Zene kéne, de nincs

Annyi minden zenét szerettem volna ide kirakni, rövid leírásával, hogy hol mikor és mért jutott eszembe. De természetesen mindet elfelejtettem.
Viszont a nagy erőlködésben, hogy valami eszembe jusson ez szólalt meg a fülemben:




No mindegy. Semmi se jut eszembe.
Akkor elmesélem legutóbbi órám Józsi bácsival.
Vagyis csak azt mesélem el, hogy egyszer csak közölte, hogy elfogytam. És hogy mi történt, engem otthon éheztetnek?
"Olyan szép nő voltál. Rozognak a csontjaid. El fogsz fogyni. Nehogy még többet fogyj!"
Na most erről annyit, hogy én nem érzem, hogy vékonyabb lennék. Ugyan annyira kövérnek érzem magam, mint eddig. Ettől függetlenül ez volt az első pozitív visszajelzés. Jó, Józsi bácsi nem pozitív jelzésnek szánta (sőt!), de nekem akkor is az, mert ha valaki már úgy látja, hogy fogytam, az is valami.
Ja és azért közeledem a cél felé. Már csak centik választanak el. Királyságos.
És azon is elképedtem, hogy még ugyanazon az estén elmentünk a Dechatlonba futócuccért (és kaptam meseszép neonzöld hosszú-ujjút), és a futónadrágoknál néztem, hogy hányas méret kell nekem...és a méretezés mellé oda volt írva centikben is a derék szélesség alapján... na az is egy pozitív visszajelzés volt.

Ja és
jön a hideg meg a tél
sütök magam kedvéért,
de ha átjön valaki
lesz mit enni, az tuti.


Az volt a terv, hogy randomra átinvitálok embereket forrócsokizni, és és és ahhoz lehet cuki kis sütiket sütögetni. Nincs is jobb mint a forrócsoki+sütike a hidegben jéggé fagyott szíveknek.
Szóval ez a dolog áll. Mondjuk kb. 2 napra előre egyeztessetek, és gyertek!!!
(Nem tudom kik olvassák ezt a blogot az ismerőseim közül. Kettőről tudok most biztosan: na ti jöhettek ;) :-* csak mondom: a sütike szempontjából az egyeztetés nem árt)

Memories

Eszembe jutott most ez a szám (szám, és nem zene!). Németországot idézi.
Utolsó este volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy MOST aztán már igazán eleget ittam, veszélyes többet inni. Táncoltam, elvoltam, jólvoltam. Aztán egyszer csak hoztak egy kör vodkanarancsot (vagy valamit) azoknak, akik még mindig kitartóan party-ztak. Hát megittuk. És amikor jött vissza a csaj a tálcával, és mi raktuk volna vissza a poharainkat, mondta, hogy vegyünk el még egyet. Elvettük, megittuk. Tovább táncoltunk.
Na és akkor egyszer csak úgy igazán a fejembe szállt az egész éjszaka alatt -valami rejtélyes helyen- elraktározódott alkohol. És akkor megszólalt ez a szám.
Én meg elengedtem magam. Énekeltem, de nem ordítva, mint előtte, hanem csak ahogy jött, és egészen teljesen totálisan kikapcsoltam az agyam. Nem nagyon törődtem senkivel és semmivel. Átengedtem magam a...számnak (mert még mindig nem zene). Szegény srác nem nagyon tudott mit kezdeni velem. Eléggé kétségbeesett- mert hát vele se törődtem épp :P
Király volt.
"All the crazy shit i did tonight
Those would be the best memories
I just wanna let it go for the night
That would be the best therapy for me."-Énekeltem. És közben így is gondoltam. És így is éreztem. És így is lett.

Prűd konzervatív **na

"Jajj, ne legyél most is az a prűd, konzervatív ****, aki mindig is voltál!!"
Ezt mondta nekem ma egy srác. Az egyetlen srác, aki hozzámérhet. (Ráadásul ennek tudatában is van, és vissza is él vele...hüm.) De ha ő így látja- és így is van-, akkor mit gondolhatnak a többiek.
Pedig én igazán próbálok változtatni.
Az új "életvitelemnek" is ez lenne a célja.
És az elhatározás, meg a terv a megvalósításra már meg is van. De aztán valahogy élesben sose jön össze.

Lipcsében egy szállásadónál voltam egy kedves kislánnyal. (Igazából 2-vel). És kiderült róla, hogy így 16 évesen eddig volt neki 17 pasija (én már ennek a szónak a használatától is rosszul vagyok, mert alá-fölé rendeltségi viszonyt fejez ki, szóval szerintem barát, de mindegy). Úgy még érdekesebb, hogy az utóbbi 2 évben volt neki 17 pasija. (Már nem azért, de az én egy szem "kapcsolatom" szinte tovább tartott, mint neki az összes együtt, pedig az egy csöppet sem volt komoly.)
Szóval így elég részletességgel számolt be mindenféléről. Én meg meghökkenve közöltem, hogy "Uhh, akkor én eléggé le vagyok maradva." Mire ő: "Hát ja. Már boccs, de eléggé."
Most aztán teljesen meg vagyok zavarodva, mert azzal ugyan tisztában voltam, hogy valóban konzervatívnak lettem nevelve, de sose gondoltam, hogy ez ma ekkora probléma. Lassan már a tulajdon barátaim is vagy megszólnak, vagy kinevetnek a felfogásom miatt.
Próbálkozom-próbálkozom a változással, nem tudom mi fog kisülni belőle. A hirtelen "na most én aztán nyíltabb leszek" variáció kudarcba fulladt. Folyt.köv.

-

Az van, hogy hazajöttem Lipcséből, és más ember lettem.
Jó, nyilván nem lehetek más ember, mert kinézetre maradtam (?), a személyazonosságom továbbra is ugyan az...még a telefonszámom is (minő meglepő), de a gondolkodásom, és az élethez való hozzáállásom igencsak megváltozott.

Most ennek örömére minden olyan jó.

Ennek örömére meg egész spontán és nyíltabb lettem.

Tegnap Esztivel elindultunk cipőt nézni. Aztán pont befejezte a beszámolóját a múltheti ruhaproblémáról, és lezártuk az ügyet azzal, hogy akkor valamelyik nap elmegyünk anyagot nézni...erre nem elénk ugrott egy méterárú bolt. Bementünk, körülnéztünk, megtaláltuk a tökéletes anyagot, és mivel bagóért volt, vettünk is fél métert mutatóba. ENNYI. Ennyi, így kell ezt csinálni.
És akkor rögtön telefonáltam...és pa-pámm: lett is egy varrónő. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz, meg nekem anyu megvarrja -sőt talán még hagyja is, hogy segítsek...)
Utána csak megkerestük a cipőboltot, de ott nem jártunk akkora sikerrel.
Aztán közbe szólt a természet, szóval bementünk a Westendbe. Igen ám, de ott meg mozinapok voltak. Úgyhogy megnéztük mi kezdődik legkorábban, és beültünk mozizni. Ilyet én még sose csinál(hat)tam. Totál spontán azt tettük, amihez kedvünk volt egész délután. A mozi után még vagy egy órát beszélgettünk nagy-világot megváltó dolgokról. Közben összespanoltunk két sráccal, akik valami filmezős programba beszerveztek minket...én elvileg rendező leszek XD Igazából csak azért iratkoztunk fel, mert így kerestünk a srácnak 220 Ft-ot.
Szóval elég jól elvoltunk. És azt hiszem közben kölcsönösen segítettünk is egymás problémáin, ha mással nem, legalább azzal, hogy meghallgattuk egymást.

Ma meg volt kézi. Király volt.
Vannak ilyen kilencedikes p***ák, akik még edzésre is 5 tonna vakolattal a fejükön jönnek, de úgy kell nekik.
Mi viszont nagyon jól elszórakoztunk. Rajtuk.
Ki-Va-Gá is jött. Tiszta jó.
Nagyon jó volt. És nem is ment annyira rosszul. És jobban bírtam, mint ahogy számítottam. Holnap nem tudom hogy fogom bírni a meccset...gyümölcsnapom lesz :S

Edzés után még vagy egy órát- másfél órát beszélgettünk Krisztivel.
Aztán a buszon hazafelé találkoztam egy régi edzőtársammal. Ő még mindig vízilabdázik. Megígértem, hogy a következő meccsükre elmegyek fotózni.

Na de, a lényeg. Amivel indítottam is.
A buszmegállóban megfogant bennem az új életvitelem/életszemléletem. Az volt a célom, hogy ide írom, de mostanra meggondoltam magam. Jobb, ha megtartom magamnak.
De ti azért reszkessetek. Wáháhá.

Lipcse:
Elég jó volt. Nagyon élveztem.
Hihhhhhetetlenül egyszerű emberekkel voltunk körülvéve (itt most nem a németekre gondolok első sorban). Eleinte még jót mulattunk rajta...aztán később már inkább idegesítővé vált.
Lényeg a lényeg, egy ilyen út azért elég jól formálja a közösséget. Egészen új emberekkel lettem jóban. És igazán klassz kapcsolatokat építettem ki olyanokkal, akikről nem is gondoltam volna, hogy valaha is beszélni fognak velem. (Persze ehhez az egészhez kellett a tihanyi alap, és így más ment minden, mint a karikacsapás.)
Hogy mennyire volt jó?
Ő volt a házigazdám:

Többet talán nem is kell ecsetelnem.
Ja és olyat partiztunk utolsó este...de olyat. (Ezért ilyen kómás ez a kép...az alvás az kimaradt ;)) Hú. Hű.
Vagyis: "Uh-Uh-úúúúúúúú" (itt nem kell túl rosszra gondolni, csak ezt kiabáltuk egyszerre visítva minden típusú zenére a Cave-clubb-ban).
Na, ide nem is írok többet, pár napon belül lesznek képek. Majd azok beszélnek helyettem.

El is kezdtem letölteni az albumjukat...de senki se seed-eli :(

Utóbbi napok benyomása

Suli:
Borzalom.
Furcsa is egy kicsit végzősnek lenni. Minden tanár csak a hülye tételekkel fenyegetőzik, minden osztálytársam az érettségi-előkészítőről beszél, és minden kicsi-akik valójában eddig a barátaim voltak- olyan távoli és idegen.
Dóri múltkor odajött, amikor Szilvivel beszélgettünk, és közölte, hogy:
-Judit, rossz rád nézni.
Először azt gondoltam, hogy csak azért mondja, mert épp úgy köhögtem, hogy a tüdőm majd' ki köptem. De aztán folytatta, és elmondta, hogy olyan levert és megviselt vagyok, és sose mosolygok.
Ez van.


Zenekar:
Legjobb az volt eddig ebben a hónapban, amikor a zenekarosokat viszontláthattam. Az osztálytársaimat viszontlátni nem volt nagy dolog. Mindenki ugyanolyan maximalista és eredményorientált maradt.
Zenekaron viszont csak odamentünk, örültünk egymás fejének, muzsikáltunk másfél órát, hazamentünk aludni (jó, én Ricsiékhez mentem pókerezni), reggel visszamentünk, és még játszottunk 2-2 és fél órát.
Koncert előtt meséltem a pulttársamnak, hogy ez az első koncertem, amire nem jön el senkim. Akkor kimondva döbbentem rá arra, hogy ez nem is olyan jó móka.
Szüleimnek mondtam, hogy kár eljönni, már úgyis hallották Tihanyban ezt a műsort. Osztálytársaimat hívtam, de ők vagy nem értek rá, vagy másik koncertre mentek, vagy tanulniuk kellett, vagy nemtom. Petra operába ment. Nekem meg megfordult a fejemben, hogy hátha Valaki eljön. Én hülye nem mondtam neki, úgy konkrétan, hogy jöjjön, csak reméltem, hogy magától eljön. Az anyukája (pfff.) viszont még előtte egy héttel mondta, hogy nagyon szeretne eljönni, és mindenképp szóljak neki még előtte valamikor, hogy el ne felejtse. Nem szóltam neki, hátha mégis eljön a fiacskája. Ostobaság.
Zsuzsi azért eljött. Hiába, Zsuzsira mindig lehet számítani :) Tényleg, írok is neki, hogy vegyünk közösen bérletet a Zuglói filharmónia koncertjére...Petra te arra jönnél?
No, szóval a "színpadra" kilépve már tudtam, hogy nagyon rossz érzés úgy koncertezni, ha senkisenem jön el miattad. Aztán egyszer csak megjelent Apa. Csupa melegséget és hálát éreztem a szívemben. Ő is rengeteget koncertezett anno, szóval gondolom tudta ő, hogy milyen is, ha van valakid a nézőtéren.
Aztán szünetben odamentem hozzá. (Jó, előtte még Józsi bácsi elé kellett vonulnom. Aki elmondta, hogy elég, ha Lipcse után megyek órára, és hogy milyen szép nő vagyok. Na persze. Egyébként aranyos a kisöreg. Nyár után az volt az első kérdése, hogy van-e már udvarlóm, és valószínűleg a "nincs"-emből érezte, hogy ez egy fájó pont, és az eddigi "De azt úgyse tudod elkerülni. Ez az élet rendeje...Te egy gyönyörű nő vagy." helyett, most csak annyit mondott, hogy "Nem is baj, ne kapkodd el". Megnyugtattam, hogy nem fogom elkapkodni.) Mondta, hogy azért maradt bent, mert gondolta, hogy én majd a barátaimmal leszek. Na itt éreztem, hogy már gyűlnek a könnyek a szememben, szóval megkértem, hogy azért mégiscsak jöjjön ki velem az udvarra.
Az udvaron kétszer-háromszor elpityeregtem magam. Először, amikor azt mondta, hogy milyen szép vagyok. Mire mondtam, hogy "minek"...és már dőltek is a könnyek a szememből. Hál' istennek azért az összes sminket nem áztattam le az arcomról :) Aztán mondtam, hogy nem jött el, mire apa megkérdezte, hogy hívtam-e. Mondtam, hogy nem, rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok, és már megint-még jó, hogy a szememet nem húztam ki.
No mindegy.
Koresszal egy szót se szóltunk egymáshoz. Semmitsenemegyáltalán. Pedig szünetben is volt, hogy egymásmellé sodródtunk, meg a végén a színpadról is egyszerre jöttünk le. Ez van-gondoltam.
Aztán most írt, hogy holnap reggel elvinne. Fura.

Barátok:
Mivel folyton feszült és ideges vagyok, nem sokan maradtak meg.
Alapjaiban kell most megváltoztatnom az eddigi hozzáállásom az emberekhez. Eddig amolyan követelmény volt, hogy jóban legyek mindenkivel. Most ebből annyi marad, hogy aki elvisel, ahhoz legyek minél jobb.
Gondolok itt leginkább Petrára. Annyi minden van egyszerre, hogy egy fél mondatot se tudok hozzá szólni a folyosón (se).
Esztivel újra nagyon jóban vagyunk, mivel ő is feszült és ideges, és felváltva hallgatjuk meg egymás dühkitöréseit.
Flóra sokat változott a nyáron, és Erdélyben ő volt a legderűsebb mindannyiunk közül, de ahogy belépett csodás-mesés iskolánkba, mintha elfelejtette volna, hogy ő most vidám és aranyos.
Bogival nem tudom mi történt. Nem értem.

Lipcse tök jó lesz. A buszon Anna mellett fogok ülni, akivel már Tihany óta nem beszéltem sajnos-de most majd bepótoljuk. Meg ott lesz Vicuska is, hogy boldogítson. És majd megpróbálok egy pillanatra se gondolni az Atyaúristenre- ez úgyse fog menni.

Csiga

Társadalmunk egyre leromlóban van.
Hatalmas problémát jelent az egyre növekvő fedél nélküliek száma.

Viszont legalább az Isten megáldott minket. Úgy egy hete esőzik. Örömünnep ez mindannyiunknak.
Most tudunk hosszabb utakra indulni, és talán van esély arra, hogy valóban el is jutunk úti célunk végéig. Ilyenkor találkozhatnak a rokonok is, és a rég nem látott szerelmesek is viszontlátják egymást.
Én is fedél nélküli lettem. És érzem ugyan, hogy nagyobb kiszolgáltatottsággal jár így a lét, mint amíg még volt hova behúznom magam, de ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek van házuk, a fölűről lecsapó nagy és sötét dolgoktól.
A gondviselés egyformán igazságtalan mindannyiunkkal.


A mai esőzés igazán jól jött. Kellemesen sikamlós volt az összes út. A kölykök is kiszabadulhattak végre. Nagyon jót versenyeztek. Öröm volt nézni őket.
Persze többen is vesztek oda, mint általában. Azt gondolnánk, hogy ha többen megyünk, nagyobb biztonságban vagyunk, de nem. Sokkal nagyobb arányban veszünk oda, amikor csoportosan vágunk neki egy-egy útnak.


Ma én is kis híján átkerültem a túlvilágra.
Korábban még sose mertem függőlegesen megindulni fölfelé, de ebben a kellemes nyirkos időben nekibátorodtam. Már az utam felénél jártam, amikor egy bot a derekamba állt, és letaszított a földre. Aztán még magamhoz se tértem a zuhanásból, már repültem is tovább. Hatalmasat estem. Több helyen megsérültem. Most ápolnak itt bőszen a többiek.
Holnap akkor is újra nekivágok.
Mert MÉG élek.

"Kedves srác A-val és jó kalappal"

Igazán nem akartam most elkezdeni írogatni, tekintve, hogy temérdek fontos dolgom van, így az írás mint pótcselekvés mostanra értelmét vesztette.

Csak most rádöbbentem valamire hirtelen.
Múlt nyáron volt egy igazán kedves srác, akiről egy idő után úgy kezdte mindenki tartani, hogy mi aztán tökéletesen illünk egymáshoz. Vagyis hogy nyáron kezdték így tartani.
Annyira nem volt ellenemre a gondolat.
Vagy ez már 2 éve nyáron volt? nem, múlt nyáron.

Közben Koresszel épp jó barátok voltunk.
Gyengébbek kedvéért jegyzem meg, hogy lányoknál szokás, hogy úgy erősíted meg a barátságod a másikkal, hogy beszámolsz neki az ilyen "fiúügyeidről".
Szóval nem bántam, hogy Koresz ilyen téren kezdett faggatni. Sőt, talán én provokáltam ki azt a beszélgetést.
Ez a módszer lányokkal szemben azért válik be, mert érzik, hogy bízol bennük, a fiúkkal szemben meg azért, mert tudják, hogy van más.
Vele szemben azért vált be, mert az egyik legjobb haverja volt.

Nem mondtam én el, hogy ki, csak biztosítottam arról, hogy nagyon kedvesnek tartaná, és "hagytam" hogy nevének a kezdőbetűjét kitalálja.
A kérdéses illető aznap (mert találkoztunk vele kicsit korábban) egy újonnan vett kalapban volt.
Este kaptam egy sms-t Koresztől. "Van egy rendes srac A val es gondor hajjal, meg 1 jo kalappal..."
Onnantól fogva ő volt a rendes srác A-val és jó kalappal.

Na, amiről ez eszembe jutott: Megláttam (egy törpét, szalonnát sütött...dehogyis) egy képet. Volt rajta egy rendes srác A-val, és jó kalappal.
A többit elég hozzáképzelni.
Szóval most nem a többiek gondolják azt, hogy mi tökéletesen összeillünk. Igazából senki se gondolja így. De hé, 1. nem a többiek véleménye számít; 2. a tökéletes fiúk unalmasak.
Atyaúristen.

Fabula

Megtaláltam pár régi irományom. Nesze egy:
Jajj, meg előzetesben annyit, hogy a tanulság mottója edzésen, egészen pontosan lövészeten fogant meg csöppnyi agyamban, ahogy elnéztem a súlyokat tartó (teszem hozzá én is azt csináltam) edzőtársaim.
De most már tényleg:


Mélyen a vízben

Történetünk kezdetén élt egy aprócska egysejtű,
Aki nem csinált semmit, csak ült, mint egy tetű.
De lustaságának meg is lett az ára,
Bekebelezte egy papucsállatka-„szája”.
Mégsem élt hosszan ő se,
Mert jött a baktérium, s megölte.
S míg a baktérium csak úszkált tétlen,
Arra jött egy rémes kerekesféreg,
Aki már három napja koplalt,
Megette hát baktériumunkat nyomban.
De a mesének még nincs vége,
Nem menekül a kis féreg.
Hisz él a földön egy cseles keszeg,
Ki roppant mód szereti a férgeket.
Meg is ette nyomban szegénykét,
De még el se kezdte az emésztést,
Mikor megjelent a vérszomjas csuka,
Kinek teste is kétoldalt csupasz.
Nem bírta ő hosszan éhen-szomjan,
Megette hát a keszeget- pároltan.
S hogy a csukát ki eszi meg,
Azt már nem mondom el senkinek.


De most már a tanulság sem várhat:
Mindig van egy nagyobb állat.

Nagyon jó csávó

Azért még belefér, mert csak 8 óra múlva kezdődik az iskola...