2013. április 29., hétfő

Nem tudom mért

Biciklizésre nem mondok nemet azt hiszem.
Jujj, mi lesz itt.
Meg is döbbentem rendesen.
Ha valaki rámijeszt, majd megkérdezi, van-e biciklim, akkor úgy tűnik megyek :D
Ezt is megtudtuk.

okosak

2013. április 22., hétfő

Ehh

A pasi mellett úgy csinál, mint Ádám szokott, mikor csak én látom. Undorító.
Köszönöm Apa, hogy kijössz elém a metróhoz.

A többi néma csend

Reggel a vonaton találkoztam Bálinttal.
Miután megtudtam a cifra és egyéb szavak etimológiáját, felvetette, hogy este lesz egy jó Hamlet előadás a MUban.
El is mentünk Ijedttel igényesen szentimentálisan.
Szerintem jó volt.
Jobb mint a múlt heti Ígéret földje.
Egy iciki-picikét úgy éreztem, most művelem a lelkem.
Már nem akkor, mikor olyanokat csináltak a "színpadon", amit nem illdomos mások előtt csinálni, hanem "úgy amúgy".

-Ennél krokodilt?
Na most már kell tudnod értelmezni ;)
Októbertől minden zavaros dolog az!

Dit moi ou est ma tete?

Vége van a hét minden bajának. Búja meg nem is volt. Ok, ez nem épp hihető, tegnap akadt.
A hét koronázása azaz koronázó párkánya a mai palotahomlokzatok zh volt háromnegyed 6tól.
Már nem vettem magamra. Semmit.
Meggyőztem a többieket, hogy menjünk ki a fűbe tanulni. Persze csak fetrengés lett belőle. De azt csak vidáman :)
Szinte kacagva jöttünk ki a zhról (költői túlzás). Viktor ki is parodizált. Hiába, sosem tud mit kezdeni a nevetgélős ötperceimmel.

Szép nap volt.
Reggel futással nyitottam, este Petrával "pipázással" zártuk. Mindig így kéne lennie. Magyarosan.
Recirkuláció...

2013. április 13., szombat

Tető

Ez az egyetem műemlékjellegű részlete.
Az egyik tanárunk szerint pedig 2 testvér útja.
Kinek mi.
Kilátás a 250-es teremből.

2. Duna


Petőfi Sándor: A Tisza
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Te jó isten, hisz ez a Duna!!

1.

Mindenek előtt bepótolom elmaradásaimat, mert ez az óra már február óta tart...



Jótestvérek

Nincs új a nap alatt

Gondoltam újítok egyet!
Mindig fel fogom tölteni a fotókat, amit a fotós óránkra kell lövöldözni.
Aztán persze beugrott, hogy 11-ben vagy 12-ben már megpróbáltam hétről hétre lőni valami újat, na de volt az olyan rég, hogy talán tudok újat mutatni :P

2013. április 12., péntek

A hétvége két véglet

Műveljük kertünket-helyett lelkünket.
Múlt pénteken 5kor írt Sári, hogy 7kor opera. Hmmm, igaz, így nem találkoztunk Pütyhedttel, de megérte :p
Ma már fél lábbal a sírban -helyett ajtóban voltam, mikor hívott a másik Sári, hogy este színház.
Ma este színház ^^
Rudolf Péterrel.
Okkéé
Aztán lehet, hogy az eredetileg tervezett programom jobb lett volna. Sebaj. Ennyi csavar kell.
Nem tapsoltunk túl hevesen -helyett sehogy.

Agresszívnek sok cimborája akad :)

Cimbi vagy,
Haver vagy,
Vágjál hátba.

Nem volt rossz a Pecha Kucha

Répa

2013. április 10., szerda

Baracklekvár



Ma reggel sehogy se tudtam kinyitni a lekváros üveget. Ez minden rossz okozója.
Közben a fenti zenét hallgattam a tegnap este emlékére. :)
De a lekváros üveg-a galád- nem nyílt.
Bosszantó, főleg, hogy tegnap nálunk vendégeskedett Petra-Bence-Kivagá, és tudtam, hogy valamelyik fiút meg kell kérnem, nyissa ki.
Nem tettem.
Maradt a reggeli szenvedés.

Sikerült.
Megreggeliztem vidáman.

Pont lekéstem a megállóban álló trolit.
És mint a filmekben, kigurult a megállóból, és a túloldalon ott állt Pütyhedt. (Most lett akkor elnevezve :)) Felcsaptam a helyesírási szótárat, hogy találjak egy jelzőt, de csak egy 1-es helyesírási dolgozatot találtam. Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen így hívjuk őt bensőbb körökben.
Most lesz, aki rájön :(
Szóval ott álltunk szemben.
Átjött.
Elkísért a Stadiig.
Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
Tudom, hogy köcsög undok voltam vele mostanában. Nem akartam az lenni.
Annyi minden történt, amikről ő semmit se tud, és így könnyen tesz/mond/ír olyat, amin kiakadok. Hát múltkor kiakadtam. Csúnyán.

Várt a Liget...

Ez a mai nap egy életre megmarad.
A Vakok Intézetében töltöttük napunk jelentős részét.
Egy bácsi maga invitált be minket, pedig neki az a saját otthona.
Odavitt a portáshoz,és felvázolta ügyünket,
a portás -pedig "nehezebb ide bejutni, mint a Pentagonba"- elvitt a titkárságra, ahol már ő vázolta fel ügyünket,
a titkárnő, körbetelefonált, mindenkinek elmondta dolgunkat, és elintézte, hogy beszélhessünk a lakókkal. Nem kis dolgot tett értünk.
Ezek után találkozhattunk Zsolttal. Róla kéne most írnom egy szösszenetet a holnapi tablóra...

Zsolt
Zsolt egy kedves, segítőkész, nyitott figura. Negyven év körüli lehet. Látását 20 évesen vesztette el teljesen. Röpke 2 órás beszélgetésünk végére ez azonban szinte elfelejtődött bennem. Annyira közvetlen és természetes volt a beszéde, a modora, a gesztusai, a viccei.
Zsolt Lisztérzékeny. Nem szereti a komolyzenét. Mégis teljes életet él. Dolgozik, utazik, családja van.
Mikor bementünk az intézetbe, mindenáron azt akartuk megtudni, a Liget melyik részét használják/szeretik a vakok és látássérültek. Beszélgetésünk után minden új értelmet kapott. Elmondta, hogy számukra egy séta -legyen az akárhol- nem feltétlen kikapcsolódás. Minden pillanatban figyelni és koncentrálni kell. Nincs olyan, hogy elmélázva átadja valaki magát a madár csicsergésnek. Mikor Zsolt véletlenül elmélázott, keresztbe ment át a kereszteződésen, és észre se vette, csak mikor átért.
Mesélt a BKV-s közlekedés küzdelmeiről, az akadálymentesítés csodáiról. Egy lift akadálymentesítése például kerülhet többszázezer forintba, ha azt a profi módon akarják kivitelezni. Persze azt úgyse fogja senki. E helyett pár száz forintból kijön, ha egy kis öntapadós fóliára kiszurkálják a szintek számát, és a nyomógombok mellé ragasztják. Zsolt ezeket az egyszerű, de frappáns megoldásokat támogatja inkább, ez nem akkora teher mások számára se, és biztosabb, mint a meg nem valósított drága megoldások!
A boltosokkal sem minden olyan egyszerű...
-CBA uht tejet szeretnék, a dobozosat, 1,5%-osat.
-A kéket?
-Igen.

Herceg

Juditnak van Hófehérkés bögréje!
De neki rajta van a Herceg!

2013. április 1., hétfő

Mily boldog az, ki feddhetetlen.
A világ is feledi, ki elfeledte már.
Ez a makulátlan elme örök ragyogása!
Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra.
/Alexander Pope/