Fal meg a mászás

Falmászótermet tervezek épalapra, most már lassan egy hónapja, úgyhogy nagyon el kellett már menni mászni egyet.
Korábban voltam már. Többször is. Na de tegnap...
Szóval az úgy volt, hogy:
"Tíz kicsi fasírozott hazafelé masírozott- megevett belőlük egyet a róka."
Már az indulás is nehézkesen ment. Egyfelől nem akartam elindulni, amíg nincs kész a makettem. Másfelől szerettem volna, hogy Erős is velünk jöjjön. Na ebből a kettőből egy se valósult meg :(
Aztán mire összeszedtem magam már az élettől is elment a kedvem, a falmászásról nem is szólva.
Vicces volt ilyen hangulatban találkozni Artúrral, aki meg -úgy tűnt- pörgött.

ELVIlEG csak könnyű pályán másztunk. Na én azokkal is megszenvedtem. Nem kicsit.
Általában ahol Artúr felért egy perc alatt (esetleg 2), nekem az jó (jobb) esetben negyed óra volt. Minimum negyed óra.
Kész szerencse, hogy ilyen türelmes emberrel mentem.
A legutolsó falon már elbuktam. Semmi erő nem volt bennem, és már elindulnom se sikerült. Sebaj, megesik.
6-tól 8-ig ott voltunk, ami azért nekem kemény volt. De jó. Nagyon jó :)

Azóta kevéssé tudok mozogni.
És ma egy 2-3 kilós makettet cipelgetek egy hatalmas dobozban, amin nincs fogás.
Hiába:
"Man, things are good"

Most valahogy minden olyan... nem is tudom. Nyugodt.