Egy férfi biztos segített

Haza kellett hozni ma a múltkori maketteket az ipar tanszékről. És történetesen nekem egyik vállamról lógott a hegedű, meg a henger, a másikról a táska, úgyhogy a kis kezecskémben fuvaroztam a makettet.

Beérek a zenesuliba. Kérek egy termet...
-Ezt te csináltad?
-Igen, én.
-És hova kell nektek ilyen maketteket csinálni?
-Építésznek tanulok a BME-n, és ott az egyik tárgyra.
-És ez egy lépcső?
-Igen, egy kép alapján kellett rekonstruálni a szobát a lépcsővel.
blablabla
blablabla
-De milyen falai vannak. Jó erős sniccere lehet magának.
-Hát igen, de több lapból van összeragasztva. Bár így is többször kellett átvágni.
-De ezt nem maga vágta ki!
-De igen!!
-Egy férfi biztos segített!



Ennyit a női egyenjogúságról, meg az emancipációról, meg mit tudom én.
Persze Apa rengeteget segít, de történetesen az összes falat magamnak vágtam ki.
És én is igazán örülnék, ha egy férfi segítene. (;))
Nem is tudom, eléggé hozzászoktam már, hogy mindent magamnak kell megcsinálni/oldani, és ha van rá lehetőségem, akkor nem végzek olyan fizikai munkát, ami szerintem a fiúk dolga, vagy csak egy ici-picit is megerőltető lenne... de általában nincs rá lehetőségem :) És ez meg az ÉN makettem. Ez az ÉN dolgom. Még hogy segített... Háh, látta volna fűrésszel miket alkotok...