Sánta

Szerdán voltunk futni Artúrral (tudom, durva ellentmondás). Kb 8,6-ot futottam, ami azért nem rossz ahhoz képest, hogy mostanában kevesebbet mozgok.
Aztán csütörtök este a rajzolások megszakítására feltekertünk a János de hegyre. Nem  volt rossz... Mintha a sötét szobában bekötött szemmel egyedül erősítenék. De volt 2-3 perc, ami MINDENT megért.
Este már fájt.
Aztán tegnap, mielött váltottam épalapról épszerkre kimentem futni. Nem sokat, de lendületesen. Mikor megálltam, hogy vége-besétálok, már nem ment. Azóta sántikálok.
Vicces, mert az erőt még mindig érzem magamban, ami hajt, és az izmaim se fáradtak...
Most ilyen szépségesen befásliztam :p