Ma valahogy jól ment a rajz. Elég ritka az ilyen. De ma NAGYON jól.
Viszont nem Csaba volt bent, hanem egy másik tanár- nagyon jófej volt. Viszont az összes rajztanár más-más technikában hisz. Ő is.
Eleinte picit bénácska volt, amit csináltam, aztán bátortalan, aztán üyetlen, de egyszer csak valami történt, és olyan került a papírra, ami szinte hihhhetetlen, hogy az én művem. No mindegy- élveztem, na.
És a végén ott ájuldozott a tanár, meg megköszönte a rajzom részleteit: "És ezt is köszönöm! Meg itt ezt is! Meg hogy beleraktad a fehéret! Hú!"
Csak ő azt szerette volna, hogy kihúzzam a kontúrvonalakat. Én viszont azt nem mertem. Mi van, ha az egész rajzomat elrontom pár göcsörtös vonallal? Meg Csaba azt nem szereti, és mindig addig kell tónusozni, amíg az élek is a tónus részévé válnak.
Na de a mai tanár nagyon szerette volna, hogy kihúzzam. Azt mondta, ez így nagyon szép mesekönyv illusztráció, és biztos jó jegyet fogok rá kapni, de ha meghúznám az éleket valami más színnel, attól válna építész rajzzá. Hümm-hümm.
Húzd ki!
(Ez volt a végszó, amikor beadtam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése