Ballagás

Virágok...
Elindultam egy csokorral:

Ezt Erzsótól kaptam. Ő volt először ott, és annyira jó volt rögtön vele találkozni, aki kedves, aranyos, mindig mosolygós, és már a jelenléte is boldogsággal tölt el.

Meg vittem még magammal egy szál virágot, amit Lezsótól és Sissytől kaptam:

Meg természetesen a macit, amit Szilvitől kaptam, de az nincs még fönn a gépen.


Még az egész menet előtt kaptam egy csokor virágot Krisztitől, akire mindig is mintabarátnőként fogok tekinteni:)

 

De erről csak ilyen művészfotó van.

Szunditól is hatalmas csokrot kaptam XD

Meg persze még az elején odajöttek apuék, meg mama:

Na és akkor elindultunk.

Ja, meg persze Petrától kaptam lufit, amit rákötöttem a macimra.

Mentünk, mentünk, mentünk (ez egy balladisztikus elem, képzeljétek).

Egyszer csak ott volt KP, Teddy, Milán, akiktől kaptam 1-1 szál rózsát:

Palitól meg egy egész csokrot (amit nem igazán értek, mert ha a többiek egységesen egy szál virágot adtak, akkor ő mért csokornyit?)

Utána az egyik teremben ült Mazsó osztálya...
Kaptam egy szál rózsát Rékától...

Meg Benyótól is kaptam virágot. Hmmm. Érdekes. Úgy látszik meghatározó része voltam az életének :P (Uginak nem láttam, hogy adott volna, pedig ő volt a barátnője. De biztos adott :P)

Már egészen a menet vége felé jártunk, amikor megtalált Orbi:

És végre kiértünk az udvarra.
A karom már majd' leszakadt. A rózsák szúrtak. És közel távol nem láttam egy rokonom se, akinek odaadhatnám a virágok felét.
Odaadtam hát Gyuszinak :)

Aztán előkerült nagypapám...hogy újabb csokrot adjon:

Cserébe elvett tőlem pár rózsát, amik addigra mély és vérző sebeket vájtak a karomba.

A végén, amikor elvonulhattak az osztályok, néztem erősen a színpadra, hogy legalább a tekintetünk összetalálkozzon a hegedűtanárommal, és nagy meglepetésemre a helye üres volt...játszott a zenekar, és középen ott állt üresen a széke...Mire mindezt felfogtam, ő már ott állt mellettem egy nagy csokor virággal :')

Itthon megkaptam a nagynénémtől is...

A másik nagynénémtől is...tőlük szerencsére cserepes virágot. Mert valljuk be, azért összeszorult a szívem, amikor hazafelé a sok vágott virág konkrétan megtöltötte a csomagtartónkat. Mégiscsak szebbek ők a helyükön, nem a csomagtartóban, vagy a nappaliban.

És végül csak két szál virág maradt, akinek gazdájának kiléte ismeretlen. Egy szál rózsa, és egy szál gerbera...

És még mintha rémlene is, ahogy valaki kiáll a sorból... az elsőn kaptam talán...nem tudom :S
Az is simán lehet, hogy összekutyulódtak a végén a virágaink Esztivel...



Más:
Így laza fél év után elkezdtem osztogatni a tablófotóimat...
Nagyszülők már mind megkapták a magukét, de még azért maradt bőven kép :P Fiúk, aki szeretne rólam képet hurcolni a pénztárcájában/iratosában, még van 5 igazolványkép, amiből adhatok XD


Megint más:
tabló...

Ilyen. Kivéve, hogy nem a régi logó, hanem a korona van középen.
Pár hónapja néztünk egy tablót valakivel,és mutattam annak a valakinek (szerintem Kriszti volt), hogy nézd már, ők ketten azóta összeházasodtak...el is gondolkoztunk, hogy vajon amikor a mi tablónkat fogják nézegetni, kikről lehet majd elmondani ugyanezt... Na hát ilyen szempontból elég jól lettek elhelyezve a képek -és nem hiszem, hogy a grafikus tudatosan csinálta.
Bogi -Tomi átlósan egymás alatt, Borka-Guri egymás mellett, Zsófi-Tomi szintén átlósan, Tícia-Attila egymás alatt, Quynh-Martin egymás alatt...még Gyuszinak és Zsófinak kéne összejönniük (vagy inkább Zsófi-Gábor...csak Gábor elmegy angolhonba), és majdnem tökéletes. Az pedig csak a sors fintora lehet, hogy én Peti alatt vagyok elhelyezve :) :)

Break

Egy délelőtti kis lovagolgatás...kengyel nélkül -vágta.
Ebéd utáni laza bicaj.
Egy órás vágtaterep.
Próbaérettségik ezerrel.
Kellemes vacsora.


És a világ összes gondja fulladjon meg.

Az úgy volt hogy:
(Tíz kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.
Kilenc kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Nyolc kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Hét kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.
Hat kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.
Öt kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Négy kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Három kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Kettő kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.
A legkisebb végül hazaért.
Anyukája kérdezte: És a többiek?
Hát az úgy volt, hogy
Tíz kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka.Kilenc kicsi fasírozott, haza felé masírozott,
megevett belőlük egyet a róka...)

Amikor beugrik a drága vágtába, de te elbénázod- mint mindig- a lábad belecsúszik a kengyelbe...csak combból tudod tartani magad, a lábfejed hagyod a francba, az még jobban belecsúszik,  nem mész gyorsan, kb. 50 km/h-val, lobog a ló sörénye, lobog a hajad, szép a táj, őzek szökellnek, de te csak a combodra koncentrálsz, ha csak egy pillanatra is engedsz a szorításból, zúgva szállsz, nem érzed a fájdalmat, igazából észre se veszed, már megszoktad, hogy mindig elbénázod a váltást, és mindig csak combból tartod magad, azt hiszed edzett vagy, mert futsz sokat, biciklizel is, jársz kézizni...de ez a belső combizom...de te arra is gyúrsz otthon, mert érzed, hogy kövér vagy...de hejj, mit sem ér az a gyúrás ilyenkor, állsz a nyeregben, de igazából nem is állsz, hiszen a lábfejed nincs letámasztva, csak bizakodsz, hogy vagy elég erős ahhoz, hogy kibírd, amíg meg nem álltok, most megijed a ló, vagy csak téged szívat, elugrik oldalra, de te csak tartod magad, elnézed a többiek elegáns testtartását, ahogy könnyedén kiemelkednek a nyeregből, és élvezik a tempót, és akkor rájössz, hogy valójában te is élvezed, és csak ez számít, nem téped szerencsétlen drága száját, sőt, még egy picit rá is segítesz csípővel, had menjen...nem érzed a veszélyt, nem gondolsz a tegnapra, a holnapra még annyira se... mész mész mész vágtatsz száguldasz repülsz szárnyalsz...

Just Jack -- The Day I Died - In The Park

...

>volt itt szöveg, de kitöröltem<

Egy történet

"Mindent, mindent,
mindent értek,
mindent átlátok már!
Hollóid szárnyát hallom suhogni..."

Enyhülés

Hú, ma úgy is mondhatnánk, hogy semmit nem csináltam. Külső szemlélő így is láthatná.
De ez nem igaz!
Voltam pl SG-n, ami 4 órányi matek -jó, a végét lecsaltuk, mert már Daninak se volt kedve tanítani-, és egész jól ment most végre a matek. Nagyon jól ment.
Utána meg regenerálódtam...

Az elmúlt hetekben így gyűl-gyűlt a bú (azért is nem írtam inkább semmitsenem), és tegnap este így puff. Piff-paff. Dirr-durr. Előjött. Már a bú.
Tudom, hogy a mai nap csak átmeneti enyhülés, de akkor is jobb.

Reggel ahogy a villamostól vágtam volna át az úton, ott álltak még páran a csoportunkból. Én bambultam ki bőszen a fejemen a dandy világfájdalmas arckifejezésemmel, és Gergő a távolban kihajolt az úttestre, hogy vigyorogva odaintegessen. Valahogy olyan kedves pillanat volt. Aztán mégse velük együtt sétáltam be. Nem tartottam még ott a reggelemben, hogy közösségi lényest játszak.
Amikor leültem a teremben, Dani is kedvesen rám mosolygott. Mintha valójában az egész világ szeretne engem, csak én nem hagynám.
Aztán elkezdődött a matek. Dani kb. minden feladatot velem mondatott el, mert ki tudja miért, egyszerűen belelendültem, és látta, hogy ok, most tudom. Siker élmény volt. A sikerélmény már nagyon rég óta hiányzott az életemből. Még ha csak ilyen kicsi is.
Utána hazafelé 3-mas metróval jött Kivagá és Gábor is. Szóval egy ideig nem kellett egyedül mennem. És és és a nap felfedezése: Ricsi mostani barátnőjének vastagabb lába van, mint nekem. Jó, nem vastagabb...de sokkal nem is vékonyabb, na. (Lehet röhögni, de ez nekem fontos. Az, hogy Rebeka 40 kilós volt, én meg sosenem, az valahol mélyen nagyon fájt. Joggal érezhettem úgy, hogy a hiba az én kövérségemben volt(van).)

Na mióta hazaértem először is ettem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Sokaaaaaaaaaaat. :) Aztán anyu lefeküdt aludni, hátjóénis. De még meg is magyaráztam, hogy a délutáni alvás mennyire elveszi az ember egész napját, mert utána nem tud magához térni. Így is lett. Fél 7-kor kimentem futni. Az jó volt. Utána megint ettttüüüüüüüüűnk. És azután éreztem, hogy akkor a további lelki rehabilitáció fontos része egy forró fürdő.
Kitudja miért, de még van/volt a sörfürdősóból, amire Prágában ruháztunk be Artúrral. Hát az most annyira jó volt. Imádom azokat az illatokat (vagy ízeket), amik felidéznek egy-egy emléket. Hát ez is felidézte az egész prágai kirándulást. Szerintem egy nagyon jól sikerült osztálykirándulás volt az. Egy picit még össze is kovácsolta az osztályt (de lehet, hogy nem XD).
By the way, múltkor valahol láttam itthon is ilyen sörös-cuccosokat. És ez igazságtalanság-vagy mi. Nem tehetik ezt. Az Prágából van, Prágához köt. Ne tegyék semmissé az emlékeimet. Emlékszem, hogy azon a délutánon amikor vettünk egy-egy ilyen fürdősót, még a boltban odaálltak Quynh-ék a polc elé, és jól leszólták, hogy mekkora hülyeség már ez az egész...mi meg vettünk ebből a "hülyeségből". És utána Artúr ahogy előadta Ofőnek ilyen reklámba illő szöveggel, hogy mit is vett...XD...Vicces volt. Mire Ofő Jólvan kisfiam-tekintettel megcirógatta a fejét...ez a kép úgy megmaradt bennem. :) Utána turistákat kellett fotózni egy gusztustalan szobornál. Azután Artúr végigmondta a Gyalog-galoppot. A nyúlon innen, vagy a nyúlon túl? És akkor először és eddig utoljára sikerült valakivel annyira belemélyedni a beszélgetésbe, hogy eltévedtünk. Jó, annyira nem, csak nem kanyarodtunk be. És esett az eső. És Artúrnak narancssárga esőkabátja volt.
Na kb. ezeket sikerült a fürdősónak ma előhoznia belőlem. Persze képekben. Elég vizuális típus vagyok, mindent képekben memorizálok. A dolgozataim is mindig egy az egyben úgy néznek ki, mint a füzetem (és ezért nem megy a tesztes doga soha). Képekben memorizálok, de illatokhoz és ízekhez tudok legjobban kötni. Meg valahogy a képzeletemben tudom kavarni a különböző dolgok ízét. És az agyamban végtelen sokféle ízt kikavarok, és mind érzem a számban. Az érzéseimet is ízekhez kötöm. Ajjjj-jó lenne cukrásznak menni. Félek, hogy idővel el fogom felejteni ezt a vágyat. Az egész minden szerte fog foszlani. És Artúr ugyan megígérte, hogy majd emlékeztet, de szerintem már ő is elfelejtette, és nem is lesz ott, hogy emlékeztessen.

Visszatérek az eredeti témámhoz.
Szóval mindenem rendbe szedtem. Lemostam a piros körömlakkot a lábamról, mert inkább tűnt igénytelennek, mint szépnek, próbáltam valamit kezdeni az ekcémámmal...meg úgy általában foglalkoztam magammal. És most király.  Olyan jó illatom van, hogy csuda. És ki tudja miért "Napfény járja át a szívem újra"...pedig "Estét harangoznak a toronyba'..."
Érettségi szünetben is erre fogok hajtani, hiszen köztudott, épp testben épphogy élek ép lélek.

Tudom, hogy csak a saját hozzáállásomon kell változtatnom, mert az emberek szeretnek, az emberek jó szándékkal állnak hozzám (jajj ez de naiv), az emberek kedvesek. És ez a világ a lehetséges világok legislegjobbika...műveljük kertünket...nyönyönyö.
Pénteken se tudom mért volt az összeomlás. Mindenki olyan aranyos volt velem.
Először Szilvi. (Pedig nem adtam neki oda a gépem.) Meg Emi, meg Bogi, meg Kivagá, meg Bálint (most tudatosult csak bennem, hogy tényleg süket bal fülére...), meg mindenki. Nem is értettem...azt mondogatták mind, hogy milyen szép vagyok. Én? Szép? Levert, kimerült, megviselt, bánatos és elesett voltam... Erre Detti zenekaron konkrétan percekig fejtegette, hogy mennyire szép vagyok (???????????????). Mondom Mi az isten...Mert hogy nagyon jó így a hajam, és olyan kipihentnek tűnik az arcom (-a sok alapozó), szép a szemem (-egy órával többet aludtam) és nyönyönyö. Most sem értem.
Sebaj.
Na épp ideje aludnom, mert............hú, de nagyon késő van.

Schimán - A székely meg a fia

mad world

Ide is... az Antigoné óta más se zúg a fülemben.
Annyira jó darab. Imádtam. És és és egy kortárs rendezés, amit jobban tudtam értékelni, mint a korhűt. Ez a kortárs színház, amit a szputnyikosok csinálnak.
És most a zárás is jó volt, nem úgy mint múltkor a "baszod" zárszó.

Tecccet, rengeteg c-vel.

Who Makes You Feel

Egész nap ezt énekeltem. Nemtom mért. Reggel óta...

Szigorúan ellenőrzött vágyak, 6É meg ami a héten volt, és esetleg emlékszem is rá

Hétfőn, kedden nem voltam suliban, az tuti. Itthon szenvedtem, meg abacust javítottam.
Szerdán matek próbaérettségit írtunk. Na hát pocsék lett. Viszont még mindig rosszul voltam. Az biztos volt, hogy a hegedűt kihagyom, de még gondoltam a fizikát kivárom. Vártam egy órát...és utána megtudtam, hogy elmarad. Jeee. Viszont rajzra feltétlenül el akartam menni, ahova fél 5 körül kellett indulnom, szóval vártam még 3 órát. Értsd: Írtam egy próbaérettségit, volt még 2 db órám, és utána 4 órán keresztül semmi.
Na de töltöttem le rajzfeladatot, tanultam irodalmat...meg ilyesmik.
Épp Kristóffal boldogítottuk egymást, amikor jött Bálint. Elbeszélgettünk kellemetesen -öhm...szóval Bálint sajátos stílusához alkalmazkodva. Egyszer csak kérdezem:
-Hova mentek holnap.
-Nemzeti Táncszínház. Jössz? Gyere! Felírlak a listámra!!
-Ööö, ok.
-Csak te vagy a listámon.
:)
Felírta, hogy Zsuzsi. Felajánlottam neki a radírom...nem nagyon értette. Mondtam, hogy én Judit vagyok.
:)
Még pár éve kitalálta, hogy Zsuzsinak fog hívni, mert milyen vicces az. Egy éve meg én voltam "Te". Szóval úgy megszokta, hogy nem a saját nevemen hív, hogy most is rögtön mást írt. -De ő legalább tudja a nevem...vannak, akik totál random nevekkel próbálkoznak.
Így esett, hogy csütörtökön este hegedűóra után még mentünk színházba - 5-en.
Pénteken kicsit kóma voltam. De nembaj: magyar próbaérettségi rulez! Utána dupla törióra. És megint 3 óra várakozás, ami vicces volt, mert bent maradtunk tanulni 4-en: Gyuszi, Levi, Antal (Tomi) meg én. Konkrétan mikor kijöttünk töriről az iskola már totál kihalt volt. Minden kicsi hazahúzott. Közben előkerült Ricsi, meg a 6É probléma.
Mint lehetséges opció, felmerült, hogy akkor Ricsiéknél alszom...igen ám, de akkor vinnem kell a másnapi cuccom, hogy onnan menjek SG-re, de annyi mindennel nem öröm futni. Az meg lehetetlennek tűnt, hogy zenekar-hazamegyek-összeszedem a holmim-el Ricsiékhez-onnan együtt 6É-vissza Ricsiékhez. Jó, b-terv: Ricsi alszik nálunk, mert innen sehogy se jut haza éjszaka...mármint sehogy se. De hogy nyönyönyö nekem 8-kor indulnom kell, ő meg nem fog korán kelni, és különben sem szokott lányoknál aludni...mondom Ricsi, már aludtál nálunk...Jó, de az egyszer volt... Ok, új ötlet. Felhívtam Artúrt, hátha - hát nem. Szundi valahol vidéken volt. Hümm-hümm-hümm. Jó, szervezés félbemaradt. Viszont előkerült Bálint...aki addig az udvaron aludt!
-Mért aludtál?
-Fáradt vagyok *kómás cukifej*
-Ej, mit csináltál tegnap :P ?-merthogy este 10-kor még várta velem a félóránként járó buszt, ami hazavisz...
-Színházban voltam.
-Tééényleg?
*semmireakció*
Ricsi elkezdett sürgetni, hogy menjünk-menjünk, mert ő éhes, és még boltba akar menni. Jó, menj el, és gyere vissza. Azt nem. Akkor menj el, és mire végzel összeszedem magam és kimegyek én is. Ok. Ricsi elment, közben a többiek is -ja, akik egyébként eléggé fönnakadtak azon, hogy mi így lazán egymásnál aludnánk...de hé, a futásért bármit! Túl sok ember hiszi azt, hogy köztünk több van barátságnál...pedig nincs-, és mi Antallal (Bálint!) ott üldögéltünk még egy picit az ablakban a rendezendő drámákról, Madáchról és Karinthy-ról beszélgettünk :) Aztán kimentünk, és csak vártunk-vártunk Ricsire...de közben legalább megkaptam Bálint nutellás szendvicsének a végét. Ricsi megjött, elindultunk:
-Bálint, ugye te arra mész?
-Nem, jövök veletek. Megyek az...*néz rám, hogy hova is*
-Arénába.
-Ja igen, az arénába.
Érdekes egy 10 perc volt.
Aztán a buszon Ricsi elkezdte oltani Bálintot (mármint amikor már nem volt ott). A másik Ricsi szólt le mindig mindenkit, és ezt nem szerettem benne. Mért kell másokat leszólni? Meg olyankor az ember lányának az a benyomása, hogy őt is leszólják, ha nincs ott. És tényleg.

Zenekar után este itthon még mindig nem volt meg, hogy megyek 6É-re. Öcsi se volt hajlandó jönni. Végső elkeseredésemben hívtam Koreszt:
-Szia. Bocsi, focizom épp...ááá, jön a labda  ---
Ricsi végül mondta, hogy nem számít, akkor hazakísér, és majd hazajut, csak menjek. Dávid is írt, hogy meddig is kéne kísérni, mikor fb-n kiírtam, hogy valakiiii... De aztán Koresz jött: el is vitt, haza is hozott, és élvezte is a futást. Persze ezt nem lehet nem élvezni. (Mondjuk szerintem egyikőjüknek sem tetszett, hogy ott volt a másik.)

Ma meg 3 óra alvással a hátam mögött mentem SG-re. Fölösleges volt. Aztán végigaludtam a napot.

Összességében szerintem az átlagosnál sokkal jobb hetet tudhatok magam mögött. És már nem sok.

Ja, a cím a táncelőadás címe volt...
Hú, keddre akkora királyságos előadásra vagyunk meghívva. Meghívva!!! Bálint nem tud jönni, de hé, Petra ott lesz, és csak ez számít :P :P <3
Jajj, Petrám olyan rég nem láttalak. Először nem tudatosult bennem, hogy ezen a héten mentél ki :S Milyen volt? Majd mesélj! Hiányzol ám. Kedden színház előtt csinálhatnánk valamit!

Hüm-hüm. Érdekes.

Mérleg

Kék-fehér csíkos sál -H&M 2900Ft
Kék harisnya anya fiókjából -Calzedonia ~3000Ft
Hatalmas, kék alapon fehér csillagos táska -Convers nem publikus
Rövid farmernadrág, amit totál véletlenül találtunk, és nem is tetszett, mert kövérnek érzem magam benne, de anyu megvette, mondván hogy el kell fogadnom magam.
Szürke cipő -Deichman 2900Ft
Rajzmappa saját rajzokkal díszítve.
Ricsi, Kristóf és Bálint dicsérő szava -felbecsülhetetlen.

Najó, másképp.
Reggel jó korán kellett kelni és indulni.
Tudtam, hogy a kék harisnyával akarok felvenni egy farmerszoknyát, fehér kis pólót és a kék-csíkos  sálam. Jó, rajz lesz este, akkor inkább nem szoknyában kéne menni. Akkor marad a harisnya, hozzá rövidgatya. De ahhoz nem volt jó a póló, mert rövid volt. Ok, kell egy hosszabb póló: szürke rajta a felirat kék csíkos :) Ilyenkor szokott jönni, hogy még az egy darab fix ruhadarabot (jelen esetben harisnyát) is átveszem... na ma reggel is idáig jutottam, de rohanni kellett a buszhoz, úgyhogy harisnya maradt.

Aztán a suliban Ricsi:
-Hú, hű...*motyogás, amit nem értek*...*fura fej*
-Tessék?
*motyogás*
-Jó, Ricsi mi a baj.
-Semmi csak kiöltöztél.
-Kiöltöztem?
-Na, ugye? De mért?
-Ricsi, nem öltöztem ki.
-Jó, akkor csak a táska öltöztet. Új?
-Ööö, nem. Karácsony óta megvan, és már egy csomószor jöttem vele suliba.
-Hmm. ...No mindegy... *megint motyogás*

Utána persze negyed óra beszélgetés elég volt ahhoz, hogy összevesszünk. Mi ketten mást se csinálunk, csak vitatkozunk, veszekszünk, meg úgy általában egymáson vezetjük le a feszültségünket.
Tiszta élvezet. (Gy.k. nem, nem az)


Viszont az öltözék tényleg jó döntés volt.
Rajz után szembejött egy kirakatüveg, és ugyan csak félig mertem belepillantani, de tetszett, amit láttam. A csíkos sál a csillagos táskával etalon király, a hajam kontyba volt fogva, ami olyan kis balerina feeling, de a fru-frum hanyagul hátratűzve, ami már kicsit lazább jellemre vall, plusz a harisnya cukicipő rajztábla hatalmas táska meg amolyan művészlélek.

Holnap megyünk Bálinttal színházba. -Igen, ez a ruhákról jutott eszembe.
Nemtom kik jönnek még. Ami hiba.
Apu a telefonban: -És kivel mész?
-Bálinttal.
-Ő ki?
-Petra osztálytársa.
-És ketten mentek?
-Nem.
-Kik mennek még?
-Nem tudom.
-Szóval ketten mentek.
-Nem apu, nem ketten megyünk.
-De ő ki is?
-Öööö, ...*felvillanó kicsi lámpa* Ő tűzött.
-Aha. Ok, szóval ketten mentek.
Pffffffff. Mért mennénk ketten? És ha ketten megyünk? De nem. És ő a Bálint. Szerintem tárgytalan. Színház...minden héten megyünk színházba. Eddig sosenem akadtak ezen fönn.
 By the way, Petra te nem jössz?

Am, késő van, megyek aludni.

Legjobb

Lázmérés közben is abacust kell javítani.
Felülmúlhatatlan.


Néha elgondolkozom azon, hogy elvileg a kiváltságosok javíthatnak csak -akik elég okosak-, az alja nép meg órabérre válogathatja a feladatokat... De néha konkrétan jobban megérné órabérre, mint kijavított feladatonként. Uh, meggyűlik a bajom a hülye gyerekekkel.


De szerintem ez életem utolsó adag abacusa. Hüp, milyen megható.

Dido - Thank You + József Attila - Flórának

Ehhez kell egy vers is. Mármint épp most kell elemeznem egyet, és a kettő hangulata valahogy annyira passzol, hogy...hogy nagyon. Meg az én hangulatomhoz is passzol. Mármint csak a hangulatomhoz.

József Attila
FLÓRÁNAK

Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem. Mert jó meghalni. Tán örülnék,
ha nem szeretnél így. Kiülnék
a fehérhabú zöld egek,
fecsegő csillagfellegek
mellé a nyugalom partjára,
a nem üres űr egy martjára,
szemlélni a világokat,
mint bokron a virágokat.
Hajósinas koromban, nyáron,
a zörgő, vontató Tatáron,
egy szép napon munkátlanul,
mint aki örömöt tanul,
bámultam a Dunát, megáradt,
libegtetett leveles ágat,
úgy kanyarított sok fodort,
deszkát harapdált és sodort
olyan sok szép villogó dinnyét
a sárga ár, hogy el se hinnéd
és én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.
Piros almák is ringatóztak,
zöld paprikák bicegve úsztak,
most ez, majd az lett volna jó.
S állt és bólintott a hajó.
Ilyen lenne az űri szemle.
Milyen szép! - bólintva mindenre,
meglátnám, milyen kéken ég
az ég, mely hozzád illenék.
Mert a mindenség ráadás csak,
az élet mint az áradás csap
a halál partszegélyein
túl, űrök, szívek mélyein
túl, túl a hallgatag határon,
akár a Duna akkor nyáron...
Mert szeretsz s nyugton alhatom,
neked én be is vallhatom
az elmulástól tetten érten,
hogy önmagamba én se fértem,
a lelkem azért közvagyon
s azért szeretlek ily nagyon.
1937. március

Jó-e? 6.

Szavaztam én is, hogy a nem jó legyen többségben.

Még van 25 nap megfordítani az állást :)

Nevertheless - Rosa Francesca (Original Song)

i cannot say...

Sick

Anya, ha ezt olvasod:
ma ugye hazajöttem, és szedtem be asproC-t, ettem fokhagymás-mézes pempőt, ittam sokat, aludtam 1-ig, ültem kint a napon (sálban; közben abacust javítottam)... és nem javulok. A lábamra nem tudok állni, olyan erőtlen vagyok, és a hányás veszélye fenyeget folyton. A fejem kevésbé fáj, helyette a gyomorszájam sokkal jobban.
Na most mi a teendő?
Orvoshoz se tudok menni, mert kihez?
Holnap megpróbálok suliba menni -hát nagyon hasznos lesz.

Hívj fel mielőbb!

Vihar

Vihar közeleg.

Viharban imádkozz Istenhez,
de evezz erősen a part felé!



Ez a szerencsesütimben volt még Bogi szülinapján.
2 szerencsesütit ettem eddigi hosszú és tartalmas életem során. Egyikben a fenti bölcs mondás volt, a másikban a következő:
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Mindkettő kint van az asztalom fölött, és viharban ezek látnak el pozitív érzésekkel.

Ujjé-felszerelés

-Judit, pakold ki légyszi a rohamtáskád.
-Rohamtáska? XD
-Hát ja. Végül is csak azért kellett, hogy sok cuccot kelljen cipelnetek, nem?

:)

Megtudtuk a verseny elején még, hogy a géz és a fásli azért kellettek, ha valaki megsérülne. A polifon az üldögélésre a feladatoknál. És volt még a plusz meleg ruha, a két elemlámpa tartalék elemmel, a hálózsák...Na hát erre a magyarázat annyi, hogy a mi csapatunk 20-nak indult (utolsónak), és este 7 körül értünk be 8-ként. A többi csapat közben eltűnt, kihalt...valami...és akkor már jött a szürkület... Voltak akik már az első állomásig 2 órát bóklásztak az erdőben. Bár meg volt szabva, hogy csak 8 órát lehet menni. De akkor is, mire az ott maradt csapatokat összeszedik...

Ujjé-gondolatok

A lényeg, hogy nem szabad érzelmileg kötődni senkihez. SENKIHEZ.

Annyira fura volt a tegnap este. A magányt mint problémá(ma)t simán megoldhattam volna. De nem. Ezt most nem. Már nem.

Az egy tuti védekezés a világgal szemben, ha az ember senkit nem kedvel meg, senkihez nem kezd el kötődni, soha nem mutatja ki az érzelmeit, senkinek nem nyílik meg. Akkor tuti nem fogják bántani.

Ujjé-képek

Itt vannak a képek a tegnapi versenyről.
Azért ilyen kevés, mert konkrétan nem volt lehetőségem nem hogy megállni, de menet közben se fotózni, úgy rohantunk.
Az eredmény majd holnap kiderül.

Kópénak, és az összes szervezőnek minden tiszteletem, mert egyszerűen nem is fér a fejembe hogyan tudták ezt megálmodni, megszervezni és megvalósítani.
Köszönjük ^^

Ujjé

Hát ez érdekes volt.
Minden.

Szabad asszociáció egy dallamból kiindulva

Ricsi egyszer -még a múlt évi vízitúrán- azt mondta, szerinte olyan vagyok, mint Amelie... Hmm, szerintem meg nem. De mindegy is. Csak eszembe jutott.

Viszont jajj, idén nem tudok menni már sulival evezni. Annával ma pont arról beszéltünk, hogy mi lesz így velünk :( Mert a szóbeli érettségik előtt lesz (szerintem az emelt matek alatt) a vízitúra, és ha más nem is gázos, de leégett arccal mégsem illik szóbelizni menni.

Családdal meg lehet, hogy megyünk...de az más. Jó, de más. Nem túl nagy fizikai megterhelés. Nagyon kellemes (de tényleg!) lapátmosás a természet lágy ölén. Az is jó, csak áhhhhhhh, szeretnék valami nagyobb lélegzetvételű evezésre menni.
No, majd Annával egyeztetünk :)

Erről meg a bicajozás jut eszembe. Pfffff. Nem megyek el Alpokba egyedül. Mármint másik 20 ember között egyedül. Azt sajna nem vállalom.
Majd kitalálunk helyette valamit. Mert azért hegyek között völgyek között bicajozni jó :)
Lelkesedő lányok már vannak, és puhítjuk a fiúkat... mert sajna 3-4 lány nem vághat neki csak úgy, mert hiába minden, csak akkor vesznek komolyan egy társaságot, ha mondjuk legalább 1/3-a - 2/5-e fiú. Nem akarok pesszimista lenni, de ebből se lesz semmi.
Mondjuk családdal biciklizni is megyünk... szép helyre :P

Hmmm. Jöhetne egy rész a női emancipációról... Azt már ismeritek...
Inkább becsomagolom a becsomagolandót, összepakolom holnapra az összes minden felszerelést, ami a túrára/versenyre köll', oszt' alszom.

Pá.

Izgi lesz a holnap :P

Páskándi Géza

Hát igen, a bolhás vers is az ő alkotása.
Múltkor pont láttam róla egy műsort, és akkor már elolvasgattam pár versét. Nagyon tetszett mind.
Szóval lehet, hogy jó néhány itt is elő fog bukkanni, úgy a hangulatomnak megfelelően.

 Ez is Páskándi vers:

SZITAKÖTŐ
Szitakötőt fogtam
nyáron a habokban, -
szitakötő halálát
én is elzokogtam.
Szitakötő-szárnyakon
pipiskedő árnyakon
én is tünedeztem.
Egy életen, egy halálon
el-elhüledeztem.
Szita-kötő, szita-kötő,
valahova elszárnyaló,
víz sugarát meg-megszövő,
valamikor beárnyaló.
Ki tud engem röptön-fogni?
Ki tud sorsomon zokogni?
Ki tud szárnyamon elszállni?
   Ki halottak mellett hálni?
Szita-kötő, szita-kötő,
ó, te velem elszárnyaló,
lehajoló fűzfán-tűnő,
szűz vizemet beárnyaló.
Ki fog engem röptön fogni?
Ki a sorsomon zokogni?
Ki a szárnyamon elszállni?
   Ki halottak mellett hálni?