Emily and The Woods - Steal His Heart

A feledés homálya

El fog felejtődni minden, mi szép, ebben a borzalmas eseménytelen egyhangúságban... Gyorsan leírom hát.
Csak úgy magamnak.
(Egy kis dalt dúdolt. Csak úgy, saját magának...)

Kezdem a szülinapomtól (de most csak címszavakban):

• szerda: szülinap... Olyan tortát kaptam, de OLYAT. Hű. Még most is elindul a nyálelválasztásom, ha eszembe jut. És tényleg, a francba is.
  Erről még fogok egyszer írni, mert gyönyörű egy nap volt. Millió puszi a 3 alkotónak!!!
  Este meg Erőssel elmentünk bulizni. Hááát. Érdekes volt. De nagyon jó.
• csütörtök: Andris megmutatta a diplomáját. Nade! Előtte sütött palacsintát ^^ Uhh-uhh-uhh. Nutellás-banános-tejszínhabos palacsinta. Hmmmm. Egy kicsit (nagyon) meghatódtam. Ritkán süt bárki is nekem palacsintát (Apát leszámítva). Finom volt :)
  Nem mondanám, hogy sokáig maradtam. Másnap épalap konzultáció volt, és még maketteznem kellett, az út hazáig pedig meghaladta a másfél órát...
• péntek: na erre már nem emlékszem. De talán nem is történt semmi rendhagyó.
• szombat: Délelőtt voltunk fotózni, meg előtte bementem a Panthonba, ahol találkoztam Viettel, aki nem mondta, hogy sürgősen kezdjek makettezni, mert este nem lesz rá időm. Mivel azonban nem mondta, nem kezdtem el, és tényleg nem volt rá időm, mert... mert elraboltak.
  Szóval meghúzták a fülem a többiek is, és kaptam egy újabb tortát ^^
  Meg utána zúztunk az éjszakába. Gödörnél iccogattunk, corvintetőn táncikáltunk. Jó késő volt, mire hazaértemhoztak.
• vasárnap: One by one, the guests arrive... Vendégség. Volt ám nagy mulatság. Csudi szép ajándékokat kaptam... Khm. Thomas Sabo (lsd. alább).
  Utána éjszaka ment a nagy makettezés.
• Hétfő: Ki kellett hagynom a zenekart, mert így is hajnali 3kor feküdtem, és 6kor keltem.
• Kedd: Még pár órát el kellett lógnom, hogy kész legyek, de megérte, mert 5öst kaptam. :)
  Annyira boldog voltam. Úgy örültem. És aznap még javában kommunikáltam Luciennel is, és ezt is megírtam neki... és ő azóta nem ír. Szóval ez az a bizonyos kedd, amikor kapcsolatunknak, aminek el se kellett volna kezdődnie, vége szakadt. Szóval most kedves önkéntesek jelentkezését várom, akik esténként azt írják/mondják bisous.
• Szerda: Ha szerda, akkor buli ;) Erős, Viki, Judit és én... Hűűűűű. Judit sajnos korábban elment.
  Koktéloztunk az elején. Tekiláztunk a közepén. Aztán rájöttem, hogy egy úrinő nem siet, nem fizet és nem csodálkozik (Anya azóta kijavított, hogy és nem is megy ilyen helyre, főleg nem fiú nélkül), szóval nem akartam többet fizetni. Mit lehet ilyenkor tenni. Hümm-hümm. Nem egy őrdöngősség. Ránézel valakire egyszer, meg még egyszer, harmadszorra odajön ;) És én egyszerűen fantasztikus érzékkel találom meg a bátortalanabb fiúkat (őt is a haverja tologatta oda), és annyira nem tudott velem mit kezdeni, hogy:
  -Nem iszunk valamit? ;)
• Csütörtök: Színházban voltunk Esztivel. A Bermuda-háromszög botrány. Éééérdekes egy darab. (Részletek később.)
• Péntek: Esti korizás. Jó volt, jó volt, de elég korán leléptünk... mind fáradtak voltunk. Örültem volna, ha jön Artúr. Nem mintha hívtam volna :) De bent már tudtam. És szerintem megfért volna... Ott, ahol Pisti, Szundi és apukám békésen hokiznak együtt, ott talán neki is van helye XD Hát elég vicces volt az az idilli kép.
• Szombat: sajna már nem emlékszem. Valahol voltam asszem délelőtt, de az is lehet, hogy nem.
• Vasárnap: Madáchban néztük meg a Spamalotot. Végül is jó volt, nekem a vártnál jobban tetszett, csak a ronda táncosnők zavartak. Mert a korukhoz képest jól néztek ki, biztos, de a színpadon egy terhességi csíkos, pocakos, megereszkedett mellű nő nem mutat olyan jól bikiniben táncolva, hogy mit ne mondjak...
  De a darab vicces volt. Nyilván. Meg olyan vidáman telt az este.
• Hétfő: Zenekar után futhattam haza készíteni valamit a másnapi konzultációra.
• Kedd: 9ig hegedűn voltam, és utána tanulnom kellett volna, de nem ment, Ricsivel beszélgettem.
• Szerda: Ha szerda, akkor buli... de végül mégse mentünk. Úgy volt, hogy Opera, aztán mégse, aztán mégis, aztán mégse, aztán mégis... stb.
  Viszont végre tudtunk beszélgetni Ijedttel. Mostanában ő egy picit eltűnt így a társasági életből. Azt hittem tőlünk idegenedett el, de szerencsére nem, csak nem volt jó hangulatban. Remélem mielőbb jobb kedve lesz, mert hiányzik már a társasága :-*
  Francia után találkoztam Esztivel, és csak elindultunk az Operába... aztán mégse... de ettünk egy nagyon finom gyrost.
  Utsó vonattal mentem haza. Azon viszont találkoztam Attilával.
• Csütörtök: Csak eljutottunk az Operába ^^ Valamint gyros az előző napi helyen.
• Péntek: negyed4től 7ig hegedültem FOLYAMATOSAN. Najó, 1-szer elmentem mosdóba 6kor.
  Fél8re meg mentünk a MÜPÁbabe. De sajnos kiderült, hogy a diákjegyeket 7kor kezdik árusítani, és addigra elfogyott. Viszont (!) az egyébként írtó helyes pénztáros megoldotta, és elintézte, hogy viszonylag megfizethető áron egy eszméletlen jó (!!!) helyre kaptunk jegyet.
  Mondanom sem kell, hogy a koncert (MU) fantasztikus volt. Csak hogy érthető legyen, mennyire: elkezdődött, és elsírtam magam. Nemtom mitől, nemtom mért, egyszerűen kicsordult a könnyem. Szóval ja.
• Szombat: Ez van ma. Tanulnom kéne, vagy kellett volna... hát annyira nem jött össze. Vagyis hogy szinte semennyire.
  Elmentem Ricsi versenyére szurkolni, aztán meg csak mentünk-mentünk, és ő mesélt-mesélt. Zavarta, hogy én meg nem mondok semmit, de nekem egyszerűen (ahogy itt is látszik) nincs mondanivalóm...
  Ricsi igazán aranyos, hogy sose tud leállni. És olyan rosszul érzem magam, amikor belé kell folytsam a szót, de nekem néha egyszerűen haza kell jönnöm...
  
  Most viszont egyszerűen abba kell hagynom, mert vagy aludnom, vagy tanulnom kéne...

Mármint hogy LE? 2.0

Szóval eljött az a bizonyos utolsó nap Franciaországban is, mert majd jőni fog, ha jőni kell egy új kor... Hát eljött.

Élményekkel gazdag lelkünkkel, honvágytól zakatoló szívünkkel, a picit rettegő elménkkel kint ültünk a folyosón, és vártunk.
Vártunk.
És vártunk.
Lényegében értelmetlenül. No de mindegy. Jó volt ott ülni és várni.
De hogy az üldögélést mégis megtörjük valamivel, elkezdtünk a környéken flangálni: apartmanból ki, buszra fel, boltba le, buszra vissza, várakozóba át, boltba le, buszra vissza, apartmanba be...
És ekkor hangzott el A mondat... Mármint hogy LE? De olyan rémülten, megszeppenten és erős csodálkozások közepette... Mármint hogy LE?

Az Erős

Negyedik taggal fog bővülni a cím, méghozzá az Erőssel. És ez jó. Olyan, mint valami szupercsapat, mindnek van valami különleges képessége, mind nagyon különbözőek, néha szinte egymás gyökeres ellentettjei, mégis él köztük az a bizonyos összhang :) hogy most egy blog címében együtt szerepelhetnek ... Meg még sokfele máshol is.

Szóval itt az idő, belekell vágni, mert a történet elkezdődött...

Egy férfi biztos segített

Haza kellett hozni ma a múltkori maketteket az ipar tanszékről. És történetesen nekem egyik vállamról lógott a hegedű, meg a henger, a másikról a táska, úgyhogy a kis kezecskémben fuvaroztam a makettet.

Beérek a zenesuliba. Kérek egy termet...
-Ezt te csináltad?
-Igen, én.
-És hova kell nektek ilyen maketteket csinálni?
-Építésznek tanulok a BME-n, és ott az egyik tárgyra.
-És ez egy lépcső?
-Igen, egy kép alapján kellett rekonstruálni a szobát a lépcsővel.
blablabla
blablabla
-De milyen falai vannak. Jó erős sniccere lehet magának.
-Hát igen, de több lapból van összeragasztva. Bár így is többször kellett átvágni.
-De ezt nem maga vágta ki!
-De igen!!
-Egy férfi biztos segített!



Ennyit a női egyenjogúságról, meg az emancipációról, meg mit tudom én.
Persze Apa rengeteget segít, de történetesen az összes falat magamnak vágtam ki.
És én is igazán örülnék, ha egy férfi segítene. (;))
Nem is tudom, eléggé hozzászoktam már, hogy mindent magamnak kell megcsinálni/oldani, és ha van rá lehetőségem, akkor nem végzek olyan fizikai munkát, ami szerintem a fiúk dolga, vagy csak egy ici-picit is megerőltető lenne... de általában nincs rá lehetőségem :) És ez meg az ÉN makettem. Ez az ÉN dolgom. Még hogy segített... Háh, látta volna fűrésszel miket alkotok...

Do you ever wonder?

Mert van, akit fáj sírni látni...

Igyekezzetek kevéssé megbántani másokat, mert túl könnyen okozunk egymásnak túl nehezen gyógyuló sebeket.

2 idevágó fontos gondolat:
A világ megcsaltak és megcsalók közössége...
DE!
Ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika.

Ja meg műveljük kertünket, de ez már egy harmadik szösszenet mára, és 2 is elég lett volna.


Jó lenne, ha itt lenne Lucien. Meg bizonyos szempontból a haverja is.
A szülinapomon, mikor épp bekötözött szemmel ültem egy kocsiban (raboltak el), ezen tréfálkoztunk Esztivel, hogy akkor a reptérre visznek, meg hasonlók, és benyögtem, hogy egy hétvége alatt nem lehet megjárni Tallint oda-vissza... Mire Eszti:
-Kiszámoltad?
:) nem keveset nevettünk akkor ott ezen együtt
Viszont nem számoltam ki. De ma megnéztem, mennyi az annyi. Mármint árban.
Inkább nem tetszik :p
Hát mindegy. Márpedig ő hétvégére akart eddig jönni, de szerintem már rég letett róla, vagy el is felejtette... Pedig: "Engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni."

Sosem tartoznék olyan klubbhoz, ami elfogad engem tagjának...

Ez Woody Alain. vagy valahogy így. És mennyire igaz. Csak a ma esti bilibuliról, meg jelenlegi helyzetemről jutott eszembe ^^

Muhaha, letöltöttem az ipodra a blogger alkalmazást, úgyhogy mostantól lesz több post... ;)

Banzáj után...

Mármint hogy le?

Lassan magyarázatra szorul ez a mondat, lévén, hogy folyton mindenre ez a reakcióm... Mármint hogy LE?
Ez bizony még a sítáborig nyúlik vissza... Úgyhogy meg is írom rövid történetét, mert épp ideje már. Már..mint hogy le?

A busz út, az uhhhh. Alapból amikor megérkeztünk a Btyira, ahonnan indultunk nem tudhattuk jó helyen járunk-é vagy senem, mert az egyetlen, akit ismertünk (az egyik szervező), nem volt ott, és külön utazott, de végül ez gyorsan rendeződött, és a buszon is tök jó helyünk lett.
Egy csapat Corvinusossal mentünk, amitől eleinte mind tartottunk, de hamar kiderült, hogy ők a szakkolisok, akik ugye a csúcsa a Corvinusnak és egytől egyig értelmesekaranyosakkedvesek voltak.
A buszon Brigi mellett ültem, ez úton küldök neked Brigi egy nagy puszit :-* Jó volt veled ez az egy hét (amikor bosszantó voltam, azért elnézést :P tudom sokszor :P)
Viszont Ijedttől és Agresszívtől se voltam nagyon elszigetelve, mert mi ültünk a belső üléseken, és egy ilyen kis háromszöget formálva beszélgettünk jó hangosan éjszaka, hogy nehogy bárki is aludhasson az úton. Az úton, ami nem volt rövid, de hosszú. Párszor vissza kellett fordulni lezárt hágó, alacsony vonataluljáró, vagy csak szimplán használhatatlan földút miatt. Ééérdekes volt. De legalább vicces.

A szállás is hasonló volt. Ééérdekes, de legalább vicces. Szerintem minden kellemetlenséget elég jól dolgoztunk fel, úgyhogy egész vidám (nagyon vidám) hetünk volt.

A pályák is jók... lettek volna, ha megnyitják őket...
De ez se zavart senkit. Azt élveztük, ami megadatott. Például az ítélet időt. Mert az adatott. És én mondom szuper volt. Átbuszoztunk egy másik páyarendszerre, ahol SENKI nem volt rajtunk kívül. Najó, 2 kósza boardos. De azon kívül tényleg SENKI. Csak mi, a szakadó hó, a király pályák, és a szűzhó mindenütt. ESZMÉLETLEN VOLT. Áááá. Nyárig ez fog éltetni.

Aztán utolsó nap végre az egész pályarendszert megnyitották, és volt 1 napunk, hogy 240 km-t besíeljünk. Ha annyit nem is, de sok pályán átszáguldottunk. Még mindig remeg a lábam, ha visszagondolok arra az őrült menetre. Agresszív, mi NEM VAGYUNK NORMÁLISAK!!! Uhh. Huhh. Áhh.

Aztán utsó 2 este voltunk bulizni. A 2. után, hogy is mondjam, jobban értékeltük az elsőt. De mindegy. Bárhol érezheti magát jól az ember, és szerintem nekünk ez sikerül.

Jájj, annyi mindent írnék, de maketteznem kell. Majd folytatom, meg megírom még a szülinapomhetem... az se volt semmi. <3 <3

"Az Thomas Szabo" 2.0.

It's got to be bad before it get's good

Küldöm Esztinek sok puszival. Meg mindenki másnak is persze. Meg magamnak is :)

Lesz ez még ígyse.

Csak egy röpke beszélgetésfoszlány:

-inni te szoktál?

-áhh XD

-azt biztos tudtok

-jajj, azt úgy nem szabad

én a sarokban ülős szarazélet mértutálmindenki? típusú ember vagyok olyankor

-sírsz is?

-nem

azt nem

azt most

-na az még rátett volna:)

áh most biztos nem sírsz


Fiúk, fiúk, mit tudtok ti?? ... Semmi se biztos, csak a halál...

O-o sometimes I get a good feeling :)

Back from skiing.

Nice.

Egy hétig nem tudtam se e-maileket se üzeneteket se sms-eket olvasni. Nice. Már a határon innen megnéztem végül, hogy mit-is-írt a hogy-is-hívják...
"I hope you don't do this with every stranger you meet ! :P"

Nice.
O-o sometimes...

Ez a hét elvileg a döntések hete volt.
Ilyedt barátosnéja - aki nemmellesleg a legjobb zenei ízléssel van megáldva a világon- kellett volna, hogy 1 hét elszigeteltség után döntsön. De megtetszett az eljárása, főleg, hogy tényleg el voltunk szigetelve mindentől. Namármost én azt hittem jutottam valamire. HÁT NEM.

Úristenmileszitt még.

Na majd mindjárt megírom ide a síelést- de nem ma XD

Mármint hogy LE?