...
párat hozz
ami mondjuk a te szendvicseidnek kell
mondjuk 10 dbot
XD
láttam
:)
bocsi, azt hittem mondtam, hogy én meg szalvétát
:)
nagyon nem vagyok már magamnál
:P
2011. január 27., csütörtök
Ennyi volt
Az egy dolog, hogy én nem érzem a saját korlátaimat. De hogy mások se az enyémet.
Nekem most annyi. Vagy ennyi.
Egyszerűen nem megy tovább.
Pici gyerekek abacusát magára hagytam. Elolvastam Fru blogját. Petráén is körülnézek. Letöltök zenéket Artúr boxából, mert holnapra kell valami, és magamnak keresni már úgy sincs időm, az övéből meg eddig 10-ből 10 szám olyan volt, amit kb. egész héten hallgattam (a nélkül hogy tudtam volna ez van nála fönt...pfff). Gyújtok egy gyertyát magam emlékére. Eldőlök a szobám közepén. És nem küzdök az amúgy is piszokul erős gravitáció ellen. Úgy maradok.
Hogy ki fogja kijavítani, begépelni a feladatokat, bepakolni a dolgaimat, megsütni némi sütikét, megmosni a hajamat, megtanulni a föcit a holnapi tz-re... majd más. Valaki?
Kész. Ennyi.
Nekem most annyi. Vagy ennyi.
Egyszerűen nem megy tovább.
Pici gyerekek abacusát magára hagytam. Elolvastam Fru blogját. Petráén is körülnézek. Letöltök zenéket Artúr boxából, mert holnapra kell valami, és magamnak keresni már úgy sincs időm, az övéből meg eddig 10-ből 10 szám olyan volt, amit kb. egész héten hallgattam (a nélkül hogy tudtam volna ez van nála fönt...pfff). Gyújtok egy gyertyát magam emlékére. Eldőlök a szobám közepén. És nem küzdök az amúgy is piszokul erős gravitáció ellen. Úgy maradok.
Hogy ki fogja kijavítani, begépelni a feladatokat, bepakolni a dolgaimat, megsütni némi sütikét, megmosni a hajamat, megtanulni a föcit a holnapi tz-re... majd más. Valaki?
Kész. Ennyi.
2011. január 26., szerda
Pár szóban
Van egy kis holt terem, mert még nem döntöttem el, hogy abacust javítsak, hegedüljek, a ruhákat pakoljam el, vagy mit csináljak.
Akkor inkább írogatok.
Szombaton volt SG. Részemről totál fölösleges volt, mert azt tűzték ki a négy órás előkészítőre, hogy az előző alkalom feladatsorát fejezzük be. Igen ám, de én előző alkalommal pörögtem. Nagyon pörögtem. Olyannyira pörögtem, hogy Stein végül kiadta Kristófnak, hogy azonnal lassítson. Hiába. És Kristóf végül már olyanokat mondott, hogy én nem is segítek neki, meg hogy Dani sokkal segítőkészebb. Na pfffffff.
Ki segít neki, ha nem én???
Szóval mivel múltkor pörögtem, szombatra összesen 6 feladat maradt. Vagy annyi se. Úgyhogy kb. 30-45 perc múlva szóltam Orsinak, hogy kész vagyok.
-Uh, az összessel?
-Aha.
-De az összessel?
-Aha.
-Hát. Ööö. Hm.
-:)
-És volt valami amit nem tudtál?
-Hát. Nem nagyon.
- -.-
-Na jó, a 27-esnek a megoldásában nem vagyok biztos, azt meg tudod mondani?
-Uh, nem, mert akkor a többiek meglátnák a megoldásokat.
(A táblára volt vetítve a monitor képe.)
Majd térgeózni fogunk, ha mindenki kész.-és otthagyott.
Namost: térgeo miatt nem érte meg bemennem, mert kb. ez az egy, amit igazán szeretek (=tudok?). Ott üldögéltem egy órát. Aludtam. Néztem ki a fejemen. Segítettem a többieknek. Elkértem Gyuszi múltkori PRÉ-jét. Azon volt egy kordgeo feladat. Ha valamit nem tudok, akkor az a kordgeo. Szóval nekiálltam megoldani. Mindenkit zaklattam, hogy segítsen má'...igazán örültek, mert ők így nem tudtak haladni a kitűzött feladatokkal. Még így is fél órát vett igénybe 1 db. kordgeo példa.
Ja, Gyuszi oldalán (a másikon) ült most egy tiszta helyes lányzó. Olyan kis aranyos, mosolygós,csinos...és nekem eszméletlenül tetszik a stílusa (vagyis csak a táskája...de egy táska az nagyon-nagyon sokat elárul). És Gyuszi olyan aranyosan mondta neki, hogy "akkor majd egyeztessük az eredményeinket". Igazán nagyon összeillenek. Gyuszinak van egy sajátos stílusa. És ez igen sok lányt kilő. És ő pont beleillett volna a képbe. Vagyis beleillik. Én már titkon magamban örültem is a fejemnek (az ő fejüknek).
Aztán Gyuszi egyszercsak felvetette (NEKEM), hogy valahova elmehetnénk a PRÉ után.
-Uh, nagyon le leszünk fáradva.
-Pont azért.
-Hát jó, meglátjuk.
...
Fél egykor megléptünk SG-ről, és elmentünk hárman kajálni. Gyuszi, én, meg egy lány, aki tiszta jó matekos, minden SG-n együtt vitatunk meg mindent, lassan már egész jó barátnők leszünk, és röstellem, de még mindig nem tudom a nevét :S
Aztán még volt 10 perc az állítólagos kezdésig, és nekem fájt a szívem, hogy a ragyogó napsütésben én nem a hidat fotózom, vagy biciklizek, vagy futok, vagy túrázok, vagy valami, hanem 8 órán át matekozom. Szóval mondtam Gyuszinak, hogy még nem menjünk be, sétáljunk.
És sétáltunk.
A PRÉ nagyon poén volt. Tícia ült mellettem, aki töri emeltet írt.
Egyszer csak kérdezi:
-Uh, ki volt Mátyás anyja.
-Mátyás anyja, Mátyás anyja. Erről még vers is van.
... fogaskerék csikorgás...fekete holló
Megvan: Szilágyi Erzsébet levelét megírta
Szerelmes könnyével azt is telesírta
...
Írjuk, írjuk. Küzdünk, izzadunk.
-Te jó Ég, nekem ezt ki kell integrálnom. Tícia, én még sose csináltam ilyet.
- -.-
-Hát jó, akkor most kiintegrálom.
...
Küzdök, számolok.
-Megvan, megvan. Tícia, Tícia kiintegráltam!!!
Azt kell mondjam este hatkor egész kellemes érzéssel adtam be a próbaérettségim. Jó buli volt.
Utána olyan lassan kellett öltözködnöm, hogy Anna pont elmenjen, de Gyuszinak még pont ne menjek az agyára. Mondjuk neki nehéz az agyára menni, elég türelmes figura.
Elindultunk, hogy beülünk valahova. Először az Uránia mögötti kocsmát céloztuk meg, de valószínűleg elmentünk mellette XD
Jó, akkor menjünk a hősök terére... ugyan már nem Gloria a Gloria, de a hej maradt, csak gazdát cserélt.
Közben hívtuk Ki-Va-Gát is. Ott közölték velünk, hogy hétkor zárnak.
-Ok, de most hány óra van?
-Háromnegyed hét.
-Jah, akkor köszönjük. Viszontlátásra.
Elindultunk az Alexandra felé. Gyuszi hívta Ki-Va-Gát, hogy az oktogonhoz jöjjön.
Nagyon szeretem az Alexandrában lévő kávézót. Mármint ez a Divatcsarnokban van.
Na, az tízig volt nyitva.
Fiúknak lélegzete is elakadt. Ugye?! Tényleg szupi hely.
Borozgatánk apámmal,
ivott a jó öreg... értsd: borozgattunk.
Igazán kellemes volt. Mondjuk mondtam, hogy én valami félszárazat szeretnék...erre a pincér ajánlott egy félédeset. Hm. Inkább szeretem a szárazat, mint az édeset. De egy ilyen esti beszélgetős chill-elős üldögéléshez mondjuk eléggé megfelelt.
Közben egy zongorista halkan klimpírozott.
Megtárgyaltuk, hogy nekem lesz egy gazdag férjem, Ki-Va-Gának meg minden városban másik szeretője.
:)
Nagyon kellemes este volt.
Haza egyedül mentem :@
Nem szeretek este későn egyedül hazajárni.
Múltok Esztivel ketten mentünk el fotózni, és anyu totál kiakadt, hogy legalább valami fiúval mentem volna, aki hazakísér, így most izgulhat értem.
Ami azt illeti nem nagyon számít, hogy fiúval megyek-e este, vagy nem, ígyis-úgyis egyedül kell haza mennem.
Nemértem.
Mármint szerintem ez ilyen alap dolog. Nem kell semmiféle (hátsó) szándék. Az ember (már ha fiú) a barátját is hazakíséri (mármint lány barátját/haverját). Lehet, hogy rosszul látom.
Koresz mindig hazakísért, mindenhonnan. Vagy ha már rég edzése lett volna, akkor is elkísért az utolsó buszig, és csak akkor ment, ha már arra is felszálltam. Meg Paliék is képesek lettek volna hazakísérni 1-kor a gokart pályáról, ami tőlük kb. 20 perc, tőlünk viszont éjszaka legalább 2-2 és fél óra (nekik vissza még egyszer ennyi)...nyilván oda jött apa, de ők ezt nem tudták, és megállítottak, hogy eszembe ne jusson elindulni, jönnek, és hazakísérnek. Múltkor a dürer előtt se hagytak ott minket ketten Esztivel a beszívott punk emberkék között, hanem "kijuttattak" a tömegből.
Egy lányt nem hagyunk magára este, mert megerőszakolják, megkéselik, kirabolják (fordított sorrendben).
No mindegy.
Anyuék kérdezték, hogy mért is kellett nekem két fiúval mennem. Mire én:
-Végül is a kettőből egyikben se volt annyi, hogy hazakísérjen.
No mindegy. Bocsi Ki-Va-Gá. És tudom, hogy te még beteg is voltál.
Mindegy.
Itt szerintem azzal van baj hogy azt hiszik az emberek, hogy ha valaki hazakíséri a másikat, az már akar valamit. Pedig nem is feltétlenül. Csak annyi, hogy este későn nem hagyunk magára egy lányt. javítsatok ki, ha tévednék.
Jó, abba hagyom. Mert túl hosszan fejtegetem ezt a részt, pedig a bejegyzés egészének az lett volna a lényege, hogy mennyire jól éreztem magam aznap este.
Ja és megkaptam, hogy nekem pár száz évvel korábban kellett volna születnem :) Meglehet.
De nekem így is jó.
Tetszik nekem ez a világ úgy ahogy van. Ami meg nem tetszik, arról meg igyekszem nem tudomást venni. (Van, amire persze nem tudok legyinteni...lásd feljebb)
"Ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika."
Na meg persze "műveljük kertünket".
Akkor inkább írogatok.
Szombaton volt SG. Részemről totál fölösleges volt, mert azt tűzték ki a négy órás előkészítőre, hogy az előző alkalom feladatsorát fejezzük be. Igen ám, de én előző alkalommal pörögtem. Nagyon pörögtem. Olyannyira pörögtem, hogy Stein végül kiadta Kristófnak, hogy azonnal lassítson. Hiába. És Kristóf végül már olyanokat mondott, hogy én nem is segítek neki, meg hogy Dani sokkal segítőkészebb. Na pfffffff.
Ki segít neki, ha nem én???
Szóval mivel múltkor pörögtem, szombatra összesen 6 feladat maradt. Vagy annyi se. Úgyhogy kb. 30-45 perc múlva szóltam Orsinak, hogy kész vagyok.
-Uh, az összessel?
-Aha.
-De az összessel?
-Aha.
-Hát. Ööö. Hm.
-:)
-És volt valami amit nem tudtál?
-Hát. Nem nagyon.
- -.-
-Na jó, a 27-esnek a megoldásában nem vagyok biztos, azt meg tudod mondani?
-Uh, nem, mert akkor a többiek meglátnák a megoldásokat.
(A táblára volt vetítve a monitor képe.)
Majd térgeózni fogunk, ha mindenki kész.-és otthagyott.
Namost: térgeo miatt nem érte meg bemennem, mert kb. ez az egy, amit igazán szeretek (=tudok?). Ott üldögéltem egy órát. Aludtam. Néztem ki a fejemen. Segítettem a többieknek. Elkértem Gyuszi múltkori PRÉ-jét. Azon volt egy kordgeo feladat. Ha valamit nem tudok, akkor az a kordgeo. Szóval nekiálltam megoldani. Mindenkit zaklattam, hogy segítsen má'...igazán örültek, mert ők így nem tudtak haladni a kitűzött feladatokkal. Még így is fél órát vett igénybe 1 db. kordgeo példa.
Ja, Gyuszi oldalán (a másikon) ült most egy tiszta helyes lányzó. Olyan kis aranyos, mosolygós,csinos...és nekem eszméletlenül tetszik a stílusa (vagyis csak a táskája...de egy táska az nagyon-nagyon sokat elárul). És Gyuszi olyan aranyosan mondta neki, hogy "akkor majd egyeztessük az eredményeinket". Igazán nagyon összeillenek. Gyuszinak van egy sajátos stílusa. És ez igen sok lányt kilő. És ő pont beleillett volna a képbe. Vagyis beleillik. Én már titkon magamban örültem is a fejemnek (az ő fejüknek).
Aztán Gyuszi egyszercsak felvetette (NEKEM), hogy valahova elmehetnénk a PRÉ után.
-Uh, nagyon le leszünk fáradva.
-Pont azért.
-Hát jó, meglátjuk.
...
Fél egykor megléptünk SG-ről, és elmentünk hárman kajálni. Gyuszi, én, meg egy lány, aki tiszta jó matekos, minden SG-n együtt vitatunk meg mindent, lassan már egész jó barátnők leszünk, és röstellem, de még mindig nem tudom a nevét :S
Aztán még volt 10 perc az állítólagos kezdésig, és nekem fájt a szívem, hogy a ragyogó napsütésben én nem a hidat fotózom, vagy biciklizek, vagy futok, vagy túrázok, vagy valami, hanem 8 órán át matekozom. Szóval mondtam Gyuszinak, hogy még nem menjünk be, sétáljunk.
És sétáltunk.
A PRÉ nagyon poén volt. Tícia ült mellettem, aki töri emeltet írt.
Egyszer csak kérdezi:
-Uh, ki volt Mátyás anyja.
-Mátyás anyja, Mátyás anyja. Erről még vers is van.
... fogaskerék csikorgás...fekete holló
Megvan: Szilágyi Erzsébet levelét megírta
Szerelmes könnyével azt is telesírta
...
Írjuk, írjuk. Küzdünk, izzadunk.
-Te jó Ég, nekem ezt ki kell integrálnom. Tícia, én még sose csináltam ilyet.
- -.-
-Hát jó, akkor most kiintegrálom.
...
Küzdök, számolok.
-Megvan, megvan. Tícia, Tícia kiintegráltam!!!
Azt kell mondjam este hatkor egész kellemes érzéssel adtam be a próbaérettségim. Jó buli volt.
Utána olyan lassan kellett öltözködnöm, hogy Anna pont elmenjen, de Gyuszinak még pont ne menjek az agyára. Mondjuk neki nehéz az agyára menni, elég türelmes figura.
Elindultunk, hogy beülünk valahova. Először az Uránia mögötti kocsmát céloztuk meg, de valószínűleg elmentünk mellette XD
Jó, akkor menjünk a hősök terére... ugyan már nem Gloria a Gloria, de a hej maradt, csak gazdát cserélt.
Közben hívtuk Ki-Va-Gát is. Ott közölték velünk, hogy hétkor zárnak.
-Ok, de most hány óra van?
-Háromnegyed hét.
-Jah, akkor köszönjük. Viszontlátásra.
Elindultunk az Alexandra felé. Gyuszi hívta Ki-Va-Gát, hogy az oktogonhoz jöjjön.
Nagyon szeretem az Alexandrában lévő kávézót. Mármint ez a Divatcsarnokban van.
Na, az tízig volt nyitva.
Fiúknak lélegzete is elakadt. Ugye?! Tényleg szupi hely.
Borozgatánk apámmal,
ivott a jó öreg... értsd: borozgattunk.
Igazán kellemes volt. Mondjuk mondtam, hogy én valami félszárazat szeretnék...erre a pincér ajánlott egy félédeset. Hm. Inkább szeretem a szárazat, mint az édeset. De egy ilyen esti beszélgetős chill-elős üldögéléshez mondjuk eléggé megfelelt.
Közben egy zongorista halkan klimpírozott.
Megtárgyaltuk, hogy nekem lesz egy gazdag férjem, Ki-Va-Gának meg minden városban másik szeretője.
:)
Nagyon kellemes este volt.
Haza egyedül mentem :@
Nem szeretek este későn egyedül hazajárni.
Múltok Esztivel ketten mentünk el fotózni, és anyu totál kiakadt, hogy legalább valami fiúval mentem volna, aki hazakísér, így most izgulhat értem.
Ami azt illeti nem nagyon számít, hogy fiúval megyek-e este, vagy nem, ígyis-úgyis egyedül kell haza mennem.
Nemértem.
Mármint szerintem ez ilyen alap dolog. Nem kell semmiféle (hátsó) szándék. Az ember (már ha fiú) a barátját is hazakíséri (mármint lány barátját/haverját). Lehet, hogy rosszul látom.
Koresz mindig hazakísért, mindenhonnan. Vagy ha már rég edzése lett volna, akkor is elkísért az utolsó buszig, és csak akkor ment, ha már arra is felszálltam. Meg Paliék is képesek lettek volna hazakísérni 1-kor a gokart pályáról, ami tőlük kb. 20 perc, tőlünk viszont éjszaka legalább 2-2 és fél óra (nekik vissza még egyszer ennyi)...nyilván oda jött apa, de ők ezt nem tudták, és megállítottak, hogy eszembe ne jusson elindulni, jönnek, és hazakísérnek. Múltkor a dürer előtt se hagytak ott minket ketten Esztivel a beszívott punk emberkék között, hanem "kijuttattak" a tömegből.
Egy lányt nem hagyunk magára este, mert megerőszakolják, megkéselik, kirabolják (fordított sorrendben).
No mindegy.
Anyuék kérdezték, hogy mért is kellett nekem két fiúval mennem. Mire én:
-Végül is a kettőből egyikben se volt annyi, hogy hazakísérjen.
No mindegy. Bocsi Ki-Va-Gá. És tudom, hogy te még beteg is voltál.
Mindegy.
Itt szerintem azzal van baj hogy azt hiszik az emberek, hogy ha valaki hazakíséri a másikat, az már akar valamit. Pedig nem is feltétlenül. Csak annyi, hogy este későn nem hagyunk magára egy lányt. javítsatok ki, ha tévednék.
Jó, abba hagyom. Mert túl hosszan fejtegetem ezt a részt, pedig a bejegyzés egészének az lett volna a lényege, hogy mennyire jól éreztem magam aznap este.
Ja és megkaptam, hogy nekem pár száz évvel korábban kellett volna születnem :) Meglehet.
De nekem így is jó.
Tetszik nekem ez a világ úgy ahogy van. Ami meg nem tetszik, arról meg igyekszem nem tudomást venni. (Van, amire persze nem tudok legyinteni...lásd feljebb)
"Ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika."
Na meg persze "műveljük kertünket".
Ebéd
Jobb híjján (:P) ma eztetetet ebédeltem. Igazság szerint gyümölcsnapot akartam tartani, de naná, hogy gyümölcs az nem volt itthon, szóval kénytelen voltam nudlit főzni.
Kisvirág
Még 2 éve kapta minden lány nőnapra az osztály fiaitól. Lehet, hogy mára már csak az enyém él. De ő elvan, az kétségtelen.
Kicsi patkány
Pont egy ilyen feladatsort javítok épp.
Van egy cső, aminek a 3/8-ad részénél egy egérke van. A cső egyenesének meghosszabbításában pedig egy macska. Amikor az egér észreveszi a macskát, akkor elkezd menekülni. De a cső bármelyik irányába indulna is, a macska pont a cső végénél (amelyikhez épp ér) elkapja. Hányszor gyorsabb a macska az egérnél? (A macska be tud menni a csőbe.)
It's a little bit funny
Jajj, mennyi dolgom van nekem. Ha itthon maradok mindig kétszer háromszor annyi teendőm lesz hirtelen, mint egy sima átlagos napon lenne.
Ez a szám meg csak úgy ide került.
Mert szép.
Kate Wlash is eldalolta, és mostanában általa lett népszerű:
Tévedtem, mert Ellie Goulding.
Na visszatérek a munkámhoz.
Remélem azért lesz még ma időm leblogolni a múlt szombatot :) Mert nem felejtettem én el, csak épp időm nem volt. Most viszont temérdek javítandó feladatlap vár rám :S
2011. január 25., kedd
18-
No, valahogy így néztem/nézek ki még a 18. életévem betöltése előtt.
XD Csak mert ezt pont Szundi küldte át múltkor.
Ez is olyan komolytalan. Jó dolog a komolytalan lét.
Fiatalság-Bolondság.
Valószínűleg ezt úgy lehetne szépen megfogalmazni, hogy nem vagyok fotogén. Hm.
Meg egy kicsit komolytalan az egész. Komolytalan lennék?
Furcsa, ha Szundi tud rólam remek képeket csinálni, akkor egy profi fotós mért nem?
Szundi: hazafelé jövet a Barátság (vagy mi) című szám szólt a fülemben. És eszembe jutottak...a barátaim.
...
Ez is olyan komolytalan. Jó dolog a komolytalan lét.
Fiatalság-Bolondság.
2011. január 22., szombat
2011. január 20., csütörtök
Wáháhá. Ebben a teremben is van net, tehát folytathatom.
A folyosón ültem. Egyszer elmentek a picurka előkészítősök, akkor kijött Ofő. Aztán visszajött egy még kissebb fiúcskànak különórát tartani. Köszöntem, valahogy felém biccentett. Furcsa volt, mintha már ő sem törődne vele, hogy mindjárt ELMEGYÜNK.
No mind1.
Én kicsit messzebb fogok menni.
A folyosón ültem. Egyszer elmentek a picurka előkészítősök, akkor kijött Ofő. Aztán visszajött egy még kissebb fiúcskànak különórát tartani. Köszöntem, valahogy felém biccentett. Furcsa volt, mintha már ő sem törődne vele, hogy mindjárt ELMEGYÜNK.
No mind1.
Én kicsit messzebb fogok menni.
Iskolában
Mostanában mindig olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, amikor egyedül üldögélek a folyosón - mint most is.
Egyfelöl gyűlölöm az egészet. Utálom.
Másfelöl meg itt van ez az istvános szellem. És tényleg létezik. Nem csak az ajtókat csapkodja. Köztünk van, és keményen ügyködik. És egy istvános sem tagadhatja le, egyszerűen aki istvános volt, istvános marad. Annyira máshogy viselkedünk mi.
Én konkonkrétan istvánosnak születtem. Nincs mit tenni.
Szóval a folyosón ültem, és rá kellett jönnöm, hogy lehet, mi elmegyünk, de az élet menni fog tovább. Az emberek (mint olyan) már most nem létezőnek titulálnak minket. Ők már végzősök, veszett ügy. Idénre nem maradt, csak 12-es barátom. Mind a fiatalabbak, mind az idősebbek eltűntek. Lehet, nem is baj. Ennyi időt még sose töltöttem más emberekkel lopva az időt tanulás és mindenegyéb helyett. Szóval így magunkban is elvagyunk.
Na, hegedű órám van, de majd este befejezem ezt a bejegyzést, mert érdemes.
Egyfelöl gyűlölöm az egészet. Utálom.
Másfelöl meg itt van ez az istvános szellem. És tényleg létezik. Nem csak az ajtókat csapkodja. Köztünk van, és keményen ügyködik. És egy istvános sem tagadhatja le, egyszerűen aki istvános volt, istvános marad. Annyira máshogy viselkedünk mi.
Én konkonkrétan istvánosnak születtem. Nincs mit tenni.
Szóval a folyosón ültem, és rá kellett jönnöm, hogy lehet, mi elmegyünk, de az élet menni fog tovább. Az emberek (mint olyan) már most nem létezőnek titulálnak minket. Ők már végzősök, veszett ügy. Idénre nem maradt, csak 12-es barátom. Mind a fiatalabbak, mind az idősebbek eltűntek. Lehet, nem is baj. Ennyi időt még sose töltöttem más emberekkel lopva az időt tanulás és mindenegyéb helyett. Szóval így magunkban is elvagyunk.
Na, hegedű órám van, de majd este befejezem ezt a bejegyzést, mert érdemes.
2011. január 19., szerda
A szemem kihúztam, így jártam ezután.
Hosszú nap, nyűgös nap, kemény nap (hát még a pad milyen kemény volt rajzon :S). De vége.
Most mit csináljak? Nyelvtan tételt tanuljak vagy gyöngyöt fűzzek? Nyelvtan tétel? Gyöngy fűzés? Nyelvtan tétel? Gyöngyfűzés. Nyelvtan tétel.
Oh, és persze fizika házi.
Shit happens.
Hogy én nekem ma mekkora rosszkedvem volt.
De aztán Fruval a gyöngyölsbolt túra jót tett. Meg a cappuccinos beszélgetés:P Köszi Fru :-*
Valamit ki kell eszelnem. A fenntartható fejlődés (lét?) érdekében.
Zene/szöveg:
Elindultam hétfőn egy napsütötte rétről,
Könnyű volt minden,játék az egész.
Számolgattam kedden a körtéket a fákon,
A macír füzetben nem volt semmi kész.
A babámat szerdán sarokba dobtam,
A szemem kihúztam,így jártam ezután.
Szerelem csütörtök a lépcsőházban döntött falnak,
Nem eresztett,nővé lett a lány.
Jött a szita péntek,hajamat a szélnek fordítom (a lényeg maradj az enyém).
Gyorsan szállt a szombat,a szerelem kiforgat (már nem nézem a Holdat,veled együtt él).
Rántott hús vasárnap sorozatot pörget (az ablakon zörget a szigorú szél)
Egyedül az ágyban tizenvalahányban (vagy valaki másban,leszek újra szép)
Most mit csináljak? Nyelvtan tételt tanuljak vagy gyöngyöt fűzzek? Nyelvtan tétel? Gyöngy fűzés? Nyelvtan tétel? Gyöngyfűzés. Nyelvtan tétel.
Oh, és persze fizika házi.
Shit happens.
Hogy én nekem ma mekkora rosszkedvem volt.
De aztán Fruval a gyöngyölsbolt túra jót tett. Meg a cappuccinos beszélgetés:P Köszi Fru :-*
Valamit ki kell eszelnem. A fenntartható fejlődés (lét?) érdekében.
Zene/szöveg:
Elindultam hétfőn egy napsütötte rétről,
Könnyű volt minden,játék az egész.
Számolgattam kedden a körtéket a fákon,
A macír füzetben nem volt semmi kész.
A babámat szerdán sarokba dobtam,
A szemem kihúztam,így jártam ezután.
Szerelem csütörtök a lépcsőházban döntött falnak,
Nem eresztett,nővé lett a lány.
Jött a szita péntek,hajamat a szélnek fordítom (a lényeg maradj az enyém).
Gyorsan szállt a szombat,a szerelem kiforgat (már nem nézem a Holdat,veled együtt él).
Rántott hús vasárnap sorozatot pörget (az ablakon zörget a szigorú szél)
Egyedül az ágyban tizenvalahányban (vagy valaki másban,leszek újra szép)
2011. január 18., kedd
2011. január 17., hétfő
Hamis álomkép
Anyu tegnap közölte az új pulcsimra, hogy "háh, te ebben nem fogsz fiút fogni XD". Ok, kösz anya.
Na, ahhoz képest ma mindenki (jó, ez így nem igaz...sokkal több ember, mint eddig valaha) megdicsérte a pulcsim. Pedig hüm. Tényleg nem az a különlegesen kihívóan észbontó. Sárga. Vízszintesen csíkos (nemtom mért, pedig az elvileg még jobban szélesít, de valahogy a vízszintes-csíkos fölsőket én egyszerűen nem tudom otthagyni...beléjük vagyok szerelmesedve). Hosszú ujjú. Garbós. Teljes mértékben ápol és eltakar. Igazán hosszú, szóval még csak hátsó felemre se enged pillantást nyerni. Oszt' mégis mindenki megdicsérte. Minden esetre kényelmes viselet. És sárga <3
Ma háromnegyed 12-kor végeztünk a suliban. Fél 1-re meg is ebédeltem. És rájöttem, hogy van szabad 4 órám. Elvileg Zsófival mentünk volna múzeumba. De hétfőnként zárva vannak. Hazajövésnek nem láttam értelmét. >Hm. Artúr? Hagyjukmár, csak lefárasztom. Jé, itt van öcsi...Bálint! Jó, majd utánamegyek, hazamegyünk együtt, és biciklizünk egy jót. Azért a szekrényig elmegyek, hátha< Csak Gyuszi volt ott.
-Gyuszi, nem megyünk el moziba?
-Most?
-Aha.
-Mi ketten?
-Aha.
*szemfelcsillanás* Jó!!
És elmentünk. Végül is jó volt. Ahhoz képest, hogy nem járok moziba :) Egészen borzalmasnak vártam a filmet, és kellemesen csalódtam. Persze ez is csak egy amerikai tucatfilm. A maga nemében viszont jó.
Utána (meg előtte, meg alatta) beszélgettünk. Mindenféléről.
Túl sok mindenről.
És elhangzott egy kérdés, aminek nem kellett volna. (Nem kell itt most semmi rosszra gondolni. Teljesen normális, hétköznapi kérdés, ami hirtelen felmerült benne. Csak érdeklődött. Azt se tudom, ő honnan tudja, amit tud. Mindegy is, csak kedvesen érdeklődött.) Eredményképp mindkettőnk számára kiderült, hogy "Egy férfi képe van a szívem közepébe" (gy.k. és nem szeretem az operetteket). És ez most nekem a kellemetlenebb asszem jelen helyzetemben.
Mostmár mindegy is.
Tegnap este, mert az kimaradt:
Voltunk színházban.
Mesél a bécsi erdő.
Eléggé megviselt a darab.
Petit (ez nem az eddigi Peti) más viselte meg.
Utána még elmentünk inni egy sört. Petra, Peti, én. Mi Petrával igazán nagyon jól elvoltunk, Peti meg ott búsult. Persze aztán muszáj volt neki is jókedvűnek lenni. Aztán mégse. Mégis. Mégse. :(
Hazavittük, mert valahogy úgy jött ki.
Kiszállt a kocsiból, én előreültem. Apa:
-Neki is te lettél a leki szemetesládája?
-Mindenkinek én vagyok a lelki szemetesládája.
-És jó ez neked?
-Aha. Szeretek az emberek lelki szemetesládája lenni.
Sajnálom egy picit. De nem azért, ami történt vele, hanem azért, mert most olyan sebezhető.
És zárásnak:
az eddigi közvéleménykutatás eredménye: (a megkérdezés sorrendjében)
Apuék azt javasolták, menjek ki egy évre külföldre. Megtanulnék franciául, és közben elvégezhetek egy fotós, vagy egy cukrász sulit. Nemtudom.
Semmit se tudok.
azaz
Tudom, mi a tejben a légy
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom az új tavasz mi szép...
Lehet, hogy jól jönne.Meglássuk Kiszakadnék egy kicsit. Lehet, hogy rám találna valami herceg. Hű, hamis álomkép...pedig a cím nem is e miatt lett. Hanem a Gyuszis beszélgetés miatt. Túl sokat gondolkozom, és néha magam is elhiszek dolgokat, amiket nem kéne feltételezni se.
Most már igazán tanulnom kell. Ezt mégsem engedhetem meg magamnak.
Na, ahhoz képest ma mindenki (jó, ez így nem igaz...sokkal több ember, mint eddig valaha) megdicsérte a pulcsim. Pedig hüm. Tényleg nem az a különlegesen kihívóan észbontó. Sárga. Vízszintesen csíkos (nemtom mért, pedig az elvileg még jobban szélesít, de valahogy a vízszintes-csíkos fölsőket én egyszerűen nem tudom otthagyni...beléjük vagyok szerelmesedve). Hosszú ujjú. Garbós. Teljes mértékben ápol és eltakar. Igazán hosszú, szóval még csak hátsó felemre se enged pillantást nyerni. Oszt' mégis mindenki megdicsérte. Minden esetre kényelmes viselet. És sárga <3
Ma háromnegyed 12-kor végeztünk a suliban. Fél 1-re meg is ebédeltem. És rájöttem, hogy van szabad 4 órám. Elvileg Zsófival mentünk volna múzeumba. De hétfőnként zárva vannak. Hazajövésnek nem láttam értelmét. >Hm. Artúr? Hagyjukmár, csak lefárasztom. Jé, itt van öcsi...Bálint! Jó, majd utánamegyek, hazamegyünk együtt, és biciklizünk egy jót. Azért a szekrényig elmegyek, hátha< Csak Gyuszi volt ott.
-Gyuszi, nem megyünk el moziba?
-Most?
-Aha.
-Mi ketten?
-Aha.
*szemfelcsillanás* Jó!!
És elmentünk. Végül is jó volt. Ahhoz képest, hogy nem járok moziba :) Egészen borzalmasnak vártam a filmet, és kellemesen csalódtam. Persze ez is csak egy amerikai tucatfilm. A maga nemében viszont jó.
Utána (meg előtte, meg alatta) beszélgettünk. Mindenféléről.
Túl sok mindenről.
És elhangzott egy kérdés, aminek nem kellett volna. (Nem kell itt most semmi rosszra gondolni. Teljesen normális, hétköznapi kérdés, ami hirtelen felmerült benne. Csak érdeklődött. Azt se tudom, ő honnan tudja, amit tud. Mindegy is, csak kedvesen érdeklődött.) Eredményképp mindkettőnk számára kiderült, hogy "Egy férfi képe van a szívem közepébe" (gy.k. és nem szeretem az operetteket). És ez most nekem a kellemetlenebb asszem jelen helyzetemben.
Mostmár mindegy is.
Tegnap este, mert az kimaradt:
Voltunk színházban.
Mesél a bécsi erdő.
Eléggé megviselt a darab.
Petit (ez nem az eddigi Peti) más viselte meg.
Utána még elmentünk inni egy sört. Petra, Peti, én. Mi Petrával igazán nagyon jól elvoltunk, Peti meg ott búsult. Persze aztán muszáj volt neki is jókedvűnek lenni. Aztán mégse. Mégis. Mégse. :(
Hazavittük, mert valahogy úgy jött ki.
Kiszállt a kocsiból, én előreültem. Apa:
-Neki is te lettél a leki szemetesládája?
-Mindenkinek én vagyok a lelki szemetesládája.
-És jó ez neked?
-Aha. Szeretek az emberek lelki szemetesládája lenni.
Sajnálom egy picit. De nem azért, ami történt vele, hanem azért, mert most olyan sebezhető.
És zárásnak:
az eddigi közvéleménykutatás eredménye: (a megkérdezés sorrendjében)
- Artúr: fizikatanár
- Pali: cukrász
- Lezsó: mérnök (mindegy milyen)
- Peti: ne tanár; valami kommunikációs-emberekkelfoglalkozós cuccos
- Levi: belsőépítész
- Martin: fizikatanár
- Ricsi: pszichológus
- Ricsi 2: gazdasági elemző
Apuék azt javasolták, menjek ki egy évre külföldre. Megtanulnék franciául, és közben elvégezhetek egy fotós, vagy egy cukrász sulit. Nemtudom.
Semmit se tudok.
azaz
Tudom, mi a tejben a légy
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom az új tavasz mi szép...
Lehet, hogy jól jönne.
Most már igazán tanulnom kell. Ezt mégsem engedhetem meg magamnak.
2011. január 16., vasárnap
Fesztivál
Elég sok szempontból aktuális néhány sora ennek a zenének per pillanat.
Szétesés, ájulás
Tömeg sodor
Tegnap este óta mindenki erről beszél. Durva, mert az osztálytársaim is ott voltak, a suliból is egy csomóan... én is még akár ott is lehettem volna. De mégse mentem, mert nem szeretem annyira a Noise night life-ot, és kb. Peti kérdezte, hogy mit csinálok hétvégén, meg mondta, hogy ő megy, de hívni nem hívott senki, maga az est meg annyira nagyon nem vonzott.
Az, hogy tizenakárhány éves kislányok haltak meg, az szégyen gyalázat. Guri ismerte őket. Látom magam előtt. A sok pici lány... bulizni jár, anyagtakarékos ruhákat vesznek fel, mert minnél rövidebb a ruha, annál több a fiú, 5 kg smink van rajtuk...és akkor érzik, hogy övék a világ. Na persze, de meddig?
Az, hogy eltaposták őket...pf. Ez a Noise night life táborát jellemzi. Vannak vad és agresszív bulik, de ha bárki elesik mondjuk egy pogónál, minimum hárman ugranak, hogy felkapják őt. Itt meg megtapossák. Mért?
Nem folytatom, úgyis mindenki erről beszél.
Tévedés, lángolás
Csók és közöny
Rámászás, szétválás
Mosolyra könny
Csók és közöny
Rámászás, szétválás
Mosolyra könny
Az, hogy már egy korcsolyázás is ilyen irányba fajuljon...mármint az, hogy egy délelőtti korizás Pali és Lezsó oldalán. Pf. És nemtom a Lezsónak mit kell így hm viselkednie - Pali nincs rajta a "gazdag férj" jelölt listán. Lezsó meg még lehetne is. Hagyjuk ezt. SENKIRŐL SEM AKAROK HALLANI INKÁBB.
Távolság, felhős ég
Száguldás és fény
Víztükrön vörös Nap
Árnyék, majd ég
Száguldás és fény
Víztükrön vörös Nap
Árnyék, majd ég
Na öltözöm, mert megyünk színházbabe.
Ja és ma végre sikerült egy igazán csini kabátot venni. Meg pulcsit. Meg hosszú-ujjú pólót.:)
2011. január 13., csütörtök
...in the people i meet...
life carries on
in the people i meet
in everyone that's out on the street
in all the dogs and cats
in the flies and rats
in the rot and the rust
in the ashes and the dust
life carries on and on and on and on
life carries on and on and on
Mára mégis meggondoltam magam a tegnapi hirtelen felindulásommal kapcsolatban.
Nem is helyes. Annyira.
Ez van akkor, ha a hozzám hasonló alkatú emberek főzőműsorokat néznek. Megtévesztő. Kedves fiú király sütiket süt aranyos nagymamákkal. Ferike.
Csúnya dolog más képét kirakni, ugye? Ráadásul olyat, ami nem is annyira publikus. Majd leszedem. Csak Petra, Eszti, Fru lássák, oszt' le is szedem.
2011. január 12., szerda
Atyaég.AtyaÉG. ATYAÉG.
Lányok, lányok, lányok! Nézzétek meg egyszer az édes nagyik című sorozatot.
Ahhhhhhhhhhhhhhhhhh.
Nem is tudom megfogalmazni hirtelenjében a gondolataimat. Hüh, talán nincsenek is.
Jajj, nézzétek meg, én még... intézkedem...aztán majd ezt élőben megbeszéljük.
Helyes fiú mint olyan újraértelmezve.
Ahhhhhhhhhhhhhhhhhh.
Nem is tudom megfogalmazni hirtelenjében a gondolataimat. Hüh, talán nincsenek is.
Jajj, nézzétek meg, én még... intézkedem...aztán majd ezt élőben megbeszéljük.
Helyes fiú mint olyan újraértelmezve.
2011. január 11., kedd
:)
Zene, hogy közben szóljon is valami:
Ma egészen szupi napom volt. Szupcsi, ahogy Dorka mondaná. Dorka, aki azon volt kiakadva kenutúrán, hogy mért vagyunk mi ilyen csajosak. ... Nem folytatom a gondolatmenetet.
Szóval az órák elmúltak, a dogák véget értek. Alapvetően mindegyik után az a lábremegős-felspannolt- "végre túl vagyunk rajta" érzés fogott el. Oszt' lesznek, amilyenek lesznek. Tegnap nem nagyon tanultam rájuk. Ok, a nagyon nem is kell a mondatba. Nagyon nem kell a mondatba. A mondatba nem kell.
Esterházy-t olvastam. Ami valami fantasztikus. Aki. Olyan frappáns, hogy nagyon. Nem is tudok belőle idézni senem, mert az egész úgy jó, ahogy van.
No, felcsapom egy helyen:
"Egy idézet Thomas Manntól - vagy Goethétől?, minden idézet vagy Thomas Manntól vagy Goethétől való - mutatja az irányt: Író az, akinek gondot okoz az írás. Azért ez meglepő. Mert például pék az, akinek nem okoz gondot pékezni. Schumacher az, akinek nem okoz gondot autót vezetni. A Ferrari meg az, akinek nem okoz gondot a Schumacher. Elnézést."
Szóval tegnap miután ki/elolvastam...elaludtam. Megesik. Folyton mostanában. Bárhol, bármikor elalszom. Tegnap ez a szobámban a földön történt meg. Mert épp ott ültem. Vagyis utána aludtam.
Ma tehát nem épp felkészülten mentem iskolába. Van az úgy.
Viszont délután tiszta jó volt. Fél ötkor még legalább 10-en bent voltunk az osztályból a suliban. Mármint ebben nem az a jó, hogy bent szívtunk, hanem hogy együtt.
Mert máskor mindig azt tapasztalom, hogy vége az utolsó órának, és pár percen belül már senki sincs bent. S lőn, az idei év dogái már vannak olyan nehezek, meg főleg vannak olyan sokan, hogy egyedül senki sem győzi, és így amolyan tanulókörök alakultak ki.
Ötre mentünk Peti vizsgájára.
Hüm.
Hát. ja.
:)
Mondtam ma neki, hogy lehet, hogy elmegyek.
"De nem muszáj."
"Azért lehet, hogy eljövök."
...Najó, hagyjuk azt a beszélgetést.
Szóval egyedül mégse mehettem. Mert...nem.
Hívtam Esztit. Mármint telefonon hívtam Esztit, de nem vette fel.
Ki-Va-Gá meg Levi mondták, hogy ők szívesen
Végül Eszti is előkerült - visszajött a suliba, mert nem bírta az istvános szellem nélkül.
Négyen mentünk hát.
Peti benyit a terembe. Az ajtóban állunk...
"Ti mi a *aszt kerestek itt?"-ez volt az első reakciója. De ami azt illeti, szerintem egy csöppet se bánta. Nekem úgy tűnt nem bánja. De ha mégis, akkor holnap úgyis mellém ül matekon, és elmondja.
Azt kell mondjam egy hegedű vizsga igen más, mint egy ütő. Nem csak a hangszerek miatt. De most itt írjam le, hogy milyen volt, amikor ti is ott voltatok? (Máraki.) Nem írom le.
Ma egészen szupi napom volt. Szupcsi, ahogy Dorka mondaná. Dorka, aki azon volt kiakadva kenutúrán, hogy mért vagyunk mi ilyen csajosak. ... Nem folytatom a gondolatmenetet.
Szóval az órák elmúltak, a dogák véget értek. Alapvetően mindegyik után az a lábremegős-felspannolt- "végre túl vagyunk rajta" érzés fogott el. Oszt' lesznek, amilyenek lesznek. Tegnap nem nagyon tanultam rájuk. Ok, a nagyon nem is kell a mondatba. Nagyon nem kell a mondatba. A mondatba nem kell.
Esterházy-t olvastam. Ami valami fantasztikus. Aki. Olyan frappáns, hogy nagyon. Nem is tudok belőle idézni senem, mert az egész úgy jó, ahogy van.
No, felcsapom egy helyen:
"Egy idézet Thomas Manntól - vagy Goethétől?, minden idézet vagy Thomas Manntól vagy Goethétől való - mutatja az irányt: Író az, akinek gondot okoz az írás. Azért ez meglepő. Mert például pék az, akinek nem okoz gondot pékezni. Schumacher az, akinek nem okoz gondot autót vezetni. A Ferrari meg az, akinek nem okoz gondot a Schumacher. Elnézést."
Szóval tegnap miután ki/elolvastam...elaludtam. Megesik. Folyton mostanában. Bárhol, bármikor elalszom. Tegnap ez a szobámban a földön történt meg. Mert épp ott ültem. Vagyis utána aludtam.
Ma tehát nem épp felkészülten mentem iskolába. Van az úgy.
Viszont délután tiszta jó volt. Fél ötkor még legalább 10-en bent voltunk az osztályból a suliban. Mármint ebben nem az a jó, hogy bent szívtunk, hanem hogy együtt.
Mert máskor mindig azt tapasztalom, hogy vége az utolsó órának, és pár percen belül már senki sincs bent. S lőn, az idei év dogái már vannak olyan nehezek, meg főleg vannak olyan sokan, hogy egyedül senki sem győzi, és így amolyan tanulókörök alakultak ki.
Ötre mentünk Peti vizsgájára.
Hüm.
Hát. ja.
:)
Mondtam ma neki, hogy lehet, hogy elmegyek.
"De nem muszáj."
"Azért lehet, hogy eljövök."
...Najó, hagyjuk azt a beszélgetést.
Szóval egyedül mégse mehettem. Mert...nem.
Hívtam Esztit. Mármint telefonon hívtam Esztit, de nem vette fel.
Ki-Va-Gá meg Levi mondták, hogy ők szívesen
Végül Eszti is előkerült - visszajött a suliba, mert nem bírta az istvános szellem nélkül.
Négyen mentünk hát.
Peti benyit a terembe. Az ajtóban állunk...
"Ti mi a *aszt kerestek itt?"-ez volt az első reakciója. De ami azt illeti, szerintem egy csöppet se bánta. Nekem úgy tűnt nem bánja. De ha mégis, akkor holnap úgyis mellém ül matekon, és elmondja.
Azt kell mondjam egy hegedű vizsga igen más, mint egy ütő. Nem csak a hangszerek miatt. De most itt írjam le, hogy milyen volt, amikor ti is ott voltatok? (Máraki.) Nem írom le.
2011. január 9., vasárnap
Broken
Apu összeragasztotta az angyalkám. És felköltözött (már az angyalka) a nappaliból a szobámba a szintén összetört majd összeragasztott ördög mellé.
Az én szívem/lelkem ki fogja összeragasztani?
No mindegy. Mondanám, hogy most a két összeragasztott pici lény jól megvan az asztalom fölött, de igazából nincsenek, mert ott van még egy angyalka. És ő még nem tört össze. Hiába: mindig van egy harmadik.
Egyébként szegény pici ördög hiányos. nem volt meg minden darabja, amikor összeragasztottam...és azóta ugyan meglett, de már nem lehet sehogysenem belerakni. Szóval mondhatjuk, hogy belőle örökre kitört valami.
Az én szívem/lelkem ki fogja összeragasztani?
No mindegy. Mondanám, hogy most a két összeragasztott pici lény jól megvan az asztalom fölött, de igazából nincsenek, mert ott van még egy angyalka. És ő még nem tört össze. Hiába: mindig van egy harmadik.
Egyébként szegény pici ördög hiányos. nem volt meg minden darabja, amikor összeragasztottam...és azóta ugyan meglett, de már nem lehet sehogysenem belerakni. Szóval mondhatjuk, hogy belőle örökre kitört valami.
Tom's Diner
Ezt hogy imádom
Ja, itten zenét hallgatok tanulás közben, és néhánynál nem bírom megállni, hogy ide ne rakjam.
Ja, itten zenét hallgatok tanulás közben, és néhánynál nem bírom megállni, hogy ide ne rakjam.
Töritanuláshoz
Annyira jó zenét kaptam Gyuszitól. Nemtom honnan ismeri, honnan szerezte, ő is hallgatja-e egyáltalán...de nekem nagyon tetszik.
Csakhogy már több órája azt hallgattam, úgyhogy egy kicsit gondoltam jót tenne nekem Keren Ann is.
2011. január 8., szombat
Pók
Tegnap este fél 12-kor:
-Judit, tisztában vagy vele, hogy mit csinálsz? Egy szál bugyiban fejeden törölközővel egy szerencsétlen pókot fotózol. Normális vagy?-Bálint.
itt a link
-Judit, tisztában vagy vele, hogy mit csinálsz? Egy szál bugyiban fejeden törölközővel egy szerencsétlen pókot fotózol. Normális vagy?-Bálint.
itt a link
2011. január 7., péntek
Koncert jó királyunknak
Megyek ma bé a zeneoskolába picit fáradtan, de vidáman (Esztivel lassan már szokásos pénteki mekizésünk alkalmával jó beszélgettünk... lassan rájövök, hogy mit is szeretnék az élettől >>ez volt az oka vidámságomnak), mit sem sejtve.
Már messziről láttam, hogy fénysorok lógnak le a bejáratról.
Minek kell karácsony után jóval feldíszíteni egy iskolát?-gondoltam.
Beléptem.
Az aulában minden...MINDEN be volt vonva valami gusztustalan arany függönyanyaggal, és erről még további égősorok lógtak le.
Kiderült, hogy csudásmesés újévi koncert lesz, ahova eljön királyunk, és egész udvartartása.
Ezért hát a nagy pompa.
Lépni nem nagyon lehetett, mert mindenfelé emberek rohangáltak, és őrülten szerveztek mindenfélét...és mind ki voltak öltözve, mint (elnézést) Szaros Pista Jézus nevenapján. Persze minket hamar elküldtek melegebb éghajlatokra. Mármint valahogy így:
-Aki nem zenekaros, az húzzon a fenébe azonnal.
Sweet.
Közben megpillantottam, hogy egy egész virágoázis van a nagyterem előtt. De olyan giccses...pfúj.
A szólampróba persze nagyon kellemesen telt.
Hiába. Józsi bácsival nincs az a próba/hegedű óra, ami ne telne kellemetesen.
Utána amikor vége lett, Detti mondta, hogy nézzünk be a Nagyterembe. Ok.
Épphogy megindultunk, a hátunk mögül valami hatalmas ordítás hallatszott:
-Ti oda nem mentek be!
Huh.
Najó. Felnőttek. Szegények. Mit tehet egy ruhatáros, egy takarító, meg valami titkárnő? Szerencsétleneknek mindenki parancsolgat csak, még jó, hogy három fiatal lánynak fogják leüvölteni a fejét, mert ahhoz kevesek, hogy másba belerúgjanak, és ahhoz nem elég értelmesek, hogy felfogják: kár.
Remélem királyunk élvezi a koncertet.
Mondjam, hogy Ave nagy király?
Már messziről láttam, hogy fénysorok lógnak le a bejáratról.
Minek kell karácsony után jóval feldíszíteni egy iskolát?-gondoltam.
Beléptem.
Az aulában minden...MINDEN be volt vonva valami gusztustalan arany függönyanyaggal, és erről még további égősorok lógtak le.
Kiderült, hogy csudásmesés újévi koncert lesz, ahova eljön királyunk, és egész udvartartása.
Ezért hát a nagy pompa.
Lépni nem nagyon lehetett, mert mindenfelé emberek rohangáltak, és őrülten szerveztek mindenfélét...és mind ki voltak öltözve, mint (elnézést) Szaros Pista Jézus nevenapján. Persze minket hamar elküldtek melegebb éghajlatokra. Mármint valahogy így:
-Aki nem zenekaros, az húzzon a fenébe azonnal.
Sweet.
Közben megpillantottam, hogy egy egész virágoázis van a nagyterem előtt. De olyan giccses...pfúj.
A szólampróba persze nagyon kellemesen telt.
Hiába. Józsi bácsival nincs az a próba/hegedű óra, ami ne telne kellemetesen.
Utána amikor vége lett, Detti mondta, hogy nézzünk be a Nagyterembe. Ok.
Épphogy megindultunk, a hátunk mögül valami hatalmas ordítás hallatszott:
-Ti oda nem mentek be!
Huh.
Najó. Felnőttek. Szegények. Mit tehet egy ruhatáros, egy takarító, meg valami titkárnő? Szerencsétleneknek mindenki parancsolgat csak, még jó, hogy három fiatal lánynak fogják leüvölteni a fejét, mert ahhoz kevesek, hogy másba belerúgjanak, és ahhoz nem elég értelmesek, hogy felfogják: kár.
Remélem királyunk élvezi a koncertet.
Mondjam, hogy Ave nagy király?
Suddenly I see
Hazafelé jövet ezt (is) hallgattam.
És eszembe jutott, hogy Prágában folyton ezt énekelgettem.
Mi ebből a tanulság? Ha ugyan azt a pár taktust énekelgeted megállás nélkül, akkor mindenkinek az agyára fogsz menni.
Szeretek mások agyára menni néha. Főleg monoton énekelgetéssel (vagy esetleg fütyüléssel).
Na de Prága is felidéződött bennem egy csapásra. Jó kis osztálykirándulás volt. Meg jó, hogy így kitalálta Zsófi, megszervezte Tícia. Tiszta menő, hogy nem Debrecenbe mentünk, hanem mindjárt Prágába. Meg nekem a város maga is nagyon tetszett.
Jó volt, na.
Néhány kép, hogy teljes legyen ez a bejegyzés:
A szökőkutak mindig fotogének, és Bogi-Borka akármikor, akárhol fotózható, mert mindig ilyen english-style-ban tolják, és igazán napra(fotóra)készek. Van egy stílusuk- ami szerintem király.
(Nem mintha nekem nem lennének ilyen szemüvegeim, meg ilyen cipőim, meg ilyen gatyáim...csak én már baromira meguntam, hogy a táborok kb. elmehetnének divatbemutatónak...szóval tüntetőleg melegítőfölsőt vittem magammal XD)
És ilyenkor mindenkiből azt hozok ki, amit akarok.*
Na hátulról is ugyanilyen mókás dolog ez. Mert olyankor csak sejtheted, vajon milyen fejet vág a másik valójában. De a váll- és fejtartás így is nagyon sokat elárul.
Max. annyit, hogy Prágában a Természettudományi Múzeum csúcs-szuper. Szerintem a londonit is körözheti.
*Be akartam szúrni, hogy mi is az a bármit...de most mégse. Nem vagyok piszkálódós kedvemben, és az bizony gonosz lenne.
2011. január 5., szerda
Haj (hej-haj)
Ez még december eleje óta megírásra vár.
:)
Szalagavatóra levágattam a fru-frum. Nagyon rég óta szerettem volna fru-frut (vagyis olyan nagyon rég nem, mert kb. egy éve, hogy lenőtt az előző), hát most megtettem.
Aztán az ok, hogy szalagavatón mindenki máshogy néz ki (én nem nagyon néztem ki máshogy, mint egyébként néztem volna)...no de a fru-fru fru-fru maradt. Viszont utána még többen dicsérték.
Peti:
Belépek a szekrénybe. Ottan van Peti.
-Judit jó a hajad.
-Oh, köszi.
-De ezt most nem azért mondtam. Csak úgy. Mert jó.
-Ok, köszi.
-De ez csak ilyen megállapítás volt. Mint hogy esik a hó.
-Ok, köszi.
-Jóvanna'
Antal:
Bemegyek a könyvtárba reggel még tanulni egy utsót az órák előtt (szoktam :)).
Pakolászok a táskámban. Egyszer csak valaki a képembe hajol. Hát Antal az, és két kezén muttatja, meg mondja, hogy király a hajad.
De az a vigyor. :B
Ricsi:
-Judit olyan más a hajad. Mit csináltál vele!?-ezt ilyen meggyanusító hangnemben.
-Semmit, semmit.
-De hát ha más. Szép. Meg jól áll. De mit csináltál vele?
Meg mitől csillog úgy?
-Nemtom.
Jó, a végén kiderült, hogy ő még a szalagavató előtti állapothoz képest érti, hogy más.
-Ok, a fru-frumat tényleg levágták.
-Ennyi?
-Ööö. Ja.
-De a hosszából nem vágtak?
-Nem.
-Mindegy, nagyon jól áll.
-Köszi.
Mindenféle motyogás: ...csak azért mondom, mert nekem tetszik.
XD
Ricsi aranyos...amikor épp nem akarja a saját akaratát rákényszeríteni mindenkire, meg nincs uralkodhatnékja. Najó...akkor is aranyos.
Zoli+Ricsi (megint):
Z: Judit, ugye tudod, hogy csak azért vagyok itt?-Ezt most nem részletezem, hogy mire mondta, és mit jelent. Eszti érti, többiek jobb, ha nem.
Én: Persze, hogy tudom. Te mindig csak azért.
...
(Mint a Mamma Mia-ban: And dot dot dot. What? Dot dot dot.)
Odébbmentem egy picit, nemtom hova, nemtom kihez. Visszamegyek.
Z: Judit, Ricsivel megbeszéltük, hogy kurva jó a hajad.
Én: :)
R (sértetten): Én már mondtam neki.
Z: Jó, de akkor is baromi jó.
Én: :)
Z: Ahogy így a fru-frud...-jó, magyarázott mindenfélét, hogy így meg úgy.
-De, de nézz lefelé egy kicsit!
Én: Most minek? Olyan fontos ez?
Z: Ne pofázzál, nézzél lefelé!
Én: Ok, ok.
Z: Látod, Ricsi a fru-fru-ja ilyen tök jó formájú.
R: Igen, de én már dicsértem, és nem mondom többször, mert elbízza magát.
Azóta persze sok víz lefolyt már a Dunán.
Én ismét meguntam a hajam.
Eszti levágatta a sajátját, és tök jó lett.
Én valahogy mindig Eszti hosszú haját irigyeltem. Tiszta szép volt. Meg aztán (azt hittem) a fiúknak van egyfajta hosszúhaj-fétise. Ennél fogva a sajátomat nem fogom rövidebbre vágatni.
Szóval ha Eszti így, hát nekem is meg kellett újulnom az új évre :) Petrával tehát mi mást csinálhattunk volna 31-én délelőtt, mint hajat festettünk. Az övé most piros. Nagyon piros. De csak alul.
Az enyém vörös.
Imádom.
(Köszi Petra :-*)
Viszont azt véltem felfedezni, hogy minden lány, aki levágatta most télen a haját, annak egy héten belül lett (új) barátja. Akkor most mi is van ezzel a hosszúhaj-fétissel?
Peti megszakértette: hosszú hajat kell növeszteni, de azt úgy összefogni, hogy rövidnek tűnjön. Köszönjük Peti.
Az biztos, hogy valamikor be fogom daueroltatni a közeljövőben...csak attól félek, hogy előtte valami hirtelen hangulatváltozás következtében beleengedem az ollót. Múlt évben ezt tettem. Meguntam a szép hosszú hajamat...talán bánatos is voltam...és amikor az egész család elaludt, lementem, és levágtam. Vicces volt. Kb. senki nem hitte el, hogy magamnak vágtam. Elég jó lett. (Nem szeretek fodrászhoz járni.) Csak összefogva túl rövid volt. Jó, direkt...csak...na mindegy. Még egy picit kibirom.
Ezek után Zsófi tegnap bent volt a suliban. (Szegény beteg, csak dogákat írni jött. Nem, nem mi vagyunk a suli legstréberebb osztálya... najó, de.)
-Judit, te megint befestetted a hajad.
-Ja.
Eszti: -Ez a huszonnyolc hajmosás, ez tényleg annyi? Mármint ha befestem, és huszonnyolcszor megmosom egymás után, akkor kijön?
- :)
-De én zöld hajat akarok. Nagyon gáz lenne a tablófotózásra?
- :)
Zsófi: -Én is csinálok vele valamit. Lányok, szerintetek nagyon ciki tablófotózás előtt más hajat csinálni?
Én: -Ja.
-Judit, b.meg, te most festetted be!
-Mért, mikor lesz a tablfotózás?
-Jövő héten.
:)
Szalagavatóra levágattam a fru-frum. Nagyon rég óta szerettem volna fru-frut (vagyis olyan nagyon rég nem, mert kb. egy éve, hogy lenőtt az előző), hát most megtettem.
Aztán az ok, hogy szalagavatón mindenki máshogy néz ki (én nem nagyon néztem ki máshogy, mint egyébként néztem volna)...no de a fru-fru fru-fru maradt. Viszont utána még többen dicsérték.
Peti:
Belépek a szekrénybe. Ottan van Peti.
-Judit jó a hajad.
-Oh, köszi.
-De ezt most nem azért mondtam. Csak úgy. Mert jó.
-Ok, köszi.
-De ez csak ilyen megállapítás volt. Mint hogy esik a hó.
-Ok, köszi.
-Jóvanna'
Antal:
Bemegyek a könyvtárba reggel még tanulni egy utsót az órák előtt (szoktam :)).
Pakolászok a táskámban. Egyszer csak valaki a képembe hajol. Hát Antal az, és két kezén muttatja, meg mondja, hogy király a hajad.
De az a vigyor. :B
Ricsi:
-Judit olyan más a hajad. Mit csináltál vele!?-ezt ilyen meggyanusító hangnemben.
-Semmit, semmit.
-De hát ha más. Szép. Meg jól áll. De mit csináltál vele?
Meg mitől csillog úgy?
-Nemtom.
Jó, a végén kiderült, hogy ő még a szalagavató előtti állapothoz képest érti, hogy más.
-Ok, a fru-frumat tényleg levágták.
-Ennyi?
-Ööö. Ja.
-De a hosszából nem vágtak?
-Nem.
-Mindegy, nagyon jól áll.
-Köszi.
Mindenféle motyogás: ...csak azért mondom, mert nekem tetszik.
XD
Ricsi aranyos...amikor épp nem akarja a saját akaratát rákényszeríteni mindenkire, meg nincs uralkodhatnékja. Najó...akkor is aranyos.
Zoli+Ricsi (megint):
Z: Judit, ugye tudod, hogy csak azért vagyok itt?-Ezt most nem részletezem, hogy mire mondta, és mit jelent. Eszti érti, többiek jobb, ha nem.
Én: Persze, hogy tudom. Te mindig csak azért.
...
(Mint a Mamma Mia-ban: And dot dot dot. What? Dot dot dot.)
Odébbmentem egy picit, nemtom hova, nemtom kihez. Visszamegyek.
Z: Judit, Ricsivel megbeszéltük, hogy kurva jó a hajad.
Én: :)
R (sértetten): Én már mondtam neki.
Z: Jó, de akkor is baromi jó.
Én: :)
Z: Ahogy így a fru-frud...-jó, magyarázott mindenfélét, hogy így meg úgy.
-De, de nézz lefelé egy kicsit!
Én: Most minek? Olyan fontos ez?
Z: Ne pofázzál, nézzél lefelé!
Én: Ok, ok.
Z: Látod, Ricsi a fru-fru-ja ilyen tök jó formájú.
R: Igen, de én már dicsértem, és nem mondom többször, mert elbízza magát.
Azóta persze sok víz lefolyt már a Dunán.
Én ismét meguntam a hajam.
Eszti levágatta a sajátját, és tök jó lett.
Én valahogy mindig Eszti hosszú haját irigyeltem. Tiszta szép volt. Meg aztán (azt hittem) a fiúknak van egyfajta hosszúhaj-fétise. Ennél fogva a sajátomat nem fogom rövidebbre vágatni.
Szóval ha Eszti így, hát nekem is meg kellett újulnom az új évre :) Petrával tehát mi mást csinálhattunk volna 31-én délelőtt, mint hajat festettünk. Az övé most piros. Nagyon piros. De csak alul.
Az enyém vörös.
Imádom.
(Köszi Petra :-*)
Viszont azt véltem felfedezni, hogy minden lány, aki levágatta most télen a haját, annak egy héten belül lett (új) barátja. Akkor most mi is van ezzel a hosszúhaj-fétissel?
Peti megszakértette: hosszú hajat kell növeszteni, de azt úgy összefogni, hogy rövidnek tűnjön. Köszönjük Peti.
Az biztos, hogy valamikor be fogom daueroltatni a közeljövőben...csak attól félek, hogy előtte valami hirtelen hangulatváltozás következtében beleengedem az ollót. Múlt évben ezt tettem. Meguntam a szép hosszú hajamat...talán bánatos is voltam...és amikor az egész család elaludt, lementem, és levágtam. Vicces volt. Kb. senki nem hitte el, hogy magamnak vágtam. Elég jó lett. (Nem szeretek fodrászhoz járni.) Csak összefogva túl rövid volt. Jó, direkt...csak...na mindegy. Még egy picit kibirom.
Ezek után Zsófi tegnap bent volt a suliban. (Szegény beteg, csak dogákat írni jött. Nem, nem mi vagyunk a suli legstréberebb osztálya... najó, de.)
-Judit, te megint befestetted a hajad.
-Ja.
Eszti: -Ez a huszonnyolc hajmosás, ez tényleg annyi? Mármint ha befestem, és huszonnyolcszor megmosom egymás után, akkor kijön?
- :)
-De én zöld hajat akarok. Nagyon gáz lenne a tablófotózásra?
- :)
Zsófi: -Én is csinálok vele valamit. Lányok, szerintetek nagyon ciki tablófotózás előtt más hajat csinálni?
Én: -Ja.
-Judit, b.meg, te most festetted be!
-Mért, mikor lesz a tablfotózás?
-Jövő héten.
2011. január 4., kedd
Filmek
Az előző dalocskával kapcsolatban jutott eszembe:
Egyébként a Csinibaba jó film. Vagy ha nem is tartja mindenki annak, az biztos, hogy egyfajta alapmű.
Valaki múltkor mondta, hogy még nem látta. Ez hiba.
Ennek örömére el is kezdem gyűjteni a filmeket, amiket meg kéne néznünk, ha esetleg megint tartunk majd ilyen gyümölcssaláta-party-s filmnézős napokat. Jó lenne. "Mint a régi szép időkben."
Szóval amikről tudom, hogy még nem láttátok (Eszti,Petra...), és egy ilyen délutánra jó lenne:
Egyébként a Csinibaba jó film. Vagy ha nem is tartja mindenki annak, az biztos, hogy egyfajta alapmű.
Valaki múltkor mondta, hogy még nem látta. Ez hiba.
Ennek örömére el is kezdem gyűjteni a filmeket, amiket meg kéne néznünk, ha esetleg megint tartunk majd ilyen gyümölcssaláta-party-s filmnézős napokat. Jó lenne. "Mint a régi szép időkben."
Szóval amikről tudom, hogy még nem láttátok (Eszti,Petra...), és egy ilyen délutánra jó lenne:
- Csinibaba
- Joe és a vulkán (azt pont azért kell látni, mert...no majd meglátjátok)
- Amit még Prágában kezdtünk el nézni a fiúkkal...áá, megvan: Argó
- West side story...de azt azért, mert én nem láttam, és ez milyenmá'
- Clint Eastwood filmek
- Audry Hepburn-ös filmeket
Menthetetlen
Ó jajj. Igazán nagyon elkeserítőnek érzem a helyzetem. Olyannyira, hogy 5 perce még ugyan le akartam ide írni, hátha segít, de rájöttem, hogy jobb ha 1. nem fárasztok senkit ilyenekkel még itt is 2. nem égetem magam.
De ez lassan már gáz. Kicsit igazságtalannak érzem az életet...vagy ahogy azt előttem már mások megírták, "Az élet egy szar játék, de nagyon jó a grafikája".
Erről most eszembe jutott egy dal. Meg még egy versike is:
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.
A dal meg:
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez bizony szerepelt már... sebaj. A történelem is ismétli önmagaát, akkor én is.
Eszti találj ki valamit!!! Vagy csak szimplán passzold tovább a háromból az egyiket.
(Visszajutottam oda, ahol a szalagavató előtt voltam.)
((Most mondjam, hogy ezen már csak Martin segíthet XD Na erre gondolni sem akarok.))
De ez lassan már gáz. Kicsit igazságtalannak érzem az életet...vagy ahogy azt előttem már mások megírták, "Az élet egy szar játék, de nagyon jó a grafikája".
Erről most eszembe jutott egy dal. Meg még egy versike is:
Romhányi József: A teve fohásza.
Monotonüget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.
A dal meg:
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez bizony szerepelt már... sebaj. A történelem is ismétli önmagaát, akkor én is.
Eszti találj ki valamit!!! Vagy csak szimplán passzold tovább a háromból az egyiket.
(Visszajutottam oda, ahol a szalagavató előtt voltam.)
((Most mondjam, hogy ezen már csak Martin segíthet XD Na erre gondolni sem akarok.))
2011. január 2., vasárnap
Menjünk a Maszat-hegyre és azon túl
Aki rossz, annak vacak legyen
Túl a Maszat-hegyen!!!
Annyira nagyon jó.
Újra meg kell néznem!
Leányok, nem tom, mondtam-e elégszer, hogy eszetekbe ne jusson nekem valami "meglepetés bulit" szervezni.
Viszont ha elmennénk együtt megnézni a Pesti színházba, akkor igazán boldog lennék.
Na még egyszer:
Büdös Úr, hova tart a világ?
No de kérem, ez égbe kiált...
<3
Túl a Maszat-hegyen!!!
Annyira nagyon jó.
Újra meg kell néznem!
Leányok, nem tom, mondtam-e elégszer, hogy eszetekbe ne jusson nekem valami "meglepetés bulit" szervezni.
Viszont ha elmennénk együtt megnézni a Pesti színházba, akkor igazán boldog lennék.
Na még egyszer:
Büdös Úr, hova tart a világ?
No de kérem, ez égbe kiált...
<3
2011. január 1., szombat
Szilveszter
Jó volt, klassz volt.
Totál máshogy alakult, mint ahogy azt terveztük és megbeszéltük. Szóval ez így nem működik. Sürgősen kell fognom valakit, akire számíthatok.
Egyébként szupi volt.
Legjobb színházi élményem evör. Vagyis mondjuk álljon a My fair lady-vel egy szinten. De hát Varró Dani <3
Annyira nagyon jó volt, hogy ezt még meg kell néznem...még sokszor. Akinek van kedve velem Túl a maszathegyenre jönni, az szóljon, és menjünk!
Utána a buli is jó volt. Már megint nem írom le részleteiben. Mondjuk nem azért, mint múltkor.
Zsuzsi, Gonda Judit nagyon aranyosak, meg jófejek voltak. Én még így egyikőjüket se láttam. Majd megyek velük még sokszor mindenfele:P
Voltak aztán ilyen srácok, akik hihetetlenül gáz módon próbáltak csajt fogni maguknak. Ez a bárkit, bármi áron. Vicces. No mindegy.
Én valahogy egyikből se kértem XD
Volt egy igazán levakarhatatlan. Mondjuk az "plussz pont" hogy legalább csak nálam próbálkozott...és nagyon kitartóan. Hiába. Hát. Hümm. Kivertem a szemét XD Nem szándékosan. De megérdemelte.
Aztán egyszer csak nem volt több jó koncert/buli/zene. Elkezdtek szublimálni a népek. És akkor én is inkább eljöttem. Nem volt mit tenni.
Ilyen korán rég nem feküdtem. De legalább kipihentem magam. Máskor viszont tuti nem így fogom csinálni.
Reggel hallgattuk az új évi koncertet. Strauss-t játszanak mindig, amit nem nagyon szível a család (én legkevésbé), de attól még hallgattuk. Viszont volt egy kisfilm a zenekar nyári észak-európai túrnéjáról...hát pff. Eléggé...na szóval jó nekik.
A kisfilm végén szólt a parasztbecsület, ami nem Strauss, és amit nagyon szeretek, tehát most itt a helye:
És akkor ezt most hallgassátok végig.
Boldog Új Évet ;)
Totál máshogy alakult, mint ahogy azt terveztük és megbeszéltük. Szóval ez így nem működik. Sürgősen kell fognom valakit, akire számíthatok.
Egyébként szupi volt.
Legjobb színházi élményem evör. Vagyis mondjuk álljon a My fair lady-vel egy szinten. De hát Varró Dani <3
Annyira nagyon jó volt, hogy ezt még meg kell néznem...még sokszor. Akinek van kedve velem Túl a maszathegyenre jönni, az szóljon, és menjünk!
Utána a buli is jó volt. Már megint nem írom le részleteiben. Mondjuk nem azért, mint múltkor.
Zsuzsi, Gonda Judit nagyon aranyosak, meg jófejek voltak. Én még így egyikőjüket se láttam. Majd megyek velük még sokszor mindenfele:P
Voltak aztán ilyen srácok, akik hihetetlenül gáz módon próbáltak csajt fogni maguknak. Ez a bárkit, bármi áron. Vicces. No mindegy.
Én valahogy egyikből se kértem XD
Volt egy igazán levakarhatatlan. Mondjuk az "plussz pont" hogy legalább csak nálam próbálkozott...és nagyon kitartóan. Hiába. Hát. Hümm. Kivertem a szemét XD Nem szándékosan. De megérdemelte.
Aztán egyszer csak nem volt több jó koncert/buli/zene. Elkezdtek szublimálni a népek. És akkor én is inkább eljöttem. Nem volt mit tenni.
Ilyen korán rég nem feküdtem. De legalább kipihentem magam. Máskor viszont tuti nem így fogom csinálni.
Reggel hallgattuk az új évi koncertet. Strauss-t játszanak mindig, amit nem nagyon szível a család (én legkevésbé), de attól még hallgattuk. Viszont volt egy kisfilm a zenekar nyári észak-európai túrnéjáról...hát pff. Eléggé...na szóval jó nekik.
A kisfilm végén szólt a parasztbecsület, ami nem Strauss, és amit nagyon szeretek, tehát most itt a helye:
És akkor ezt most hallgassátok végig.
Boldog Új Évet ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)