Az Thomas Szabó

Bevtartó vizsga után Fruval bementünk a suliba -másik történet. Aztán ott végezvén elindultam megvenni A csizmát.

Jól kitaláltam, hogy kivárom, A pillanatot a suliban, és majd átmegyek a Mamutba, ami úgyis közel van az egyetemhez, ott megveszem A csizmát, még egy kicsit shoppingolok, és indulhatok is a vizsgamegtekintésre.

El is mentem a Mamutba. Kicsit féltem, hogy nem lesz meg a bolt, mert oda sosenem járok, de szerencsére gyorsan megtaláltam. Bementem. Megláttam A csizmát. Határozottan a magasba emeltem.

És vártam.

Ott álltam, és vártam, hogy hátha valamelyik eladó észreveszi, hogy én vagyok a vevő. Én, aki egy hegedűvel és táskával a vállamon állok ott a bolt közepén, és tartok egy csizmát a magasban-mint mondottam volt.

Várhatnék még most is.

No mindegy. találtam én egy eladót. Mondtam neki szépen tisztességesen, hogy akkor ebből egy 38-ast szeretnék. Perdült-fordult. Nincs, csak 2 db 36-os. Mondom az szép, hogy kettő, egy csizmával nem lehet mit kezdeni, de nekem 38-as kell. Hát hogy a Westendben... Mondom igen ám, de ott voltam tegnap (3 napja jártam ott, de ez most mindegy). Akkor az Arénában. Jó. Akkor megtenné, hogy felhívja? Persze.
Jó, elmondja, megvárja, mosolyog. Van, de sajnos csak estig tudják eltenni.
Annyi baj legyen, máris indulok.
Visszamegyek az Arénába. Gyengébbek kedvéért 10 percre van az iskolától, ahonnan elindultam.

Fel az emeletre. Be a Woodooba.
Hello. Egy fekete devergo-s bőrcsizmát elraktatok elvileg. Az nekem lesz.
*Balblabla-blablabla?* Bocsi, micsoda? Hogy a *blablabla-blablabla?* Nem értem, sajnálom. Nem tudom. Erre megmutatják. Na, ez az. Igen, *blablabla-blablabla*. Ok, biztos. Akkor felpróbálhatom? Persze, tessék. Köszi.

Felveszem. Királyságos. Mondjuk ott vissza van hajtva a szára, és így olyan cuki, de felhajtom, és máris vagááány.
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.
Megveszem, kifizetem, kész.

Irány a mango.
Felpróbálom, amit még múltkor kinéztem, csak hosszú volt a sor a próbafülkékhez.
Egyszerűen borzalmas volt. Nadrágot nehéz rám kapni, mert... mert nehéz. De általában minden felső jó rám, fazontól függetlenül (persze csak elég nagy méretben), mert elég széles a mellkasom, hogy ne legyen kint semmim a legkivágottabbakból sem. Na EZ katasztrofális volt. Hát jó, szomorú.

Elindultam lefelé, és akkor rádöbbentem, hogy én bizony bemegyek a Pandorába.
Úgyis jön a szülinapom. Jó az, ha tudok valami számomra kedves kis ékszert.
Még a mangoban pont megörültem magamnak a tükörben:
Tamaris csizma. Levis nadrág. Egy szürke hosszúújjú (Intimiss), aranyos kötött kék kardigán, elöl kis masnival (Promod- mi más?), mangós táska, csudálatos fényképezőgépes nyaklánc (bijou brigitte), félig oldalra tűzött haj. Kellően konszolidált, de mégis csak olyan, akit nem néznek ki holmi Pandorából.

Leérek a bolt elé. Minden fehér. Pici üzlet. Két eladó. Vitrinek körös-körül. Elkezdem szisztematikusan végignézni. Tudom mit keresek, de hé, nézelődni jöttem, mégis csak egy ékszerbolt.
Kihagytam: tök üres az egész. A bolt egyetlen tulajdonsága, hogy drága. Nem a vevőikből élnek, az tuti.
Rosszallóan néz a két kis eladólányka. Segíthetünk valamiben? Köszönöm, először megnézegetném. Hümm.
Na jó, kész. Feladom. Elveszik az ember kedvét az élettől is, nem csak a vásárlástól. Odamegyek. Nyakláncra lehet kapni ilyen pici kapcsos medálokat (7000 Ft-tól 200000 Ft-ig), olyanból a figurásokat meg tudnák mutatni? (Mert hogy valójában semmi sem látható, mert az összes minden tálcákon van egymás alá tologatva) Mire a lányka rám néz. Picit sértett, picit kioktató hangon ennyit mond:
-Az Thomas Szabó.
Jajj, elnézést (fulladj meg)...
-Nálunk csak rácsavarósak vannak.
Ja, hogy csak rácsavarósak...
NEM TÖK MINDEGY??? ÉN VAGYOK A VEVŐ. AZ EGY SZEM VEVŐTÖK A MAI NAPRA, HÉÉÉ.! FÁJ MEGMUTATNI??!
"Az Thomas Szabó" És elsétáltam.

Bementem még a promodba vigasztalódni, de áhh.