2012. június 26., kedd
Last Dance
Agresszív meggyőzött, hogy menjek velük tánckurzusra.
Tegnap kezdődött.
BRUTÁL.
Leszakad a derekam.
De királyságos volt.
Erőteljesen épül balett alapokra -milyen meglepő-, amik nekem hiányoznak, de az hogy 11-ben jártam már egy évet jazztáncra sokat segít.
Ma is megyünk: jo-jo-jóó
2012. június 24., vasárnap
Haj 3
Persze aztán megmostam, és rögtön rájöttem, mennyivel jobb így.
Imádom, amikor rövid hajam van. Sokkat dob a fejemen.
Csak a sok hajfetisiszta fiú miatt folyton hosszú, mert hogy egy lánynak legyen hosszú haja, meg milyen dolog az, ha nincs kiengedve. Milyen dolog, milyen dolog: kényelmes.
Haj 2
Az volt az eredeti ok, hogy csúnya, meg töredezett, meg ápolatlan.
Persze amikor már a kezemben volt az egész hajam, be kellett látnom, hogy bizony pihepuha, meg nem is töredezett, meg a színe is tetszetős.
Mindegy, már a kezemben volt, és nem a fejemen.
Haj
Szóval tegnap éjszaka rádöbbentem, hogy utálom a hajam, és borzalmasan festek, és ezen változtatni kell.
Fél egykor megmondtam anyunak, hogy ma levágom. Asszem már nem volt ereje tiltakozni.
Reggel háromnegyed hétkor keltem, hogy még futhassak a kánikula előtt. Persze a kánikula nem akart engem magamra hagyni, úgyhogy velem tartott utamon.
Visszaértem, és beleeresztettem a szabóollót a hajamba. A képen látható magasságban.
Sajnálom, de nem fogok lefeküdni veled
Most utazunk hazafelé FOO-ról.
Eszméletlen volt.
Nappal döglődtünk - ökörködtünk - strandoltunk, éjjel pedig őrjöngve ugrálva buliztunk, amíg birtuk.
1. nap
A 6 órás vonattal utaztunk le. Korai volt, de megérte, mert így lett árnyékos sátorhelyünk, és miénk volt az egész nap.
Este 6-tól PASO, de azt valahogy nem hallgattuk végig, már nem emlékszem, aztán Punnany Massif, de arról átmentünk Magashegyire. Közben volt sírás-rívás Erőssel, amit nagyon nem akartam, mert csak elrontja (és tényleg) minannyiunk buliját, de ez van, nem biztos, hogy minden megoldódott, de majd az idő, meg a sors.
A Magashegyi nagyon király volt. Nagyon.
Utána Belga.
Zsoltiabékazsoltiabékazsoltiabékaaaaa!
Végül Brains.
Uhh-Huhh.
Másnap ültünk kómásan a bolt előtti árnyékban, és Ijedt telefonált:
"Most reggelizünk... Mért, hány óra van?" Fél kettő volt.
Az eső aztán felrázott minket. Mikor elállt áttelepedtünk a strandra tovább punnyadni.
"Ááá - nagyon rossz" Ezt Ijedt szokta mondani, mikor olyan megmagyarázhatatlan, hogy a körülményekhez képest jól érezzük magunkat. Most is így volt.
Végül csak bementünk a vízbe, és akkor helyreállt minden.
Zsuzsi is ránkatalált, és akkor már négyen ökörködtünk.
Utána jöttek a vodkában ázó csipkebogyós gumicukrok némi sóspereccel...
FESZTiVÁLLAPOT
Budapestbár a dombon ülve szoknyában magunkat rázva. Na Aaz volt nekem a legkedvesebb! Imádom a Budapest bárt. Az utolsó számhoz felálltunk, és olyan "táncot" lenyomtunk Agresszívvel, hogy rengett belé a föld.
Zuhany.
HS7
Stereomilk
Quimby
Ténfergés
Vad Fruttik - itt volt nálam egy fél liter fröccs, amit egész lassan sikerült elszopogatnom, de azértvugráltam. Eléggé beütöttek a dolgok, de persze csak amennyire épésszel berúg az ember. "Ááá... Nagyon rossz."
1-től Supernem. Szóval mégse voltam részeg, mert a fájdalmat éreztem, ahogy taposnak.
Legszebb pillanatok egyike:
Sodortak - lökdöstek - minden.. Ijedtet eléggé féltettem, próbáltam oltalmazni, meg próbáltam uhhh, ez gonosz, de minnél nagyobb fájdalmat okozni az előttünk lévő két őrültnek... És amikor újra ránéztem Ijedtre épp bőszen bokszolt, és tőle még sosem hallott elszántsággal üvöltötte:
Üsseeed!
3. nap
Még később ébredtünk.
Zsuzsi egész nap velünk tartott.
Rengeteget hülyültünk A rózsaszín pohártartós gumimatraccal.
5-től Tej
Zuhany
És onnantól egyik koncertől rohantunk a másikra. Hihetetlenül sűrű napirendünk volt.
Először Szabó Balázson pörögtünk fel igazán - Ijedttel együtt vártuk a kedvenceinket... Ès persze nem jöttek.
Irea Maffia -uuuuu
ITI -na azóta nincs hangom
Péterfibori... És innen a többi emlék csak, a mi emlékünk, és ide csak a kulcsszavak a könnyebb felidézésért: sorry
"Tetszel, tetszel, hajrá."
Péterfibori: á de rossz
Duplatempó
Ugye BTK-sok vagytok?
Neee, csak azt ne, volt egy építész barátnőm...
Vonalak és számok
Nekem mutatta meg, nekem, hogy nézzem meg a rajzát.
Megszállott
...
-Azért az az egész beszélgetés bármilyen mulatságos és komolytalan volt, jól esett. Hiába, no.
Kajasátor.
Agresszív és a komoly ember.
"Ne mondjuk azt, amit az előbb... Orvosnak tanulunk."
"Azért nem tudjuk, mert boncnoknak tanulunk"
Fish - az utolsó koncert.
Labda.
WC-be is üldöző megszállott
TIBI XD
"Ti nagyon válogatósak vagytok"
És akkor kidőltünk, reggel pedig durván elaludtunk.
Szuper volt.
Köszi puszi nyuszi.
2012. június 19., kedd
2012. június 16., szombat
Láttam a madarakat szállni az égen -sajnos szemembe sütött a nap
Tegnap a Parkban voltunk bulizni, és ferge -most figyelj! -teges volt!
A sok rosszul elsült buli után végre a sajátjaimmal voltam és mind ugyanúgy, ugyanaz alapján toltuk:
"Csak egy nap van, csak egy...Tárd ki a szíved és érezd a lüktetést"
Korábbi részek tartalmából:
Szerdán futni voltam a szigeten.
Pénteken biciklis városnézést tartottunk (képek soon). Meg utána zenekar. Közte rekordidő alatt teljesítettem az északivasúti -kislakás távot.
Vasárnap futóverseny.
Minden köztes időmben a hétfői vizsgámra tanultam.
Kedden koncert.
Utána úgy volt, hogy tankör buli lesz, de az nem volt, úgyhogy helyette meglátogattuk Zugló Gyöngyét, majd grillcsirkével, pogácsával, 2 üveg borral, és új borospoharakkal felszerelkezve felmentünk a lakásba, és lett egy rögtönzött lakásavató.
Nagyon örülök, hogy csak így lezajlott, mert már épp elkezdtem tervezgetni, de maga a vendéglista összeállítása se sikerült. Így minden megoldódott. Nagyon királyságos fantasztikus volt. Legalábbis én jól éreztem magam.
Nem úgy mint másnap.
Éééés el is jött a várva várt csütörtök, vele a buli és a tombolás.
Volt egy pillanat. Már azért megérte az egész:
Viszonylag elől álltunk.
Őrjöngtünk.
Villódzottak a fények.
Kéken.
És ahogy oldalra néztem, és ott ugrált mellettem Ijedt és Tejspan, villogott a fejükön a kékség, és nyitott szájjal vigyorogtak/ordítottak (nemtom melyik). És akkor megéreztem, amit már egy hete kéne éreznem: ITT A NYÁR!
Történt ott más is.
Megszegtem a saját szabályom.
Ezek az építészek elég nyitott emberek.
Mindegy, hogy ki kicsoda.
Az első srác meggyőzött arról, hogy azért van akinek kellek. Vicc, mert egyszer épphogy odapillantottam, erre bemérte a hátsó felem, és a következő pillanatban már meg is ragadta a kezem. Mik vannak.
Aztán idővel felrémlettek bennem Ijedt szavai: hogy engem mindig komolyan vesznek legalább. Ő nem vett komolyan. Én se őt (Agresszív bizonygatta, hogy deigen)... nem ez a lényeg. Eljöttem.
Hasonlított Laurent-re (Lucien neve)... hiányzik egy picikét, és csak azért volt az egész.
A második... igazából mindegy a második. Az számít, hogy volt második. Korábban mindig szigorúan egy este egy fiú. Nem akarok elindulni ezen az úton. Nyilván nem is fogok, de ...ajj.
2012. június 12., kedd
2012. június 9., szombat
Nem szeretem az ilyen mondatokat
2012. június 8., péntek
Csak az út a fontos
Örs - Stadi - Stefánia - liget - Hősök - Andrássy - Deák - Arany János - Parlament - Margit-híd - Sziget
háromnegyed óra és sok-sok verejték
Utána rögtön: kis bemelegítés - szigetkör - nyújtás - 4*100 - 1000 időre - 600 - két kör mezítláb a fűben, hogy érezzem, hogy élek - erősítés
Haza: gőzöm sincs, de egyszer csak otthon voltam.
Ma:
Lakás - szokásos - liget - Hősök - Andrássy - Deák (közben találkoztam Zsuzsival :-*) - Kálvin - Egyetem - rakpart - leromló támfal (ami még Sissy kertje volt, majd ifi park) - Lánchíd szálló -Kacsa utca - Medve utcai Álltalános Isk. - rakpart - hegy XD - kilátás, de milyen! - hév vonala - madarastesco - elfelejtettem a park nevét, de úgyis visszamegyek - Északi-vasúti-összekötő - újpesti bicikliút - ligetbe vivő bicikliút - Rákosrendező (itt szétvertem a bokám a síneken) - sztráda felüljáró - patakpart - még patakpart - éles jobb kanyar - kislakás - hideg zuhany
42 perc
Zenekar
Most haza, és vár a lakó. De az elmúlt napok útjait nem felejtem.
Ijedt örömét, Agresszív kacsa-sárhányóját, Domonkos vigyorát, hogy 6 csajjal biciklizik, rekordidőimet, a 4:23-mas ezrem, Zsuzsi lazaságát, a biciklim zöld színét.
2012. június 7., csütörtök
Követelmények
társalgo butorcsoport: fote|ek és pÓtfekhe|yként is haszá|hato heveró, kávézo aszta|;
tv berendezés, rádio, magno és |emezjátszó berendezés;
2012. június 5., kedd
Pulcsi
-Most komolyan Judit, van olyan, hogy egy fölsőt akár csak 2 napig is hordasz? Tőled is majd addig kell elvenni, amíg alszol?
De ez egy varázspulcsi.
Korábban csak 1 rózsaszín pólóm volt, de azt is ritkán hordtam. Nem vagyok az a rózsaszínes. Ebben viszont remekül érzem magam!
Ültem a buszon vizsgáról hazafelé jövet, felszállt egy ici-pici lányka az anyukájával. Leült a picilány mellém.
És akkor
Egyszer csak (ok, szóval rögtön) belém kapaszkodott, és átölelt. És amíg le nem szálltak, nem engedett el. Folyton rám vigyorgott, de mint azt a valamire való kisgyerekektől szokás: rám vigyorgott-elfordult, rám vigyorgott-elfordult. A karomat viszont egy percre se engedte el.
Biztos, hogy a pulcsi babonázta meg.
Először a színe az, ami megragad. Meg a csíkok. Aztán feltűnik, hogy bő és laza és hosszú és kényelmes. Amikor hozzáérsz akkor vége mindennek, megbabonáz. Olyan anyaga van, hogy huh. És elvesztél.
2012. június 4., hétfő
2012. június 2., szombat
Rózsaszín
Azóta is az van rajtam. Már az egész család szólt, hogy mért nem vagyok itthoni viseletben. Hát abban vagyok, csak ezt a pulcsit nem fogom levenni:)
Szóval reggel a küzdelmes felkelés után eljutottam (nehezen) zenekarra.
Egész jól ment.
Egyszer csak Vica megbök a vonójával:
-Figyeltétek?-és végigmutatott a soron:
Mi vagyunk a prím 4. pult Dettivel. Dettin rózsaszín pulcsi (direkt, hogy össze legyünk öltözve). Mellettünk Vicáék, Vicán rózsaszín póló, Eszteren rózsaszín gatya. Utána ha vesszük ezt az általunk meghatározott r=4 pult távolság sugarú kört, a második hegedűben egy rózsaszín pulcsis lány ült, a körben tovább jött a fuvola: Anna rózsaszín toppban, mellette a másik Anna tetőtől talpig rózsaszínben. Utána a harmadik Annán fekete, és a fiúk se rózsaszínben voltak, de a körív végén az egyik oboás még igen!
Itt a tavasz, vagy nem is tudom.
De ezt a pulcsit le nem veszem.
Azok a tegnapok
Jobb, ha mégse.
Körülöttem mindenki felnőtt.
Igen Erős, te is. És jobb ha belátod, hogy nem fogsz buliba jönni szilveszterkor, mert már más kell a boldogságodhoz.
És az a "jogász" tényleg bunkó.
-Minek kísérjelek titeket, ha együtt mentek? Pff. Jobbis.
2012. június 1., péntek
3
Túl vagyok az ábrisvizsgán.
Hármas lett.
Három napja minden reggel arra ébredtem, hogy "atyaég péntek van!". Persze a péntek csak ma jött el, de a vizsgadrukk összes kellemetlen tünetét átélhettem reggelente.
Ma végre eljött a péntek.
Az írásbelit szerintem elég könnyűnek szánták, de semmi se lehet tökéletes, az én írásbelim se.
Elég komótosan csináltam, hogy ne kelljen 3-szor újrakezdenem. Ééés nem is kellett. Életemben először sikerült elsőre a feladatot szerkesztenem, és nem mást.
A lassúságomból se lett probléma, mert lényegében fél órával tovább írhattuk.
Vereszki volt a vizsgáztató.
Adott megajánlott jegyeket.
Előttem mindenki megkapta a kettest, de volt olyan, akinek 2,5-re 3-mast adott.
Az én írásbelim minden előttem lévőnél nagyságrendekkel jobb lett. NÉGYES!
Soha ilyen jó zh-m vagy vizsgám nem volt még ábrisból (mint utóbb kiderült).
A négyesért viszont felelnem kellett volna... Hm, lehet kellett volna. De már csak volna, mert az előző félévi tapasztalataim alapján megköszöntem a hármast, és eljöttem.
Az előbb a promodban tükörbe kellett néznem (ruhát próbáltam)... örülök, hogy nem szivattam magam tovább szóbelivel: úgy nézek ki, mint egy idegbeteg.
Ja és ezt a hajam is fokozza :)
Apa reggel megkérdezte a kocsiban: "Azért fésülködni fogsz még?"
És tényleg... de mivel nem volt nálam hajkefe, gondoltam csak kiengedem. Na persze. A fejem búbján göndörödött a legjobban a hajam, és ettől még debilebb fejem lett, úgyhogy gyorsan összefogtam... és csak most a promodban tudtam meg, hogy nem az igazi.
Mindegy.
Venni akartam egy fekete pólót.
Most egy rózsaszín pulcsival és egy barna kistáskával vagyok gazdagabb, és 7500 pénzzel szegényebb (de csak nert mindkettő lényegében féláron volt ;)).
Asszem egyikre se volt szükségem.
2012. május 31., csütörtök
2012. május 30., szerda
Parton
A patakparton ülni jó.
Legalábbis jobb mint tanulni.
El kellett volna mennem a szigetre... De nem ma XD ami késik nem pontos, jövő héten még mindig ott lehet.
A little dream
Imádom ezt a számot, de eddig csak egy feldolgozását (vagy az eredetit?) ismertem. Most aztán hallgathatom naphosszat.
2012. május 28., hétfő
2012. május 26., szombat
Ábrisból szerintem jó ha 3-mas lesz a vizsgám.
Statikából ha tanulok rendesen (nemtom mikor) még ötös is lehetek.
Matekból tegnap voltam pótzh-n, és mindent egy lapra tettem fel, mert féltem, hogy elrontom ha kettő zh-t írok, ezért csak egyet írtam, de annak nagyon (-nagyon) jól kellett sikerülnie. Pipa.
Épszerkből annyira büszke vagyok a hármasomra!! Elsőre átmentem a vizsgán!!! Örülök.
Mechmatból úgy szólt a megegyezés, hogy kettesek leszünk. Hopsz négyes ;) Úgyhogy még egy programot megírok még hétvégén örömömben. Szeretek programozni. Izgi. Csak nehéz úgy, ha az ember korábban még sose tette. De a pillanat, amikor lenyomod az F5-öt, és nem hibát jelez, hanem elindul, és akkor elkezd dobogni a szíved, és megnézed a kirajzolt függvényt, ami persze lehetetlen alakú...és akkor kezded elölről...
Pali nagyon (-nagyon) sokat segített.
Francia négyes. Jeee. De ez úgyse számít.
Épalapot meg még nem írták be.
És az éptörit sem. Pedig abból is négyes leszek, o-je-je-je. Ötös lett a beadandóm, és így :P
Hm, mintha ötös nem sok lenne. És mégis örülök. Fura. Lehet, erre nem fogok ösztöndíjat kapni. Ez van, kihajtottam a belemet, és elégedett vagyok az eredménnyel. Nem tudom hogy lehetett volna jobb.
állapot
|
2012. május 25., péntek
2012. május 24., csütörtök
Épszerk- completed
Meglett az épszerk vizsgám.
Hármas. A vizsga igazából kettes, de elég pontom gyűlt össze idáig ahhoz, hogy bármilyen osztályzatot szerezzek.
Amióta hazajöttem kevéssé kommunikáltam emberekkel, és az épszerkbe temetkeztem.
Hétfőn az egyetemen találkoztam Agresszívvel és Ijedttel- ők satatika vizsgáról jöttek, én meg az épszerk pontjaimat üldöztem.
Kedden elmentem hegedűre. Szerdán Emivel voltunk előkészítőn. De ez mind olyan, hogy "kössük össze a kellemest a hasznossal"...csak persze a barátaimmal is jobb lenne nyugodt körülmények között találkozni. Ja igen, hétfőn zenekaron is voltam, úgyhogy végre viszontláttam kedvenc pulttársam :) meg utána még maradtunk beszélgetni.
Ezeken kívül egyszer felhívtam Erőst, meg egyszer Vidékit, meg egyszer Erős engem, de akkor már nem tudtam vele beszélni.
És ennyi.
Nekem ez kevés.
Ez olyan, mint az éhhalál. Ráadásul a minőségi éhezés. Nem 10 perces mekis kajákra vágyom, hanem minőségi időtöltésre a barátaimmal.
Nem voltam itthon egy hétig, és egyikőjükről se tudok semmit ... hogy kivel mi történt.
Meg jó lenne most leinni magam a sárga földig, de az is csak barátokkal jó (majd holnap ;)).
2012. május 23., szerda
2012. május 22., kedd
2012. május 21., hétfő
Szerelmesek szigete
-És mit tudnak csinálni ezen a szigeten?
Mire olyan arcot vághattam volna, hogy "szerinted??" meg hogy "ezt most komolyan megkérdezted??" már folytatódott: -Te itt fél perc után vetnéd magad vízbe!
És tényleg.
Mármint elképzeltem. És tényleg vízbe vetném magam fél perc után.
Nem tudom mért vagyok ilyen. Jobban visszagondolva, tehát ameddig csak vissza tudok gondolni, csak menekülök az emberek elől. Mindig elfutok (vagy vízbe vetem magam :P).
Remélem ki lehet ezt nőni.
Azt hittem megoldás lesz, ha kitörlöm Artúrt, mert hogy annyi időt töltöttünk együtt, hogy elkezdtem vele összehasonlítani az embereket, amiből sok jó nem származhat az olyan emberek számára, akiknek az értékrendje úgymond normális. Persze ez nem számít, mert e nélkül is találok én hibát az emberekben, hiszen keresek is. És aki keres, talál.
Azóta rájöttem, hogy igazából azért töröltem ki, mert nagyjából 2 éve ismerjük egymást (vagy nem ismerjük), ami több mint az egy, tehát több. Lehet, hogy túl jóban lettünk, tehát ideje volt vízbe vetni magam -vagy mi.
"Vele is csak azért voltál jóban, mert biztos lehettél benne, hogy sose fog bepróbálkozni."
Csak most azon iparkodom, hogy kitöröljem azt, aki eljött velem biciklizni, (futni, evezni, korcsolyázni, falat mászni,) fotózni, lényegében bármikor elviselte a társaságom, akit felhívtam, ha tehetetlen voltam, küldött virágot, amikor bánatos voltam, meglocsolt húsvétkor (!), eljött a koncertjeimre, nem erőszakolta le a kaját a torkomon, de ellophattam a paradicsomot a tányérjáról (:P), hidegen hagyták a hisztijeim, csomószor megnevettetett és mindig türelmes. Na pont ezért.
Igazából akárkiről fel tudnék sorolni szépeket, de nem teszem, mert a hibákat keresem, hogy legyen ok a menekülésre. Úgyhogy ezért is.
Egyszer úgyis minden megoldódik. Remélem az épszerkem is, mert az most nagyon nincs megoldódva, és még csak nem is tanultam ma se, úgyhogy inkább alszom, és ilyen lányregényeket nem írogatok.
Az úton egyébként készült "blog", majd kiteszem. Majd.
2012. május 12., szombat
Tavak
Ez vicces lesz.
Na tső!
A beadás sikerült. Adri hagyta, hogy ne jelenjek meg személyesen, de annyi feladatot adott, ami 3 napra is sok lett volna: "Na, lesz munkád hétvégére!"
Még mit nem ;) Kész lettem egy éjszaka alatt.
2012. május 10., csütörtök
Előre hozott beadás
Vár rám egy csodás hét, ha az ég és Adri is úgy akarja.
Az éptörim megvan, 3-mas lett, úgyhogy nem kell javítózhznom. A falmászótermem alakul, akár csak a mechmat házim. A kérdés csak az, hogy beveszik-e előbb... És ez az, ami Adrin múlik.
Úgy volt, hogy Petra átjön ma, de túl későn írtam neki, úgyhogy ő átaludta a reggelt :) Pedig nagyon nagy szükségem lett volna egy segítő kézre.
Azért remélem elkészülök.
2012. május 9., szerda
Erőssel voltunk ma a dobozban. Nagyon király hely. Nagyon király.
Tegnap meg leadásmozit tartottunk. Igazán mulatságos volt. Szeretek Agresszívvel és Ijedttel lógni.
Na jó, le kell írnom:
-És mi van azzal a sráccal?
-Kivel? 27-tel (nevén szólítottam).
-Öö. Nem. Jajj, nem jut eszembe, hogy hívják. A fotós.
-A Hóhér?
-Neeem. Akivel falat mászni voltatok.
-Jahogy az Artúr. Őt letöröltem.
-Hogy mi? De miért?
Na és ez az, amit még Agresszív se biztos, hogy megértett, úgyhogy magyarázat nincs.
2012. május 7., hétfő
Leadtuk
Leadtuk az összes leadandót. És most nagyon jó.
A rajz volt az utolsó. Annyi ember rohangált a 3-on. Mindenki szép rajzokat hurcibàlt.
Lent az épszerk ment nagyban.
És ennek mi mind részesei vagyunk. És ez nagyszerű.
Örülök.
2012. április 30., hétfő
2012. április 28., szombat
biohajvágószalon
Tegnap aztán majdnem be is mentem a fodrászhoz. Vagyis én bementem volna, HA nincs zárva. De zárva volt.
Ez van, ha az ember lánya mindig későn jár haza.
De ma!
Rég izgatott már, hogy mitől bio ez a biohajvágószalon, meg elv. elég occsó.
No eljöttem és kipróbáltam.
Nem mondom, szép lett a hajam, meg pihepuha (XD na tessék, nem 5 kiskölök csorgatja a nyálát utánam...XD a buszsofőr is rámmosolygott).
Most kéne találkozni 27-tel, nem pedig 3 napja. Akkor nem sok értelme volt fogdosni a hajam, bezzeg most: uhh.
Szóval elégedettnek elégedett vagyok.
De nem olyan volt, mint a fodrász-fodrász. Ezt most nemtom ki érti...
________________________________________________________________________
Ha egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám üzemifodrászat. Már ha ez egy szó, de attól tartok kettő, csak én most egybe írtam.
Azóta voltam mondjuk úszni, és a hajam máris nem olyan jó. Remek. Sikerült olyan frizurát csinálni, ami csak beszárítva működik. No de mindegy, úgyis megnő nemsokára.
Lényeg, hogy ez a szalon lényegében franchise-ként mükszik. Mindenfelé van már a városban, és az a titka, hogy olcsó, és mivel olcsó(bb a többinél), nagyon sokan járnak ide, és így megengedhetik hogy olcsó legyen. Amíg bent voltam kb. 5 percenként jöttek a vendégek, volt 6 fodrász, sitty-sutty: mosás-vágás-szárítás, és már ülhetett is be a következő. Az én hajammal tököltek a legtöbbet. Mondjuk azért mert a felét eltüntették(!!!).
-Mennyit vágjak?
-Ne sokat.
-Így jó?
-Na jó, talán annál picit többet...
-Így?
-Ok.
.....
-Kiritkíthatom egy picit, hogy olyan könnyed legyen?
-Rendben, egy picit.
... Na igen, a hossza az rövid, az egy dolog... de a hajamat egész hosszában ritkította ki, szóval ha azt vesszük most kevesebb mint a fele maradt meg. Ugye levágták mondjuk az 1/3-át, vagy többet, és a maradéknak kiszedték a felét... az most mennyi? ÁÁÁÁÁÁ 2/3-nak a fele, az nálam 1/3.. ÁÁÁ. Szóval most kevés hajam maradt, ez a lényeg.
Visszanő, visszanő.
2012. április 27., péntek
2012. április 23., hétfő
X1,2
Rajzon 2 sráccal vagyok együtt: az egyik hiperaktív, a másik meg kicsit az életből (de leginkább az alkotóhétből) kiábrándult, én meg vagyok, amilyen vagyok. Na és így kell nekünk egy hatalmas lapra valami "o" betűt kreálnunk. Elég mókás.
-Megszakítva: most minden olyan meseszép. Az emberek fagyit esznek az utcán, jó kis zene szól a fülemben, kifejezetten jó illatom van (:p szeretek átalvatlan éjszakák után jó illatú lenni)...
-Ismét megszakítva: találkoztan Flórával. Annnnyira jó. Múltkor már majdnem találkoztunk, aztán mégis ott volt az a fránya majdnem. Most viszont jót dumáltunk :)
Szóval a tegnap:
"Alkotás" után elindultan a lakásba. De aztán a Blahán mégis leszálltam, hogy vegyek valami fölsőt. Csomó mindent felpróbáltam, de valahogy az összes ruhát túlságosan kivágottnak éreztem, vagy hivalkodónak, vagy ilyesmi. Végül megleltem a tökéletes darabot... Fizetés közben belegondoltam, hogy ha Aranyos itt lenne, nyilván mást vettem volna. Szóval a választásom egy egyszínű, szürke hosszúujjúra esett, ami természetesen elég hosszú is :)
Ezen este a lányok fél órát röhögtek.
Vásárlás után felmentem a lakásba, aztán haza. Otthon összeraktam 2 napi ruhát, a "partyfelsővel", majd elindultam a MU-ba.
Petra meghúzta a fülem ^^ Csinált egy nagyon cuki dobozt, ami egy bögrét, és rengeteg rumos-meggyes szamosmarcipánt rejtett- ezúton is millió puszi neked.
Az utolsó Kockavetőt néztük meg. Sok minden érthetőbbé vált, de több részlet is hibájára változott. Persze azért jó volt, hiszen ez a Kockavető!
Utána jött a gyros a Blahán, de a Shrek már elmaradt, mert Kristófot nem engedték be az Akácba, helyette felmentünk a lakásukra egy vbk-ra. Ezer éve nem ittam vbk-t...
Onnan kocsival elvittek a szülrik az Örsre, ahonnan trovila isméta lakásban termettem ;)
Pici smink, kigomboltam a szürke felsőm felső 2 gombját (!!)- Agresszív később azt mondta legalább még 2-t illett volna legalább XD -és készen is álltam a bulira.
Most már tényleg beültünk az Akácba, ahol szerintem baromi jól elvoltunk Agresszív, Aranyos, Erős, meg én. Sajnáltam, hogy Ijedt nincs velünk, de ő szervező volt az építésznapokon.
Itt aztán kaptam a felsőmért rendesen- szakadtunk a röhögéstől. Aranyos azt mondta, ha felmegyünk a Corvintetőre rögtön elmegyünk mosdóba, és ruhát cserélünk.
________________________
Jájj, nagyon szupi volt ott az Akácban!
Maga a buli nem volt egy nagy szám. Tömegnyomor volt, ragadt a padló, a sok részeg emberke folyton elesett. De Agresszív azt mondta, hogy a sítáboris se volt jobb: igazat adtam neki, és inkább élveztem. Amúgy is a társaság (már a szűkebb) nagyon jó volt, és csak ez számít. Addig amíg a barátaimmal vagyok kevéssé izgat milyen egy buli.
Aztán megláttam valakit... Ő is észrevett... Felismert!!! Intettünk egymásnak mosolyogva...aztán mindkettőnk gyorsan elmondta a megfelelő cimborájának, hogy úristenúristen itt van a srác/lány a koncertről!-milyen koncert?-hát még szeptember elejéről, az ITI.-hol?-ott. Itt van a haverja/barátnője is-hát jó, engem annyira nem izgat.
Ez jó, hogy a szeptember így felidéződött. Nem mintha most felnőttek módjára viselkedtünk volna, de én akkor is örültem már annak is, hogy látom- amit 4en mi ott műveltünk anno ;)
Szerettem volna kommunikálni vele. De ő nem akaródzott odajönni, én meg hiába voltam vele úgy, hogy nincs mit vesztenem, a lányok visszatartottak, mondván, hogy mindig én figyelmeztetek mindenkit hogyan is kell viselkednie egy úrihölgynek. Najó, de ez az úrihölgy szeptemberben túl korán lelépett, nem adta meg a számát, mikor kérték, és nem mosolygott kellően, mikor visszanézett (fáradt voltam, na)...azt hiszem ez a kelleténél jobban megviselte az illetékest.
Mindegy- vissza a bulihoz: jóó volt :)
Kb. 2-től/fél3-tól 3-ig jött egy eszméletlen jó zeneblokk. Úúúgy őrjöngtünk. Huh.
Aztán.
And then-nothing.
3:50-kor szálltam fel a buszra, ami HAZAvitt. Erős megvárta velem, aztán ő is ment.
Negyed5-kor feküdtek le, még írtam anyunak, meg 27-nek (ez lett a neve tegnap óta annak, akinek feljebb még nem volt). Beállítottam az órát negyed12-re...
9:18-kor ébresztett Ijedt.
Valahogy visszaaludtam. Fél 11-kor apa ébresztett... Megint próbáltam visszaaludni, de a 11:15-öt már nem vártam meg.
Utána meglátogattam a nagyszüleimet, ahol megebédeltettek :)
Itt jön az a rész, ami feljebb is szerepel, hogy találkoztam Flórával :)
Az egyetemen keserves "O" betűkkel szenvedtünk. Negyed8-ig szenvedtünk azokkal a keserves "O" betűkkel. Végül már mindenki elment, csak 3-man maradtunk a csoportból: Gergő, a tanár, meg én.
Este leesett, hogy Gergőnek aznap volt a szülinapja! Velem, és borzalmas betűkkel töltötte a szülinapjának estéjét. Ezt még mindig nem tudtam felfogni.
__________________________
Végül is az ő dolga.
Másnap reggel kellett bemennünk.
Azt hittem sose fogunk végezni, de délre elkészült a nagy mű, igen!
Egy ideig még tébláboltam, aztán rájöttem, hogy meg tudom én csinálni a másnap délelőttre hagyott munkánkat egyedül is.
Mire igazán nekifogtam Dávid előkerült, és megcsináltuk ketten.
Később megérkezett Pali, hogy segítsen programozni. Persze előbb elmentünk ebédelni :) Agresszívvel és Ijedttel.
8-kor indultunk el haza...
Huh, majdnem utolértem magam :)
Tegnap full fölösleges volt bemenni.
_____________________________
Mégsem értem utol magam, de már mindegy is.
Most jön a nagyhalál.
A következő napok/hetek a túlélésről fognak szólni :(
2012. április 17., kedd
Hogy is hívják
Betegesen megkedveltem, pedig semmit-semmit nem tudok róla.
Alig mesélt valamit. Soha semmit nem mondott. Mindig csak ippeg hogy részleteket.
Az életének egyetlen egy hónapjába avatott be, aminek én is úgymond része voltam.
És most így hosszú idő után az az egyetlen kérdésem maradt felé:
"Who the fuck are you?"
Eddig 2 néven találtam rá. De simán lehet, hogy van több is.
És olyan röhelyes, mert még gyerek. Egy nagy gyerek. Egy helyes nagy gyerek.
Már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van kedvem viszontlátni.
Na tessék, vége is. Letörölt- vagy én őt, de nem, ő engem. Mielőtt bármit kérdeztem volna.
Lehet sose létezett. Nem is valóságos...
Táska
Iratok
Pénz
Kulcs
Telefon
Ipod
Pár papírzsebkendő
Szemöldökcsipesz
Hegyes Kohinor ceruza
Sniccer
Ruha
De aztán épalap után Aranyos megkérdezte:
-Judit, te mit csinálsz most?
-Megyek haza aludni!
-Nem jössz el vásárolni?
-Muszáj aludnom.
-Nem tart sokáig...-na persze. Itt romlott el minden.
Arayos ment vacsorázni, ahhoz kellett neki új ruha.
Mostanában szinte lehetetlen, hogy eljussak vásárolni, és ha véletlenül betévednék valakivel, már nincs is kedvem hozzá, mert minek... (Igen, ez borzalmas érzés.)
Mondtam hát Aranyosnak, hogy mennyire jó lenne, ha nekem is lenne valami ok, hogy ruhát vegyek. Találtunk is hamar: kedden lesz az X1,2, ahol ha minden igaz összefutunk ..hm, valakivel, akinek még nem adtunk nevet, és vészesen hasonlít valaki másra, minden tulajdonságában, kinézetében, nevében, úgyhogy nehéz.. szóval mért ne vegyek valami jó fölsőt?
Persze aztán nem vettem semmit.
Aranyos nemtom végül melyik ruhát vette meg, mert otthagytam a próbafülkében, és eljöttem, mikor már az ájulás kerülgetett a fáradtságtól.
A metrón aztán ahogy ültem bambán, és néztem ki a fejemen, a rajztáblával a lábaimnál, feltűnt átellenben egy hasonló helyzetben és állapotban ülő lány: Agresszív volt az. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki :)
Ruhám nem lett, de gondolat épp elég összegyűlt a fejemben.
Hogy pont ő neki akarnék tetszeni? Meg már ezer éve nem találkoztunk, akkor mit is akarunk egymástól? Vagyis ő tőlem... Vagy nemtom.
-Tudod mit kéne még venni? Egy szép melltartót.- Na lehet, hogy e miatt a mondat miatt nem vettem végül inkább semmitsenem.
2012. április 12., csütörtök
2012. április 10., kedd
Piros napernyő
A nap már csak finoman súrolta a homlokzatát, és ebben az óvatos (nincs rá jobb szó) napsütésben ott állt egy piros napernyő.
Az egész annyira idilli volt.
Azóra minden szép, minden kedves.
Pedig csak egy napernyőt láttam. Egy piros napernyőt.
(Ez egy nagyon régi post, csak most sikerült közzétenni.)
Narancs
Múlt csütörtökön 8-ig volt statika előkészítő.
Persze előtte ábris leadás, épszerk zh, rajz zh beadás. Ilyen sorrendben. Meg persze reggel hegedű óra.
Mondanom sem kell, hogy a toppon voltam.
Ijedttel megbeszéltük, hogy akkor most csinálunk valamit picit. (Ezt a megbeszélést is megnehezítettem persze...)
Ez a csináljunk valamit pedig nem lett más, mint narancsevés a kopaszi gáton. Este.
Vibarban.
Aztán persze elindultunk vissza, még a narancsok előtt, mert megijedtünk...
És akkor volt egy pillanat:
A nadrágom tiszta vizes volt az esőtől, sötét volt, hideg volt, szél volt, megviseltek voltunk (eddig imparfait), bandukoltunk, pucoltuk a narancsot... (passé composé) Na és akkor már csak nevetni tudtam. Csak nevetni. Még nevetni.
________________________________________________________
Amikor ott legbelül elpattan valami, és nem sírsz, mert valaki olyannal vagy (Ijedt <3), akivel mindig jó nevetni ("Minek veszekedni, amikor verekedni is lehet" analógia alapján, minek sírni, ha nevetni is tudunk), meg a sírás különben is a csúnya nők menedéke.
Szóval nevettem. Az esőben, szélben, sötétben, naranccsal és Ijedttel.
Itthon persze senki sem akarta elhinni, hogy narancsot enni indultunk a kopaszi gátra. Mára már kevéssé izgat. Aki nem hisz a szavamnak, az nemtom miben hisz.
Pénteken aztán bepótoltuk a hangulatos, meghitt narancsevést az egyetem kertjében, és oda már Agresszív is csatlakozott. Kár, hogy el kellett futnom hegedűre, de addig remek volt a többiekkel. A péntek délutánok többnyire jók, ha sikerül összefutnunk, mielőtt szétszélednénk.
Aztán jött a hétfő, és vele együtt az éptöri zh... nem részletezném, mert úgyis megbuktam. De utána megint tartottunk narancsevészetet. Ez mostanra szertartássá vált.
A narancs jó. Mire megpucolod lehiggadsz. Ahogy a szádba veszed, érzed, hogy keserű, de mégse száraz, és sok gerezdből áll, hogy könnyen megosszuk egymással.
Utána kiültünk a Szabadsághídra, és ott ültünk :) Akkor már négyen. Krisztián is velünk tartott -a Hóhér nem.
Ma Vidékivel osztoztam a narancsomon, miközben ő egy furcsa ábrán szemléltette, miként bukott el sorra az elmúlt hetek feladatain, én meg néztem ki a fejemen, és erősen sajnáltam magam az épalap munkám miatt.
Aztán hazavonatoztunk.
Csöndben ültünk, lehunyt szemmel, és a túlélésre koncentráltunk.
Az ablakon besütött a nap.
Opciók:
- szerda délután (az holnap van)
- csütörtök reggel (1-ig érek rá)
- csütörtök este (de az már picit para)
De kell!
Aki érez magában erőt, meg kedvet, az hívjon fel, vagy írjon, és menjünkmenjünkmenjünk. Ha holnap lenne jó, akkor még ma írjon, hogy biciklivel menjek, meg legyen nálam valami megfelelő öltözék. Kérlek titekeeet.
4 lovas
A puszta üres volt, és sík. Általában mint a puszták.
Életnek vagy civilizációnak semmi nyoma, amerre a szem ellát. Néhol facsoportok törték meg a horizont egyenes vonalát.
Csönd volt. Vihar előtti csönd.
Négy lovas közeledet- azaz távolodott- szóval haladt előre- vagy hátra. Ügettek a dimenziótlan semmiben. Itt se a tér, se az idő nem létezett.
-Akkor vágtázhatunk?
-Várjatok, még összeszedem magam- mondta a Jámbor, de természetesen nem szó szerint magára, hanem a szárra gondolt... bár ki tudja. Szeles időben a lovakkal jobban kell vigyázni. Fontos a lélekjelenlét.
És vágtáztak.
A szélben lobogott a hajuk, meg a lovak sörénye.
Nem léteztek korlátok, nem voltak emlékek, nem fájtak sebek.
Csak a Puszta, és ők négyen.
Mi négyen.
Fal meg a mászás
Korábban voltam már. Többször is. Na de tegnap...
Szóval az úgy volt, hogy:
"Tíz kicsi fasírozott hazafelé masírozott- megevett belőlük egyet a róka."
Már az indulás is nehézkesen ment. Egyfelől nem akartam elindulni, amíg nincs kész a makettem. Másfelől szerettem volna, hogy Erős is velünk jöjjön. Na ebből a kettőből egy se valósult meg :(
Aztán mire összeszedtem magam már az élettől is elment a kedvem, a falmászásról nem is szólva.
Vicces volt ilyen hangulatban találkozni Artúrral, aki meg -úgy tűnt- pörgött.
ELVIlEG csak könnyű pályán másztunk. Na én azokkal is megszenvedtem. Nem kicsit.
Általában ahol Artúr felért egy perc alatt (esetleg 2), nekem az jó (jobb) esetben negyed óra volt. Minimum negyed óra.
Kész szerencse, hogy ilyen türelmes emberrel mentem.
A legutolsó falon már elbuktam. Semmi erő nem volt bennem, és már elindulnom se sikerült. Sebaj, megesik.
6-tól 8-ig ott voltunk, ami azért nekem kemény volt. De jó. Nagyon jó :)
Azóta kevéssé tudok mozogni.
És ma egy 2-3 kilós makettet cipelgetek egy hatalmas dobozban, amin nincs fogás.
Hiába:
"Man, things are good"
Most valahogy minden olyan... nem is tudom. Nyugodt.
2012. április 6., péntek
Hazafutás
Elmentünk bulizni at last.
Kellett már.
De nem így kellett volna elsülnie. Hiába, nem rohangálhat minden felé egy Lucien. De mégis. Most untam meg. Magányos dolog az egyedüllét.
A vonathoz mindig futni kell. Még nem volt olyan, hogy ne kellett volna morisonsból haza futni.
Most is futottam, miután Erőstől elválltam.
Felrémlett, amikor Vidékivel együtt futottunk a vonathoz. Na AZ vicces volt :)
Egyébként csak ő hiányzott a kis triónkból, lévén, hogy Aranyos is itt volt. Kérdeztem tőle, hogy minden pénteken itt van-e, mondta, hogy nem. Pedig de.
No mindegy, szép este volt, máskor szebb lesz.
Erős, szeretem, hogy ennyire ismersz :p
2012. március 28., szerda
2012. március 27., kedd
2012. március 26., hétfő
Por
A porral egy csomó mindent lehet szemléltetni. Példának okáért EGYES buszsofőrök magasfokú műveltségét, problémamegoldó képességét és türelmét...persze az önérzetüket màr nem.
Hagyom ezt a port.
Szombaton elhangzott egy fontos kérdés: Hol van a gyülölet? Hol lakozik a testünkben?
És az volt rá a válasz, hogy a szívünkben, a szeretet mellett.
Nem szeretem, ha választ adnak fontos kérdésekre. A fontos kérdések pont attól fontosak, hogy nem lehet őket csak úgy egyszerűen megválaszolni.
Felmerült bennem az a lehetőség, hogy a szeretet nem is a szívünkben van... hanem az agyunkban. Kevésbé költőien, vannak a tanultagatartás formák, és vannak az öröklöttek (amikre mondjuk, hogy szívünkből,lelkünlből stb.).
A gyűlöletről és a szeretetről is lehet sokat tanulni. Jó pap haláláig tanul.
Talán alapből is bennünk van mindkettő. De mintha ma már csak ésszel szeretnék, és szívből gyűlölnék (persze nem úgy)
Szeretek, mert tudom, hogy kell.
Gyűlölök, mert érzem, hogy árad.
Akkor hogy is van ez?
Huh, na most már igazán elnbizonytalanító. Eddig kellett olna szom.aton eljutni, és itt nyitvahagyni, nem a fent leírt mondatig, és ott megválaszolni.
Hazaértem. Tanulok.
Holnap ábris zh. Vidám.
Mindig tudtam értékelni, milyen szép a tavasz, de amióta saját lakásunk a börtönöm, azóta méginkább. Elég szomorú hosszútávon folyton csak otthon ülni egyedül, amikor mindenki más pörög és sportol és vidám. No de mindegy. Mi is vidámak vagyunk a magunk módján :)
Nincs is igazán miről írnom, csak ki akartam használni a metróutat...
Nem történt velem semmi. Picit futottam tegnap- meg pénteken is (utcai cipőben jobb híjján).
Olyan üres minden.
Vagyis por fedi be-mint szombaton a színdarabban. És alig látszunk ki a porból. Betemet idővel mindent és mindenkit.
Bár ha por, akkor már szebb hasonlat, hogy mi is csak porszemek vagyunk a Világban. A szél néha elfúj minket egymástól- néha új porszemek mellé merülünk. Vagy közé.
2012. március 25., vasárnap
23
Kiszámoltam, mára a tiszta munkaidő 10 óra a feladataimhoz... csak a tiszta idő...
Azt viszont feltétlenül meg kell írnom, hogy tegnap Ijedttel táncoltunk. Az Alléban a Springfield előtt. Kedvezményért.
Aztán futottunk. A K épületig. Színdarabért.
Szép napunk volt.
Köszi Ilyedt.
Meg a napom eleje is csudi jó volt. Mindenfelé bicikliztem. Mondjuk szokatlan ám egyedül, egyedül csak ismert utakon szoktam járni. De tegnap fel kellett fedeznem az ismeretlent. Asszem sikerrel jártam. Most dagad a keblem a büszkeségtől.
Attól még nem szeretek egyedül biciklizni (csak néha). Nem szeretek magányos lenni.
2012. március 20., kedd
2012. március 18., vasárnap
Torta
És uhh.
Kicsit olyan érzés volt 3 részre vágni, és rákenni a mázat, mintha ez a torta lenne az életművem :)
Jó lett. Elég jó.
Remélem ízleni fog holnap mindenkinek.
Most már épszerkezni is kéne egy kicsit, hasonló lelkesedéssel...
Sánta
Aztán csütörtök este a rajzolások megszakítására feltekertünk a János de hegyre. Nem volt rossz... Mintha a sötét szobában bekötött szemmel egyedül erősítenék. De volt 2-3 perc, ami MINDENT megért.
Este már fájt.
Aztán tegnap, mielött váltottam épalapról épszerkre kimentem futni. Nem sokat, de lendületesen. Mikor megálltam, hogy vége-besétálok, már nem ment. Azóta sántikálok.
Vicces, mert az erőt még mindig érzem magamban, ami hajt, és az izmaim se fáradtak...
Most ilyen szépségesen befásliztam :p
Sms
Csakhogy a mobilom lent van a földszinten, én meg itt a másodikon, és nem tudok lemenni, mert...lesántultam XD Csak hallom (meg a többiek is), hogy olykor muzsikál egyet.
Na de ki és mért ír ilyenkor?
Nem tudják hogy alszom. Hm... Vagyis tudják hogy nem alszom. Ejj, ezek az építészek.
De most már inkább alszom, ha már abbahagytam a rajzolást e célból...
Nem
Akkor képzeljétek ide a Vejedre ütökből a kisfiút: "Seeeeg lyúúuuk"
Ez a véleményem.
Nemet mondani fontos!
Persze nekem lassan igent is meg kéne tanulnom mondani. Nem is tudom melyik a fontosabb. Minden esetre nekem egyik se megy.
Lehet valakit végleg elvesztettem- pedig igazán a lelkét is kitette értem. Hm, mintha nem lettem volna elég nyílt vele. Pedig kedvelem. Szomorú. Lehet jobb így, de lehet hogy NEM. Most elment Barcelonába. Mintha mindenki inkább messze menne: Tallin, Barcelona. Hiába.
Emi szerdán szolidan megkérdezte ebédnél: "Neked mikor is volt utoljára barátod?"
2012. március 17., szombat
Wherever I Go
Ne haragudjatok...
Ma a csavargyári közvetítést is megnéztem épalapozás közben... hát ezt is...
2012. március 13., kedd
Koncert
Vicces volt, hogy minden egyes alkalommal felcsillant a szemed... De a tervedhez több kellett volna- több ember.
Úú- olyanok is jöttek, akikre tényleg nem is számítottam.
Ahhoz képest lehetett volna hosszabb a koncertünk... ennél még Tihanyban is többet szoktunk játszani. No mindegy.
Én élveztem:)
A Bermuda-háromszög botrány
Na de én most így reggel 8-kor a metrón jutottam el odáig, hogy lejegyzem az aranyköpéseket:
Mert férjet találni nem kunszt, de anya csak 1 van!
Gyorsan mondja, mert rövid a memóriám!
Dagadt vagyok, ugye?
Dehogy dagadt, csak érzékien duci...
A dagi Hamupipő
Hamupipőke!
Nem becézem!
Te egy lotyó vagy!
Hát a számból vetted ki a szót ;)
Nem fogsz minket többé baszogatni.
Éspediglen mindezt azért, mert jön még a folytatás. Remélem azért nem úgy mint a darabban, de lehet fájdalmas lesz, lehet vicces, lehet szánalmas, de az is lehet elsiklunk felette, és el is felejtjük az egészet.
Mindenesetre valaki közölje a fiúkkal, hogy vagány dolog egyszerre 2 lányt hülyíteni, de ha a két lány tud egymásról, és ez a bizonyos bermuda-háromszög effeltus áll elő, akkor ott bizony már a lányok fogják hülyíteni azt az egy szerencsétlent...
2012. március 12., hétfő
Könyv nélkül
Ez a háromszöges dolog meg... pf.
Múlt kedden beültünk kávézni: hárman. Aranyos (most akkor legyen ez a neve), a vidéki srác, meg én. Eleve hülye szituáció.
Kis néyszögletű asztalok voltak, 2 székkel, és egy sarokfotellel. Aranyos és én leültünk a sarokfotelre, az asztal 2 oldalára. Mire...mire(!) a vidéki srác kitalálta, hogy akkor beül közénk. Végül is... Lehet a jobbak így csinálják (de...)
Azért halkan megjegyeztem, hogy ne üljön a sarokra, de nem igazán értette. Pedig Aranyossal még el is kezdtünk a babonákról beszélgetni az iménti kapcsán. Aztán kijött a pincér, és kerek perec közölte vele, hogy ne üljön a sarokra, mert nem fog megházasodni. Ezen aztán a vidéki srác nagyon megsértődött, hogy mit szól be neki egy pincér -ekkor még mindig nem fogta fel, hogy ez csak egy babona, de mindegy, különben is csak a lányokra vonatkozik.
Kávézni ültünk be: Aranyos kért egy limonádét, én egy áfonyássajttortát, a vidéki azt, amit én...
Fizetés: Vidéki felállt, odament a pulthoz, és fizetett (megjegyezném puccos helyen voltunk)... Egyszer csak ennyit hallunk: "Nem, csak a sajátomat fizetem." Aranyossal sírtunk a röhögéstől.
Végül fizetett mindenki, elindultunk: hát nem kiment mindkettőnk előtt az ajtón?
Mi már csak röhögtünk... Ezen is megbántódott -igen érzékeny a lelkivilága.
Hazafelé végig azon sopánkodott, hogy ő nem tudja az illemszabályokat, mert ő vidéki srác, és ezekről soha nem is hallott.
Na, péntek este elmentünk bulizni... Azért picit többen, de mi 3-man is ott voltunk. Ó jajj, szegény gyerek.
Lehet-lehet, bármit lehet, és ha valami gyakorlott nőcsábász lenne, akkor biztos működne a dolog, de így.
Aranyosnak is PICIT mások az elvárásai. Vannak, akik azt mondják elkényeztetett- szerintem legalább annyira vagyok én is elkényeztetett. Meg a fiúk sem éppen így szoktak bánni velünk. És ha ezt már a Vidéki is felismerte, akkor taktikát kéne talán változtatnia...
Na de az egész nem számít, mert mi mind csak jóbarátok vagyunk, legalábbis ha az elmúlt (több mint) egy évben azok voltunk, akkor most is el tudom hitetni magammal, meg bárkivel, hogy azok vagyunk. Mért változott volna bármi is??
Ó jajj, lassan hazaérek, pedig nem erről akartam írni, hanem a holnapi koncertről.
Annyira jó lesz!!!!
És remélem, hogy tényleg el tudnak jönni a számomra fontos emberek. Olyan aranyosak mind: azt tervezik, hogy fognak zavart szítani- hát nem édes? :-*
Csak az épalap ne szóljon közbe...
De Artúr neked igazán nincs épalapod!
Jajj, igen, mondtam Ijedtnek és a tejspanjának, hogy ott lesz Artúr, úgyhogy végre megismerhetik (egészen véletlenül hallhatta csak meg a mellettem ülő Vidéki). Mire Tejspan: "Ő az, aki nem beszél veled?" Hogy mi? Izé...De. Jaaa, csak úgy volt, hogy nem fog. Hm, előfordulhat, hogy szeptember óta nem került elő a neve? Durva. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy akkor mikor hallott róla egyáltalán, de megvan: még ősszel voltunk színházban, és aztán így megindultunk a nagyvilágba hazamenés helyett. És akkor ott rengeteg minden szóbakerült. Többet kéne együtt színházba járnunk :(
Mai nap 3 vidám pillanata:
Ebéd Ijedttel, Tejspannal és Furfangossal.
"Nem tudok olyan arcot vágni, mint amennyire jól érzem magam."-mondat felidézése.
3-ból mindig van egy leg-
Mechanikai problémás órán a mellettem ülő srácnak:
-Ha valami nem sikerül, akkor mindig bepánikolok és kiakadok... Remélem jártál konfliktuskezelésre!
-Jártam.
-Tudtam!!!
(Ez így 4, ami azt jelenti ez a nap jobban sült el a vártnál... de azért pocsék volt, mint általában. Szóval kellenek ezek a vidám pillanatok.)
2012. március 11., vasárnap
Ijedt után szabadon
Ez igazából:téboly...
Lehet, hogy így könnyebb,
de úgysem mondom el.
Egyedül körbe-körbe:
Ez igazából: téé-boly
Annyira szeretném, hogy te is lásd ezt a darabot Ijedt! Biztos tetszene...
2012. március 10., szombat
Hajnali részegség
Ez a ma este igazán jobb volt az elmúltaknál... Úgy kezdődött, hogy az éptörit seniki se bírta elviselni, és Anna kitalálta, hogy akkor menni kell... És így végződött.
Egy dolog bánt engemet,
hogy holnap is nap lesz,
Holnap is kelni kell,
Sosincs vége. Ez bánt.
2012. március 8., csütörtök
Nőnap
Agresszív és Ijedt, nem tudom honnan van ennyi türelmetek hozzám, de azt hiszem a ti türelmetek és barátságotok felbecsülhetetlen... na meg a segítőkészségetek.
Próbáltam tovább adni másoknak, amit tőletek kaptam: én is tartottam telefonos ábrisgyorstalpalót, meg előadáson segítettem megrajzolni Dóri beadandóját, de persze ez nem összemérhető a ti hétfő-keddi életbentartásotokkal. Remélem, hogy nemsokára tényleg mosolyogva fogunk visszagondolni arra a bizonyos másfél órára...
2012. március 3., szombat
Mosoly
De valahogy mindig önzőnek éreztem azokat, akik időnek előtte elmennek, nem is törődve azokkal, akiket maguk után hagynak. Persze, ha nincs senki, az más. De engem öcsi azért szeret azt hiszem. Remélem. Azt hiszem, hogy remélem.
Valahogy ahogy a tükörbe néztem, aki visszanézett már nem itt járt. A tükör másik oldalán. Idegen volt nagyon. Hozzá kell tennem, egy picit rosszabbul nézek ki, mint egy vizihulla. És picit rosszabbul is érzem magam annál. Bár őszintén megvallvan nem tudom hogyan érezhet egy vizihulla. Gondolom mikor már meghallt, akkor sehogy. Előtte meg jujj. Nem lehet jó vízbe fúlni. Az ember feje elkékül, szenved. Ezt képzelem el a legborzalmasabb elmúlásnak. Senkinek se kívánom.
A legkevésbé önző dolog talán elaludni. Főleg, ha még mosolyt is produkál az illető. Bár a mosoly lehet galádság, sőt sértő. Hm. Pasz. De jó lenne most elaludni. MÉLYEN. Jó mélyen. Mosollyal, vagy mosoly nélkűl, mindegy, csak hosszú időre.
2012. március 1., csütörtök
Lámpa van az égben
Boldog kapcsolat
Egyszer csak megáll egy kocsi, kiszáll belőle egy nő elegáns ruhában, a kocsi tovaindul (nyitott ajtóval!), a nő ordít, de veszettül, elkezd futni, de nincs hova, mert igazából a kocsi már megállt, a nő nekicsapódik az ajtónak, picit visszapattan, kivesz még talán valamit, bevágja az ajtót, és zaklatottan elviharzik. A kocsiban egy férfi ült. Az üvöltözés alapján gondolom a férje.
Vidám.
Kreatív
"Végre egy kreatív ember:) köszönöm:) pusz"
Hihi. Na de nem ezért taníttatnak, vagy mi?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod
Viszont nem Csaba volt bent, hanem egy másik tanár- nagyon jófej volt. Viszont az összes rajztanár más-más technikában hisz. Ő is.
Eleinte picit bénácska volt, amit csináltam, aztán bátortalan, aztán üyetlen, de egyszer csak valami történt, és olyan került a papírra, ami szinte hihhhetetlen, hogy az én művem. No mindegy- élveztem, na.
És a végén ott ájuldozott a tanár, meg megköszönte a rajzom részleteit: "És ezt is köszönöm! Meg itt ezt is! Meg hogy beleraktad a fehéret! Hú!"
Csak ő azt szerette volna, hogy kihúzzam a kontúrvonalakat. Én viszont azt nem mertem. Mi van, ha az egész rajzomat elrontom pár göcsörtös vonallal? Meg Csaba azt nem szereti, és mindig addig kell tónusozni, amíg az élek is a tónus részévé válnak.
Na de a mai tanár nagyon szerette volna, hogy kihúzzam. Azt mondta, ez így nagyon szép mesekönyv illusztráció, és biztos jó jegyet fogok rá kapni, de ha meghúznám az éleket valami más színnel, attól válna építész rajzzá. Hümm-hümm.
Húzd ki!
(Ez volt a végszó, amikor beadtam.)
