Holnap ábris zh. Vidám.

Mindig tudtam értékelni, milyen szép a tavasz, de amióta saját lakásunk a börtönöm, azóta méginkább. Elég szomorú hosszútávon folyton csak otthon ülni egyedül, amikor mindenki más pörög és sportol és  vidám. No de mindegy. Mi is vidámak vagyunk a magunk módján :)

Nincs is igazán miről írnom, csak ki akartam használni a metróutat...
Nem történt velem semmi. Picit futottam tegnap- meg pénteken is (utcai cipőben jobb híjján).

Olyan üres minden.
Vagyis por fedi be-mint szombaton a színdarabban. És alig látszunk ki a porból. Betemet idővel mindent és mindenkit.
Bár ha por, akkor már szebb hasonlat, hogy mi is csak porszemek vagyunk a Világban. A szél néha elfúj minket egymástól- néha új porszemek mellé merülünk. Vagy közé.