-És mit tudnak csinálni ezen a szigeten?
Mire olyan arcot vághattam volna, hogy "szerinted??" meg hogy "ezt most komolyan megkérdezted??" már folytatódott: -Te itt fél perc után vetnéd magad vízbe!
És tényleg.
Mármint elképzeltem. És tényleg vízbe vetném magam fél perc után.
Nem tudom mért vagyok ilyen. Jobban visszagondolva, tehát ameddig csak vissza tudok gondolni, csak menekülök az emberek elől. Mindig elfutok (vagy vízbe vetem magam :P).
Remélem ki lehet ezt nőni.
Azt hittem megoldás lesz, ha kitörlöm Artúrt, mert hogy annyi időt töltöttünk együtt, hogy elkezdtem vele összehasonlítani az embereket, amiből sok jó nem származhat az olyan emberek számára, akiknek az értékrendje úgymond normális. Persze ez nem számít, mert e nélkül is találok én hibát az emberekben, hiszen keresek is. És aki keres, talál.
Azóta rájöttem, hogy igazából azért töröltem ki, mert nagyjából 2 éve ismerjük egymást (vagy nem ismerjük), ami több mint az egy, tehát több. Lehet, hogy túl jóban lettünk, tehát ideje volt vízbe vetni magam -vagy mi.
"Vele is csak azért voltál jóban, mert biztos lehettél benne, hogy sose fog bepróbálkozni."
Csak most azon iparkodom, hogy kitöröljem azt, aki eljött velem biciklizni, (futni, evezni, korcsolyázni, falat mászni,) fotózni, lényegében bármikor elviselte a társaságom, akit felhívtam, ha tehetetlen voltam, küldött virágot, amikor bánatos voltam, meglocsolt húsvétkor (!), eljött a koncertjeimre, nem erőszakolta le a kaját a torkomon, de ellophattam a paradicsomot a tányérjáról (:P), hidegen hagyták a hisztijeim, csomószor megnevettetett és mindig türelmes. Na pont ezért.
Igazából akárkiről fel tudnék sorolni szépeket, de nem teszem, mert a hibákat keresem, hogy legyen ok a menekülésre. Úgyhogy ezért is.
Egyszer úgyis minden megoldódik. Remélem az épszerkem is, mert az most nagyon nincs megoldódva, és még csak nem is tanultam ma se, úgyhogy inkább alszom, és ilyen lányregényeket nem írogatok.
Az úton egyébként készült "blog", majd kiteszem. Majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése