Készen van a nagy mű, igen

vonalak 2

Na meg itt

Por

A porral egy csomó mindent lehet szemléltetni. Példának okáért EGYES buszsofőrök magasfokú műveltségét, problémamegoldó képességét és türelmét...persze az önérzetüket màr nem.

Hagyom ezt a port.
Szombaton elhangzott egy fontos kérdés: Hol van a gyülölet? Hol lakozik a testünkben?
És az volt rá a válasz, hogy a szívünkben, a szeretet mellett.
Nem szeretem, ha választ adnak fontos kérdésekre. A fontos kérdések pont attól fontosak, hogy nem lehet őket csak úgy egyszerűen megválaszolni.
Felmerült bennem az a lehetőség, hogy a szeretet nem is a szívünkben van... hanem az agyunkban. Kevésbé költőien, vannak a tanultagatartás formák, és vannak az öröklöttek (amikre mondjuk, hogy szívünkből,lelkünlből stb.).
A gyűlöletről és a szeretetről is lehet sokat tanulni. Jó pap haláláig tanul.
Talán alapből is bennünk van mindkettő. De mintha ma már csak ésszel szeretnék, és szívből gyűlölnék (persze nem úgy)
Szeretek, mert tudom, hogy kell.
Gyűlölök, mert érzem, hogy árad.

Akkor hogy is van ez?
Huh, na most már igazán elnbizonytalanító. Eddig kellett  olna szom.aton eljutni, és itt nyitvahagyni, nem a fent leírt mondatig, és ott megválaszolni.

Hazaértem. Tanulok.

Holnap ábris zh. Vidám.

Mindig tudtam értékelni, milyen szép a tavasz, de amióta saját lakásunk a börtönöm, azóta méginkább. Elég szomorú hosszútávon folyton csak otthon ülni egyedül, amikor mindenki más pörög és sportol és  vidám. No de mindegy. Mi is vidámak vagyunk a magunk módján :)

Nincs is igazán miről írnom, csak ki akartam használni a metróutat...
Nem történt velem semmi. Picit futottam tegnap- meg pénteken is (utcai cipőben jobb híjján).

Olyan üres minden.
Vagyis por fedi be-mint szombaton a színdarabban. És alig látszunk ki a porból. Betemet idővel mindent és mindenkit.
Bár ha por, akkor már szebb hasonlat, hogy mi is csak porszemek vagyunk a Világban. A szél néha elfúj minket egymástól- néha új porszemek mellé merülünk. Vagy közé.

Háromnegyed 10 van. Immár fél órája.
A hétfők úgy tűnik mindig lassan telnek. Na de ennyire?
Nem szeretem a hétfőket...

23

Borzalmas, a mai nap csak 23 óra... de mivel reggel aludtam (régi idő szerint 8ig, mostani szerint 9ig), meg még összeszedtem magam, és ma korán kell feküdnöm, összesen 14 órám maradt dolgozni.
Kiszámoltam, mára a tiszta munkaidő 10 óra a feladataimhoz... csak a tiszta idő...

Azt viszont feltétlenül meg kell írnom, hogy tegnap Ijedttel táncoltunk. Az Alléban a Springfield előtt. Kedvezményért.
Aztán futottunk. A K épületig. Színdarabért.
Szép napunk volt.
Köszi Ilyedt.

Meg a napom eleje is csudi jó volt. Mindenfelé bicikliztem. Mondjuk szokatlan ám egyedül, egyedül csak ismert utakon szoktam járni. De tegnap fel kellett fedeznem az ismeretlent. Asszem sikerrel jártam. Most dagad a keblem a büszkeségtől.
Attól még nem szeretek egyedül biciklizni (csak néha). Nem szeretek magányos lenni.

A férjével?

Vannak kérdések, amiknél azért leblokkolok.

 2 8 5 6 D 11 12 9 3 4 13 14 7 1

Pár gondolat arról, hogy mi is az a kettő

Torta

Sütöttem egy tortát.
És uhh.
Kicsit olyan érzés volt 3 részre vágni, és rákenni a mázat, mintha ez a torta lenne az életművem :)
Jó lett. Elég jó.
Remélem ízleni fog holnap mindenkinek.
Most már épszerkezni is kéne egy kicsit, hasonló lelkesedéssel...

János-hegy completed

 

Sánta

Szerdán voltunk futni Artúrral (tudom, durva ellentmondás). Kb 8,6-ot futottam, ami azért nem rossz ahhoz képest, hogy mostanában kevesebbet mozgok.
Aztán csütörtök este a rajzolások megszakítására feltekertünk a János de hegyre. Nem  volt rossz... Mintha a sötét szobában bekötött szemmel egyedül erősítenék. De volt 2-3 perc, ami MINDENT megért.
Este már fájt.
Aztán tegnap, mielött váltottam épalapról épszerkre kimentem futni. Nem sokat, de lendületesen. Mikor megálltam, hogy vége-besétálok, már nem ment. Azóta sántikálok.
Vicces, mert az erőt még mindig érzem magamban, ami hajt, és az izmaim se fáradtak...
Most ilyen szépségesen befásliztam :p

Sms

Valaki sms-eket irogat nekem az éjszaka közepén.
Csakhogy a mobilom lent van a földszinten, én meg itt a másodikon, és nem tudok lemenni, mert...lesántultam XD Csak hallom (meg a többiek is), hogy olykor muzsikál egyet.
Na de ki és mért ír ilyenkor?
Nem tudják hogy alszom. Hm... Vagyis tudják hogy nem alszom. Ejj, ezek az építészek.
De most már inkább alszom, ha már abbahagytam a rajzolást e célból...

Nem

Azt hiszem most egy életre megtanulok NEMet mondani. Legalábbis ha most nem, akkor soha, és ha soha, abból még komoly problémáim lesznek (mint pl most).

Akkor képzeljétek ide a Vejedre ütökből a kisfiút: "Seeeeg lyúúuuk"

Ez a véleményem.
Nemet mondani fontos!

Persze nekem lassan igent is meg kéne tanulnom mondani. Nem is tudom melyik a fontosabb. Minden esetre nekem egyik se megy.
Lehet valakit végleg elvesztettem- pedig igazán a lelkét is kitette értem. Hm, mintha nem lettem volna elég nyílt vele. Pedig kedvelem. Szomorú. Lehet jobb így, de lehet hogy NEM. Most elment Barcelonába. Mintha mindenki inkább messze menne: Tallin, Barcelona. Hiába.
Emi szerdán szolidan megkérdezte ebédnél: "Neked mikor is volt utoljára barátod?"

Wherever I Go

Ne haragudjatok...
Ma a csavargyári közvetítést is megnéztem épalapozás közben... hát ezt is...

Koncert

Ejnye Ijedt...
Vicces volt, hogy minden egyes alkalommal felcsillant a szemed... De a tervedhez több kellett volna- több ember.

Úú- olyanok is jöttek, akikre tényleg nem is számítottam.
Ahhoz képest lehetett volna hosszabb a koncertünk... ennél még Tihanyban is többet szoktunk játszani. No mindegy.
Én élveztem:)

A Bermuda-háromszög botrány

Erőssel voltunk színházban... Már jó rég.
Na de én most így reggel 8-kor a metrón jutottam el odáig, hogy lejegyzem az aranyköpéseket:

Mert férjet találni nem kunszt, de anya csak 1 van!

Gyorsan mondja, mert rövid a memóriám!

Dagadt vagyok, ugye?
Dehogy dagadt, csak érzékien duci...

A dagi Hamupipő
Hamupipőke!
Nem becézem!

Te egy lotyó vagy!
Hát a számból vetted ki a szót ;)

Nem fogsz minket többé baszogatni.


Éspediglen mindezt azért, mert jön még a folytatás. Remélem azért nem úgy mint a darabban, de lehet fájdalmas lesz, lehet vicces, lehet szánalmas, de az is lehet elsiklunk felette, és el is felejtjük az egészet.
Mindenesetre valaki közölje a fiúkkal, hogy vagány dolog egyszerre 2 lányt hülyíteni, de ha a két lány tud egymásról, és ez a bizonyos bermuda-háromszög effeltus áll elő, akkor ott bizony már a lányok fogják hülyíteni azt az egy szerencsétlent...

Könyv nélkül

Az van, hogy már reggel is azért irogattam, mert nem volt időm berakni a könyvem, így blogolással töltöttem ki a reggeli utazást. Na most érkezett el az esti utazás...

Ez a háromszöges dolog meg... pf.
Múlt kedden beültünk kávézni: hárman. Aranyos (most akkor legyen ez a neve), a vidéki srác, meg én. Eleve hülye szituáció.
Kis néyszögletű asztalok voltak, 2 székkel, és egy sarokfotellel. Aranyos és én leültünk a sarokfotelre, az asztal 2 oldalára. Mire...mire(!) a vidéki srác kitalálta, hogy akkor beül közénk. Végül is... Lehet a jobbak így csinálják (de...)
Azért halkan megjegyeztem, hogy ne üljön a sarokra, de nem igazán értette. Pedig Aranyossal még el is kezdtünk a babonákról beszélgetni az iménti kapcsán. Aztán kijött a pincér, és kerek perec közölte vele, hogy ne üljön a sarokra, mert nem fog megházasodni. Ezen aztán a vidéki srác nagyon megsértődött, hogy mit szól be neki egy pincér -ekkor még mindig nem fogta fel, hogy ez csak egy babona, de mindegy, különben is csak a lányokra vonatkozik.
Kávézni ültünk be: Aranyos kért egy limonádét, én egy áfonyássajttortát, a vidéki azt, amit én...
Fizetés: Vidéki felállt, odament a pulthoz, és fizetett (megjegyezném puccos helyen voltunk)... Egyszer csak ennyit hallunk: "Nem, csak a sajátomat fizetem." Aranyossal sírtunk a röhögéstől.
Végül fizetett mindenki, elindultunk: hát nem kiment mindkettőnk előtt az ajtón?
Mi már csak röhögtünk... Ezen is megbántódott -igen érzékeny a lelkivilága.
Hazafelé végig azon sopánkodott, hogy ő nem tudja az illemszabályokat, mert ő vidéki srác, és ezekről soha nem is hallott.
Na, péntek este elmentünk bulizni... Azért picit többen, de mi 3-man is ott voltunk. Ó jajj, szegény gyerek.
Lehet-lehet, bármit lehet, és ha valami gyakorlott nőcsábász lenne, akkor biztos működne a dolog, de így.
Aranyosnak is PICIT mások az elvárásai. Vannak, akik azt mondják elkényeztetett- szerintem legalább annyira vagyok én is elkényeztetett. Meg a fiúk sem éppen így szoktak bánni velünk. És ha ezt már a Vidéki is felismerte, akkor taktikát kéne talán változtatnia...
Na de az egész nem számít, mert mi mind csak jóbarátok vagyunk, legalábbis ha az elmúlt (több mint) egy évben azok voltunk, akkor most is el tudom hitetni magammal, meg bárkivel, hogy azok vagyunk. Mért változott volna bármi is??

Ó jajj, lassan hazaérek, pedig nem erről akartam írni, hanem a holnapi koncertről.
Annyira jó lesz!!!!
És remélem, hogy tényleg el tudnak jönni a számomra fontos emberek. Olyan aranyosak mind: azt tervezik, hogy fognak zavart szítani- hát nem édes? :-*
Csak az épalap ne szóljon közbe...
De Artúr neked igazán nincs épalapod!
Jajj, igen, mondtam Ijedtnek és a tejspanjának, hogy ott lesz Artúr, úgyhogy végre megismerhetik (egészen véletlenül hallhatta csak meg a mellettem ülő Vidéki). Mire Tejspan: "Ő az, aki nem beszél veled?" Hogy mi? Izé...De. Jaaa, csak úgy volt, hogy nem fog. Hm, előfordulhat, hogy szeptember óta nem került elő a neve? Durva. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy akkor mikor hallott róla egyáltalán, de megvan: még ősszel voltunk színházban, és aztán így megindultunk a nagyvilágba hazamenés helyett. És akkor ott rengeteg minden szóbakerült. Többet kéne együtt színházba járnunk :(

Mai nap 3 vidám pillanata:
Ebéd Ijedttel, Tejspannal és Furfangossal.
"Nem tudok olyan arcot vágni, mint amennyire jól érzem magam."-mondat felidézése.
3-ból mindig van egy leg-
Mechanikai problémás órán a mellettem ülő srácnak:
-Ha valami nem sikerül, akkor mindig bepánikolok és kiakadok... Remélem jártál konfliktuskezelésre!
-Jártam.
-Tudtam!!!
(Ez így 4, ami azt jelenti ez a nap jobban sült el a vártnál... de azért pocsék volt, mint általában. Szóval kellenek ezek a vidám pillanatok.)

Ijedt után szabadon

Ez igazából:téboly...

Lehet, hogy így könnyebb,
de úgysem mondom el.
Egyedül körbe-körbe:
Ez igazából: téé-boly

Annyira szeretném, hogy te is lásd ezt a darabot Ijedt! Biztos tetszene...

Hajnali részegség

Részeg vagyok, még most is részeg. Pedig nem ittam, csak 3/4 9-kor egy tekilabummot. Annak már rég több, mint 3 órája... Szóval ez nem az alkohol okozta mámor. Ez így valami furcsa egyvelege a kimerültségnek és a pörgésnek. Ez a kettő alapból fura együtt, de hogy még mellékhatásokkal is jár.
Ez a ma este igazán jobb volt az elmúltaknál... Úgy kezdődött, hogy az éptörit seniki se bírta elviselni, és Anna kitalálta, hogy akkor menni kell... És így végződött.
Egy dolog bánt engemet,
hogy holnap is nap lesz,
Holnap is kelni kell,
Sosincs vége. Ez bánt.

Nőnap

Szeretem ezt a napot :) mert olyan vidám dolog csokit és virágot kapni. Meg jó érzés tudni, hogy vannak fiúk, akik úgymond nőnek tartanak, vagy hogy mondjam, tisztelik bennem a nőt. És szerintem ez abszolút egy kölcsönös dolog, én is csak azt fogom tartani valamire, aki engem is tart valamire... a többieket minek. Ez kb olyan dolog mint a barátság, csak akkor van értelme, ha kölcsönös. Amondo barátság:
Agresszív és Ijedt, nem tudom honnan van ennyi türelmetek hozzám, de azt hiszem a ti türelmetek és barátságotok felbecsülhetetlen... na meg a segítőkészségetek.
Próbáltam tovább adni másoknak, amit tőletek kaptam: én is tartottam telefonos ábrisgyorstalpalót, meg előadáson segítettem megrajzolni Dóri beadandóját, de persze ez nem összemérhető a ti hétfő-keddi életbentartásotokkal. Remélem, hogy nemsokára tényleg mosolyogva fogunk visszagondolni arra a bizonyos másfél órára...

Borzalmas dolog ám felébredni újra és újra.

Mosoly

Csak önző dolognak érzem, főleg így Öcsi szülinapja előtt. Pedig miből állna?
De valahogy mindig önzőnek éreztem azokat, akik időnek előtte elmennek, nem is törődve azokkal, akiket maguk után hagynak. Persze, ha nincs senki, az más. De engem öcsi azért szeret azt hiszem. Remélem. Azt hiszem, hogy remélem.
Valahogy ahogy a tükörbe néztem, aki visszanézett már nem itt járt. A tükör másik oldalán. Idegen volt nagyon. Hozzá kell tennem, egy picit rosszabbul nézek ki, mint egy vizihulla. És picit rosszabbul is érzem magam annál. Bár őszintén megvallvan nem tudom hogyan érezhet egy vizihulla. Gondolom mikor már meghallt, akkor sehogy. Előtte meg jujj. Nem lehet jó vízbe fúlni. Az ember feje elkékül, szenved. Ezt képzelem el a legborzalmasabb elmúlásnak. Senkinek se kívánom.
A legkevésbé önző dolog talán elaludni. Főleg, ha még mosolyt is produkál az illető. Bár a mosoly lehet galádság, sőt sértő. Hm. Pasz. De jó lenne most elaludni. MÉLYEN. Jó mélyen. Mosollyal, vagy mosoly nélkűl, mindegy, csak hosszú időre.

There's no point

Ennek az EGÉSZNEK semmi értelme így. Semi.
Semmi.

Semmi.

Lámpa van az égben

Volt már ez cím, és rajzal kapcsolatban. Na most is ez van, csak akkor napközben szénnel, most éjszaka grafittal rajzolok lámpákat a falakra papírra. Mekkora jó, akarok egy lámpát rajzolni a szobámba most!!

Boldog kapcsolat

Álldogállok a buszmegállóban:
Egyszer csak megáll egy kocsi, kiszáll belőle egy nő elegáns ruhában, a kocsi tovaindul (nyitott ajtóval!), a nő ordít, de veszettül, elkezd futni, de nincs hova, mert igazából a kocsi már megállt, a nő nekicsapódik az ajtónak, picit visszapattan, kivesz még talán valamit, bevágja az ajtót, és zaklatottan elviharzik. A kocsiban egy férfi ült. Az üvöltözés alapján gondolom a férje.
Vidám.

Kreatív

Eztetetet kaptam sms-ben:
"Végre egy kreatív ember:) köszönöm:) pusz"

Hihi. Na de nem ezért taníttatnak, vagy mi?

Húzd, ki tudja meddig húzhatod

Ma valahogy jól ment a rajz. Elég ritka az ilyen. De ma NAGYON jól.
Viszont nem Csaba volt bent, hanem egy másik tanár- nagyon jófej volt. Viszont az összes rajztanár más-más technikában hisz. Ő is.
Eleinte picit bénácska volt, amit csináltam, aztán bátortalan, aztán üyetlen, de egyszer csak valami történt, és olyan került a papírra, ami szinte hihhhetetlen, hogy az én művem. No mindegy- élveztem, na.
És a végén ott ájuldozott a tanár, meg megköszönte a rajzom részleteit: "És ezt is köszönöm! Meg itt ezt is! Meg hogy beleraktad a fehéret! Hú!"
Csak ő azt szerette volna, hogy kihúzzam a kontúrvonalakat. Én viszont azt nem mertem. Mi van, ha az egész rajzomat elrontom pár göcsörtös vonallal? Meg Csaba azt nem szereti, és mindig addig kell tónusozni, amíg az élek is a tónus részévé válnak.
Na de a mai tanár nagyon szerette volna, hogy kihúzzam. Azt mondta, ez így nagyon szép mesekönyv illusztráció, és biztos jó jegyet fogok rá kapni, de ha meghúznám az éleket valami más színnel, attól válna építész rajzzá. Hümm-hümm.

Húzd ki!
(Ez volt a végszó, amikor beadtam.)