2011. december 29., csütörtök

A szemeim, persze a szemeim

Iwiwen írogató IQ-betyároktól néha ki lehet akadni. Persze nem teszem :) Csak mondjuk tehetném.

Hogy mindig ilyen szépek-e a szemeim. Pff. Csak az ő kedvéért megszámoltam. 34 kép van feltöltve, abból összesen 9-en látszódnak a szemeim. Nyilván éjjel-nappal azt a 9 képet nézegette, mire megszülte üzenetét.

De és ez olyan, hogy az ember lánya még meg is hatódna, hogy valaki ilyen kedveset mond neki... de neeem, mert random írja 100 (vagy több) másik lánnyal egybevéve.

És tiszta szomorú, mert akár örülhetnék is, hogy valaki szépnek találja a szemeim, e helyett belegondoltam, hogy más mért nem mond ilyet, csak az iwiwen *nem fejtem ki mire vadászó* emberek.
Kár.

Barátok



Arra jutottam, hogy témakörönként fogom összefoglalni az elmúlt pár hónapot.
Ez lesz az első.
Ez fontos.

Nagyon hálásnak kell lennem (és az is vagyok), mert csodás barátokkal áldott meg az ég.
Most, hogy kb. semmire nem volt időm, persze minden máshogy alakult. És csak azok maradtak meg, akik eddig is keresték a társaságom. Mert én nem sok embert kerestem mostanság. Szóval kiderült, hogy eddig mik voltak az egyoldalú kapcsolatok, és azoknak vége is szakadt. RIP.
Persze most minden egyoldalú... a Ti részetekről, mert újabban nem sokat adok, inkább csak kapok. Sokat.
Amit meg adok, azt nem feltétlenül Nektek, hanem akinek épp sikerül. Remélem ebből nem lesz gond, de arra jutottam, hogy amit adsz, azt vissza is kapod, csak legfeljebb nem attól akinek adtál, és nem olyan formában.

Van egy tündéri nagynéném. Azt hiszem így nevezik, mindenesetre a nagymamám húga. Ő mindig a nagymamámat látja bennem, én meg a legszebb embert őbenne. Persze azért láthatja a nagymamámat, mert ismeri ilyen korából, ki tudja (Ő biztos), lehet, tényleg ilyen volt. És ha tényleg, remélem olyan leszek, mint ahogy Anyuék leírják idősebb korából. Nagyon szeretnék olyanná válni.
Gergő múltkor kirakott egy cikket. Az volt benne, hogy az építészek depressziósak, betegeskedésre hajlamosak, válnak (bár ebben a cikk nem tudott dűlőre jutni), és alapvetően nehezen találják a boldogságot. Állítólag a nagymamám volt a legvidámabb mindenki közül, Anyu mindig azt meséli, hogy mire a család felébredt, ő már kész volt a napi teendőivel, találkozott az összes madárral a mólón reggel, és az egész nap az övé volt, hogy azzal töltse, amihez kedve van épp.
Na de most a húgáról szerettem volna szólni (írni). Úgy látja a Világot, ahogy kevesen. Nem kap sokat, mármint többet, mint mások, de amit kap, azt egészen különlegesen dolgozza fel. Ő az az ember, akinek egyetlen mosoly elég lehet egy hónapnyi vidámsághoz. Mindennek örül, mindenkit szeret, és boldogsága sose lankad. Mindenkiben csak a kedves dolgokat látja, mindenben csak a szépet keresi, és megtalálja... de meg ám!

Szóval valami ilyesmire igyekszem áthangolni magam.
Persze erre születni kell- mondhatnám. De a véremben van nekem is!!! Úgyhogy nem mondhatom. Nincs mentség.
Ennyi szuper jóbarát mellett meg aztán főleg csak szeretettel lehet a világhoz állni ;)

Jajj, de az újakat ki ne hagyjam.
Mert néha már rácsodálkoztam, hogy miként szorulhat ennyi jóság emberekbe a karról. És nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem őket, és még boldogabb, hogy jóban vagyok velük, és egyenesen szárnyalok, hogy néhányukat a barátomnak tudhatom.

Szép napot hát mindenkinek.
Nekem minden napom szép, amikor rádöbbenek mennyi jó ember él a Földön.
Gondoljatok ti is erre.
És emlékezzetek meg minden nap a barátaitokról.

Az ütősök emlékére (L)

2011. december 28., szerda

És pont fejből tudja a száztizenhatodik szonettet

Megy az Értelem és érzelem. És olyan csudi lovagok vonulásznak itt.
De szegény Ezredest felszarvazták. Szomorú.

Hálás vagyok, hogy a félév során nem volt időm tévét nézni.
Meg azért is, hogy egész máshogy látom már a világot.
Ennek az a következménye, hogy most kellően szarkasztikusan állok a dolgokhoz. Pláne az érfelvágós műsorokhoz.
Az ember lánya a végén még elhiszi, hogy léteznek ilyesfajta lovagok.

Egyébként léteznek. Én ismerek kettőt is. Sőt, hármat. Hát nem fantasztikus?
De attól még ritka. Mint a fehér holló.
Csak túl rendes barátaim vannak. Meg persze ha minden fiú kedves és udvarias és rendes lenne, akkor nem lehetne értékelni annak a párnak a lovagiasságát.

Na de álomvilágban nem szabad ám élni. És ha lennének lovagok, akkor a lányoknak meg rideg úri hölgyeknek kéne lenniük. A ridegség meg nem jó ... mondom ezt én XD (no jó, de magamon tapasztalom), úgy hogy le a lovagokkal :P

"Le a soklépéses transzformációkkal!"
(Ezt most valószínűleg csak az építészgólyák értik.)

2011. december 19., hétfő

Pink Martini La soledad



Ajánlom figyelmetekbe.
2 napja pink martinit hallgatok. Folyton. Nemtom mért. Meddig.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

2011. december 17., szombat

AZ OK

Na ez az.
Amivel a félévem telt.
Meg még sok más be nem fotózott, vagy fel nem töltött tusrajz, szabadkézi rajz, móka és kacagás.
A ti blogjaitokat sem olvastam, néha ugyan megnéztem, hogy úúú mennyi sok szöveg. Elolvasnám. DE NEM MA XD
Ez lett az új szlogen: de nem ma.

Hiányoztok mindannyian.
22-én déltől a tiétek vagyok. Addig is legyetek jók.

Enjoy:

2011. november 20., vasárnap

Bevép.

"A fény önmagában egy nem látható dolog. Viszont semmit nem látunk fény nélkül."
„Mindennemű tett közül pedig a legtökéletesebb az építés. A mű szeretetet kíván, elmélyedést, azt, hogy legszebb gondolatodnak engedelmeskedj, törvények teremtését lelkedben, s megannyi mást, amit csodálatosképpen kihoz belőled, holott nem is sejtetted, hogy benned lakoznak.”
                                                                         /Paul Valéry/

2011. november 19., szombat

Lent

Mostanában mindig elbizonytalanodom, ha az aluljáróban egy hegedűst hallok játszani.
Mi van ha egy nagy művész?
Mi van, ha ez is ilyen teszt, hogy bizonyítsák az emberek mennyire vaksik.
Vagy mi van, ha egyszerűen nincs már miből élnie. De attól még lehet nagy művész.

Nehéz egy pont után elválasztani a nyekergést a zenétől.
Nehéz egy pont után megkülönböztetni a tárgyat az alkotástól.
Nehéz egy idő után látni a szépet és a csúnyát.

Nem mindenki művész, aki nem tud festeni.

Minden összemosódik.
Minden.
Minekvanegyelejehamindigvanegyvége,ahelyetthogyszorítanádengeddelvégre,mosolyogjasötétbenéshasenkisemlátjasírniszabadfényesnappalazutcákatjárva.
Megfogtadamuskátlitéskidobtadahóra,eltöröttaperselymalacnemesikszóróla,szeretnédhasohatöbbéaszínétselátnád,belesírszakispárnádbaannyiszormegbánnád.

2011. október 31., hétfő

Hozzáállás kérdése

...
-...És nagyon helyes.
-Helyes-helyes, vagy olyan Judit-helyes?
*fintor* Judit-helyes.
*megértő nézés*
...
*nevetés*

2011. október 12., szerda

Törppicúrok IV.

Posted by Picasa

Törppicúrok III.

Posted by Picasa

Törppicúrok II.

Posted by Picasa

Törppicúrok I.

Posted by Picasa

Hih

Rég nem írtam. Most se fogok. Csak épp egy történés:

Bírom, hogy Petivel beszélgetünk, és így fél 9-kor: "Most megyek el festeni."
Tetszik ez az életvitel.
Annyi jó dolgot csinálok, meg annyi jó dolog történik velem. Ma is... na uhh, brrrrr.
De én most nem fogok festeni, helyette inkább porszívózni :) Muszáj, mert holnap tánc után nálunk alszanak a többiek, és jelenleg uralkodik nálam a káosz.

Ma voltam a régi ovimban.
Felismertek.

Fotóztam játszótéren.

Nagyon jól ment a hegedű is.

Jók voltak az órák is :) A szünetek is :P

2011. szeptember 24., szombat

2011. szeptember 4., vasárnap

A láng kialszik, hogyha hagyják.
:S



Nem szabhatsz a múlásnak irányt...

2011. szeptember 2., péntek

Wáháhá,
most már matrac is van az új ágyamba.
Van hol aludnom. Jee.

Az utóbbi egy hétben egyáltalán nem aludtam. Ugyan mindig más-más okok miatt nem, de a végeredmény ugyanaz: beesett arc, karikás szemek, görnyedt hát, kusza járás.

Valami

Valami, valami... na igen valami történhetne már.

Nemtom honnan kezdjem.
Áh, legjobb ha el se kezdem. Aki számít, az úgyis látta (:P), hallotta, vagy majd fogja (Petra neked még tartozom egy beszámolóval, de Ádámmal ma úgyis bemegyünk a suliba, és akkor mesélek).

Lényeg:
Új értelmet nyert nálam a szó, hogy összhang.


Áj-áj-áj.
Water in my eye.


2011. augusztus 31., szerda

Ma este...
Azért...
Húúú.


És még simán lehet folytatása :P

Tegnap


Tegnap akkora királyságos volt :)
Ők ketten tették azzá.


Eszti annyira jó, hogy ott voltál!
Posted by Picasa

2011. augusztus 29., hétfő

csak hadd ne kelljen ezt énekelnem,
hogy boldog vagyok, de nincsen kedvem

Cím nélkül csak úgy

Elkezdtem szortírozni a cuccaim. Meg az életem :P Mert hát ugye nem mindenre lesz szükség a továbbiakban.
Szóval most itt ülök a kupi tetején. Legalkalmasabb környezet a blogolásra :)

Tegnap előtt találkoztunk Ricsivel. Mesélt dolgokat...
Na akkor kezdem Léda tojásainál:
Még a pont ott party-n összefutottunk egy kedves évfolyamtársunkkal. Én épp eléggé kivoltam, mert előtte hosszan 0 pontom volt az egyetemre, öcsibácsit megcsapta az áram, nem éreztem jó döntésnek ezt az építészes dolgot, zavart hogy nem tudok vonzódni az Isten lábához, amúgy is itthon voltam egy hétig, ami nálam igen depresszív hangulatot szokott kiváltani, gagyi volt az egész POP...szóval ja.
Na és akkor kedves évfolyamtársunk elkezdett mesélni újdonsült barátnőjéről. És csak mondta, mondta, fülig szerelmes volt, és nagyon jó volt hallgatni. A szerelmes embereket mindig jó hallgatni. Nem volt egyikőnknek se kedve kocsmázni, úgyhogy hazaindultunk, és csak sétáltunk-sétáltunk, ő meg csak mesélt-mesélt, és rögtön visszatért az életkedvem. Annyira vidám volt, és ilyenkor az ember elhiszi, hogy ő is lehet majd még ennyire szerelmes, és hogy szép az élet...  
"...és te hiába látod, hogy szép az élet. Ha nem látja senki más, cseszheted."
Na mert ezek után tegnapelőtt megtudtam, hogy annak a kapcsolatnak azóta végeszakadt. Meg azt is megtudtam, hogy miként. :S :(
És nincs igazság. Meg szeretet is ritkán. Szerelem meg... pfffffff.
"Nincs bennem szeretet."

Meg azt is fájó belátni, hogy minden pasi ugyanolyan.
Ez még zenetábori maradvány...
Jöttek ugye újak zenekarba. És érkezett egy brácsás lány is: Inez. (Mi csak Ágnesnek hívtuk magunk között, na mindegy.)
...És megkezdődött a friss hús hadművelet.
****
Mégsem írom le részleteiben, sértő lenne.
A lényeg, hogy végighallgathattuk, hogy melyik fiú milyen remek témákról igyekszik társalogni vele, hogy felkeltse érdeklődését. Néha mi Böbivel már sírtunk a röhögéstől.
És ebben csak az a fájó, hogy olyanok is előkerültek Ágnes oldalán, akikről azt gondoltam volna: Ők nem ilyenek. Meg persze magukról is azt állítják, hogy húúú, mekkora szent emberek, meg húúú komoly kapcsolatok, meg 2 évvel ezelőtti táborban még nem akarta megdönteni az épp aktuális friss hús, és azt mondta, majd keresse meg 5-10 év múlva (XD)... mostmeg.
Hiába mondtam Böbinek, hogy ő nem olyan srác, Böbi csak:
"Minden pasi ugyanolyan."
És tényleg.


Persze ezt a gólyatábor is alátámasztja.
Uhh.



Na folytatom a pakolást, meg főzök valami ebédet.

Uhh-uhh, múltkor olyan husit csináltam, hogyhogyhogy:
Vettünk pulykamellet, azt kikloffoltam (nem kell félni, nem száradt ám ki sütéskor!), besóztam etc., utána fogtam szépen a medvesajtot, egy szelet húst, kicsit megvágtam, dugdostam bele foghagymát, közepére raktam a sajtot, a hússal úgy ahogy becsomagoltam a sajtot, és ezt körbetekertem szalonnával. Amikor az összes ilyen kis csomaggal kész voltam, beleraktam egy kivajazott jénaiba, tettem rá még plusz szalonnakockákat, megszórtam grillfűszerekkel, meg a maradék hagymát is melléraktam, és sutty a sütőbe be. Ja meg főztem ki hozzá rizst, ami tök jó volt a hús szaftjával.

Két napra rá meg karfiolt főztem+sütöttem. Ilyen morzsás karfiol tejföllel meg sajttal.

Na épp ideje valami ebédet rittyenteni.

2011. augusztus 26., péntek

Vége van a nyárnak

Nagyon a végét járja már ez a nyári szünet. De sebaj. Eszméletlen jó volt.
Az eddigi legjobb.

Csak most ne itthon ülve kelljen befejeznem.
Ma azért még elmentem úszni. Hiba volt. Jó volt, meg minden, csak nem kellett volna túlterhelnem magam.
Délután meg voltunk moziban. Kettőnk titka... kötelezően ajánlott!!! Nézze meg, aki tudja és teheti.


Namostaztán ennyi, mert nem bírom.

Ábrahámnak

Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel, jobb lábammal
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel, jobb lábammal, bal lábammal
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel, jobb lábammal, bal lábammal, a fejemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel, jobb lábammal, bal lábammal, a fejemmel, a seggemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy:

Jobb kezemmel, bal kezemmel, jobb lábammal, bal lábammal, a fejemmel, a seggemmel, a nyelvemmel
Ábrahámnak, 40 fia volt,
40 fia volt Ábrahámnak.
Ki enni nem akart és inni nem kapott,
Csak folyton így dalolt, hogy...







Nyugalom

Én csak utazom,
felhevült hazátlan utakon,
mutatom magam az unalom,
lassan magamban kutatom,
hogy hol van van a nyugalom,
hol melyik vonalon szalad el,
az a kicsike gőzös a folyamon,
ami elszállítja a hátamon,
a látszatot, hogy
megvagyok, elvagyok, átkarol a szánalom,
gyere már!
hízik a szervem,
eszik ki veszik ki hülyül az elme,
szeretkezik a nyelvem édeset beszél a léptem,
hazudva kérdez ez csupa sár,
még ez is a vérem, elhasad, elszakad, reped a térdem,
viszem a léptem maradnak négyen,
a verselő, szenvedő, szerető, kereső lélek.

Hangulat

2011. augusztus 24., szerda

Az előző részek tartalmából

Tihany
Szép volt, klassz volt.
Mindig akadt futótársam. Reggelente is, meg esténként is futottunk. Meg délután kosaraztunk. Ezt leszámítva a program így nézett ki:
  1. ébresztő
  2. takarítás
  3. reggeli
  4. alvás
  5. próba
  6. alvás és/vagy strand
  7. ebéd
  8. alvás és/vagy gyakorlás
  9. próba
  10. koncert
  11. vacsora
  12. tánc, zene, mulatság
  13. alvás
  14. ... ébresztő
Eszméletlen jókat ettünk. De valami fantasztikusakat. Meg rengeteget.
Nagyon színvonalas darabokat játszottunk... persze napról-napra jobban. Apa azt mondta a zárókoncertre, hogy az EDDIGI legjobb volt. És az előző napi koncertünk közben lepipálta a zárót (csak azt apuék nem hallották).
Most erről ennyit. Jó volt.

TiszaP
Tihany után egyetlen egy éjszakát töltöttem itthon, és másnap már indultunk Tiszapra (többesszám, mert öcsi is jött).
Naná, hogy ez is szuper volt. Akadtak dolgok ugyan, amik rosszul érintettek, de azokkal igyekeztem nem foglalkozni, úgyhogy összességében jó volt.
Életem első éjjeli portyája, szintén első házaspárbaja is nagyon jól sikerült.
Az elején ugyan betegeskedtem egy kicsit, de lényegi programról nem maradtam le, csak a hangom ment el.

Képeket sajnos még nem találtam, csak a sajátjaim vannak... azok picasán.


Evezés
TiszaP után azt hittem végre itthon leszek egy hetet.
Hát nem.
Szinte rögtön mentünk evezni. Én sajnos csak két napot lehettem, mert utána jött a gólyatábor, de az a 2 nap legalább jól telt.
Kormányos voltam :) Az azért vicces, mert akkor hárman egyszerre négyfélét kiabálnak, hogy mit csinálj, és akkor úgyse lesz jó senkinek az irány, és akkor mindenki a kormányosra mérges :) Legjobb feszültséglevezetés... a többieknek.
Mindenesetre (szerintem) nem kormányzok rosszul.
A táj gyönyörűséges-csodálatos-fantasztikus volt. Tele állatkákkal (értsd: madarakkal). Gép az nem volt nálam, úgyhogy már csak emlék.

Lelle
Evezés után megint csak egy éjszakát voltam itthon, annyit se: felet. Mert jött Lelle... vagyis én mentem.
De ami Lellén történt Lellén marad. Nem hiszem hogy jó ötlet lenne arról írni (se ide, se máshova). Csak 2 szó (Csak 3 nap<< ez volt a jelszó): durva volt.

2011. augusztus 18., csütörtök

Rőzseceremónia

A rőzseceremónia volt az egyik legviccesebb a házaspárbajon.

Pali ment elől egy csokor rőzsével, mögötte bandukolt Pé és Soma, és lágyan pöngették a gitárjukat. Közben sűrűn megtorpantak. Jajj, én mindig elnevettem magam. Az egész olyan ... pff.
De szerintem mi voltunk a legszebb pár :P <3
Lehet azért mert 2 fejjel volt magasabb nálam pici párom. Lehet azért, mert mi ugyan egy hete össze voltunk nőve, és még fogat is együtt mostunk, mégis csak akkor találtuk ki hogy együtt leszünk mikor már mindenki leült és megvoltak a párok... szóval nem kicsit leptük meg az embereket (főleg a reménykedő lánykákat)- de ez egy külön story. Lehet azért, mert minden körben mikor megkaptuk a rőzsénket mi együtt örültünk, és én nyomban odaadtam neki, míg a többi lány rőzsével büszkén állt, és nem ám a párjához fordulgatott hátra. Lehet azért mert a miénk volt a legjobb veszekedős jelenet (újabb külön story: "nem is vagyok agresszív" felkiáltással egy táblát igyekeztem összetörni a fején). Lehet azért mert a miénk közelebb állt a valósághoz mint másoké (kivéve az utolsó előtti jelenetet, mert abban Zsófi és Bálint is segédkeztek, és az már az ő fantáziájukon is múlott (is nélkül), meg leszámítva hogy egy zombitámadáson ismerkedtünk meg, és egy királyi esküvő büféasztalánál volt az első randink).
Uh, a királyságos szerelmes versét kihagytam. "Bár szíved megszerzése csak 10 pontos achievement..." itt csúnyán ránéztem (mármint amíg írta)... "De nekem erre minden energiám elment." Ezt még később is emlegette.
Hát vicces egy játék volt... mint láthatjátok

Jajj, kéne kép a rőzseceremóniákról.

Na alszom.
Majd olasz biciklistákkal álmodom. By the way azt megfejtettem.

2011. augusztus 15., hétfő

focikapunál is magasabb volt :)

 

Posted by Picasa

Ez ő, ez ő...

 

Posted by Picasa
Majdnem férjhez adtak.
De ott volt a majdnem.



Jajj, jajj, jajj. Egyenlőre nem tudom megfogalmazni a gondolataimat. Igen kuszák.
Töltögetek képeket, és majd a napokban beszámolok az elmúlt egy hétről. :P Érdekes.
(Na meg persze az az előttiről is kéne, de a múlt hét fejében jobb ha már nem.)


:) :)

Öcsi reakciója igazán mulatságos volt:
-Asszed magas vagy??!
(Mert hogy mégis csak egy 195 cm magas ifjú az, akivel az eljegyzésig eljutottunk a házaspárbajban.)

2011. július 31., vasárnap

Ilyenek voltunk :)


(Van rajtam csíkos bőven :D)
Posted by Picasa

Öcsi úgy, én így

 
Posted by Picasa

És énekel

Egyedül böjtöltem ki a teregetést :) Mindenki bealudt.
De nem is baj. Úgy se nagyon feküdtem éjfél előtt már rég, és így legalább nem csak bamba tekintettel meredtem előre hasztalan, hanem csináltam is valamit.

Most egy picit jó.

Klassz volt ez az egy hét regenerálódás szempontjából.
Hegyről le, tengerbe be, hegyre föl. (Mondjuk gonosz combjaim nem hogy fogytak volna a kíméletlen tekeréstől, hanem még izmosodtak (de hova?), szóval jajj.)
Fotózás, festés, olvasgatás.
Punnyadás, mozgás, hatalmas kajálások.
Túrázás, barlangjárás (lámpával!), tenger mellett bicajozás.
Városnézés, shoppingolás, biciklincipősdobozhordás.
Most így ennyi jut eszembe hirtelenjében.

Fut a nyúl a mezőn. És énekel.
Fut a nyúl a mezőŐn.

2011. július 29., péntek

Na az olasz biciklista bukta, mert egyáltalán nem került elő.
Holnap még ugyan szembetekerhet, de az már késő. Legalábbis nekem késő. Elég rövid ismeretség lenne.
Hmm, lehet ez az álom még egy ideig megfejtetlen marad :)
(Ahogy Öcsi mondotta volt: A tehén egy bonyolult állat. De én megfejtem.)

Még egy utolsó

 
Posted by Picasa

2011. július 27., szerda

És mégis mily kicsi fellegek
Úsznak az ég peremén
Míg őket nézni lehet
Örökéletű lesz a remény
Meg a regény.
Hogy jön egy királyfi tán
Hófehér paripán

Álom

Álmomban szerelmes voltam. :) De nagyon.
Egy olasz biciklistába.
Mondjuk fiatalabb volt nálam kicsivel.
Aztán felébredtem. Sehogy se értettem a helyzetet.
Pedig igazán kedveshelyesaranyos volt.
Na ezt fejtse meg valaki.


Holdvilágos éjszakáán
Miről álmodik a láány:
Ott jön egy királyfi táán,
Hófehér- paripán.

Ez az álom oly mesés,
De aztán jön az ébredés:
A királyfi oly kevés,
És hogy jön- tévedés.


No mindegy (vagyis nem). Ma is süt a nap. Vár ránk a part. Aztán kitudja, hátha amíg odáig eltekerünk szembebiciklizik egy olasz biciklista.
(De mééér olasz? Nem értem. Pedig ritkán jegyzek meg álmot, és ha megjegyzem, akkor olyankor valami lesz... vagy pont úgy, vagy hasonló.)

2011. július 26., kedd

Szandi

 


Én már nagyon mennék a strandra, de a többiek még sehol... Addig is: ilyen szandit vettem magamnak ^^
Posted by Picasa

2011. július 22., péntek

Annak a jó, aki elhiszi még.

A


Azért még reggel elolvasom az e-mailjeimet, hátha nem csak ez a kölök ír.
Írjatok e-mailt, hogy jókedvűen ébredhessek legalább!

I'm still alive but I'm barely breathing

What am I supposed to say when I'm all choked up and you're ok...?

2011. július 21., csütörtök

"Kiszállok! Kiszállok!"

Tökéletesség

Anyuéknak csináltam tortát.
Tartanom kellett magam a konzervatív vonalakhoz, meg mondjuk a szív alakú tortaforma Krisztinél van amúgy is...

Aztán annyira tökéletesen síma lett a felszíne, hogy díszíteni se akartam már.

Azért egy rózsa elfért rajta...

Az tetszik legjobban, hogy visszatükröződik :) (:


Még még még




Aki nem hal meg fiatalon az megöregszik

 



Onnan lezuhanna... hogyha belehalna!!!!!!!!!
Posted by Picasa

2011. július 20., szerda

Elszakadás

Jó lenne már kiszabadulnikadni ebből az egészből.
Úgy érzem magam, mintha valami nagyon elrontott gagyi levesben főnék. Amit mondjuk túlfűszereztek. Pedig a kevesebb  néha több. Kevesebb fűszerrel tuti meglenne a harmónia. Úgy is lehet ízkavalkád. -Jajj, hogy ma milyen jót ettünk. Persze most kövérnek érzem magam, meg fel vagyok puffadva, és mindenek előtt saját tulajdon testemből lépnék ki, de az a legnehezebb.
3 hét gondolom elég kell hogy legyen arra, hogy mindent feledjek. Meg mindenkit. Mármint MINDENKIT. És bocsi azoknak, akik nem szeretnének ebbe a mindenkibe tartozni, de velük majd találkozom úgyis a 3 hét alatt, akivel meg nem, és mégse szeretné hogy feledjem, az hívjon. Ne is: dobjon meg egy sms-sel. (Vagy 2-vel.)
A többiek meg... nem írok semmit, mert Ki-Va-Gá megbántódik... de te meg ne bántódj meg, hanem inkább keress ;)

Eső előtt eső után

2011. július 19., kedd

Ha végre kicsordulna
egy könnycsepp az arcodra:
vágjál lyukat a kádba...
Két Isten csapása vagyunk mi- ketten.
Ó most bánom hogy megszülettem.
Mért lett belőle rím nem tudom,
de a sok fájdalmat már unom.

Hogy velem mi lesz a fene se bánja,
csak Öcsinek ne legyen problémája.

I find it kind of sad


When people run in circles it's a very, very mad world.

2011. július 18., hétfő

:S :( :S

Uhh, tegnap :)

Na ezt a mondatot kb. minden reggel elmondhatom magamnak ébredés után.
Najó, minden második.


Ezen a héten ugyan Balatonról hazajövet nem mentem rögtön a többiekkel (akik előbb leszálltak a vonatról, és bicóval mentek az éjszakába), de másnap voltunk Vadfruttikon.
Utána jött egy biciklizős nap:
Reggel eltekertem úszni, és gondoltam, hogy úgyis izomfájdalmaim vannak az előző napi ugrálástól, úszom valami lazát... úsztam is, csakhogy a laza ezrem végén mindenki eltűnt a pályámról, amit persze ki kellett használnom: 100 hármas- 100 ötös- 100 hetes- 100 ötös- 100 hármas persze ezt már erősen XD Utána kis pihi, sunshine, szauna és haza.
Egykor találkoztam Bogival... persze én biciklivel... Végig az Erzsébet királynén 30-as átlaggal. Meg nem nagyon féltem, hogy elütnek, mert mindenki lassított mellettem (még a szembejövők is :P). Hiába. (Meg erről annyit, hogy amikor Bogival sétáltunk utána, ledudált egy busz!!! És ilyen arab kiskölykök integettek nekünk ezerrel belőle.
Később átmentem Ofőhöz... na az is vicces volt. Felhívtam egy halom embert, hogy mi a száma. Senki se tudta. Vagyis Zsófi tudta, de ő nem árulta el :@ Végül hívtam a kisfiát, aki elmondta... igen ám, de Ofő nem vette fel. Ezmiez? Bogival már folyt a könnyünk a röhögéstől.
Mikor sikerült elérnem, hogy mehetek-é hozzá, úgy örült nekem, mint még soha senki- legalábbis telefonban, mert Göndi nagyon örült nekem a szalagavatóján, amikor megérkeztem.
Mostmár biztos, hogy a maffiával van dolgom. Gondolom a Keresztapát mindenki látta (mind)... na olyan feeling volt. Meg hozzá kell tenni, hogy mivel a korábbi 30-as átlagot megtartottam, a háromnegyed-órás utat negyedóra alatt tettem meg. És már a kávézóban is az volt, hogy Bogi szolidan odanyomott nekem egy zsebkendőt, hogy töröld meg az arcod, gondolom Ofőhöz is hasonló állapotban érkeztem meg.

Másnap ismét koncerten voltunk.
Ésésés első sorban pont középen álltunk Esztivel. Atomkirály volt.
Volt egy egész szimpi srác. Már az elején odajött valahogy, és kiderült, hogy ő is ezt szereti legjobban:


Utána ők valamivel hátrébb álltak...
Viiiszont a koncert közben mögénk vetődött egy fotós... aki nagyonnagyonnagyon szimpi volt: 5D+fix 135-ös obi <3 mindazösszes lány rajtam röhögött, amikor elkezdtünk kommunikálni, hogy "Judit téged csak ez érdekel?". Kicsit zavaró volt, hogy több oldalról ugrik rám ennyi lány röhögve, mikor én éppen egy fotóssal beszélnék, és így aztán tuti a hülyekiscsaj kategóriába kerülök velük együtt. Meg Eszti: "Máris szerelmes lettél, mi?"-de így a srác felé lényegében... mondom "A gépbe biztos." Na de tiszta jóarc volt, meg helyes is nagyon, és tudta a szövegeket mind ő is, meg kicsit más az, ha nem letaperolnak agresszívan, hanem egy 5D ér hozzád lépten-nyomon :P De aztán "egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak" és elment gondolom elrakni a gépét, mi meg mind vécére (hova máshova?), és kész, örökre elvesztettük. Abban maradtunk Esztivel, hogy ha a fotós nem kerül elő, akkor megteszi az első, a csíkospulcsis is. És a fotós nem került elő, a másik viszont igen... oda is jött. Aztán... Esztivel akadt közös témája, és hagytuk őket. És ennyi volt. Amikor elment, visongva ugráltuk körül Esztit, merthogy mittudomén, de kb. hülye 14 éves ribancoknak lánykáknak tűntünk. Még egyszer odajött, hogy tulajdonképpen hány évesek is vagyunk XD Volt valami szóváltás, kitudjamiért (najó, mert kicsit beoltottam, de csak kedvesen) lecsavarta az orrom (de csak kedvesen), és cső Babi néni. Eszti még megjegyezte, hogy "Lehet, hogy te tetszettél neki, bocs."
De már sosenem tudjuk meg.
Viszont a koncert eszméletlen volt. Nagggyon adta
.

Utána jött egy rosszabb nap... az eredményezte a legutóbbi sok sok bejegyzést.
Onann kizuhanna, hogyha belehalna!!!
Tegnap meg már jobb volt, aztán csörgött a mobilom... Pali volt, hogy nem megyek-e át spontán, mert spontán grill-party lesz. Úgyhogy spontán sütöttem egy kevés sütit, meg még volt az előzőnapi sütiből is, meg volt valamennyi sali, csináltam még hozzá, hogy elég legyen. Elmentünk ágyat venni, aztán elvittek szüleim Paliékhoz, és ott voltam XD Királyság volt. Negyed kettőre értem haza... vagyis Pali hazahozott.


Elvileg ma Tukival találkoztam volna, de most derült ki, hogy tesójára kell vigyáznia. De most jó, ma ki fogom bírni egyedül. Nem mondom, hogy nem vonz a Balaton, vagy simán csak az emberek, a társaság, vagy valami, de max. majd elmegyek tekerni.
Holnapra meg az Isten lábával volt megbeszélve valami, de tegnap megtudtam a többiektől, hogy akkorra már mozijegyünk van XD Ajj. Azt mondták vigyem magammal. De akkor az egész már olyan komolynak tűnik, és az már a hülyítés igen magas foka lenne. A végén észre se fogom venni, és összejövök valakivel, akivel pont nem terveztem XD no mindegy. "Ha nekem így a jó, ha neked így a jó, ha nekem így a jóóó."
Ja meg az is vicces volt, hogy amikor Pali pont betessékelt a kapun Klárit és engem, kaptam egy sms-t. Jó, biztos Artúr válaszolt... elkezdtünk kipakolni, meg készülődni, meg köszöntünk ott mindenkinek... kb egy óra múlva eljutottam oda, hogy ja tényleg, az sms:
Számomra ismeretlen szám... olvasom... érthetetlen szöveg... valaki külföldről ír. Biztos téves. Egész személyes hangnem. Pff, gőzöm sincs. Itt is jártunk, ott is jártunk. Csilla aerobikot tartott. Csilla-Csilla, ő SzS felesége, az tuti, SzS számát tudom, meg mért ír ő sms-t. Pff. Nem, valaki az Alpokból. Olvasom tovább. Jó lenne a Konkolyokkal... óóó. De ki? Hiányoztok. Ejj. Aláírás Gergő. Még jó hogy odaírta a nevét XD Mert hogy én nem mentettem el a számát. Tudom-tudom.
Megírtam a választ... gondoltam beleírom mindenki nevét... akkor csak rövid szöveg... na de annyian voltunk, hogy két sms hosszú lett... jó, visszatörlöm. Aláírás: MIND. Fél óráig azon röhögtünk utána, hogy ír valami regénnyi sms-t, én meg órákkal később írok fél mondatot, üdvözlünk: MIND. Jájj, a fiúknak nem tetszett. Csakhát ők még a biciklitúrás felállásnál tartanak. Igazából még mindenki ott tart. Én nem. Én nemtom hol tartok.
Utána a kedden is fennakadtak kicsit, mikor mondtam, hogy nekem randevúm lesz a mozi alatt/helyett. De lefújom én, ha kell... na ezen is fennakadtak. Meg aztán:
-Ne lepődjetek meg.
-Min?
-Hát hogy hosszú haja van.
-...
-Meg szakálla.
-... De miii, Kiskonkoly, neked ez az eseted???
-Nem.
-Pffffffff. Akkor??

Vicces napok elé nézünk.




Ébressz fel máár!!!

2011. július 16., szombat

Nincs senki, akinek írhatnék, hogy helloszia szarezígy dumáljunk?

I'm so sorry we missed each other when you last came to town.




Dear:

Thanks for your letter. Sounds like you're living the way you wanted. And that makes me smile. No I hadn't heard Bjorn Borg retired, thank God one of us has a finger on an sporting pulse. No records left to collect your complaint. Well, Borg, Brolin and an unknown tennis trainer released something recently. No doubt your contacts in the Stockholm underworld can source that gem.

Got back the other day to find the pub on the corner had been burnt down, a dark London street story I wont't burden you with now. Determined as I am to write you some life affirming shit and not drag you an a regular trawl through the night seas to find what crawls. Yet I know they're casting their lots to see who can get the old pubs's lease an' turn it into more luxury flats. Brick by brick the infiltration has begun. I feel moved to take a spray can to the boarding. But can't think of anything whitty or on point enough to be up there.

The drunkards still own the park, D's still there in your old flat making beats and still owns the night. While this street can still shape shift and make you quicken your pace on a late night return. So I suppose we still have time. But make no mistake my friend I'm sure some barricade somewhere has started calling.

I'm so sorry we missed each other when you last came to town. I heard from Ndeye you sat with her telling stories for three hours while she put some extensions in a client's hair. She told me about Cuba, cigars and sacred drums, of arguments in bars, Dante, the color of christ and the only true poet. The south China sea's, remembered fa yung the Buddhist master, "how can we obtain truth through words." When she quoted your, "immature writer's plagiarize mature writers steal" - I was back in a bar in New York lower east side when you shouted that at '' maybe it was yourself, maybe I wasn`t there, maybe it's slipped down between the years ' My memory isn't exactly all that now. But my friend, you definitely hava a convert there, an if you ever need your hair braiding (and I know that's a long shot) then she's your girl. As my man scratch or maybe Rakim or maybe Monk. More probably all of them at some stage said. "You gotta check the new style." I'm assuming you are still running an old testament blades to hair ratio, and it hasn't fallen rudely out on you. If that's the scenario ' then my sincerest apologies.

Saw Mr. Brenan in the Holloway road yesterday. Walked past with a bag of potatoes on his shoulders. I didn't stop him he wouldn't have a clue who I was. He didn't back then when we'd spent month's sleeping on his sofa explaining which one of his son's friends we were. Well that's the price you pay for any more than six children in the Holloway road area.

I think of you often, and hope we see each other again as soon as possible. Until such time may the winds be at your back, the dice be kind, and the Gods turn the occasional blind eye.

sincerely yours
beyond the clouds
beyond the son
the rebel without a cause
-Úgy látom nincs itthon tea... csak egy csomó fű, az jó lesz?
-Ha van hozzá cukor.


Egyedül még a Zöld hentesek sem olyan jó :(  Semmi se jó :(

Hogy eltűnt minden

Ájj... kezdődik. A mélységes nyárközepi depresszió. Mily sekély a mélység.
Egyszer csak egy fél nap alatt eltűnt mindenki, és én ülök a szobában, búsan, egyedül.

Mindenkivel meg van beszélve, hogy találkozni kéne. Csak persze senkinek sincs rám ideje. Shit happens.
Legjobb lenne visszamenni Balatonra (Zamárdiba :D :D :D), mert az volt csak a jó: béke, nyugalom, harmónia, királyság, jóság. Meg szerdától lesz ottan utcazene-fesztivál, és ott lesz sok-sok barátom, csak hogy-hogyhogy nem engem elfelejtettek meginvitálni szállás szempontjából. Ejj.
Jájj, Artúr mi lenne ha meghívnál anélkül hogy meghívattatom magam? :P

No megyek inkább futni, mert ha minden igaz, Gáborral az English mannel megyünk Szigetre futkosni.

Kiszíneztem

 
Posted by Picasa

Ezt rajzoltam

 
Posted by Picasa

Monopol

 



Ők valaha ketten voltak egyek.
Az élet igazságtalan.
Posted by Picasa
Rajzolok valamit :)

Fa

 



Sajnos nem vettem észre, hogy életlen a fotó, úgyhogy ez ilyen. Indulás előtt festettem gyorsan a kertben...
Posted by Picasa

Sok a hiba

 
Posted by Picasa
 



A fiúknak ez tetszett a legjobban, a balaton-szín miatt, ami viszont itt nem látszik szépen... no majd a kiállításon
Posted by Picasa

Nekem a Balaton

 



Második nap reggelén festettem, és nekem az összes közül ez tetszik a legjobban.
Posted by Picasa

A bánatos krokodil és a mérges cápadelfin

 
Posted by Picasa

Meseszökőkút

 
Posted by Picasa