
Francia négyes. Jeee. De ez úgyse számít.
Épalapot meg még nem írták be.
És az éptörit sem. Pedig abból is négyes leszek, o-je-je-je. Ötös lett a beadandóm, és így :P
Hm, mintha ötös nem sok lenne. És mégis örülök. Fura. Lehet, erre nem fogok ösztöndíjat kapni. Ez van, kihajtottam a belemet, és elégedett vagyok az eredménnyel. Nem tudom hogy lehetett volna jobb.
állapot
|
2012. május 25., péntek
2012. május 24., csütörtök
Épszerk- completed
Meglett az épszerk vizsgám.
Hármas. A vizsga igazából kettes, de elég pontom gyűlt össze idáig ahhoz, hogy bármilyen osztályzatot szerezzek.
Amióta hazajöttem kevéssé kommunikáltam emberekkel, és az épszerkbe temetkeztem.
Hétfőn az egyetemen találkoztam Agresszívvel és Ijedttel- ők satatika vizsgáról jöttek, én meg az épszerk pontjaimat üldöztem.
Kedden elmentem hegedűre. Szerdán Emivel voltunk előkészítőn. De ez mind olyan, hogy "kössük össze a kellemest a hasznossal"...csak persze a barátaimmal is jobb lenne nyugodt körülmények között találkozni. Ja igen, hétfőn zenekaron is voltam, úgyhogy végre viszontláttam kedvenc pulttársam :) meg utána még maradtunk beszélgetni.
Ezeken kívül egyszer felhívtam Erőst, meg egyszer Vidékit, meg egyszer Erős engem, de akkor már nem tudtam vele beszélni.
És ennyi.
Nekem ez kevés.
Ez olyan, mint az éhhalál. Ráadásul a minőségi éhezés. Nem 10 perces mekis kajákra vágyom, hanem minőségi időtöltésre a barátaimmal.
Nem voltam itthon egy hétig, és egyikőjükről se tudok semmit ... hogy kivel mi történt.
Meg jó lenne most leinni magam a sárga földig, de az is csak barátokkal jó (majd holnap ;)).
2012. május 23., szerda
2012. május 22., kedd
2012. május 21., hétfő
Szerelmesek szigete
-És mit tudnak csinálni ezen a szigeten?
Mire olyan arcot vághattam volna, hogy "szerinted??" meg hogy "ezt most komolyan megkérdezted??" már folytatódott: -Te itt fél perc után vetnéd magad vízbe!
És tényleg.
Mármint elképzeltem. És tényleg vízbe vetném magam fél perc után.
Nem tudom mért vagyok ilyen. Jobban visszagondolva, tehát ameddig csak vissza tudok gondolni, csak menekülök az emberek elől. Mindig elfutok (vagy vízbe vetem magam :P).
Remélem ki lehet ezt nőni.
Azt hittem megoldás lesz, ha kitörlöm Artúrt, mert hogy annyi időt töltöttünk együtt, hogy elkezdtem vele összehasonlítani az embereket, amiből sok jó nem származhat az olyan emberek számára, akiknek az értékrendje úgymond normális. Persze ez nem számít, mert e nélkül is találok én hibát az emberekben, hiszen keresek is. És aki keres, talál.
Azóta rájöttem, hogy igazából azért töröltem ki, mert nagyjából 2 éve ismerjük egymást (vagy nem ismerjük), ami több mint az egy, tehát több. Lehet, hogy túl jóban lettünk, tehát ideje volt vízbe vetni magam -vagy mi.
"Vele is csak azért voltál jóban, mert biztos lehettél benne, hogy sose fog bepróbálkozni."
Csak most azon iparkodom, hogy kitöröljem azt, aki eljött velem biciklizni, (futni, evezni, korcsolyázni, falat mászni,) fotózni, lényegében bármikor elviselte a társaságom, akit felhívtam, ha tehetetlen voltam, küldött virágot, amikor bánatos voltam, meglocsolt húsvétkor (!), eljött a koncertjeimre, nem erőszakolta le a kaját a torkomon, de ellophattam a paradicsomot a tányérjáról (:P), hidegen hagyták a hisztijeim, csomószor megnevettetett és mindig türelmes. Na pont ezért.
Igazából akárkiről fel tudnék sorolni szépeket, de nem teszem, mert a hibákat keresem, hogy legyen ok a menekülésre. Úgyhogy ezért is.
Egyszer úgyis minden megoldódik. Remélem az épszerkem is, mert az most nagyon nincs megoldódva, és még csak nem is tanultam ma se, úgyhogy inkább alszom, és ilyen lányregényeket nem írogatok.
Az úton egyébként készült "blog", majd kiteszem. Majd.
2012. május 12., szombat
Tavak
Ez vicces lesz.
Na tső!
A beadás sikerült. Adri hagyta, hogy ne jelenjek meg személyesen, de annyi feladatot adott, ami 3 napra is sok lett volna: "Na, lesz munkád hétvégére!"
Még mit nem ;) Kész lettem egy éjszaka alatt.
2012. május 10., csütörtök
Előre hozott beadás
Vár rám egy csodás hét, ha az ég és Adri is úgy akarja.
Az éptörim megvan, 3-mas lett, úgyhogy nem kell javítózhznom. A falmászótermem alakul, akár csak a mechmat házim. A kérdés csak az, hogy beveszik-e előbb... És ez az, ami Adrin múlik.
Úgy volt, hogy Petra átjön ma, de túl későn írtam neki, úgyhogy ő átaludta a reggelt :) Pedig nagyon nagy szükségem lett volna egy segítő kézre.
Azért remélem elkészülök.
2012. május 9., szerda
A bogger nem engedi, hogy használjam. Szomorú.
Erőssel voltunk ma a dobozban. Nagyon király hely. Nagyon király.
Tegnap meg leadásmozit tartottunk. Igazán mulatságos volt. Szeretek Agresszívvel és Ijedttel lógni.
Na jó, le kell írnom:
-És mi van azzal a sráccal?
-Kivel? 27-tel (nevén szólítottam).
-Öö. Nem. Jajj, nem jut eszembe, hogy hívják. A fotós.
-A Hóhér?
-Neeem. Akivel falat mászni voltatok.
-Jahogy az Artúr. Őt letöröltem.
-Hogy mi? De miért?
Na és ez az, amit még Agresszív se biztos, hogy megértett, úgyhogy magyarázat nincs.
Erőssel voltunk ma a dobozban. Nagyon király hely. Nagyon király.
Tegnap meg leadásmozit tartottunk. Igazán mulatságos volt. Szeretek Agresszívvel és Ijedttel lógni.
Na jó, le kell írnom:
-És mi van azzal a sráccal?
-Kivel? 27-tel (nevén szólítottam).
-Öö. Nem. Jajj, nem jut eszembe, hogy hívják. A fotós.
-A Hóhér?
-Neeem. Akivel falat mászni voltatok.
-Jahogy az Artúr. Őt letöröltem.
-Hogy mi? De miért?
Na és ez az, amit még Agresszív se biztos, hogy megértett, úgyhogy magyarázat nincs.
2012. május 7., hétfő
Leadtuk
Leadtuk az összes leadandót. És most nagyon jó.
A rajz volt az utolsó. Annyi ember rohangált a 3-on. Mindenki szép rajzokat hurcibàlt.
Lent az épszerk ment nagyban.
És ennek mi mind részesei vagyunk. És ez nagyszerű.
Örülök.
2012. május 5., szombat
2012. április 30., hétfő
2012. április 28., szombat
biohajvágószalon
Annyira rég óta szerettem volna már levágatni a hajam.
Tegnap aztán majdnem be is mentem a fodrászhoz. Vagyis én bementem volna, HA nincs zárva. De zárva volt.
Ez van, ha az ember lánya mindig későn jár haza.
De ma!
Rég izgatott már, hogy mitől bio ez a biohajvágószalon, meg elv. elég occsó.
No eljöttem és kipróbáltam.
Nem mondom, szép lett a hajam, meg pihepuha (XD na tessék, nem 5 kiskölök csorgatja a nyálát utánam...XD a buszsofőr is rámmosolygott).
Most kéne találkozni 27-tel, nem pedig 3 napja. Akkor nem sok értelme volt fogdosni a hajam, bezzeg most: uhh.
Szóval elégedettnek elégedett vagyok.
De nem olyan volt, mint a fodrász-fodrász. Ezt most nemtom ki érti...
________________________________________________________________________
Ha egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám üzemifodrászat. Már ha ez egy szó, de attól tartok kettő, csak én most egybe írtam.
Azóta voltam mondjuk úszni, és a hajam máris nem olyan jó. Remek. Sikerült olyan frizurát csinálni, ami csak beszárítva működik. No de mindegy, úgyis megnő nemsokára.
Lényeg, hogy ez a szalon lényegében franchise-ként mükszik. Mindenfelé van már a városban, és az a titka, hogy olcsó, és mivel olcsó(bb a többinél), nagyon sokan járnak ide, és így megengedhetik hogy olcsó legyen. Amíg bent voltam kb. 5 percenként jöttek a vendégek, volt 6 fodrász, sitty-sutty: mosás-vágás-szárítás, és már ülhetett is be a következő. Az én hajammal tököltek a legtöbbet. Mondjuk azért mert a felét eltüntették(!!!).
-Mennyit vágjak?
-Ne sokat.
-Így jó?
-Na jó, talán annál picit többet...
-Így?
-Ok.
.....
-Kiritkíthatom egy picit, hogy olyan könnyed legyen?
-Rendben, egy picit.
... Na igen, a hossza az rövid, az egy dolog... de a hajamat egész hosszában ritkította ki, szóval ha azt vesszük most kevesebb mint a fele maradt meg. Ugye levágták mondjuk az 1/3-át, vagy többet, és a maradéknak kiszedték a felét... az most mennyi? ÁÁÁÁÁÁ 2/3-nak a fele, az nálam 1/3.. ÁÁÁ. Szóval most kevés hajam maradt, ez a lényeg.
Visszanő, visszanő.
Tegnap aztán majdnem be is mentem a fodrászhoz. Vagyis én bementem volna, HA nincs zárva. De zárva volt.
Ez van, ha az ember lánya mindig későn jár haza.
De ma!
Rég izgatott már, hogy mitől bio ez a biohajvágószalon, meg elv. elég occsó.
No eljöttem és kipróbáltam.
Nem mondom, szép lett a hajam, meg pihepuha (XD na tessék, nem 5 kiskölök csorgatja a nyálát utánam...XD a buszsofőr is rámmosolygott).
Most kéne találkozni 27-tel, nem pedig 3 napja. Akkor nem sok értelme volt fogdosni a hajam, bezzeg most: uhh.
Szóval elégedettnek elégedett vagyok.
De nem olyan volt, mint a fodrász-fodrász. Ezt most nemtom ki érti...
________________________________________________________________________
Ha egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám üzemifodrászat. Már ha ez egy szó, de attól tartok kettő, csak én most egybe írtam.
Azóta voltam mondjuk úszni, és a hajam máris nem olyan jó. Remek. Sikerült olyan frizurát csinálni, ami csak beszárítva működik. No de mindegy, úgyis megnő nemsokára.
Lényeg, hogy ez a szalon lényegében franchise-ként mükszik. Mindenfelé van már a városban, és az a titka, hogy olcsó, és mivel olcsó(bb a többinél), nagyon sokan járnak ide, és így megengedhetik hogy olcsó legyen. Amíg bent voltam kb. 5 percenként jöttek a vendégek, volt 6 fodrász, sitty-sutty: mosás-vágás-szárítás, és már ülhetett is be a következő. Az én hajammal tököltek a legtöbbet. Mondjuk azért mert a felét eltüntették(!!!).
-Mennyit vágjak?
-Ne sokat.
-Így jó?
-Na jó, talán annál picit többet...
-Így?
-Ok.
.....
-Kiritkíthatom egy picit, hogy olyan könnyed legyen?
-Rendben, egy picit.
... Na igen, a hossza az rövid, az egy dolog... de a hajamat egész hosszában ritkította ki, szóval ha azt vesszük most kevesebb mint a fele maradt meg. Ugye levágták mondjuk az 1/3-át, vagy többet, és a maradéknak kiszedték a felét... az most mennyi? ÁÁÁÁÁÁ 2/3-nak a fele, az nálam 1/3.. ÁÁÁ. Szóval most kevés hajam maradt, ez a lényeg.
Visszanő, visszanő.
2012. április 27., péntek
2012. április 23., hétfő
X1,2
Hű, a tegnapi nap... Mesés volt!
Rajzon 2 sráccal vagyok együtt: az egyik hiperaktív, a másik meg kicsit az életből (de leginkább az alkotóhétből) kiábrándult, én meg vagyok, amilyen vagyok. Na és így kell nekünk egy hatalmas lapra valami "o" betűt kreálnunk. Elég mókás.
-Megszakítva: most minden olyan meseszép. Az emberek fagyit esznek az utcán, jó kis zene szól a fülemben, kifejezetten jó illatom van (:p szeretek átalvatlan éjszakák után jó illatú lenni)...
-Ismét megszakítva: találkoztan Flórával. Annnnyira jó. Múltkor már majdnem találkoztunk, aztán mégis ott volt az a fránya majdnem. Most viszont jót dumáltunk :)
Szóval a tegnap:
"Alkotás" után elindultan a lakásba. De aztán a Blahán mégis leszálltam, hogy vegyek valami fölsőt. Csomó mindent felpróbáltam, de valahogy az összes ruhát túlságosan kivágottnak éreztem, vagy hivalkodónak, vagy ilyesmi. Végül megleltem a tökéletes darabot... Fizetés közben belegondoltam, hogy ha Aranyos itt lenne, nyilván mást vettem volna. Szóval a választásom egy egyszínű, szürke hosszúujjúra esett, ami természetesen elég hosszú is :)
Ezen este a lányok fél órát röhögtek.
Vásárlás után felmentem a lakásba, aztán haza. Otthon összeraktam 2 napi ruhát, a "partyfelsővel", majd elindultam a MU-ba.
Petra meghúzta a fülem ^^ Csinált egy nagyon cuki dobozt, ami egy bögrét, és rengeteg rumos-meggyes szamosmarcipánt rejtett- ezúton is millió puszi neked.
Az utolsó Kockavetőt néztük meg. Sok minden érthetőbbé vált, de több részlet is hibájára változott. Persze azért jó volt, hiszen ez a Kockavető!
Utána jött a gyros a Blahán, de a Shrek már elmaradt, mert Kristófot nem engedték be az Akácba, helyette felmentünk a lakásukra egy vbk-ra. Ezer éve nem ittam vbk-t...
Onnan kocsival elvittek a szülrik az Örsre, ahonnan trovila isméta lakásban termettem ;)
Pici smink, kigomboltam a szürke felsőm felső 2 gombját (!!)- Agresszív később azt mondta legalább még 2-t illett volna legalább XD -és készen is álltam a bulira.
Most már tényleg beültünk az Akácba, ahol szerintem baromi jól elvoltunk Agresszív, Aranyos, Erős, meg én. Sajnáltam, hogy Ijedt nincs velünk, de ő szervező volt az építésznapokon.
Itt aztán kaptam a felsőmért rendesen- szakadtunk a röhögéstől. Aranyos azt mondta, ha felmegyünk a Corvintetőre rögtön elmegyünk mosdóba, és ruhát cserélünk.
________________________
Jájj, nagyon szupi volt ott az Akácban!
Maga a buli nem volt egy nagy szám. Tömegnyomor volt, ragadt a padló, a sok részeg emberke folyton elesett. De Agresszív azt mondta, hogy a sítáboris se volt jobb: igazat adtam neki, és inkább élveztem. Amúgy is a társaság (már a szűkebb) nagyon jó volt, és csak ez számít. Addig amíg a barátaimmal vagyok kevéssé izgat milyen egy buli.
Aztán megláttam valakit... Ő is észrevett... Felismert!!! Intettünk egymásnak mosolyogva...aztán mindkettőnk gyorsan elmondta a megfelelő cimborájának, hogy úristenúristen itt van a srác/lány a koncertről!-milyen koncert?-hát még szeptember elejéről, az ITI.-hol?-ott. Itt van a haverja/barátnője is-hát jó, engem annyira nem izgat.
Ez jó, hogy a szeptember így felidéződött. Nem mintha most felnőttek módjára viselkedtünk volna, de én akkor is örültem már annak is, hogy látom- amit 4en mi ott műveltünk anno ;)
Szerettem volna kommunikálni vele. De ő nem akaródzott odajönni, én meg hiába voltam vele úgy, hogy nincs mit vesztenem, a lányok visszatartottak, mondván, hogy mindig én figyelmeztetek mindenkit hogyan is kell viselkednie egy úrihölgynek. Najó, de ez az úrihölgy szeptemberben túl korán lelépett, nem adta meg a számát, mikor kérték, és nem mosolygott kellően, mikor visszanézett (fáradt voltam, na)...azt hiszem ez a kelleténél jobban megviselte az illetékest.
Mindegy- vissza a bulihoz: jóó volt :)
Kb. 2-től/fél3-tól 3-ig jött egy eszméletlen jó zeneblokk. Úúúgy őrjöngtünk. Huh.
Aztán.
And then-nothing.
3:50-kor szálltam fel a buszra, ami HAZAvitt. Erős megvárta velem, aztán ő is ment.
Negyed5-kor feküdtek le, még írtam anyunak, meg 27-nek (ez lett a neve tegnap óta annak, akinek feljebb még nem volt). Beállítottam az órát negyed12-re...
9:18-kor ébresztett Ijedt.
Valahogy visszaaludtam. Fél 11-kor apa ébresztett... Megint próbáltam visszaaludni, de a 11:15-öt már nem vártam meg.
Utána meglátogattam a nagyszüleimet, ahol megebédeltettek :)
Itt jön az a rész, ami feljebb is szerepel, hogy találkoztam Flórával :)
Az egyetemen keserves "O" betűkkel szenvedtünk. Negyed8-ig szenvedtünk azokkal a keserves "O" betűkkel. Végül már mindenki elment, csak 3-man maradtunk a csoportból: Gergő, a tanár, meg én.
Este leesett, hogy Gergőnek aznap volt a szülinapja! Velem, és borzalmas betűkkel töltötte a szülinapjának estéjét. Ezt még mindig nem tudtam felfogni.
__________________________
Végül is az ő dolga.
Másnap reggel kellett bemennünk.
Azt hittem sose fogunk végezni, de délre elkészült a nagy mű, igen!
Egy ideig még tébláboltam, aztán rájöttem, hogy meg tudom én csinálni a másnap délelőttre hagyott munkánkat egyedül is.
Mire igazán nekifogtam Dávid előkerült, és megcsináltuk ketten.
Később megérkezett Pali, hogy segítsen programozni. Persze előbb elmentünk ebédelni :) Agresszívvel és Ijedttel.
8-kor indultunk el haza...
Huh, majdnem utolértem magam :)
Tegnap full fölösleges volt bemenni.
_____________________________
Mégsem értem utol magam, de már mindegy is.
Most jön a nagyhalál.
A következő napok/hetek a túlélésről fognak szólni :(
Rajzon 2 sráccal vagyok együtt: az egyik hiperaktív, a másik meg kicsit az életből (de leginkább az alkotóhétből) kiábrándult, én meg vagyok, amilyen vagyok. Na és így kell nekünk egy hatalmas lapra valami "o" betűt kreálnunk. Elég mókás.
-Megszakítva: most minden olyan meseszép. Az emberek fagyit esznek az utcán, jó kis zene szól a fülemben, kifejezetten jó illatom van (:p szeretek átalvatlan éjszakák után jó illatú lenni)...
-Ismét megszakítva: találkoztan Flórával. Annnnyira jó. Múltkor már majdnem találkoztunk, aztán mégis ott volt az a fránya majdnem. Most viszont jót dumáltunk :)
Szóval a tegnap:
"Alkotás" után elindultan a lakásba. De aztán a Blahán mégis leszálltam, hogy vegyek valami fölsőt. Csomó mindent felpróbáltam, de valahogy az összes ruhát túlságosan kivágottnak éreztem, vagy hivalkodónak, vagy ilyesmi. Végül megleltem a tökéletes darabot... Fizetés közben belegondoltam, hogy ha Aranyos itt lenne, nyilván mást vettem volna. Szóval a választásom egy egyszínű, szürke hosszúujjúra esett, ami természetesen elég hosszú is :)
Ezen este a lányok fél órát röhögtek.
Vásárlás után felmentem a lakásba, aztán haza. Otthon összeraktam 2 napi ruhát, a "partyfelsővel", majd elindultam a MU-ba.
Petra meghúzta a fülem ^^ Csinált egy nagyon cuki dobozt, ami egy bögrét, és rengeteg rumos-meggyes szamosmarcipánt rejtett- ezúton is millió puszi neked.
Az utolsó Kockavetőt néztük meg. Sok minden érthetőbbé vált, de több részlet is hibájára változott. Persze azért jó volt, hiszen ez a Kockavető!
Utána jött a gyros a Blahán, de a Shrek már elmaradt, mert Kristófot nem engedték be az Akácba, helyette felmentünk a lakásukra egy vbk-ra. Ezer éve nem ittam vbk-t...
Onnan kocsival elvittek a szülrik az Örsre, ahonnan trovila isméta lakásban termettem ;)
Pici smink, kigomboltam a szürke felsőm felső 2 gombját (!!)- Agresszív később azt mondta legalább még 2-t illett volna legalább XD -és készen is álltam a bulira.
Most már tényleg beültünk az Akácba, ahol szerintem baromi jól elvoltunk Agresszív, Aranyos, Erős, meg én. Sajnáltam, hogy Ijedt nincs velünk, de ő szervező volt az építésznapokon.
Itt aztán kaptam a felsőmért rendesen- szakadtunk a röhögéstől. Aranyos azt mondta, ha felmegyünk a Corvintetőre rögtön elmegyünk mosdóba, és ruhát cserélünk.
________________________
Jájj, nagyon szupi volt ott az Akácban!
Maga a buli nem volt egy nagy szám. Tömegnyomor volt, ragadt a padló, a sok részeg emberke folyton elesett. De Agresszív azt mondta, hogy a sítáboris se volt jobb: igazat adtam neki, és inkább élveztem. Amúgy is a társaság (már a szűkebb) nagyon jó volt, és csak ez számít. Addig amíg a barátaimmal vagyok kevéssé izgat milyen egy buli.
Aztán megláttam valakit... Ő is észrevett... Felismert!!! Intettünk egymásnak mosolyogva...aztán mindkettőnk gyorsan elmondta a megfelelő cimborájának, hogy úristenúristen itt van a srác/lány a koncertről!-milyen koncert?-hát még szeptember elejéről, az ITI.-hol?-ott. Itt van a haverja/barátnője is-hát jó, engem annyira nem izgat.
Ez jó, hogy a szeptember így felidéződött. Nem mintha most felnőttek módjára viselkedtünk volna, de én akkor is örültem már annak is, hogy látom- amit 4en mi ott műveltünk anno ;)
Szerettem volna kommunikálni vele. De ő nem akaródzott odajönni, én meg hiába voltam vele úgy, hogy nincs mit vesztenem, a lányok visszatartottak, mondván, hogy mindig én figyelmeztetek mindenkit hogyan is kell viselkednie egy úrihölgynek. Najó, de ez az úrihölgy szeptemberben túl korán lelépett, nem adta meg a számát, mikor kérték, és nem mosolygott kellően, mikor visszanézett (fáradt voltam, na)...azt hiszem ez a kelleténél jobban megviselte az illetékest.
Mindegy- vissza a bulihoz: jóó volt :)
Kb. 2-től/fél3-tól 3-ig jött egy eszméletlen jó zeneblokk. Úúúgy őrjöngtünk. Huh.
Aztán.
And then-nothing.
3:50-kor szálltam fel a buszra, ami HAZAvitt. Erős megvárta velem, aztán ő is ment.
Negyed5-kor feküdtek le, még írtam anyunak, meg 27-nek (ez lett a neve tegnap óta annak, akinek feljebb még nem volt). Beállítottam az órát negyed12-re...
9:18-kor ébresztett Ijedt.
Valahogy visszaaludtam. Fél 11-kor apa ébresztett... Megint próbáltam visszaaludni, de a 11:15-öt már nem vártam meg.
Utána meglátogattam a nagyszüleimet, ahol megebédeltettek :)
Itt jön az a rész, ami feljebb is szerepel, hogy találkoztam Flórával :)
Az egyetemen keserves "O" betűkkel szenvedtünk. Negyed8-ig szenvedtünk azokkal a keserves "O" betűkkel. Végül már mindenki elment, csak 3-man maradtunk a csoportból: Gergő, a tanár, meg én.
Este leesett, hogy Gergőnek aznap volt a szülinapja! Velem, és borzalmas betűkkel töltötte a szülinapjának estéjét. Ezt még mindig nem tudtam felfogni.
__________________________
Végül is az ő dolga.
Másnap reggel kellett bemennünk.
Azt hittem sose fogunk végezni, de délre elkészült a nagy mű, igen!
Egy ideig még tébláboltam, aztán rájöttem, hogy meg tudom én csinálni a másnap délelőttre hagyott munkánkat egyedül is.
Mire igazán nekifogtam Dávid előkerült, és megcsináltuk ketten.
Később megérkezett Pali, hogy segítsen programozni. Persze előbb elmentünk ebédelni :) Agresszívvel és Ijedttel.
8-kor indultunk el haza...
Huh, majdnem utolértem magam :)
Tegnap full fölösleges volt bemenni.
_____________________________
Mégsem értem utol magam, de már mindegy is.
Most jön a nagyhalál.
A következő napok/hetek a túlélésről fognak szólni :(
2012. április 17., kedd
Hogy is hívják
Nem tudok róla semmit.
Betegesen megkedveltem, pedig semmit-semmit nem tudok róla.
Alig mesélt valamit. Soha semmit nem mondott. Mindig csak ippeg hogy részleteket.
Az életének egyetlen egy hónapjába avatott be, aminek én is úgymond része voltam.
És most így hosszú idő után az az egyetlen kérdésem maradt felé:
"Who the fuck are you?"
Eddig 2 néven találtam rá. De simán lehet, hogy van több is.
És olyan röhelyes, mert még gyerek. Egy nagy gyerek. Egy helyes nagy gyerek.
Már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van kedvem viszontlátni.
Na tessék, vége is. Letörölt- vagy én őt, de nem, ő engem. Mielőtt bármit kérdeztem volna.
Lehet sose létezett. Nem is valóságos...
Betegesen megkedveltem, pedig semmit-semmit nem tudok róla.
Alig mesélt valamit. Soha semmit nem mondott. Mindig csak ippeg hogy részleteket.
Az életének egyetlen egy hónapjába avatott be, aminek én is úgymond része voltam.
És most így hosszú idő után az az egyetlen kérdésem maradt felé:
"Who the fuck are you?"
Eddig 2 néven találtam rá. De simán lehet, hogy van több is.
És olyan röhelyes, mert még gyerek. Egy nagy gyerek. Egy helyes nagy gyerek.
Már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van kedvem viszontlátni.
Na tessék, vége is. Letörölt- vagy én őt, de nem, ő engem. Mielőtt bármit kérdeztem volna.
Lehet sose létezett. Nem is valóságos...
Táska
Mi rejlik egy építésztanonc kistáskájában ilyenkor?
Iratok
Pénz
Kulcs
Telefon
Ipod
Pár papírzsebkendő
Szemöldökcsipesz
Hegyes Kohinor ceruza
Sniccer
Iratok
Pénz
Kulcs
Telefon
Ipod
Pár papírzsebkendő
Szemöldökcsipesz
Hegyes Kohinor ceruza
Sniccer
Ruha
Pénteken le kellett fújnom 2 hegedű órát, a zenekart és a kamarát is, hogy aludhassak picit Burkusország nagy kalandjai előtt.
De aztán épalap után Aranyos megkérdezte:
-Judit, te mit csinálsz most?
-Megyek haza aludni!
-Nem jössz el vásárolni?
-Muszáj aludnom.
-Nem tart sokáig...-na persze. Itt romlott el minden.
Arayos ment vacsorázni, ahhoz kellett neki új ruha.
Mostanában szinte lehetetlen, hogy eljussak vásárolni, és ha véletlenül betévednék valakivel, már nincs is kedvem hozzá, mert minek... (Igen, ez borzalmas érzés.)
Mondtam hát Aranyosnak, hogy mennyire jó lenne, ha nekem is lenne valami ok, hogy ruhát vegyek. Találtunk is hamar: kedden lesz az X1,2, ahol ha minden igaz összefutunk ..hm, valakivel, akinek még nem adtunk nevet, és vészesen hasonlít valaki másra, minden tulajdonságában, kinézetében, nevében, úgyhogy nehéz.. szóval mért ne vegyek valami jó fölsőt?
Persze aztán nem vettem semmit.
Aranyos nemtom végül melyik ruhát vette meg, mert otthagytam a próbafülkében, és eljöttem, mikor már az ájulás kerülgetett a fáradtságtól.
A metrón aztán ahogy ültem bambán, és néztem ki a fejemen, a rajztáblával a lábaimnál, feltűnt átellenben egy hasonló helyzetben és állapotban ülő lány: Agresszív volt az. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki :)
Ruhám nem lett, de gondolat épp elég összegyűlt a fejemben.
Hogy pont ő neki akarnék tetszeni? Meg már ezer éve nem találkoztunk, akkor mit is akarunk egymástól? Vagyis ő tőlem... Vagy nemtom.
-Tudod mit kéne még venni? Egy szép melltartót.- Na lehet, hogy e miatt a mondat miatt nem vettem végül inkább semmitsenem.
De aztán épalap után Aranyos megkérdezte:
-Judit, te mit csinálsz most?
-Megyek haza aludni!
-Nem jössz el vásárolni?
-Muszáj aludnom.
-Nem tart sokáig...-na persze. Itt romlott el minden.
Arayos ment vacsorázni, ahhoz kellett neki új ruha.
Mostanában szinte lehetetlen, hogy eljussak vásárolni, és ha véletlenül betévednék valakivel, már nincs is kedvem hozzá, mert minek... (Igen, ez borzalmas érzés.)
Mondtam hát Aranyosnak, hogy mennyire jó lenne, ha nekem is lenne valami ok, hogy ruhát vegyek. Találtunk is hamar: kedden lesz az X1,2, ahol ha minden igaz összefutunk ..hm, valakivel, akinek még nem adtunk nevet, és vészesen hasonlít valaki másra, minden tulajdonságában, kinézetében, nevében, úgyhogy nehéz.. szóval mért ne vegyek valami jó fölsőt?
Persze aztán nem vettem semmit.
Aranyos nemtom végül melyik ruhát vette meg, mert otthagytam a próbafülkében, és eljöttem, mikor már az ájulás kerülgetett a fáradtságtól.
A metrón aztán ahogy ültem bambán, és néztem ki a fejemen, a rajztáblával a lábaimnál, feltűnt átellenben egy hasonló helyzetben és állapotban ülő lány: Agresszív volt az. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki :)
Ruhám nem lett, de gondolat épp elég összegyűlt a fejemben.
Hogy pont ő neki akarnék tetszeni? Meg már ezer éve nem találkoztunk, akkor mit is akarunk egymástól? Vagyis ő tőlem... Vagy nemtom.
-Tudod mit kéne még venni? Egy szép melltartót.- Na lehet, hogy e miatt a mondat miatt nem vettem végül inkább semmitsenem.
2012. április 16., hétfő
2012. április 12., csütörtök
2012. április 10., kedd
Piros napernyő
A K-ból kifelé jövet felnéztem a szemközti épületre.
A nap már csak finoman súrolta a homlokzatát, és ebben az óvatos (nincs rá jobb szó) napsütésben ott állt egy piros napernyő.
Az egész annyira idilli volt.
Azóra minden szép, minden kedves.
Pedig csak egy napernyőt láttam. Egy piros napernyőt.
(Ez egy nagyon régi post, csak most sikerült közzétenni.)
A nap már csak finoman súrolta a homlokzatát, és ebben az óvatos (nincs rá jobb szó) napsütésben ott állt egy piros napernyő.
Az egész annyira idilli volt.
Azóra minden szép, minden kedves.
Pedig csak egy napernyőt láttam. Egy piros napernyőt.
(Ez egy nagyon régi post, csak most sikerült közzétenni.)
Narancs
Múlt csütörtökön 8-ig volt statika előkészítő.
Persze előtte ábris leadás, épszerk zh, rajz zh beadás. Ilyen sorrendben. Meg persze reggel hegedű óra.
Mondanom sem kell, hogy a toppon voltam.
Ijedttel megbeszéltük, hogy akkor most csinálunk valamit picit. (Ezt a megbeszélést is megnehezítettem persze...)
Ez a csináljunk valamit pedig nem lett más, mint narancsevés a kopaszi gáton. Este.
Vibarban.
Aztán persze elindultunk vissza, még a narancsok előtt, mert megijedtünk...
És akkor volt egy pillanat:
A nadrágom tiszta vizes volt az esőtől, sötét volt, hideg volt, szél volt, megviseltek voltunk (eddig imparfait), bandukoltunk, pucoltuk a narancsot... (passé composé) Na és akkor már csak nevetni tudtam. Csak nevetni. Még nevetni.
________________________________________________________
Amikor ott legbelül elpattan valami, és nem sírsz, mert valaki olyannal vagy (Ijedt <3), akivel mindig jó nevetni ("Minek veszekedni, amikor verekedni is lehet" analógia alapján, minek sírni, ha nevetni is tudunk), meg a sírás különben is a csúnya nők menedéke.
Szóval nevettem. Az esőben, szélben, sötétben, naranccsal és Ijedttel.
Itthon persze senki sem akarta elhinni, hogy narancsot enni indultunk a kopaszi gátra. Mára már kevéssé izgat. Aki nem hisz a szavamnak, az nemtom miben hisz.
Pénteken aztán bepótoltuk a hangulatos, meghitt narancsevést az egyetem kertjében, és oda már Agresszív is csatlakozott. Kár, hogy el kellett futnom hegedűre, de addig remek volt a többiekkel. A péntek délutánok többnyire jók, ha sikerül összefutnunk, mielőtt szétszélednénk.
Aztán jött a hétfő, és vele együtt az éptöri zh... nem részletezném, mert úgyis megbuktam. De utána megint tartottunk narancsevészetet. Ez mostanra szertartássá vált.
A narancs jó. Mire megpucolod lehiggadsz. Ahogy a szádba veszed, érzed, hogy keserű, de mégse száraz, és sok gerezdből áll, hogy könnyen megosszuk egymással.
Utána kiültünk a Szabadsághídra, és ott ültünk :) Akkor már négyen. Krisztián is velünk tartott -a Hóhér nem.
Ma Vidékivel osztoztam a narancsomon, miközben ő egy furcsa ábrán szemléltette, miként bukott el sorra az elmúlt hetek feladatain, én meg néztem ki a fejemen, és erősen sajnáltam magam az épalap munkám miatt.
Aztán hazavonatoztunk.
Csöndben ültünk, lehunyt szemmel, és a túlélésre koncentráltunk.
Az ablakon besütött a nap.
Mennünk kell mászni! Mielőbb!!!
Opciók:
De kell!
Aki érez magában erőt, meg kedvet, az hívjon fel, vagy írjon, és menjünkmenjünkmenjünk. Ha holnap lenne jó, akkor még ma írjon, hogy biciklivel menjek, meg legyen nálam valami megfelelő öltözék. Kérlek titekeeet.
Opciók:
- szerda délután (az holnap van)
- csütörtök reggel (1-ig érek rá)
- csütörtök este (de az már picit para)
De kell!
Aki érez magában erőt, meg kedvet, az hívjon fel, vagy írjon, és menjünkmenjünkmenjünk. Ha holnap lenne jó, akkor még ma írjon, hogy biciklivel menjek, meg legyen nálam valami megfelelő öltözék. Kérlek titekeeet.
4 lovas
-Megy a négy lovas, és meghódítja a várost! Hoztátok a stukkereket?
A puszta üres volt, és sík. Általában mint a puszták.
Életnek vagy civilizációnak semmi nyoma, amerre a szem ellát. Néhol facsoportok törték meg a horizont egyenes vonalát.
Csönd volt. Vihar előtti csönd.
Négy lovas közeledet- azaz távolodott- szóval haladt előre- vagy hátra. Ügettek a dimenziótlan semmiben. Itt se a tér, se az idő nem létezett.
-Akkor vágtázhatunk?
-Várjatok, még összeszedem magam- mondta a Jámbor, de természetesen nem szó szerint magára, hanem a szárra gondolt... bár ki tudja. Szeles időben a lovakkal jobban kell vigyázni. Fontos a lélekjelenlét.
És vágtáztak.
A szélben lobogott a hajuk, meg a lovak sörénye.
Nem léteztek korlátok, nem voltak emlékek, nem fájtak sebek.
Csak a Puszta, és ők négyen.
Mi négyen.
A puszta üres volt, és sík. Általában mint a puszták.
Életnek vagy civilizációnak semmi nyoma, amerre a szem ellát. Néhol facsoportok törték meg a horizont egyenes vonalát.
Csönd volt. Vihar előtti csönd.
Négy lovas közeledet- azaz távolodott- szóval haladt előre- vagy hátra. Ügettek a dimenziótlan semmiben. Itt se a tér, se az idő nem létezett.
-Akkor vágtázhatunk?
-Várjatok, még összeszedem magam- mondta a Jámbor, de természetesen nem szó szerint magára, hanem a szárra gondolt... bár ki tudja. Szeles időben a lovakkal jobban kell vigyázni. Fontos a lélekjelenlét.
És vágtáztak.
A szélben lobogott a hajuk, meg a lovak sörénye.
Nem léteztek korlátok, nem voltak emlékek, nem fájtak sebek.
Csak a Puszta, és ők négyen.
Mi négyen.
Fal meg a mászás
Falmászótermet tervezek épalapra, most már lassan egy hónapja, úgyhogy nagyon el kellett már menni mászni egyet.
Korábban voltam már. Többször is. Na de tegnap...
Szóval az úgy volt, hogy:
"Tíz kicsi fasírozott hazafelé masírozott- megevett belőlük egyet a róka."
Már az indulás is nehézkesen ment. Egyfelől nem akartam elindulni, amíg nincs kész a makettem. Másfelől szerettem volna, hogy Erős is velünk jöjjön. Na ebből a kettőből egy se valósult meg :(
Aztán mire összeszedtem magam már az élettől is elment a kedvem, a falmászásról nem is szólva.
Vicces volt ilyen hangulatban találkozni Artúrral, aki meg -úgy tűnt- pörgött.
ELVIlEG csak könnyű pályán másztunk. Na én azokkal is megszenvedtem. Nem kicsit.
Általában ahol Artúr felért egy perc alatt (esetleg 2), nekem az jó (jobb) esetben negyed óra volt. Minimum negyed óra.
Kész szerencse, hogy ilyen türelmes emberrel mentem.
A legutolsó falon már elbuktam. Semmi erő nem volt bennem, és már elindulnom se sikerült. Sebaj, megesik.
6-tól 8-ig ott voltunk, ami azért nekem kemény volt. De jó. Nagyon jó :)
Azóta kevéssé tudok mozogni.
És ma egy 2-3 kilós makettet cipelgetek egy hatalmas dobozban, amin nincs fogás.
Hiába:
"Man, things are good"
Most valahogy minden olyan... nem is tudom. Nyugodt.
Korábban voltam már. Többször is. Na de tegnap...
Szóval az úgy volt, hogy:
"Tíz kicsi fasírozott hazafelé masírozott- megevett belőlük egyet a róka."
Már az indulás is nehézkesen ment. Egyfelől nem akartam elindulni, amíg nincs kész a makettem. Másfelől szerettem volna, hogy Erős is velünk jöjjön. Na ebből a kettőből egy se valósult meg :(
Aztán mire összeszedtem magam már az élettől is elment a kedvem, a falmászásról nem is szólva.
Vicces volt ilyen hangulatban találkozni Artúrral, aki meg -úgy tűnt- pörgött.
ELVIlEG csak könnyű pályán másztunk. Na én azokkal is megszenvedtem. Nem kicsit.
Általában ahol Artúr felért egy perc alatt (esetleg 2), nekem az jó (jobb) esetben negyed óra volt. Minimum negyed óra.
Kész szerencse, hogy ilyen türelmes emberrel mentem.
A legutolsó falon már elbuktam. Semmi erő nem volt bennem, és már elindulnom se sikerült. Sebaj, megesik.
6-tól 8-ig ott voltunk, ami azért nekem kemény volt. De jó. Nagyon jó :)
Azóta kevéssé tudok mozogni.
És ma egy 2-3 kilós makettet cipelgetek egy hatalmas dobozban, amin nincs fogás.
Hiába:
"Man, things are good"
Most valahogy minden olyan... nem is tudom. Nyugodt.
2012. április 6., péntek
Hazafutás
Elmentünk bulizni at last.
Kellett már.
De nem így kellett volna elsülnie. Hiába, nem rohangálhat minden felé egy Lucien. De mégis. Most untam meg. Magányos dolog az egyedüllét.
A vonathoz mindig futni kell. Még nem volt olyan, hogy ne kellett volna morisonsból haza futni.
Most is futottam, miután Erőstől elválltam.
Felrémlett, amikor Vidékivel együtt futottunk a vonathoz. Na AZ vicces volt :)
Egyébként csak ő hiányzott a kis triónkból, lévén, hogy Aranyos is itt volt. Kérdeztem tőle, hogy minden pénteken itt van-e, mondta, hogy nem. Pedig de.
No mindegy, szép este volt, máskor szebb lesz.
Erős, szeretem, hogy ennyire ismersz :p
2012. március 28., szerda
2012. március 27., kedd
2012. március 26., hétfő
Por
A porral egy csomó mindent lehet szemléltetni. Példának okáért EGYES buszsofőrök magasfokú műveltségét, problémamegoldó képességét és türelmét...persze az önérzetüket màr nem.
Hagyom ezt a port.
Szombaton elhangzott egy fontos kérdés: Hol van a gyülölet? Hol lakozik a testünkben?
És az volt rá a válasz, hogy a szívünkben, a szeretet mellett.
Nem szeretem, ha választ adnak fontos kérdésekre. A fontos kérdések pont attól fontosak, hogy nem lehet őket csak úgy egyszerűen megválaszolni.
Felmerült bennem az a lehetőség, hogy a szeretet nem is a szívünkben van... hanem az agyunkban. Kevésbé költőien, vannak a tanultagatartás formák, és vannak az öröklöttek (amikre mondjuk, hogy szívünkből,lelkünlből stb.).
A gyűlöletről és a szeretetről is lehet sokat tanulni. Jó pap haláláig tanul.
Talán alapből is bennünk van mindkettő. De mintha ma már csak ésszel szeretnék, és szívből gyűlölnék (persze nem úgy)
Szeretek, mert tudom, hogy kell.
Gyűlölök, mert érzem, hogy árad.
Akkor hogy is van ez?
Huh, na most már igazán elnbizonytalanító. Eddig kellett olna szom.aton eljutni, és itt nyitvahagyni, nem a fent leírt mondatig, és ott megválaszolni.
Hazaértem. Tanulok.
Holnap ábris zh. Vidám.
Mindig tudtam értékelni, milyen szép a tavasz, de amióta saját lakásunk a börtönöm, azóta méginkább. Elég szomorú hosszútávon folyton csak otthon ülni egyedül, amikor mindenki más pörög és sportol és vidám. No de mindegy. Mi is vidámak vagyunk a magunk módján :)
Nincs is igazán miről írnom, csak ki akartam használni a metróutat...
Nem történt velem semmi. Picit futottam tegnap- meg pénteken is (utcai cipőben jobb híjján).
Olyan üres minden.
Vagyis por fedi be-mint szombaton a színdarabban. És alig látszunk ki a porból. Betemet idővel mindent és mindenkit.
Bár ha por, akkor már szebb hasonlat, hogy mi is csak porszemek vagyunk a Világban. A szél néha elfúj minket egymástól- néha új porszemek mellé merülünk. Vagy közé.
2012. március 25., vasárnap
23
Borzalmas, a mai nap csak 23 óra... de mivel reggel aludtam (régi idő szerint 8ig, mostani szerint 9ig), meg még összeszedtem magam, és ma korán kell feküdnöm, összesen 14 órám maradt dolgozni.
Kiszámoltam, mára a tiszta munkaidő 10 óra a feladataimhoz... csak a tiszta idő...
Azt viszont feltétlenül meg kell írnom, hogy tegnap Ijedttel táncoltunk. Az Alléban a Springfield előtt. Kedvezményért.
Aztán futottunk. A K épületig. Színdarabért.
Szép napunk volt.
Köszi Ilyedt.
Meg a napom eleje is csudi jó volt. Mindenfelé bicikliztem. Mondjuk szokatlan ám egyedül, egyedül csak ismert utakon szoktam járni. De tegnap fel kellett fedeznem az ismeretlent. Asszem sikerrel jártam. Most dagad a keblem a büszkeségtől.
Attól még nem szeretek egyedül biciklizni (csak néha). Nem szeretek magányos lenni.
Kiszámoltam, mára a tiszta munkaidő 10 óra a feladataimhoz... csak a tiszta idő...
Azt viszont feltétlenül meg kell írnom, hogy tegnap Ijedttel táncoltunk. Az Alléban a Springfield előtt. Kedvezményért.
Aztán futottunk. A K épületig. Színdarabért.
Szép napunk volt.
Köszi Ilyedt.
Meg a napom eleje is csudi jó volt. Mindenfelé bicikliztem. Mondjuk szokatlan ám egyedül, egyedül csak ismert utakon szoktam járni. De tegnap fel kellett fedeznem az ismeretlent. Asszem sikerrel jártam. Most dagad a keblem a büszkeségtől.
Attól még nem szeretek egyedül biciklizni (csak néha). Nem szeretek magányos lenni.
2012. március 20., kedd
2012. március 18., vasárnap
Torta
Sütöttem egy tortát.
És uhh.
Kicsit olyan érzés volt 3 részre vágni, és rákenni a mázat, mintha ez a torta lenne az életművem :)
Jó lett. Elég jó.
Remélem ízleni fog holnap mindenkinek.
Most már épszerkezni is kéne egy kicsit, hasonló lelkesedéssel...
És uhh.
Kicsit olyan érzés volt 3 részre vágni, és rákenni a mázat, mintha ez a torta lenne az életművem :)
Jó lett. Elég jó.
Remélem ízleni fog holnap mindenkinek.
Most már épszerkezni is kéne egy kicsit, hasonló lelkesedéssel...
Sánta
Szerdán voltunk futni Artúrral (tudom, durva ellentmondás). Kb 8,6-ot futottam, ami azért nem rossz ahhoz képest, hogy mostanában kevesebbet mozgok.
Aztán csütörtök este a rajzolások megszakítására feltekertünk a János de hegyre. Nem volt rossz... Mintha a sötét szobában bekötött szemmel egyedül erősítenék. De volt 2-3 perc, ami MINDENT megért.
Este már fájt.
Aztán tegnap, mielött váltottam épalapról épszerkre kimentem futni. Nem sokat, de lendületesen. Mikor megálltam, hogy vége-besétálok, már nem ment. Azóta sántikálok.
Vicces, mert az erőt még mindig érzem magamban, ami hajt, és az izmaim se fáradtak...
Most ilyen szépségesen befásliztam :p
Aztán csütörtök este a rajzolások megszakítására feltekertünk a János de hegyre. Nem volt rossz... Mintha a sötét szobában bekötött szemmel egyedül erősítenék. De volt 2-3 perc, ami MINDENT megért.
Este már fájt.
Aztán tegnap, mielött váltottam épalapról épszerkre kimentem futni. Nem sokat, de lendületesen. Mikor megálltam, hogy vége-besétálok, már nem ment. Azóta sántikálok.
Vicces, mert az erőt még mindig érzem magamban, ami hajt, és az izmaim se fáradtak...
Most ilyen szépségesen befásliztam :p
Sms
Valaki sms-eket irogat nekem az éjszaka közepén.
Csakhogy a mobilom lent van a földszinten, én meg itt a másodikon, és nem tudok lemenni, mert...lesántultam XD Csak hallom (meg a többiek is), hogy olykor muzsikál egyet.
Na de ki és mért ír ilyenkor?
Nem tudják hogy alszom. Hm... Vagyis tudják hogy nem alszom. Ejj, ezek az építészek.
De most már inkább alszom, ha már abbahagytam a rajzolást e célból...
Csakhogy a mobilom lent van a földszinten, én meg itt a másodikon, és nem tudok lemenni, mert...lesántultam XD Csak hallom (meg a többiek is), hogy olykor muzsikál egyet.
Na de ki és mért ír ilyenkor?
Nem tudják hogy alszom. Hm... Vagyis tudják hogy nem alszom. Ejj, ezek az építészek.
De most már inkább alszom, ha már abbahagytam a rajzolást e célból...
Nem
Azt hiszem most egy életre megtanulok NEMet mondani. Legalábbis ha most nem, akkor soha, és ha soha, abból még komoly problémáim lesznek (mint pl most).
Akkor képzeljétek ide a Vejedre ütökből a kisfiút: "Seeeeg lyúúuuk"
Ez a véleményem.
Nemet mondani fontos!
Persze nekem lassan igent is meg kéne tanulnom mondani. Nem is tudom melyik a fontosabb. Minden esetre nekem egyik se megy.
Lehet valakit végleg elvesztettem- pedig igazán a lelkét is kitette értem. Hm, mintha nem lettem volna elég nyílt vele. Pedig kedvelem. Szomorú. Lehet jobb így, de lehet hogy NEM. Most elment Barcelonába. Mintha mindenki inkább messze menne: Tallin, Barcelona. Hiába.
Emi szerdán szolidan megkérdezte ebédnél: "Neked mikor is volt utoljára barátod?"
Akkor képzeljétek ide a Vejedre ütökből a kisfiút: "Seeeeg lyúúuuk"
Ez a véleményem.
Nemet mondani fontos!
Persze nekem lassan igent is meg kéne tanulnom mondani. Nem is tudom melyik a fontosabb. Minden esetre nekem egyik se megy.
Lehet valakit végleg elvesztettem- pedig igazán a lelkét is kitette értem. Hm, mintha nem lettem volna elég nyílt vele. Pedig kedvelem. Szomorú. Lehet jobb így, de lehet hogy NEM. Most elment Barcelonába. Mintha mindenki inkább messze menne: Tallin, Barcelona. Hiába.
Emi szerdán szolidan megkérdezte ebédnél: "Neked mikor is volt utoljára barátod?"
2012. március 17., szombat
Wherever I Go
Ne haragudjatok...
Ma a csavargyári közvetítést is megnéztem épalapozás közben... hát ezt is...
2012. március 13., kedd
Koncert
Ejnye Ijedt...
Vicces volt, hogy minden egyes alkalommal felcsillant a szemed... De a tervedhez több kellett volna- több ember.
Úú- olyanok is jöttek, akikre tényleg nem is számítottam.
Ahhoz képest lehetett volna hosszabb a koncertünk... ennél még Tihanyban is többet szoktunk játszani. No mindegy.
Én élveztem:)
Vicces volt, hogy minden egyes alkalommal felcsillant a szemed... De a tervedhez több kellett volna- több ember.
Úú- olyanok is jöttek, akikre tényleg nem is számítottam.
Ahhoz képest lehetett volna hosszabb a koncertünk... ennél még Tihanyban is többet szoktunk játszani. No mindegy.
Én élveztem:)
A Bermuda-háromszög botrány
Erőssel voltunk színházban... Már jó rég.
Na de én most így reggel 8-kor a metrón jutottam el odáig, hogy lejegyzem az aranyköpéseket:
Mert férjet találni nem kunszt, de anya csak 1 van!
Gyorsan mondja, mert rövid a memóriám!
Dagadt vagyok, ugye?
Dehogy dagadt, csak érzékien duci...
A dagi Hamupipő
Hamupipőke!
Nem becézem!
Te egy lotyó vagy!
Hát a számból vetted ki a szót ;)
Nem fogsz minket többé baszogatni.
Éspediglen mindezt azért, mert jön még a folytatás. Remélem azért nem úgy mint a darabban, de lehet fájdalmas lesz, lehet vicces, lehet szánalmas, de az is lehet elsiklunk felette, és el is felejtjük az egészet.
Mindenesetre valaki közölje a fiúkkal, hogy vagány dolog egyszerre 2 lányt hülyíteni, de ha a két lány tud egymásról, és ez a bizonyos bermuda-háromszög effeltus áll elő, akkor ott bizony már a lányok fogják hülyíteni azt az egy szerencsétlent...
Na de én most így reggel 8-kor a metrón jutottam el odáig, hogy lejegyzem az aranyköpéseket:
Mert férjet találni nem kunszt, de anya csak 1 van!
Gyorsan mondja, mert rövid a memóriám!
Dagadt vagyok, ugye?
Dehogy dagadt, csak érzékien duci...
A dagi Hamupipő
Hamupipőke!
Nem becézem!
Te egy lotyó vagy!
Hát a számból vetted ki a szót ;)
Nem fogsz minket többé baszogatni.
Éspediglen mindezt azért, mert jön még a folytatás. Remélem azért nem úgy mint a darabban, de lehet fájdalmas lesz, lehet vicces, lehet szánalmas, de az is lehet elsiklunk felette, és el is felejtjük az egészet.
Mindenesetre valaki közölje a fiúkkal, hogy vagány dolog egyszerre 2 lányt hülyíteni, de ha a két lány tud egymásról, és ez a bizonyos bermuda-háromszög effeltus áll elő, akkor ott bizony már a lányok fogják hülyíteni azt az egy szerencsétlent...
2012. március 12., hétfő
Könyv nélkül
Az van, hogy már reggel is azért irogattam, mert nem volt időm berakni a könyvem, így blogolással töltöttem ki a reggeli utazást. Na most érkezett el az esti utazás...
Ez a háromszöges dolog meg... pf.
Múlt kedden beültünk kávézni: hárman. Aranyos (most akkor legyen ez a neve), a vidéki srác, meg én. Eleve hülye szituáció.
Kis néyszögletű asztalok voltak, 2 székkel, és egy sarokfotellel. Aranyos és én leültünk a sarokfotelre, az asztal 2 oldalára. Mire...mire(!) a vidéki srác kitalálta, hogy akkor beül közénk. Végül is... Lehet a jobbak így csinálják (de...)
Azért halkan megjegyeztem, hogy ne üljön a sarokra, de nem igazán értette. Pedig Aranyossal még el is kezdtünk a babonákról beszélgetni az iménti kapcsán. Aztán kijött a pincér, és kerek perec közölte vele, hogy ne üljön a sarokra, mert nem fog megházasodni. Ezen aztán a vidéki srác nagyon megsértődött, hogy mit szól be neki egy pincér -ekkor még mindig nem fogta fel, hogy ez csak egy babona, de mindegy, különben is csak a lányokra vonatkozik.
Kávézni ültünk be: Aranyos kért egy limonádét, én egy áfonyássajttortát, a vidéki azt, amit én...
Fizetés: Vidéki felállt, odament a pulthoz, és fizetett (megjegyezném puccos helyen voltunk)... Egyszer csak ennyit hallunk: "Nem, csak a sajátomat fizetem." Aranyossal sírtunk a röhögéstől.
Végül fizetett mindenki, elindultunk: hát nem kiment mindkettőnk előtt az ajtón?
Mi már csak röhögtünk... Ezen is megbántódott -igen érzékeny a lelkivilága.
Hazafelé végig azon sopánkodott, hogy ő nem tudja az illemszabályokat, mert ő vidéki srác, és ezekről soha nem is hallott.
Na, péntek este elmentünk bulizni... Azért picit többen, de mi 3-man is ott voltunk. Ó jajj, szegény gyerek.
Lehet-lehet, bármit lehet, és ha valami gyakorlott nőcsábász lenne, akkor biztos működne a dolog, de így.
Aranyosnak is PICIT mások az elvárásai. Vannak, akik azt mondják elkényeztetett- szerintem legalább annyira vagyok én is elkényeztetett. Meg a fiúk sem éppen így szoktak bánni velünk. És ha ezt már a Vidéki is felismerte, akkor taktikát kéne talán változtatnia...
Na de az egész nem számít, mert mi mind csak jóbarátok vagyunk, legalábbis ha az elmúlt (több mint) egy évben azok voltunk, akkor most is el tudom hitetni magammal, meg bárkivel, hogy azok vagyunk. Mért változott volna bármi is??
Ó jajj, lassan hazaérek, pedig nem erről akartam írni, hanem a holnapi koncertről.
Annyira jó lesz!!!!
És remélem, hogy tényleg el tudnak jönni a számomra fontos emberek. Olyan aranyosak mind: azt tervezik, hogy fognak zavart szítani- hát nem édes? :-*
Csak az épalap ne szóljon közbe...
De Artúr neked igazán nincs épalapod!
Jajj, igen, mondtam Ijedtnek és a tejspanjának, hogy ott lesz Artúr, úgyhogy végre megismerhetik (egészen véletlenül hallhatta csak meg a mellettem ülő Vidéki). Mire Tejspan: "Ő az, aki nem beszél veled?" Hogy mi? Izé...De. Jaaa, csak úgy volt, hogy nem fog. Hm, előfordulhat, hogy szeptember óta nem került elő a neve? Durva. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy akkor mikor hallott róla egyáltalán, de megvan: még ősszel voltunk színházban, és aztán így megindultunk a nagyvilágba hazamenés helyett. És akkor ott rengeteg minden szóbakerült. Többet kéne együtt színházba járnunk :(
Mai nap 3 vidám pillanata:
Ebéd Ijedttel, Tejspannal és Furfangossal.
"Nem tudok olyan arcot vágni, mint amennyire jól érzem magam."-mondat felidézése.
3-ból mindig van egy leg-
Mechanikai problémás órán a mellettem ülő srácnak:
-Ha valami nem sikerül, akkor mindig bepánikolok és kiakadok... Remélem jártál konfliktuskezelésre!
-Jártam.
-Tudtam!!!
(Ez így 4, ami azt jelenti ez a nap jobban sült el a vártnál... de azért pocsék volt, mint általában. Szóval kellenek ezek a vidám pillanatok.)
Ez a háromszöges dolog meg... pf.
Múlt kedden beültünk kávézni: hárman. Aranyos (most akkor legyen ez a neve), a vidéki srác, meg én. Eleve hülye szituáció.
Kis néyszögletű asztalok voltak, 2 székkel, és egy sarokfotellel. Aranyos és én leültünk a sarokfotelre, az asztal 2 oldalára. Mire...mire(!) a vidéki srác kitalálta, hogy akkor beül közénk. Végül is... Lehet a jobbak így csinálják (de...)
Azért halkan megjegyeztem, hogy ne üljön a sarokra, de nem igazán értette. Pedig Aranyossal még el is kezdtünk a babonákról beszélgetni az iménti kapcsán. Aztán kijött a pincér, és kerek perec közölte vele, hogy ne üljön a sarokra, mert nem fog megházasodni. Ezen aztán a vidéki srác nagyon megsértődött, hogy mit szól be neki egy pincér -ekkor még mindig nem fogta fel, hogy ez csak egy babona, de mindegy, különben is csak a lányokra vonatkozik.
Kávézni ültünk be: Aranyos kért egy limonádét, én egy áfonyássajttortát, a vidéki azt, amit én...
Fizetés: Vidéki felállt, odament a pulthoz, és fizetett (megjegyezném puccos helyen voltunk)... Egyszer csak ennyit hallunk: "Nem, csak a sajátomat fizetem." Aranyossal sírtunk a röhögéstől.
Végül fizetett mindenki, elindultunk: hát nem kiment mindkettőnk előtt az ajtón?
Mi már csak röhögtünk... Ezen is megbántódott -igen érzékeny a lelkivilága.
Hazafelé végig azon sopánkodott, hogy ő nem tudja az illemszabályokat, mert ő vidéki srác, és ezekről soha nem is hallott.
Na, péntek este elmentünk bulizni... Azért picit többen, de mi 3-man is ott voltunk. Ó jajj, szegény gyerek.
Lehet-lehet, bármit lehet, és ha valami gyakorlott nőcsábász lenne, akkor biztos működne a dolog, de így.
Aranyosnak is PICIT mások az elvárásai. Vannak, akik azt mondják elkényeztetett- szerintem legalább annyira vagyok én is elkényeztetett. Meg a fiúk sem éppen így szoktak bánni velünk. És ha ezt már a Vidéki is felismerte, akkor taktikát kéne talán változtatnia...
Na de az egész nem számít, mert mi mind csak jóbarátok vagyunk, legalábbis ha az elmúlt (több mint) egy évben azok voltunk, akkor most is el tudom hitetni magammal, meg bárkivel, hogy azok vagyunk. Mért változott volna bármi is??
Ó jajj, lassan hazaérek, pedig nem erről akartam írni, hanem a holnapi koncertről.
Annyira jó lesz!!!!
És remélem, hogy tényleg el tudnak jönni a számomra fontos emberek. Olyan aranyosak mind: azt tervezik, hogy fognak zavart szítani- hát nem édes? :-*
Csak az épalap ne szóljon közbe...
De Artúr neked igazán nincs épalapod!
Jajj, igen, mondtam Ijedtnek és a tejspanjának, hogy ott lesz Artúr, úgyhogy végre megismerhetik (egészen véletlenül hallhatta csak meg a mellettem ülő Vidéki). Mire Tejspan: "Ő az, aki nem beszél veled?" Hogy mi? Izé...De. Jaaa, csak úgy volt, hogy nem fog. Hm, előfordulhat, hogy szeptember óta nem került elő a neve? Durva. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy akkor mikor hallott róla egyáltalán, de megvan: még ősszel voltunk színházban, és aztán így megindultunk a nagyvilágba hazamenés helyett. És akkor ott rengeteg minden szóbakerült. Többet kéne együtt színházba járnunk :(
Mai nap 3 vidám pillanata:
Ebéd Ijedttel, Tejspannal és Furfangossal.
"Nem tudok olyan arcot vágni, mint amennyire jól érzem magam."-mondat felidézése.
3-ból mindig van egy leg-
Mechanikai problémás órán a mellettem ülő srácnak:
-Ha valami nem sikerül, akkor mindig bepánikolok és kiakadok... Remélem jártál konfliktuskezelésre!
-Jártam.
-Tudtam!!!
(Ez így 4, ami azt jelenti ez a nap jobban sült el a vártnál... de azért pocsék volt, mint általában. Szóval kellenek ezek a vidám pillanatok.)
2012. március 11., vasárnap
Ijedt után szabadon
Ez igazából:téboly...
Lehet, hogy így könnyebb,
de úgysem mondom el.
Egyedül körbe-körbe:
Ez igazából: téé-boly
Annyira szeretném, hogy te is lásd ezt a darabot Ijedt! Biztos tetszene...
2012. március 10., szombat
Hajnali részegség
Részeg vagyok, még most is részeg. Pedig nem ittam, csak 3/4 9-kor egy tekilabummot. Annak már rég több, mint 3 órája... Szóval ez nem az alkohol okozta mámor. Ez így valami furcsa egyvelege a kimerültségnek és a pörgésnek. Ez a kettő alapból fura együtt, de hogy még mellékhatásokkal is jár.
Ez a ma este igazán jobb volt az elmúltaknál... Úgy kezdődött, hogy az éptörit seniki se bírta elviselni, és Anna kitalálta, hogy akkor menni kell... És így végződött.
Egy dolog bánt engemet,
hogy holnap is nap lesz,
Holnap is kelni kell,
Sosincs vége. Ez bánt.
Ez a ma este igazán jobb volt az elmúltaknál... Úgy kezdődött, hogy az éptörit seniki se bírta elviselni, és Anna kitalálta, hogy akkor menni kell... És így végződött.
Egy dolog bánt engemet,
hogy holnap is nap lesz,
Holnap is kelni kell,
Sosincs vége. Ez bánt.
2012. március 8., csütörtök
Nőnap
Szeretem ezt a napot :) mert olyan vidám dolog csokit és virágot kapni. Meg jó érzés tudni, hogy vannak fiúk, akik úgymond nőnek tartanak, vagy hogy mondjam, tisztelik bennem a nőt. És szerintem ez abszolút egy kölcsönös dolog, én is csak azt fogom tartani valamire, aki engem is tart valamire... a többieket minek. Ez kb olyan dolog mint a barátság, csak akkor van értelme, ha kölcsönös. Amondo barátság:
Agresszív és Ijedt, nem tudom honnan van ennyi türelmetek hozzám, de azt hiszem a ti türelmetek és barátságotok felbecsülhetetlen... na meg a segítőkészségetek.
Próbáltam tovább adni másoknak, amit tőletek kaptam: én is tartottam telefonos ábrisgyorstalpalót, meg előadáson segítettem megrajzolni Dóri beadandóját, de persze ez nem összemérhető a ti hétfő-keddi életbentartásotokkal. Remélem, hogy nemsokára tényleg mosolyogva fogunk visszagondolni arra a bizonyos másfél órára...
Agresszív és Ijedt, nem tudom honnan van ennyi türelmetek hozzám, de azt hiszem a ti türelmetek és barátságotok felbecsülhetetlen... na meg a segítőkészségetek.
Próbáltam tovább adni másoknak, amit tőletek kaptam: én is tartottam telefonos ábrisgyorstalpalót, meg előadáson segítettem megrajzolni Dóri beadandóját, de persze ez nem összemérhető a ti hétfő-keddi életbentartásotokkal. Remélem, hogy nemsokára tényleg mosolyogva fogunk visszagondolni arra a bizonyos másfél órára...
2012. március 4., vasárnap
2012. március 3., szombat
Mosoly
Csak önző dolognak érzem, főleg így Öcsi szülinapja előtt. Pedig miből állna?
De valahogy mindig önzőnek éreztem azokat, akik időnek előtte elmennek, nem is törődve azokkal, akiket maguk után hagynak. Persze, ha nincs senki, az más. De engem öcsi azért szeret azt hiszem. Remélem. Azt hiszem, hogy remélem.
Valahogy ahogy a tükörbe néztem, aki visszanézett már nem itt járt. A tükör másik oldalán. Idegen volt nagyon. Hozzá kell tennem, egy picit rosszabbul nézek ki, mint egy vizihulla. És picit rosszabbul is érzem magam annál. Bár őszintén megvallvan nem tudom hogyan érezhet egy vizihulla. Gondolom mikor már meghallt, akkor sehogy. Előtte meg jujj. Nem lehet jó vízbe fúlni. Az ember feje elkékül, szenved. Ezt képzelem el a legborzalmasabb elmúlásnak. Senkinek se kívánom.
A legkevésbé önző dolog talán elaludni. Főleg, ha még mosolyt is produkál az illető. Bár a mosoly lehet galádság, sőt sértő. Hm. Pasz. De jó lenne most elaludni. MÉLYEN. Jó mélyen. Mosollyal, vagy mosoly nélkűl, mindegy, csak hosszú időre.
De valahogy mindig önzőnek éreztem azokat, akik időnek előtte elmennek, nem is törődve azokkal, akiket maguk után hagynak. Persze, ha nincs senki, az más. De engem öcsi azért szeret azt hiszem. Remélem. Azt hiszem, hogy remélem.
Valahogy ahogy a tükörbe néztem, aki visszanézett már nem itt járt. A tükör másik oldalán. Idegen volt nagyon. Hozzá kell tennem, egy picit rosszabbul nézek ki, mint egy vizihulla. És picit rosszabbul is érzem magam annál. Bár őszintén megvallvan nem tudom hogyan érezhet egy vizihulla. Gondolom mikor már meghallt, akkor sehogy. Előtte meg jujj. Nem lehet jó vízbe fúlni. Az ember feje elkékül, szenved. Ezt képzelem el a legborzalmasabb elmúlásnak. Senkinek se kívánom.
A legkevésbé önző dolog talán elaludni. Főleg, ha még mosolyt is produkál az illető. Bár a mosoly lehet galádság, sőt sértő. Hm. Pasz. De jó lenne most elaludni. MÉLYEN. Jó mélyen. Mosollyal, vagy mosoly nélkűl, mindegy, csak hosszú időre.
2012. március 1., csütörtök
Lámpa van az égben
Volt már ez cím, és rajzal kapcsolatban. Na most is ez van, csak akkor napközben szénnel, most éjszaka grafittal rajzolok lámpákat a falakra papírra. Mekkora jó, akarok egy lámpát rajzolni a szobámba most!!
Boldog kapcsolat
Álldogállok a buszmegállóban:
Egyszer csak megáll egy kocsi, kiszáll belőle egy nő elegáns ruhában, a kocsi tovaindul (nyitott ajtóval!), a nő ordít, de veszettül, elkezd futni, de nincs hova, mert igazából a kocsi már megállt, a nő nekicsapódik az ajtónak, picit visszapattan, kivesz még talán valamit, bevágja az ajtót, és zaklatottan elviharzik. A kocsiban egy férfi ült. Az üvöltözés alapján gondolom a férje.
Vidám.
Egyszer csak megáll egy kocsi, kiszáll belőle egy nő elegáns ruhában, a kocsi tovaindul (nyitott ajtóval!), a nő ordít, de veszettül, elkezd futni, de nincs hova, mert igazából a kocsi már megállt, a nő nekicsapódik az ajtónak, picit visszapattan, kivesz még talán valamit, bevágja az ajtót, és zaklatottan elviharzik. A kocsiban egy férfi ült. Az üvöltözés alapján gondolom a férje.
Vidám.
Kreatív
Eztetetet kaptam sms-ben:
"Végre egy kreatív ember:) köszönöm:) pusz"
Hihi. Na de nem ezért taníttatnak, vagy mi?
"Végre egy kreatív ember:) köszönöm:) pusz"
Hihi. Na de nem ezért taníttatnak, vagy mi?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod
Ma valahogy jól ment a rajz. Elég ritka az ilyen. De ma NAGYON jól.
Viszont nem Csaba volt bent, hanem egy másik tanár- nagyon jófej volt. Viszont az összes rajztanár más-más technikában hisz. Ő is.
Eleinte picit bénácska volt, amit csináltam, aztán bátortalan, aztán üyetlen, de egyszer csak valami történt, és olyan került a papírra, ami szinte hihhhetetlen, hogy az én művem. No mindegy- élveztem, na.
És a végén ott ájuldozott a tanár, meg megköszönte a rajzom részleteit: "És ezt is köszönöm! Meg itt ezt is! Meg hogy beleraktad a fehéret! Hú!"
Csak ő azt szerette volna, hogy kihúzzam a kontúrvonalakat. Én viszont azt nem mertem. Mi van, ha az egész rajzomat elrontom pár göcsörtös vonallal? Meg Csaba azt nem szereti, és mindig addig kell tónusozni, amíg az élek is a tónus részévé válnak.
Na de a mai tanár nagyon szerette volna, hogy kihúzzam. Azt mondta, ez így nagyon szép mesekönyv illusztráció, és biztos jó jegyet fogok rá kapni, de ha meghúznám az éleket valami más színnel, attól válna építész rajzzá. Hümm-hümm.
Húzd ki!
(Ez volt a végszó, amikor beadtam.)
Viszont nem Csaba volt bent, hanem egy másik tanár- nagyon jófej volt. Viszont az összes rajztanár más-más technikában hisz. Ő is.
Eleinte picit bénácska volt, amit csináltam, aztán bátortalan, aztán üyetlen, de egyszer csak valami történt, és olyan került a papírra, ami szinte hihhhetetlen, hogy az én művem. No mindegy- élveztem, na.
És a végén ott ájuldozott a tanár, meg megköszönte a rajzom részleteit: "És ezt is köszönöm! Meg itt ezt is! Meg hogy beleraktad a fehéret! Hú!"
Csak ő azt szerette volna, hogy kihúzzam a kontúrvonalakat. Én viszont azt nem mertem. Mi van, ha az egész rajzomat elrontom pár göcsörtös vonallal? Meg Csaba azt nem szereti, és mindig addig kell tónusozni, amíg az élek is a tónus részévé válnak.
Na de a mai tanár nagyon szerette volna, hogy kihúzzam. Azt mondta, ez így nagyon szép mesekönyv illusztráció, és biztos jó jegyet fogok rá kapni, de ha meghúznám az éleket valami más színnel, attól válna építész rajzzá. Hümm-hümm.
Húzd ki!
(Ez volt a végszó, amikor beadtam.)
2012. február 26., vasárnap
2012. február 25., szombat
A feledés homálya
El fog felejtődni minden, mi szép, ebben a borzalmas eseménytelen egyhangúságban... Gyorsan leírom hát.
Csak úgy magamnak.
(Egy kis dalt dúdolt. Csak úgy, saját magának...)
Kezdem a szülinapomtól (de most csak címszavakban):
Csak úgy magamnak.
(Egy kis dalt dúdolt. Csak úgy, saját magának...)
Kezdem a szülinapomtól (de most csak címszavakban):
- szerda: szülinap... Olyan tortát kaptam, de OLYAT. Hű. Még most is elindul a nyálelválasztásom, ha eszembe jut. És tényleg, a francba is.
Erről még fogok egyszer írni, mert gyönyörű egy nap volt. Millió puszi a 3 alkotónak!!!
Este meg Erőssel elmentünk bulizni. Hááát. Érdekes volt. De nagyon jó. - csütörtök: Andris megmutatta a diplomáját. Nade! Előtte sütött palacsintát ^^ Uhh-uhh-uhh. Nutellás-banános-tejszínhabos palacsinta. Hmmmm. Egy kicsit (nagyon) meghatódtam. Ritkán süt bárki is nekem palacsintát (Apát leszámítva). Finom volt :)
Nem mondanám, hogy sokáig maradtam. Másnap épalap konzultáció volt, és még maketteznem kellett, az út hazáig pedig meghaladta a másfél órát... - péntek: na erre már nem emlékszem. De talán nem is történt semmi rendhagyó.
- szombat: Délelőtt voltunk fotózni, meg előtte bementem a Panthonba, ahol találkoztam Viettel, aki nem mondta, hogy sürgősen kezdjek makettezni, mert este nem lesz rá időm. Mivel azonban nem mondta, nem kezdtem el, és tényleg nem volt rá időm, mert... mert elraboltak.
Szóval meghúzták a fülem a többiek is, és kaptam egy újabb tortát ^^
Meg utána zúztunk az éjszakába. Gödörnél iccogattunk, corvintetőn táncikáltunk. Jó késő volt, mire hazaértemhoztak. - vasárnap: One by one, the guests arrive... Vendégség. Volt ám nagy mulatság. Csudi szép ajándékokat kaptam... Khm. Thomas Sabo (lsd. alább).
Utána éjszaka ment a nagy makettezés. - Hétfő: Ki kellett hagynom a zenekart, mert így is hajnali 3kor feküdtem, és 6kor keltem.
- Kedd: Még pár órát el kellett lógnom, hogy kész legyek, de megérte, mert 5öst kaptam. :)
Annyira boldog voltam. Úgy örültem. És aznap még javában kommunikáltam Luciennel is, és ezt is megírtam neki... és ő azóta nem ír. Szóval ez az a bizonyos kedd, amikor kapcsolatunknak, aminek el se kellett volna kezdődnie, vége szakadt. Szóval most kedves önkéntesek jelentkezését várom, akik esténként azt írják/mondják bisous. - Szerda: Ha szerda, akkor buli ;) Erős, Viki, Judit és én... Hűűűűű. Judit sajnos korábban elment.
Koktéloztunk az elején. Tekiláztunk a közepén. Aztán rájöttem, hogy egy úrinő nem siet, nem fizet és nem csodálkozik (Anya azóta kijavított, hogy és nem is megy ilyen helyre, főleg nem fiú nélkül), szóval nem akartam többet fizetni. Mit lehet ilyenkor tenni. Hümm-hümm. Nem egy őrdöngősség. Ránézel valakire egyszer, meg még egyszer, harmadszorra odajön ;) És én egyszerűen fantasztikus érzékkel találom meg a bátortalanabb fiúkat (őt is a haverja tologatta oda), és annyira nem tudott velem mit kezdeni, hogy:
-Nem iszunk valamit? ;) - Csütörtök: Színházban voltunk Esztivel. A Bermuda-háromszög botrány. Éééérdekes egy darab. (Részletek később.)
- Péntek: Esti korizás. Jó volt, jó volt, de elég korán leléptünk... mind fáradtak voltunk. Örültem volna, ha jön Artúr. Nem mintha hívtam volna :) De bent már tudtam. És szerintem megfért volna... Ott, ahol Pisti, Szundi és apukám békésen hokiznak együtt, ott talán neki is van helye XD Hát elég vicces volt az az idilli kép.
- Szombat: sajna már nem emlékszem. Valahol voltam asszem délelőtt, de az is lehet, hogy nem.
- Vasárnap: Madáchban néztük meg a Spamalotot. Végül is jó volt, nekem a vártnál jobban tetszett, csak a ronda táncosnők zavartak. Mert a korukhoz képest jól néztek ki, biztos, de a színpadon egy terhességi csíkos, pocakos, megereszkedett mellű nő nem mutat olyan jól bikiniben táncolva, hogy mit ne mondjak...
De a darab vicces volt. Nyilván. Meg olyan vidáman telt az este. - Hétfő: Zenekar után futhattam haza készíteni valamit a másnapi konzultációra.
- Kedd: 9ig hegedűn voltam, és utána tanulnom kellett volna, de nem ment, Ricsivel beszélgettem.
- Szerda: Ha szerda, akkor buli... de végül mégse mentünk. Úgy volt, hogy Opera, aztán mégse, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis... stb.
Viszont végre tudtunk beszélgetni Ijedttel. Mostanában ő egy picit eltűnt így a társasági életből. Azt hittem tőlünk idegenedett el, de szerencsére nem, csak nem volt jó hangulatban. Remélem mielőbb jobb kedve lesz, mert hiányzik már a társasága :-*
Francia után találkoztam Esztivel, és csak elindultunk az Operába... aztán mégse... de ettünkegynagyon finom gyrost.
Utsó vonattal mentem haza. Azon viszont találkoztam Attilával. - Csütörtök: Csak eljutottunk az Operába ^^ Valamint gyros az előző napi helyen.
- Péntek: negyed4től 7ig hegedültem FOLYAMATOSAN. Najó, 1-szer elmentem mosdóba 6kor.
Fél8re meg mentünk a MÜPÁbabe. De sajnos kiderült, hogy a diákjegyeket 7kor kezdik árusítani, és addigra elfogyott. Viszont (!) az egyébként írtó helyes pénztáros megoldotta, és elintézte, hogy viszonylag megfizethető áron egy eszméletlen jó (!!!) helyre kaptunk jegyet.
Mondanom sem kell, hogy a koncert (MU) fantasztikus volt. Csak hogy érthető legyen, mennyire: elkezdődött, és elsírtam magam. Nemtom mitől, nemtom mért, egyszerűen kicsordult a könnyem. Szóval ja. - Szombat: Ez van ma. Tanulnom kéne, vagy kellett volna... hát annyira nem jött össze. Vagyis hogy szinte semennyire.
Elmentem Ricsi versenyére szurkolni, aztán meg csak mentünk-mentünk, és ő mesélt-mesélt. Zavarta, hogy én meg nem mondok semmit, de nekem egyszerűen (ahogy itt is látszik) nincs mondanivalóm...
Ricsi igazán aranyos, hogy sose tud leállni. És olyan rosszul érzem magam, amikor belé kell folytsam a szót, de nekem néha egyszerűen haza kell jönnöm...
Most viszont egyszerűen abba kell hagynom, mert vagy aludnom, vagy tanulnom kéne...
2012. február 24., péntek
Mármint hogy LE? 2.0
Szóval eljött az a bizonyos utolsó nap Franciaországban is, mert majd jőni fog, ha jőni kell egy új kor... Hát eljött.
Élményekkel gazdag lelkünkkel, honvágytól zakatoló szívünkkel, a picit rettegő elménkkel kint ültünk a folyosón, és vártunk.
Vártunk.
És vártunk.
Lényegében értelmetlenül. No de mindegy. Jó volt ott ülni és várni.
De hogy az üldögélést mégis megtörjük valamivel, elkezdtünk a környéken flangálni: apartmanból ki, buszra fel, boltba le, buszra vissza, várakozóba át, boltba le, buszra vissza, apartmanba be...
És ekkor hangzott el A mondat... Mármint hogy LE? De olyan rémülten, megszeppenten és erős csodálkozások közepette... Mármint hogy LE?
Élményekkel gazdag lelkünkkel, honvágytól zakatoló szívünkkel, a picit rettegő elménkkel kint ültünk a folyosón, és vártunk.
Vártunk.
És vártunk.
Lényegében értelmetlenül. No de mindegy. Jó volt ott ülni és várni.
De hogy az üldögélést mégis megtörjük valamivel, elkezdtünk a környéken flangálni: apartmanból ki, buszra fel, boltba le, buszra vissza, várakozóba át, boltba le, buszra vissza, apartmanba be...
És ekkor hangzott el A mondat... Mármint hogy LE? De olyan rémülten, megszeppenten és erős csodálkozások közepette... Mármint hogy LE?
Az Erős
Negyedik taggal fog bővülni a cím, méghozzá az Erőssel. És ez jó. Olyan, mint valami szupercsapat, mindnek van valami különleges képessége, mind nagyon különbözőek, néha szinte egymás gyökeres ellentettjei, mégis él köztük az a bizonyos összhang :) hogy most egy blog címében együtt szerepelhetnek ... Meg még sokfele máshol is.
Szóval itt az idő, belekell vágni, mert a történet elkezdődött...
Szóval itt az idő, belekell vágni, mert a történet elkezdődött...
2012. február 21., kedd
Egy férfi biztos segített
Haza kellett hozni ma a múltkori maketteket az ipar tanszékről. És történetesen nekem egyik vállamról lógott a hegedű, meg a henger, a másikról a táska, úgyhogy a kis kezecskémben fuvaroztam a makettet.
Beérek a zenesuliba. Kérek egy termet...
-Ezt te csináltad?
-Igen, én.
-És hova kell nektek ilyen maketteket csinálni?
-Építésznek tanulok a BME-n, és ott az egyik tárgyra.
-És ez egy lépcső?
-Igen, egy kép alapján kellett rekonstruálni a szobát a lépcsővel.
blablabla
blablabla
-De milyen falai vannak. Jó erős sniccere lehet magának.
-Hát igen, de több lapból van összeragasztva. Bár így is többször kellett átvágni.
-De ezt nem maga vágta ki!
-De igen!!
-Egy férfi biztos segített!
Ennyit a női egyenjogúságról, meg az emancipációról, meg mit tudom én.
Persze Apa rengeteget segít, de történetesen az összes falat magamnak vágtam ki.
És én is igazán örülnék, ha egy férfi segítene. (;))
Nem is tudom, eléggé hozzászoktam már, hogy mindent magamnak kell megcsinálni/oldani, és ha van rá lehetőségem, akkor nem végzek olyan fizikai munkát, ami szerintem a fiúk dolga, vagy csak egy ici-picit is megerőltető lenne... de általában nincs rá lehetőségem :) És ez meg az ÉN makettem. Ez az ÉN dolgom. Még hogy segített... Háh, látta volna fűrésszel miket alkotok...
Beérek a zenesuliba. Kérek egy termet...
-Ezt te csináltad?
-Igen, én.
-És hova kell nektek ilyen maketteket csinálni?
-Építésznek tanulok a BME-n, és ott az egyik tárgyra.
-És ez egy lépcső?
-Igen, egy kép alapján kellett rekonstruálni a szobát a lépcsővel.
blablabla
blablabla
-De milyen falai vannak. Jó erős sniccere lehet magának.
-Hát igen, de több lapból van összeragasztva. Bár így is többször kellett átvágni.
-De ezt nem maga vágta ki!
-De igen!!
-Egy férfi biztos segített!
Ennyit a női egyenjogúságról, meg az emancipációról, meg mit tudom én.
Persze Apa rengeteget segít, de történetesen az összes falat magamnak vágtam ki.
És én is igazán örülnék, ha egy férfi segítene. (;))
Nem is tudom, eléggé hozzászoktam már, hogy mindent magamnak kell megcsinálni/oldani, és ha van rá lehetőségem, akkor nem végzek olyan fizikai munkát, ami szerintem a fiúk dolga, vagy csak egy ici-picit is megerőltető lenne... de általában nincs rá lehetőségem :) És ez meg az ÉN makettem. Ez az ÉN dolgom. Még hogy segített... Háh, látta volna fűrésszel miket alkotok...
2012. február 20., hétfő
2012. február 17., péntek
Mert van, akit fáj sírni látni...
Igyekezzetek kevéssé megbántani másokat, mert túl könnyen okozunk egymásnak túl nehezen gyógyuló sebeket.
2 idevágó fontos gondolat:
A világ megcsaltak és megcsalók közössége...
DE!
Ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika.
Ja meg műveljük kertünket, de ez már egy harmadik szösszenet mára, és 2 is elég lett volna.
Jó lenne, ha itt lenne Lucien. Meg bizonyos szempontból a haverja is.
A szülinapomon, mikor épp bekötözött szemmel ültem egy kocsiban (raboltak el), ezen tréfálkoztunk Esztivel, hogy akkor a reptérre visznek, meg hasonlók, és benyögtem, hogy egy hétvége alatt nem lehet megjárni Tallint oda-vissza... Mire Eszti:
-Kiszámoltad?
:) nem keveset nevettünk akkor ott ezen együtt
Viszont nem számoltam ki. De ma megnéztem, mennyi az annyi. Mármint árban.
Inkább nem tetszik :p
Hát mindegy. Márpedig ő hétvégére akart eddig jönni, de szerintem már rég letett róla, vagy el is felejtette... Pedig: "Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni."
2 idevágó fontos gondolat:
A világ megcsaltak és megcsalók közössége...
DE!
Ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika.
Ja meg műveljük kertünket, de ez már egy harmadik szösszenet mára, és 2 is elég lett volna.
Jó lenne, ha itt lenne Lucien. Meg bizonyos szempontból a haverja is.
A szülinapomon, mikor épp bekötözött szemmel ültem egy kocsiban (raboltak el), ezen tréfálkoztunk Esztivel, hogy akkor a reptérre visznek, meg hasonlók, és benyögtem, hogy egy hétvége alatt nem lehet megjárni Tallint oda-vissza... Mire Eszti:
-Kiszámoltad?
:) nem keveset nevettünk akkor ott ezen együtt
Viszont nem számoltam ki. De ma megnéztem, mennyi az annyi. Mármint árban.
Inkább nem tetszik :p
Hát mindegy. Márpedig ő hétvégére akart eddig jönni, de szerintem már rég letett róla, vagy el is felejtette... Pedig: "Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni."
2012. február 16., csütörtök
2012. február 15., szerda
2012. február 12., vasárnap
Mármint hogy le?
Lassan magyarázatra szorul ez a mondat, lévén, hogy folyton mindenre ez a reakcióm... Mármint hogy LE?
Ez bizony még a sítáborig nyúlik vissza... Úgyhogy meg is írom rövid történetét, mert épp ideje már. Már..mint hogy le?
A busz út, az uhhhh. Alapból amikor megérkeztünk a Btyira, ahonnan indultunk nem tudhattuk jó helyen járunk-é vagy senem, mert az egyetlen, akit ismertünk (az egyik szervező), nem volt ott, és külön utazott, de végül ez gyorsan rendeződött, és a buszon is tök jó helyünk lett.
Egy csapat Corvinusossal mentünk, amitől eleinte mind tartottunk, de hamar kiderült, hogy ők a szakkolisok, akik ugye a csúcsa a Corvinusnak és egytől egyig értelmesekaranyosakkedvesek voltak.
A buszon Brigi mellett ültem, ez úton küldök neked Brigi egy nagy puszit :-* Jó volt veled ez az egy hét (amikor bosszantó voltam, azért elnézést :P tudom sokszor :P)
Viszont Ijedttől és Agresszívtől se voltam nagyon elszigetelve, mert mi ültünk a belső üléseken, és egy ilyen kis háromszöget formálva beszélgettünk jó hangosan éjszaka, hogy nehogy bárki is aludhasson az úton. Az úton, ami nem volt rövid, de hosszú. Párszor vissza kellett fordulni lezárt hágó, alacsony vonataluljáró, vagy csak szimplán használhatatlan földút miatt. Ééérdekes volt. De legalább vicces.
A szállás is hasonló volt. Ééérdekes, de legalább vicces. Szerintem minden kellemetlenséget elég jól dolgoztunk fel, úgyhogy egész vidám (nagyon vidám) hetünk volt.
A pályák is jók... lettek volna, ha megnyitják őket...
De ez se zavart senkit. Azt élveztük, ami megadatott. Például az ítélet időt. Mert az adatott. És én mondom szuper volt. Átbuszoztunk egy másik páyarendszerre, ahol SENKI nem volt rajtunk kívül. Najó, 2 kósza boardos. De azon kívül tényleg SENKI. Csak mi, a szakadó hó, a király pályák, és a szűzhó mindenütt. ESZMÉLETLEN VOLT. Áááá. Nyárig ez fog éltetni.
Aztán utolsó nap végre az egész pályarendszert megnyitották, és volt 1 napunk, hogy 240 km-t besíeljünk. Ha annyit nem is, de sok pályán átszáguldottunk. Még mindig remeg a lábam, ha visszagondolok arra az őrült menetre. Agresszív, mi NEM VAGYUNK NORMÁLISAK!!! Uhh. Huhh. Áhh.
Aztán utsó 2 este voltunk bulizni. A 2. után, hogy is mondjam, jobban értékeltük az elsőt. De mindegy. Bárhol érezheti magát jól az ember, és szerintem nekünk ez sikerül.
Jájj, annyi mindent írnék, de maketteznem kell. Majd folytatom, meg megírom még a szülinapomhetem... az se volt semmi. <3 <3
Ez bizony még a sítáborig nyúlik vissza... Úgyhogy meg is írom rövid történetét, mert épp ideje már. Már..mint hogy le?
A busz út, az uhhhh. Alapból amikor megérkeztünk a Btyira, ahonnan indultunk nem tudhattuk jó helyen járunk-é vagy senem, mert az egyetlen, akit ismertünk (az egyik szervező), nem volt ott, és külön utazott, de végül ez gyorsan rendeződött, és a buszon is tök jó helyünk lett.
Egy csapat Corvinusossal mentünk, amitől eleinte mind tartottunk, de hamar kiderült, hogy ők a szakkolisok, akik ugye a csúcsa a Corvinusnak és egytől egyig értelmesekaranyosakkedvesek voltak.
A buszon Brigi mellett ültem, ez úton küldök neked Brigi egy nagy puszit :-* Jó volt veled ez az egy hét (amikor bosszantó voltam, azért elnézést :P tudom sokszor :P)
Viszont Ijedttől és Agresszívtől se voltam nagyon elszigetelve, mert mi ültünk a belső üléseken, és egy ilyen kis háromszöget formálva beszélgettünk jó hangosan éjszaka, hogy nehogy bárki is aludhasson az úton. Az úton, ami nem volt rövid, de hosszú. Párszor vissza kellett fordulni lezárt hágó, alacsony vonataluljáró, vagy csak szimplán használhatatlan földút miatt. Ééérdekes volt. De legalább vicces.
A szállás is hasonló volt. Ééérdekes, de legalább vicces. Szerintem minden kellemetlenséget elég jól dolgoztunk fel, úgyhogy egész vidám (nagyon vidám) hetünk volt.
A pályák is jók... lettek volna, ha megnyitják őket...
De ez se zavart senkit. Azt élveztük, ami megadatott. Például az ítélet időt. Mert az adatott. És én mondom szuper volt. Átbuszoztunk egy másik páyarendszerre, ahol SENKI nem volt rajtunk kívül. Najó, 2 kósza boardos. De azon kívül tényleg SENKI. Csak mi, a szakadó hó, a király pályák, és a szűzhó mindenütt. ESZMÉLETLEN VOLT. Áááá. Nyárig ez fog éltetni.
Aztán utolsó nap végre az egész pályarendszert megnyitották, és volt 1 napunk, hogy 240 km-t besíeljünk. Ha annyit nem is, de sok pályán átszáguldottunk. Még mindig remeg a lábam, ha visszagondolok arra az őrült menetre. Agresszív, mi NEM VAGYUNK NORMÁLISAK!!! Uhh. Huhh. Áhh.
Aztán utsó 2 este voltunk bulizni. A 2. után, hogy is mondjam, jobban értékeltük az elsőt. De mindegy. Bárhol érezheti magát jól az ember, és szerintem nekünk ez sikerül.
Jájj, annyi mindent írnék, de maketteznem kell. Majd folytatom, meg megírom még a szüli
2012. február 7., kedd
It's got to be bad before it get's good
Küldöm Esztinek sok puszival. Meg mindenki másnak is persze. Meg magamnak is :)
Lesz ez még ígyse.
Csak egy röpke beszélgetésfoszlány:
2012. február 5., vasárnap
O-o sometimes I get a good feeling :)
Back from skiing.
Nice.
Egy hétig nem tudtam se e-maileket se üzeneteket se sms-eket olvasni. Nice. Már a határon innen megnéztem végül, hogy mit-is-írt a hogy-is-hívják...
"I hope you don't do this with every stranger you meet !
:P"
Nice.
O-o sometimes...
Ez a hét elvileg a döntések hete volt.
Ilyedt barátosnéja - aki nemmellesleg a legjobb zenei ízléssel van megáldva a világon- kellett volna, hogy 1 hét elszigeteltség után döntsön. De megtetszett az eljárása, főleg, hogy tényleg el voltunk szigetelve mindentől. Namármost én azt hittem jutottam valamire. HÁT NEM.
Úristenmileszitt még.
Na majd mindjárt megírom ide a síelést- de nem ma XD
Mármint hogy LE?
Nice.
Egy hétig nem tudtam se e-maileket se üzeneteket se sms-eket olvasni. Nice. Már a határon innen megnéztem végül, hogy mit-is-írt a hogy-is-hívják...
"I hope you don't do this with every stranger you meet !
:P"Nice.
O-o sometimes...
Ez a hét elvileg a döntések hete volt.
Ilyedt barátosnéja - aki nemmellesleg a legjobb zenei ízléssel van megáldva a világon- kellett volna, hogy 1 hét elszigeteltség után döntsön. De megtetszett az eljárása, főleg, hogy tényleg el voltunk szigetelve mindentől. Namármost én azt hittem jutottam valamire. HÁT NEM.
Úristenmileszitt még.
Na majd mindjárt megírom ide a síelést- de nem ma XD
Mármint hogy LE?
2012. január 27., péntek
Öv
Hoppá, csöppet kifogytam a sígatyámból. Nem igazán értem. Igazán nem értem.
Ha több ruha lesz rajtam, biztos jó lesz, de azért beraktam hozzá az övet... meg a hózentrógert (:)) is. Csak nem fognak kelleni. Nem jó abban síelni.
Ha több ruha lesz rajtam, biztos jó lesz, de azért beraktam hozzá az övet... meg a hózentrógert (:)) is. Csak nem fognak kelleni. Nem jó abban síelni.
2012. január 26., csütörtök
2012. január 25., szerda
Ébredés
A mai nap, azaz a tegnap elég sokat jelent pici lelkemnek.
Jó, amikor rájössz, hogy
Jó, amikor rájössz, hogy
- nem vagy egyedül
- vannak barátaid (még ha sokszor el is tűnnek egy időre)
- minden férfi hiú :) (erre is ma jöttünk ám rá)
- nem kell mindennek tartani valahová -csak az ember az, aki ha lát két pontot, akkor rögtön összeköti, hogy folyamat, abban meg ott van a fejlődés, de hé, a fejlődés végén pedig önmagát véli felfedezni (ezt nem ma tanultam, de most így fél 3-kor tudatosult bennem igazán)
- kell hogy esténként valaki azt mondja bisous.
2012. január 23., hétfő
2012. január 22., vasárnap
2012. január 21., szombat
2012. január 18., szerda
Állítsátok meg Terézanyut
Van ez a film.
Láttam már korábban is.
De ma ment a tvben, és valamiért nem kapcsoltam tovább... végignéztem.
Csöppet mást jelentett most, mint mondjuk 2 éve, amikor láttam.
Most ezt nem fogom leírni ide mégse, hogy mit is, mert 1 nem akarom 2 nem tudom.
De a végén a főhősnő (Kata) rádöbben, hogy így meg úgy kergette a szerelmet, pedig nem kellett volna, és hogy végig ott volt, és rájön, hogy ott kaszálja a füvet az ő Pétere. Benyögi, hogy bedöglött a fűnyíróm, és minden jóra fordul.
Belegondoltam, hogy nekem mért nincs egy ilyen Péterem.
Hm.
Lehet, hogy van.
Mármint lehet, hogy tudom ki. De azt hiszem nekem még nem most kell rádöbbennem.
Legelőször kiélvezem, hogy szóba állt velem egy ilyen srác. Milyen? Lásd alább. Vagyis hogy nem csak szóba állt, hanem azóta is keresi a társaságom. De mért?
Azt hittem soha többé nem beszélünk úgyse. Látni meg pff főleg nem látjuk egymást.
De lehet összefutunk 2 hét múlva. Bár nemtom hogy, ha nem haza megy, hanem Észtországba. (Tehát sehogy.)
Mindegy :)
Az egész nem számít.
Csak jó.
:)
Bisous bisous persze hogy bisous.
Vagyis izé-bises ahogy Eszti megaszondta.
Láttam már korábban is.
De ma ment a tvben, és valamiért nem kapcsoltam tovább... végignéztem.
Csöppet mást jelentett most, mint mondjuk 2 éve, amikor láttam.
Most ezt nem fogom leírni ide mégse, hogy mit is, mert 1 nem akarom 2 nem tudom.
De a végén a főhősnő (Kata) rádöbben, hogy így meg úgy kergette a szerelmet, pedig nem kellett volna, és hogy végig ott volt, és rájön, hogy ott kaszálja a füvet az ő Pétere. Benyögi, hogy bedöglött a fűnyíróm, és minden jóra fordul.
Belegondoltam, hogy nekem mért nincs egy ilyen Péterem.
Hm.
Lehet, hogy van.
Mármint lehet, hogy tudom ki. De azt hiszem nekem még nem most kell rádöbbennem.
Legelőször kiélvezem, hogy szóba állt velem egy ilyen srác. Milyen? Lásd alább. Vagyis hogy nem csak szóba állt, hanem azóta is keresi a társaságom. De mért?
Azt hittem soha többé nem beszélünk úgyse. Látni meg pff főleg nem látjuk egymást.
De lehet összefutunk 2 hét múlva. Bár nemtom hogy, ha nem haza megy, hanem Észtországba. (Tehát sehogy.)
Mindegy :)
Az egész nem számít.
Csak jó.
:)
Bisous bisous persze hogy bisous.
Vagyis izé-bises ahogy Eszti megaszondta.
2012. január 16., hétfő
2012. január 15., vasárnap
Ej-ej
Nincsenek elvárásaim, nincsenek elvárásaim...Na de ezek után hogy ne legyenek???
Nincsenek.
Csak legyen legalább olyan kedves, mint ő.
2012. január 13., péntek
Bisous...!
Tegnap/ma volt "tankörös" buli.
Jó. Ugrok a lényegre. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy az elején kezdjem. (De lehet majd megírom, mert nagyon királyságos boldogságos alkoholos móka volt.)
"Megismerkedtem" egy sráccal. Ebben nincs semmi szokatlan :P
Kiderült, hogy idegen (értsd: külföldi).
Ezen kicsit sopánkodtam. Nem volt olyan minden áron kavarhatnékom, és akkor már inkább valami magyar legény legyen.
Megtudtam, hogy francia. Erasmussal van egy fél évre... Olaszországban. Csak máig voltak Magyarországon.
No mindenesetre az első fiú, akinek megadtam a számom buliban. Sose szoktam, mert rosszul vagyok az ilyen hülye szövegektől, hogy jajj de nagyon szimpatikus vagyok, de tényleg, és igazán, és mennyire nagyon szeretne még velem találkozni, és én vagyok álmai netovábbja (hagyjukmá'), és akkor megadom a számom?
Minek? Úgyse hív fel soha. Meg minek egymást hülye szövegekkel ámítani? Jajj már. Közös vidám este, jó buli, kellemes társaság. És ha valamelyik véletlenül komolyan gondolná, akkor úgyis meg lehet találni a másikat.
No, főhősünk (mármint nem én, hanem a másik), picit sopánkodva, de kerek perec megmondta, hogy holnap (ma) megy vissza Olaszországba. Sebaj. Nem épp búslakodással telt a buli. Akkor megadom a számom? Egyszer élünk. Mit számít ez most? Meg.
Helyes döntés.
Vidám dolog reggel úgy felkelni totál másnaposan (kellően korán, hogy rögvest induljunk korcsolyázni, mert a buli nem áll meg, csak enyhül picit), hogy sms vár: <3
És csak ennyi. Nem több.
Még este küldte, de valamiért egészen reggelig nem kaptam meg.
<3
Azóta váltottunk pár sms-t.
A nevét se tudom. Csak ő az enyémet. Nem is számít.
Tündéri volt. Nagyon édes. Nagyon helyes.
És egy normális fiú, akivel nem hülyítettük egymást, csak örültünk a mának, és tovább éljük a holnapot.
Persze ő is a haverjaival volt, meg én is a sajátjaimmal, és ha elszakadtunk, akkor nyilván nem állt árván :P De amint visszamentünk, és meglátott ott hagyott csapot-papot, és jött: Hol voltál? :-*
Nem tudtunk illendően elbúcsúzni egymástól. Az egy picit szomorú. De lehet jobb így.
Azt írta (mikor már zenekaron ültem, egy borzalmas szólampróbán):
Örül, hogy megismert.
Bisous!
Jó. Ugrok a lényegre. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy az elején kezdjem. (De lehet majd megírom, mert nagyon királyságos boldogságos alkoholos móka volt.)
"Megismerkedtem" egy sráccal. Ebben nincs semmi szokatlan :P
Kiderült, hogy idegen (értsd: külföldi).
Ezen kicsit sopánkodtam. Nem volt olyan minden áron kavarhatnékom, és akkor már inkább valami magyar legény legyen.
Megtudtam, hogy francia. Erasmussal van egy fél évre... Olaszországban. Csak máig voltak Magyarországon.
No mindenesetre az első fiú, akinek megadtam a számom buliban. Sose szoktam, mert rosszul vagyok az ilyen hülye szövegektől, hogy jajj de nagyon szimpatikus vagyok, de tényleg, és igazán, és mennyire nagyon szeretne még velem találkozni, és én vagyok álmai netovábbja (hagyjukmá'), és akkor megadom a számom?
Minek? Úgyse hív fel soha. Meg minek egymást hülye szövegekkel ámítani? Jajj már. Közös vidám este, jó buli, kellemes társaság. És ha valamelyik véletlenül komolyan gondolná, akkor úgyis meg lehet találni a másikat.
No, főhősünk (mármint nem én, hanem a másik), picit sopánkodva, de kerek perec megmondta, hogy holnap (ma) megy vissza Olaszországba. Sebaj. Nem épp búslakodással telt a buli. Akkor megadom a számom? Egyszer élünk. Mit számít ez most? Meg.
Helyes döntés.
Vidám dolog reggel úgy felkelni totál másnaposan (kellően korán, hogy rögvest induljunk korcsolyázni, mert a buli nem áll meg, csak enyhül picit), hogy sms vár: <3
És csak ennyi. Nem több.
Még este küldte, de valamiért egészen reggelig nem kaptam meg.
<3
Azóta váltottunk pár sms-t.
A nevét se tudom. Csak ő az enyémet. Nem is számít.
Tündéri volt. Nagyon édes. Nagyon helyes.
És egy normális fiú, akivel nem hülyítettük egymást, csak örültünk a mának, és tovább éljük a holnapot.
Persze ő is a haverjaival volt, meg én is a sajátjaimmal, és ha elszakadtunk, akkor nyilván nem állt árván :P De amint visszamentünk, és meglátott ott hagyott csapot-papot, és jött: Hol voltál? :-*
Nem tudtunk illendően elbúcsúzni egymástól. Az egy picit szomorú. De lehet jobb így.
Azt írta (mikor már zenekaron ültem, egy borzalmas szólampróbán):
Örül, hogy megismert.
Bisous!
2012. január 11., szerda
Az Thomas Szabó
Bevtartó vizsga után Fruval bementünk a suliba -másik történet. Aztán ott végezvén elindultam megvenni A csizmát.
Jól kitaláltam, hogy kivárom, A pillanatot a suliban, és majd átmegyek a Mamutba, ami úgyis közel van az egyetemhez, ott megveszem A csizmát, még egy kicsit shoppingolok, és indulhatok is a vizsgamegtekintésre.
El is mentem a Mamutba. Kicsit féltem, hogy nem lesz meg a bolt, mert oda sosenem járok, de szerencsére gyorsan megtaláltam. Bementem. Megláttam A csizmát. Határozottan a magasba emeltem.
És vártam.
Ott álltam, és vártam, hogy hátha valamelyik eladó észreveszi, hogy én vagyok a vevő. Én, aki egy hegedűvel és táskával a vállamon állok ott a bolt közepén, és tartok egy csizmát a magasban-mint mondottam volt.
Várhatnék még most is.
No mindegy. találtam én egy eladót. Mondtam neki szépen tisztességesen, hogy akkor ebből egy 38-ast szeretnék. Perdült-fordult. Nincs, csak 2 db 36-os. Mondom az szép, hogy kettő, egy csizmával nem lehet mit kezdeni, de nekem 38-as kell. Hát hogy a Westendben... Mondom igen ám, de ott voltam tegnap (3 napja jártam ott, de ez most mindegy). Akkor az Arénában. Jó. Akkor megtenné, hogy felhívja? Persze.
Jó, elmondja, megvárja, mosolyog. Van, de sajnos csak estig tudják eltenni.
Annyi baj legyen, máris indulok.
Visszamegyek az Arénába. Gyengébbek kedvéért 10 percre van az iskolától, ahonnan elindultam.
Fel az emeletre. Be a Woodooba.
Hello. Egy fekete devergo-s bőrcsizmát elraktatok elvileg. Az nekem lesz.
*Balblabla-blablabla?* Bocsi, micsoda? Hogy a *blablabla-blablabla?* Nem értem, sajnálom. Nem tudom. Erre megmutatják. Na, ez az. Igen, *blablabla-blablabla*. Ok, biztos. Akkor felpróbálhatom? Persze, tessék. Köszi.
Felveszem. Királyságos. Mondjuk ott vissza van hajtva a szára, és így olyan cuki, de felhajtom, és máris vagááány.
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.
Megveszem, kifizetem, kész.
Irány a mango.
Felpróbálom, amit még múltkor kinéztem, csak hosszú volt a sor a próbafülkékhez.
Egyszerűen borzalmas volt. Nadrágot nehéz rám kapni, mert... mert nehéz. De általában minden felső jó rám, fazontól függetlenül (persze csak elég nagy méretben), mert elég széles a mellkasom, hogy ne legyen kint semmim a legkivágottabbakból sem. Na EZ katasztrofális volt. Hát jó, szomorú.
Elindultam lefelé, és akkor rádöbbentem, hogy én bizony bemegyek a Pandorába.
Úgyis jön a szülinapom. Jó az, ha tudok valami számomra kedves kis ékszert.
Még a mangoban pont megörültem magamnak a tükörben:
Tamaris csizma. Levis nadrág. Egy szürke hosszúújjú (Intimiss), aranyos kötött kék kardigán, elöl kis masnival (Promod- mi más?), mangós táska, csudálatos fényképezőgépes nyaklánc (bijou brigitte), félig oldalra tűzött haj. Kellően konszolidált, de mégis csak olyan, akit nem néznek ki holmi Pandorából.
Leérek a bolt elé. Minden fehér. Pici üzlet. Két eladó. Vitrinek körös-körül. Elkezdem szisztematikusan végignézni. Tudom mit keresek, de hé, nézelődni jöttem, mégis csak egy ékszerbolt.
Kihagytam: tök üres az egész. A bolt egyetlen tulajdonsága, hogy drága. Nem a vevőikből élnek, az tuti.
Rosszallóan néz a két kis eladólányka. Segíthetünk valamiben? Köszönöm, először megnézegetném. Hümm.
Na jó, kész. Feladom. Elveszik az ember kedvét az élettől is, nem csak a vásárlástól. Odamegyek. Nyakláncra lehet kapni ilyen pici kapcsos medálokat (7000 Ft-tól 200000 Ft-ig), olyanból a figurásokat meg tudnák mutatni? (Mert hogy valójában semmi sem látható, mert az összes minden tálcákon van egymás alá tologatva) Mire a lányka rám néz. Picit sértett, picit kioktató hangon ennyit mond:
-Az Thomas Szabó.
Jajj, elnézést (fulladj meg)...
-Nálunk csak rácsavarósak vannak.
Ja, hogy csak rácsavarósak...
NEM TÖK MINDEGY??? ÉN VAGYOK A VEVŐ. AZ EGY SZEM VEVŐTÖK A MAI NAPRA, HÉÉÉ.! FÁJ MEGMUTATNI??!
"Az Thomas Szabó" És elsétáltam.
Bementem még a promodba vigasztalódni, de áhh.
Jól kitaláltam, hogy kivárom, A pillanatot a suliban, és majd átmegyek a Mamutba, ami úgyis közel van az egyetemhez, ott megveszem A csizmát, még egy kicsit shoppingolok, és indulhatok is a vizsgamegtekintésre.
El is mentem a Mamutba. Kicsit féltem, hogy nem lesz meg a bolt, mert oda sosenem járok, de szerencsére gyorsan megtaláltam. Bementem. Megláttam A csizmát. Határozottan a magasba emeltem.
És vártam.
Ott álltam, és vártam, hogy hátha valamelyik eladó észreveszi, hogy én vagyok a vevő. Én, aki egy hegedűvel és táskával a vállamon állok ott a bolt közepén, és tartok egy csizmát a magasban-mint mondottam volt.
Várhatnék még most is.
No mindegy. találtam én egy eladót. Mondtam neki szépen tisztességesen, hogy akkor ebből egy 38-ast szeretnék. Perdült-fordult. Nincs, csak 2 db 36-os. Mondom az szép, hogy kettő, egy csizmával nem lehet mit kezdeni, de nekem 38-as kell. Hát hogy a Westendben... Mondom igen ám, de ott voltam tegnap (3 napja jártam ott, de ez most mindegy). Akkor az Arénában. Jó. Akkor megtenné, hogy felhívja? Persze.
Jó, elmondja, megvárja, mosolyog. Van, de sajnos csak estig tudják eltenni.
Annyi baj legyen, máris indulok.
Visszamegyek az Arénába. Gyengébbek kedvéért 10 percre van az iskolától, ahonnan elindultam.
Fel az emeletre. Be a Woodooba.
Hello. Egy fekete devergo-s bőrcsizmát elraktatok elvileg. Az nekem lesz.
*Balblabla-blablabla?* Bocsi, micsoda? Hogy a *blablabla-blablabla?* Nem értem, sajnálom. Nem tudom. Erre megmutatják. Na, ez az. Igen, *blablabla-blablabla*. Ok, biztos. Akkor felpróbálhatom? Persze, tessék. Köszi.
Felveszem. Királyságos. Mondjuk ott vissza van hajtva a szára, és így olyan cuki, de felhajtom, és máris vagááány.
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.
Megveszem, kifizetem, kész.
Irány a mango.
Felpróbálom, amit még múltkor kinéztem, csak hosszú volt a sor a próbafülkékhez.
Egyszerűen borzalmas volt. Nadrágot nehéz rám kapni, mert... mert nehéz. De általában minden felső jó rám, fazontól függetlenül (persze csak elég nagy méretben), mert elég széles a mellkasom, hogy ne legyen kint semmim a legkivágottabbakból sem. Na EZ katasztrofális volt. Hát jó, szomorú.
Elindultam lefelé, és akkor rádöbbentem, hogy én bizony bemegyek a Pandorába.
Úgyis jön a szülinapom. Jó az, ha tudok valami számomra kedves kis ékszert.
Még a mangoban pont megörültem magamnak a tükörben:
Tamaris csizma. Levis nadrág. Egy szürke hosszúújjú (Intimiss), aranyos kötött kék kardigán, elöl kis masnival (Promod- mi más?), mangós táska, csudálatos fényképezőgépes nyaklánc (bijou brigitte), félig oldalra tűzött haj. Kellően konszolidált, de mégis csak olyan, akit nem néznek ki holmi Pandorából.
Leérek a bolt elé. Minden fehér. Pici üzlet. Két eladó. Vitrinek körös-körül. Elkezdem szisztematikusan végignézni. Tudom mit keresek, de hé, nézelődni jöttem, mégis csak egy ékszerbolt.
Kihagytam: tök üres az egész. A bolt egyetlen tulajdonsága, hogy drága. Nem a vevőikből élnek, az tuti.
Rosszallóan néz a két kis eladólányka. Segíthetünk valamiben? Köszönöm, először megnézegetném. Hümm.
Na jó, kész. Feladom. Elveszik az ember kedvét az élettől is, nem csak a vásárlástól. Odamegyek. Nyakláncra lehet kapni ilyen pici kapcsos medálokat (7000 Ft-tól 200000 Ft-ig), olyanból a figurásokat meg tudnák mutatni? (Mert hogy valójában semmi sem látható, mert az összes minden tálcákon van egymás alá tologatva) Mire a lányka rám néz. Picit sértett, picit kioktató hangon ennyit mond:
-Az Thomas Szabó.
Jajj, elnézést (fulladj meg)...
-Nálunk csak rácsavarósak vannak.
Ja, hogy csak rácsavarósak...
NEM TÖK MINDEGY??? ÉN VAGYOK A VEVŐ. AZ EGY SZEM VEVŐTÖK A MAI NAPRA, HÉÉÉ.! FÁJ MEGMUTATNI??!
"Az Thomas Szabó" És elsétáltam.
Bementem még a promodba vigasztalódni, de áhh.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)