Az van, hogy már reggel is azért irogattam, mert nem volt időm berakni a könyvem, így blogolással töltöttem ki a reggeli utazást. Na most érkezett el az esti utazás...
Ez a háromszöges dolog meg... pf.
Múlt kedden beültünk kávézni: hárman. Aranyos (most akkor legyen ez a neve), a vidéki srác, meg én. Eleve hülye szituáció.
Kis néyszögletű asztalok voltak, 2 székkel, és egy sarokfotellel. Aranyos és én leültünk a sarokfotelre, az asztal 2 oldalára. Mire...mire(!) a vidéki srác kitalálta, hogy akkor beül közénk. Végül is... Lehet a jobbak így csinálják (de...)
Azért halkan megjegyeztem, hogy ne üljön a sarokra, de nem igazán értette. Pedig Aranyossal még el is kezdtünk a babonákról beszélgetni az iménti kapcsán. Aztán kijött a pincér, és kerek perec közölte vele, hogy ne üljön a sarokra, mert nem fog megházasodni. Ezen aztán a vidéki srác nagyon megsértődött, hogy mit szól be neki egy pincér -ekkor még mindig nem fogta fel, hogy ez csak egy babona, de mindegy, különben is csak a lányokra vonatkozik.
Kávézni ültünk be: Aranyos kért egy limonádét, én egy áfonyássajttortát, a vidéki azt, amit én...
Fizetés: Vidéki felállt, odament a pulthoz, és fizetett (megjegyezném puccos helyen voltunk)... Egyszer csak ennyit hallunk: "Nem, csak a sajátomat fizetem." Aranyossal sírtunk a röhögéstől.
Végül fizetett mindenki, elindultunk: hát nem kiment mindkettőnk előtt az ajtón?
Mi már csak röhögtünk... Ezen is megbántódott -igen érzékeny a lelkivilága.
Hazafelé végig azon sopánkodott, hogy ő nem tudja az illemszabályokat, mert ő vidéki srác, és ezekről soha nem is hallott.
Na, péntek este elmentünk bulizni... Azért picit többen, de mi 3-man is ott voltunk. Ó jajj, szegény gyerek.
Lehet-lehet, bármit lehet, és ha valami gyakorlott nőcsábász lenne, akkor biztos működne a dolog, de így.
Aranyosnak is PICIT mások az elvárásai. Vannak, akik azt mondják elkényeztetett- szerintem legalább annyira vagyok én is elkényeztetett. Meg a fiúk sem éppen így szoktak bánni velünk. És ha ezt már a Vidéki is felismerte, akkor taktikát kéne talán változtatnia...
Na de az egész nem számít, mert mi mind csak jóbarátok vagyunk, legalábbis ha az elmúlt (több mint) egy évben azok voltunk, akkor most is el tudom hitetni magammal, meg bárkivel, hogy azok vagyunk. Mért változott volna bármi is??
Ó jajj, lassan hazaérek, pedig nem erről akartam írni, hanem a holnapi koncertről.
Annyira jó lesz!!!!
És remélem, hogy tényleg el tudnak jönni a számomra fontos emberek. Olyan aranyosak mind: azt tervezik, hogy fognak zavart szítani- hát nem édes? :-*
Csak az épalap ne szóljon közbe...
De Artúr neked igazán nincs épalapod!
Jajj, igen, mondtam Ijedtnek és a tejspanjának, hogy ott lesz Artúr, úgyhogy végre megismerhetik (egészen véletlenül hallhatta csak meg a mellettem ülő Vidéki). Mire Tejspan: "Ő az, aki nem beszél veled?" Hogy mi? Izé...De. Jaaa, csak úgy volt, hogy nem fog. Hm, előfordulhat, hogy szeptember óta nem került elő a neve? Durva. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy akkor mikor hallott róla egyáltalán, de megvan: még ősszel voltunk színházban, és aztán így megindultunk a nagyvilágba hazamenés helyett. És akkor ott rengeteg minden szóbakerült. Többet kéne együtt színházba járnunk :(
Mai nap 3 vidám pillanata:
Ebéd Ijedttel, Tejspannal és Furfangossal.
"Nem tudok olyan arcot vágni, mint amennyire jól érzem magam."-mondat felidézése.
3-ból mindig van egy leg-
Mechanikai problémás órán a mellettem ülő srácnak:
-Ha valami nem sikerül, akkor mindig bepánikolok és kiakadok... Remélem jártál konfliktuskezelésre!
-Jártam.
-Tudtam!!!
(Ez így 4, ami azt jelenti ez a nap jobban sült el a vártnál... de azért pocsék volt, mint általában. Szóval kellenek ezek a vidám pillanatok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése