Anyu ma küzdött a mobiljával.
Sablon üzenetet szeretett volna írni, és azt tovább küldözgetni.
Aztán csak sikerült...el is küldte.
Mire öcsi
-De nehogy azt küldd, hogy "Én is szeretlek."
*röhögés*
-Van ilyen sablon?
-Ja, az előbb láttam.
*röhögés*
Elképzeltem magamban, hogy milyen lehet annak a lánynak az élete, aki sablon üzenetként küldözgeti, hogy "Én is szeretlek". (Zsófi? Na jó, nem. Ez csúnya volt...Zsófi nagyon jó barátnőm. Szeressük a Zsófit!)
...
Hű, közben játszottunk mindenféle személyiség fejlesztő játékot (mondjuk nálunk kb. minden annak számít), és mostanra rájöttem, hogy a történet csattanója mégsem annyira publikus.
Pedig van csattanója.
Szóban majd elmesélem Esztinek a korizáson (ha megyünk), Petrának fotózás közben (ha megyünk), Ki-Va-Gá-nak a moziban (ha megyünk). XD
2010. december 25., szombat
2010. december 23., csütörtök
Még 1 nap
Kicsit elkéstem vele ugyan...de mostanában valahogy nincs se időm, se kedvem blogolni. A keddi napot se írtam még meg, pedig tényleg csodás volt.
Sőt mostanában a lényeges dolgokat egyáltalán nem blogolom le, mert sokkal-de sokkal jobb azt élőben megosztani a barátaimmal.
A keddben is az volt a legjobb, hogy annyi felé jártam, és annyi mindent csináltam, és mind-mind a barátaimmal :) Gyuszi és Ki-Va-Gá ajándékaitól pedig még mindig meg vagyok hatva...meg persze a többiekétől is...
By the way: hamarosan feltöltöm ide Petjucika első slágerét. Eszméletlen lett. Petra még szerezzünk sok-sok zenét, meg boldog pillanatot egymásnak és a többieknek <3 <3
Ez a karácsony még el se kezdődött, de már most elmondhatom, hogy a legjobb ^^
(Most már csak egy dolog hiányzik belőle:
Na de hagyjuk is. Ezernyi jobb dolgom van :P )
2010. december 22., szerda
Éjfél
Egy csodás nap vége. Egy új nap eleje :)
Ma igazán szuper és tökéletes volt minden (kivéve Ofő undok viselkedését, de ez had ne rontsa már el ezt a gyönyörű napot)!
Mindent köszönök!
Most bepótolom a lemaradásom alvásból, és holnap klaviatúrára verem (mint papírra vetem, szavakba öntöm...falra hányom XD) ezt a mai napot, hiszen érdemel pár bejegyzést:)
Ma igazán szuper és tökéletes volt minden (kivéve Ofő undok viselkedését, de ez had ne rontsa már el ezt a gyönyörű napot)!
Mindent köszönök!
Most bepótolom a lemaradásom alvásból, és holnap klaviatúrára verem (mint papírra vetem, szavakba öntöm...falra hányom XD) ezt a mai napot, hiszen érdemel pár bejegyzést:)
2010. december 19., vasárnap
Betyár
Régen volt már itt jó kis szám Petrának. Hát tessék :)
Hű, most jöttem vissza futásból.
Betyár hideg van kint.
Viszont észre se vettem, hogy besötétedett. A hó szinte világít. És csak akkor esett le, hogy hopsz, sötét van, amikor lenéztem a lábamra, és nem láttam. :) Királyságos.
Máskor azért több zoknit veszek. Mármint nem azért, hogy lássam, hanem hogy ne fázzon a lábfejem...ugyanis egyedül az fázott (vagyis azok...mert ugyebár 2 van belőle).
Jajj, elég értelmetlenül fogalmazok, a betyár mindenit. De ez csak azért van, mert lefagyott az agyam.
Na megyek mézeskalácsot sütni, mert holnap szeretnék vinni Ricsinek...had örüljön a fejének.
Majd talán rakok ide képet. Vagy nem.
Hű, most jöttem vissza futásból.
Betyár hideg van kint.
Viszont észre se vettem, hogy besötétedett. A hó szinte világít. És csak akkor esett le, hogy hopsz, sötét van, amikor lenéztem a lábamra, és nem láttam. :) Királyságos.
Máskor azért több zoknit veszek. Mármint nem azért, hogy lássam, hanem hogy ne fázzon a lábfejem...ugyanis egyedül az fázott (vagyis azok...mert ugyebár 2 van belőle).
Jajj, elég értelmetlenül fogalmazok, a betyár mindenit. De ez csak azért van, mert lefagyott az agyam.
Na megyek mézeskalácsot sütni, mert holnap szeretnék vinni Ricsinek...had örüljön a fejének.
Majd talán rakok ide képet. Vagy nem.
Éj a kopár hegyen
Ezt fogjuk játszani a következő koncerten (többek között).
Ja a mostani koncertről annyit, hogy sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt vártuk. Talán még élvezhető is volt a közönség számára is.
A videóval akadtak kisebb problémák...no mindegy.
Viszont még egyszer újra szeretném megköszönni mindazoknak akik ott voltak a megtisztelő jelenlétüket. Ez nekem tényleg nagyon sokat jelentett :) Szóval köszönöm nektek: Eszti, Fru, Bogi, Ki-Va-Gá, Gyuszi és persze Szundi-neked külön köszönet, hogy a vizsgám előtt, alatt, után tartottad bennem a lelket :)
Alapvetően szupi egy nap volt.
2010. december 18., szombat
Szilveszter
Elmondom én mit szeretnék:
-Színház
-Közös fotózás
-Valahol koccintás
-Debil játékok (pl. set, mi lenne ha...és utána egyre pihentagyúabbak) játszása egy kellően kocka társasággal
Ez lenne az én tökéletes szilveszterem.
Ebből a színház elvileg áll. Varró Dani <3 Túl a maszathegyen <3 <3 a Katonában.
Utána hívtak Fruékhoz, ami nem is Fruéknál lesz...Eszti miatt mennék, aki Paliék miatt, akik Teddyvel szeretnének közösen bulizni, aki viszont Balla Nórival, aki Szlamka Zsófi fh-val...viszont vele Bogi nem akar, akivel meg megint csak szeretnék együtt szilveszterezni.
Másik opció, hogy Bogiékhoz megyek. Ahol lennénk kb. 14-15-en. Ebből 4 lány, és a többi mind fazekasos fiú...a legkockább <3
A kockákkal az a jó, hogy baromi jókat lehet velük társasozni, meg dumálni. Múlt év volt az eddigi legjobb szilveszterem :) és az igazán kocka party volt.
No de 14 főre már kicsit nehezebb társast találni.
Mhh. Vagyis "hümm", ahogy Ofő mondaná.
Harmadik opció: Ricsiék.
Ahova Szilvi hívott el.
Azaz Ricsi múltkor kérdezi, hogy beszéltem-é a Szilvivel...mondom nem, miért? Előbb beszéljek akkor vele. De miért? Beszéljek vele. Pf.
Ricsiékhez viszont nem megyek, mert olyan lányokkal lesz tele, akikkel nem akarok egy levegőt színi.
Szilvi itten nyavalygott nekem, hogy oda menjek. Megpróbáltam meggyőzni, hogy inkább hivatkozzon rám, és ő se menjen, hanem jöjjön színházba, aztán fotózni, aztán az előző kettőből egyre :)
Mire hogy jajj, jajj, beszél a Ricsivel, meg kinyírja, meg különben is. És hogy ő benne van az alap csapatban, úgyhogy megsértődne Ricsi.
-Én nem vagyok az alap csapatban :P
-De igen
...
-Ricsi 1 szardarab :)
-Színház
-Közös fotózás
-Valahol koccintás
-Debil játékok (pl. set, mi lenne ha...és utána egyre pihentagyúabbak) játszása egy kellően kocka társasággal
Ez lenne az én tökéletes szilveszterem.
Ebből a színház elvileg áll. Varró Dani <3 Túl a maszathegyen <3 <3 a Katonában.
Utána hívtak Fruékhoz, ami nem is Fruéknál lesz...Eszti miatt mennék, aki Paliék miatt, akik Teddyvel szeretnének közösen bulizni, aki viszont Balla Nórival, aki Szlamka Zsófi fh-val...viszont vele Bogi nem akar, akivel meg megint csak szeretnék együtt szilveszterezni.
Másik opció, hogy Bogiékhoz megyek. Ahol lennénk kb. 14-15-en. Ebből 4 lány, és a többi mind fazekasos fiú...a legkockább <3
A kockákkal az a jó, hogy baromi jókat lehet velük társasozni, meg dumálni. Múlt év volt az eddigi legjobb szilveszterem :) és az igazán kocka party volt.
No de 14 főre már kicsit nehezebb társast találni.
Mhh. Vagyis "hümm", ahogy Ofő mondaná.
Harmadik opció: Ricsiék.
Ahova Szilvi hívott el.
Azaz Ricsi múltkor kérdezi, hogy beszéltem-é a Szilvivel...mondom nem, miért? Előbb beszéljek akkor vele. De miért? Beszéljek vele. Pf.
Ricsiékhez viszont nem megyek, mert olyan lányokkal lesz tele, akikkel nem akarok egy levegőt színi.
Szilvi itten nyavalygott nekem, hogy oda menjek. Megpróbáltam meggyőzni, hogy inkább hivatkozzon rám, és ő se menjen, hanem jöjjön színházba, aztán fotózni, aztán az előző kettőből egyre :)
Mire hogy jajj, jajj, beszél a Ricsivel, meg kinyírja, meg különben is. És hogy ő benne van az alap csapatban, úgyhogy megsértődne Ricsi.
-Én nem vagyok az alap csapatban :P
-De igen
...
-Ricsi 1 szardarab :)
szörnyű h imád tége d és soha nem hív
- :)
(Ezt most így kikopiztam...)
Én Ricsi szülinapja után kivonultam ebből a társaságból. Nem tetszik nekem az ottani szarkavarás, és véletlenül sem akarok részese lenni. Van elég gondom így is, hagyjanak engem békén a hülyeségeikkel, a kavarásaikkal, meg a sírdogálásaikal. (Ok, a sírdogálásokkal úgyis engem talál meg mindenki.)
Na, ha valaki tud valami jó helyet, ahol szívesen látna/várna engem szilveszterre, az szóljon, hívjon, zaklasson!
;)
Na, ha valaki tud valami jó helyet, ahol szívesen látna/várna engem szilveszterre, az szóljon, hívjon, zaklasson!
;)
Zene? Ajándék?
Petra, ez király. Ezt hol találtad???
És tényleg így van :)
A hangjuk mondjuk borzalom-elnézést, szóval nekem nem tetszik.
De ez akkor is hihetetlen.
Vannak egyéb ilyen zenei mixek is, de ez akkor is mindent visz.
Petra, én költök neked hülye szöveget, ha valami dallamot összedobsz!!!!!! És akkor felvesszük, és ez lesz Zsofci meg Rékuci ajándéka ;) Aranylemezen!!!
Mit szósz?
Holnap átjössz zenét szerezni? Aztán mondjuk elmehetnénk korizni!
HOLNAP GYERE ÁT, ÉS CSINÁLJUK MEG!!! Nálunk fel tudjuk tenni.
Szerintem az én szobámnak még az akusztikája is megfelelő lenne, de max. még rakunk a falakra (arra a kevésre, ami véletlenül üres) textileket.
Jajj, de szupi lenne.
És tényleg így van :)
A hangjuk mondjuk borzalom-elnézést, szóval nekem nem tetszik.
De ez akkor is hihetetlen.
Vannak egyéb ilyen zenei mixek is, de ez akkor is mindent visz.
Petra, én költök neked hülye szöveget, ha valami dallamot összedobsz!!!!!! És akkor felvesszük, és ez lesz Zsofci meg Rékuci ajándéka ;) Aranylemezen!!!
Mit szósz?
Holnap átjössz zenét szerezni? Aztán mondjuk elmehetnénk korizni!
HOLNAP GYERE ÁT, ÉS CSINÁLJUK MEG!!! Nálunk fel tudjuk tenni.
Szerintem az én szobámnak még az akusztikája is megfelelő lenne, de max. még rakunk a falakra (arra a kevésre, ami véletlenül üres) textileket.
Jajj, de szupi lenne.
2010. december 17., péntek
Keringő
Mostanában...azaz mostanáig rengeteg időt töltöttem a zeneiskolában. Sokkal többet, mint az Istvánban.
Virág szerzett nekem állandó engedélyt a stúdió használatra (mert hogy együtt készítettük a kisfilmet Lipcséről)...és és és Bencének meg Istunak csak úgy csorgott a nyála, mert ők csak korlátozott ideig lehetnek fent, és azt is csak nehezen engedik meg nekik.
Szóval múlt szombaton is suli után rögtön rohantam be a konziba. A stúdióban...ja hopsz...nem is a múlt szombatot akarom megírni. Ez még múlt hétfőn volt.
Na tehát este zenekar után még 8-ig fent voltunk a stúdióban.
És senki nem fogja kitalálni mi volt 7-től.
Gergő megszervezte, hogy a nagyteremben keringőzhessen a barátnőjével.
A fiúk megcsinálták a világítást, Gergő hozott zenét, minden annyira szép és jó lett.
Úgy volt, hogy le volt kapcsolva a villany, és amikor hallottuk, hogy bejönnek, elindítottuk a zenét, aztán felkapcsoltuk a reflektorokat. A lány mondta, hogy jajj nem táncol, mert jajj, biztos nézik. Mire Gergő:
-Miről beszélsz, nincs itt senki!
Aha, aha: hatan ugrottunk el az ablakból.
Vicces. Ha valaki arról faggat, hogy én milyen fiúkat tartok helyesnek, általában nem nagyon tudom konkrétan meghatározni. Meg nem is akarom meghatározni. De Gergő Az a fiú, akire azt mondom, hogy helyes.
És a barátnője nem is vékony (szerintem nálam pufókabb), nincs is hosszú haja, nem is öltözködik úgy, mint a mi sulinkban azok a lányok...szolid, kedves, visszafogott, egyszerű. Szóval ha még Gergőnek van is barátnője, attól szerintem ez még biztató mindenkinek, hogy nem kell se anorexiássá válni, se póthajat feltetetni, másnak (magabiztosabbnak, nyíltabbnak, lazábbnak) mutatni magunkat.
Na, ezt is megírtam.
Gergő és a barátnője aranyosak voltak. És nem is volt ilyen nyálasan csöpögősen romantikus az este, mert azért arra ügyelt Gergő, hogy túlzásba ne essen :) Jópofa volt.
Virág szerzett nekem állandó engedélyt a stúdió használatra (mert hogy együtt készítettük a kisfilmet Lipcséről)...és és és Bencének meg Istunak csak úgy csorgott a nyála, mert ők csak korlátozott ideig lehetnek fent, és azt is csak nehezen engedik meg nekik.
Szóval múlt szombaton is suli után rögtön rohantam be a konziba. A stúdióban...ja hopsz...nem is a múlt szombatot akarom megírni. Ez még múlt hétfőn volt.
Na tehát este zenekar után még 8-ig fent voltunk a stúdióban.
És senki nem fogja kitalálni mi volt 7-től.
Gergő megszervezte, hogy a nagyteremben keringőzhessen a barátnőjével.
A fiúk megcsinálták a világítást, Gergő hozott zenét, minden annyira szép és jó lett.
Úgy volt, hogy le volt kapcsolva a villany, és amikor hallottuk, hogy bejönnek, elindítottuk a zenét, aztán felkapcsoltuk a reflektorokat. A lány mondta, hogy jajj nem táncol, mert jajj, biztos nézik. Mire Gergő:
-Miről beszélsz, nincs itt senki!
Aha, aha: hatan ugrottunk el az ablakból.
Vicces. Ha valaki arról faggat, hogy én milyen fiúkat tartok helyesnek, általában nem nagyon tudom konkrétan meghatározni. Meg nem is akarom meghatározni. De Gergő Az a fiú, akire azt mondom, hogy helyes.
És a barátnője nem is vékony (szerintem nálam pufókabb), nincs is hosszú haja, nem is öltözködik úgy, mint a mi sulinkban azok a lányok...szolid, kedves, visszafogott, egyszerű. Szóval ha még Gergőnek van is barátnője, attól szerintem ez még biztató mindenkinek, hogy nem kell se anorexiássá válni, se póthajat feltetetni, másnak (magabiztosabbnak, nyíltabbnak, lazábbnak) mutatni magunkat.
Na, ezt is megírtam.
Gergő és a barátnője aranyosak voltak. És nem is volt ilyen nyálasan csöpögősen romantikus az este, mert azért arra ügyelt Gergő, hogy túlzásba ne essen :) Jópofa volt.
2010. december 12., vasárnap
Nyakék
Elég királyságos. Új divatot teremtek. XD
Tiszta jó volt, az emberek így összesúgtak, hogy "Láttad, hogy egy kanál van a nyakában??"
És közben senki nem nézett ám hülyének. Ez benne a legjobb.
Én abszolút viccnek szántam, erre elirigyelte a fele társaság :)
Reggel megérkeztem. Zsuzsi rám mosolygott. Elképedt. Megcsodálta. És rögtön odafordult a többiekhez: "Juditnak egy kanál lóg a nyakában."
Mindenki le akarta vetetni a nyakamból, meg fel akarta próbálni (jó, mondjuk azt már főleg a zenekarosok).
Zenekaron meg abszolút sikerem volt vele. Talán mert ott aztán van stílusa az embereknek.
Legjobb (ez még a suliban).
-Judit, de jó a nyakláncod...Honnan van???
-Ööö. Hát ... Benyúltam a konyhafiókba...
-Nee. És hogy raktad össze.
-Ööö. Hát csak ráraktam.
-De hogyaaaaaaaan?
-Mágneses...
2010. december 11., szombat
Akkor most mondom mindenkinek:
Egy szemétláda vagyok, aki eltapossa és megalázza a gyengébbeket. Nem vagyok figyelemmel a többiekre. Csak magammal foglalkozom. Kihasználom, majd eldobom magamtól, akik szeretnek. Egy erkölcstelen, undok vadállat vagyok.
Már annyira kiakaszt tulajdon gyarlóságom, hogy lassan megfontolom kolostorba vonulásom.
Nem vagyok figyelemmel az elesettekre, és pont azokat döföm hátba, akiknek szüksége lenne a támogatásomra.
Legalábbis így látja Ofő.
Ha ez így van, nincs is jogom az életre.
Mindenesetre amíg a metró alá ugrom (vagy löknek) vigyázzatok velem, mert keyetlenül tönkreteszem az életeteket.
Egy szemétláda vagyok, aki eltapossa és megalázza a gyengébbeket. Nem vagyok figyelemmel a többiekre. Csak magammal foglalkozom. Kihasználom, majd eldobom magamtól, akik szeretnek. Egy erkölcstelen, undok vadállat vagyok.
Már annyira kiakaszt tulajdon gyarlóságom, hogy lassan megfontolom kolostorba vonulásom.
Nem vagyok figyelemmel az elesettekre, és pont azokat döföm hátba, akiknek szüksége lenne a támogatásomra.
Legalábbis így látja Ofő.
Ha ez így van, nincs is jogom az életre.
Mindenesetre amíg a metró alá ugrom (vagy löknek) vigyázzatok velem, mert keyetlenül tönkreteszem az életeteket.
2010. december 10., péntek
Életigazságok
Petrával hülyültünk kedden...nem, szerdán.
Szóval beszélgettünk. Az nálunk ekvivalens (bocsi, a-s fiúkkal is kell kommunikálnom nap mint nap ;)) a hülyüléssel.
Szóval az élet nagy alapigazságai:
Aki mer, annál van a kanál.
Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása.
...A többit jobb szeretem elsütni élőben ;)
Addig addig mondtuk a bölcsességeket, míg végül egy totál hétköznapi jelenetből (a kómás emberek depressziós fejét tanulmányoztuk épp) közös erővel ezt hoztuk ki:
Őt fűti a szerelem, mert kályha.
Ezt sose feledjétek. Ez egy axióma. Ha valamire már nem tudtok további magyarázatot, az azért van, mert kályha...tehát fűti a szerelem.
Szerelem...szerelem.
Pfff.
Egyik igen kedves...nagyon kedves barátosném kb. már egy hónapja arra jutott logikus következtetéssel, hogy leszbi lesz, mert kár a fiúkba erőt fecsérelni. (És ez így is van!!!)
Mondtam neki, hogy ok, de amint tényleg az, szóljon, és majd én is az leszek ;)
Erre ma mondja, hogy két napja az XD
Azt is megtudtuk, minek a hatására. Basszus, a volt barátja olyan kegyetlen és szemét e-mailt írt neki, hogy mi ott lányok mind elhatároztuk, hogy nemi identitást váltunk, vagy mi (hülyeséget írtam gondolom). Szóval körbe álltunk, és elmondtuk, hogy mostantól ki miért lesz leszbikus XD És a vicc még csak most jön: EGYRE BŐVÜLT A KÖR!!! Mert mindenki jött oda, hogy mit csináltok, miről beszéltek, és beavattuk őket, és EGYET ÉRTETTEK.
(Biszeksz lányokról való véleményem kihagyom, mert az túl hosszú...de kellően sok fiú meginterjúvolása után azt mondom, hogy az éri meg leginkább. Ezt fájó kimondani, de így van.)
Peti azért megijedt, amikor megkérdeztem, hogy mit gondol róluk...azt mondta, "Jobbak mint a biszeksz fiúk. De mért, Judit, de mért??" Viszont nekem addigra be kellett mennem fizika órára...
Peti
(Szeretem így egymásba fűzni a totál ellentétes bekezdéseket.)
Ezt végül is nem is akarom megírni annyira. Csak hogy egyre több órán ül mellettem, kivéve fizikán, mert ő nem faktos, én meg Gyuszi és Stein között ülök.
Egyenlőre magyaron se...de ott épp elültem, csak az a baj, hogy egyenlőre Zsófi f.h. helyére, és hétfőn, amikor újra jön majd iskolába, nem tudom hova fogok ülni. Vissza Anna mellé biztos nem.
Apropó magyar órák.
Fotó kérdés szóba jött. Nem kellett volna.
És Ofő elkezdi, hogy hát a kisfia milyen jó képeket csinált. Hüm.
Bár ő főleg a lányokat fotózta. Hümm.
Jó, főleg egy valakit fotózott. Hümm.
Jó, vissza néztem a képeket újra, hogy hátha nincs más "egy valaki". Én összesen a 80-ból 38 képen szerepelek :) Nagyon helyes. De az pont nincs még a fele se, szóval ne szóljon be senki! Főleg, hogy ők nem is látták a képeket.
Engem inkább az aggaszt, hogy Ofő minek mond ilyet??? Hogy tudjam, hogy tudja? Jó. De mégis mit? Mert azt velem is megoszthatná. Hátha okosabb leszek.
Ofő.
Ez a mai nap, meg ezek a mai lépései...egy pillanatra úgy tűnt, hogy talán...de nem, mégse.
Kicsit fura, hogy még így 12-ben se igazán tudunk rá támaszkodni...mondják a többiek :) De szerintem meg pont 7. óta megtanulhattunk volna már önállóan eljárni az ügyeinkben.
És most megint nem fogtunk össze eléggé. Nem zárt össze az osztály. Még jó, hogy tegnap este szüleim deklarálták, hogy azonnal fejezzem be, és ne én próbáljam meg egyedül megoldani (persze erről szó sincs, mert Eszti legalább ugyan annyira, sőt jobban bele mártotta magát az ügybe), mert most úgy tűnik, hogy mögöttem áll az osztály, de egyik napról a másikra simán ellenem fordulnak, vagy meghátrálnak. És ez így is lett. Én ma visszavonultam- aztán mégse. Idegesít a többiek tesze-toszasága. *Mik a leghatározottlanabb állatok? A mitévő legyek.* Szóval megint csak Esztivel ketten küzdöttünk. És akkor még nekem szól be Borka. Menjen már. Ja Ofő meg Esztit szólja meg/le. Engem soha. Bármit mondhatok, bármit tehetek...semmi. ma is végül is egy csöppet messzire mentem, de egyértelmű volt, hogy ez egy szükséges lépés, és csak én tehetem meg...azért egy csöppet megijedtem, hogy úristenúristen, nem kellett volna...és nem- először közölte, hogy ilyen eszembe se juthatna. "Na de gyerekem". Ehhez senkinek nincs joga, neki se, nekem se...senkinek se...aztán eltűnt...majd visszajött egyszer csak, és kiderült, hogy megteszi, amit kértem, és ami olyan felháborító, és amin úgy kiakadt.
Mindegy. Én többet nem szólok bele az Anna ügybe. Átveri az egész osztályt, és mi hagyjuk. Legyen. Ennyi birkát. Borzalom.
Többet nem csinálok elvi kérdést pénzügyekből.
Többet nem hagyom, hogy az osztály engem is baromságokba rángasson.
Többet nem törődöm az emberekkel.
Pici a bors, de nem nagy!!!!
Szóval beszélgettünk. Az nálunk ekvivalens (bocsi, a-s fiúkkal is kell kommunikálnom nap mint nap ;)) a hülyüléssel.
Szóval az élet nagy alapigazságai:
Aki mer, annál van a kanál.
Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása.
...A többit jobb szeretem elsütni élőben ;)
Addig addig mondtuk a bölcsességeket, míg végül egy totál hétköznapi jelenetből (a kómás emberek depressziós fejét tanulmányoztuk épp) közös erővel ezt hoztuk ki:
Őt fűti a szerelem, mert kályha.
Ezt sose feledjétek. Ez egy axióma. Ha valamire már nem tudtok további magyarázatot, az azért van, mert kályha...tehát fűti a szerelem.
Szerelem...szerelem.
Pfff.
Egyik igen kedves...nagyon kedves barátosném kb. már egy hónapja arra jutott logikus következtetéssel, hogy leszbi lesz, mert kár a fiúkba erőt fecsérelni. (És ez így is van!!!)
Mondtam neki, hogy ok, de amint tényleg az, szóljon, és majd én is az leszek ;)
Erre ma mondja, hogy két napja az XD
Azt is megtudtuk, minek a hatására. Basszus, a volt barátja olyan kegyetlen és szemét e-mailt írt neki, hogy mi ott lányok mind elhatároztuk, hogy nemi identitást váltunk, vagy mi (hülyeséget írtam gondolom). Szóval körbe álltunk, és elmondtuk, hogy mostantól ki miért lesz leszbikus XD És a vicc még csak most jön: EGYRE BŐVÜLT A KÖR!!! Mert mindenki jött oda, hogy mit csináltok, miről beszéltek, és beavattuk őket, és EGYET ÉRTETTEK.
(Biszeksz lányokról való véleményem kihagyom, mert az túl hosszú...de kellően sok fiú meginterjúvolása után azt mondom, hogy az éri meg leginkább. Ezt fájó kimondani, de így van.)
Peti azért megijedt, amikor megkérdeztem, hogy mit gondol róluk...azt mondta, "Jobbak mint a biszeksz fiúk. De mért, Judit, de mért??" Viszont nekem addigra be kellett mennem fizika órára...
Peti
(Szeretem így egymásba fűzni a totál ellentétes bekezdéseket.)
Ezt végül is nem is akarom megírni annyira. Csak hogy egyre több órán ül mellettem, kivéve fizikán, mert ő nem faktos, én meg Gyuszi és Stein között ülök.
Egyenlőre magyaron se...de ott épp elültem, csak az a baj, hogy egyenlőre Zsófi f.h. helyére, és hétfőn, amikor újra jön majd iskolába, nem tudom hova fogok ülni. Vissza Anna mellé biztos nem.
Apropó magyar órák.
Fotó kérdés szóba jött. Nem kellett volna.
És Ofő elkezdi, hogy hát a kisfia milyen jó képeket csinált. Hüm.
Bár ő főleg a lányokat fotózta. Hümm.
Jó, főleg egy valakit fotózott. Hümm.
Jó, vissza néztem a képeket újra, hogy hátha nincs más "egy valaki". Én összesen a 80-ból 38 képen szerepelek :) Nagyon helyes. De az pont nincs még a fele se, szóval ne szóljon be senki! Főleg, hogy ők nem is látták a képeket.
Engem inkább az aggaszt, hogy Ofő minek mond ilyet??? Hogy tudjam, hogy tudja? Jó. De mégis mit? Mert azt velem is megoszthatná. Hátha okosabb leszek.
Ofő.
Ez a mai nap, meg ezek a mai lépései...egy pillanatra úgy tűnt, hogy talán...de nem, mégse.
Kicsit fura, hogy még így 12-ben se igazán tudunk rá támaszkodni...mondják a többiek :) De szerintem meg pont 7. óta megtanulhattunk volna már önállóan eljárni az ügyeinkben.
És most megint nem fogtunk össze eléggé. Nem zárt össze az osztály. Még jó, hogy tegnap este szüleim deklarálták, hogy azonnal fejezzem be, és ne én próbáljam meg egyedül megoldani (persze erről szó sincs, mert Eszti legalább ugyan annyira, sőt jobban bele mártotta magát az ügybe), mert most úgy tűnik, hogy mögöttem áll az osztály, de egyik napról a másikra simán ellenem fordulnak, vagy meghátrálnak. És ez így is lett. Én ma visszavonultam- aztán mégse. Idegesít a többiek tesze-toszasága. *Mik a leghatározottlanabb állatok? A mitévő legyek.* Szóval megint csak Esztivel ketten küzdöttünk. És akkor még nekem szól be Borka. Menjen már. Ja Ofő meg Esztit szólja meg/le. Engem soha. Bármit mondhatok, bármit tehetek...semmi. ma is végül is egy csöppet messzire mentem, de egyértelmű volt, hogy ez egy szükséges lépés, és csak én tehetem meg...azért egy csöppet megijedtem, hogy úristenúristen, nem kellett volna...és nem- először közölte, hogy ilyen eszembe se juthatna. "Na de gyerekem". Ehhez senkinek nincs joga, neki se, nekem se...senkinek se...aztán eltűnt...majd visszajött egyszer csak, és kiderült, hogy megteszi, amit kértem, és ami olyan felháborító, és amin úgy kiakadt.
Mindegy. Én többet nem szólok bele az Anna ügybe. Átveri az egész osztályt, és mi hagyjuk. Legyen. Ennyi birkát. Borzalom.
Többet nem csinálok elvi kérdést pénzügyekből.
Többet nem hagyom, hogy az osztály engem is baromságokba rángasson.
Többet nem törődöm az emberekkel.
Pici a bors, de nem nagy!!!!
2010. december 6., hétfő
2010. december 5., vasárnap
Télapó
Mivel elvileg ma este jön a mikulás, gondoltam ez elég aktuális.
Petra remélem tetszik ;)
Holnap majd eléneklem neked én magam.
Petra remélem tetszik ;)
Holnap majd eléneklem neked én magam.
Szombat-vasárnap
Na hát mégse úgy alakult a tegnapom, ahogy terveztem...bár nem tudom alakult-e nekem már valaha is úgy a napom, mint ahogy terveztem.
Ahogy Detti mondja mindig: "Ember tervez, Isten végez."
Andi felhívott, hogy sorry, ő azt hitte szólt elégszer...Egyszer se szólt XD
De azért én mentem a szalagavatójára.
Csak előtte a maradék háromnegyed órában, amit értelmes ember öltözésre és sminkelésre használ, én nekiálltam
DOBOSTORTÁT SÜTNI.
Vicces volt. Elvileg öcsi megígérte, hogy segít. És úgy kivitelezhető lett volna. Nem így lett. Vagyis nem teljesen.
Lényegében a csokis krémet megcsináltam. A tésztát kikevertem. Kisütöttem 2 piskótalapot. Kicsi családomra hagytam, hogy akkor ők süssék ki a többi lapot, de ne csináljanak mást!
Elmentem a szalagavatóra. Andi elbűvölő volt. Opic (a barátja) úgyszintén.
Andi így pattogott, hogy
-Láttátok Opicot, láttátok Opicot??
-ÖÖö, ja. Itt áll az öltöző előtt.
-És ugye, hogy úgy néz ki, mint egy karmester, ugye, hogy úgy néz ki, mint egy karmester??
-ÖÖÖ. Hát.
...Ja, úgy.
Kicsit máshogy volt ott a szalagavató, mint nálunk.
Az osztályfőnökök egyesével tűzték fel a szalagokat. Utána meg közölték, hogy akkor most van lehetőség fotózni, egy fél óra múlva keringő. Pfff.
Utána az egész lement szerintem egy óra alatt, minden szünet nélkül...Ahogy az egyik osztály ment ki, már ott is volt a másik. Semmi osztályvideó, semmi tanártánc, semmi lány vagy fiútánc. Az igazgató beszédje is nagyon más volt.
Viszont utána a végén a maradék 2 órában végig bál volt.
Nálunk mért nincs 2 órás bál a végén????? Annyi emberrel táncoltam volna még.
A legédesebb az volt, hogy elmentünk a végén, hogy meggyőzzük Andit, hogy öltözzön vissza keringő ruhába (mert amikor láttuk, akkor épp "civilben" volt. De mire leértünk, Andi már rég keringőzött Opic apukájával.
Mondom neki, hogy:
-Épp azért kerestünk, hogy mindenképp öltözz vissza :)
-Á, átöltöztem, de nézd, nézd!!-Azzal felhúzta a szoknyáját, és láthatóvá vált, hogy fekete Adidas tornacsukában van :) Az én barátnőm.
Opicon meg a frakk helyett egy fekete deszkás pulcsi volt.
Annyira helyesek voltak így együtt.
Aztán Opic elment átöltözni, hogy mégis megadja a módját...de a fehér ingét már kölcsönadta addirga, szóval fekete ing, fehér mellény, fekete frakk volt rajta.
Annyira más pár voltak mint a többiek. Tényleg nem a felvágásért, meg pipiskedésért csinálták. Viszont olyan szeretettel táncoltak együtt, mint senki más.
Sose gondoltam volna, hogy Andi ilyen odaadással fog keringőzni.
Egyébként ha már itt tartunk ők se voltak egy "súlycsoport" anno. És mi nagyon elcsodálkoztunk, amikor Andit először szoknyában láttuk. Kérdeztük is, hogy mivanmá', beteg, vagy mi? És mondta, hogy most ő "az Opic csaja", szóval minden nap jól kell kinéznie. És a suliban őt mindenki úgy ismeri, mint Opic csaja...mert ez az Opic elv. valami menő kölök. Hát én nemtom mennyire menő. Nekem egy aranyos, kedves fiúnak tűnt, akinek olyan tisztességes a családja, van neki két pici húga, és semmi kivetni való nincs az egész emberben.
De akkor mi ez már, hogy én nem vagyok elég nagy ribanc??? Mert hogy elvileg ez a hibám...
Hallottam már olyat, hogy egy lány nem elég vékony, vagy túl vékony, vagy hisztis, vagy elviselhetetlen, vagy csúnya (bár ez gonoszság), vagy okoskodó...de hogy én azért nem vagyok elég jó, mert nem vagyok elég ribanc...na ne. Röhej.
Mármint ok, hogy nem vagyunk egy kategória...de ez nem azon múlt volna, hogy ribanc vagyok-e, vagy senem.
:)
Hmm. Ez a rövid eszmefuttatás csak rövid ízelítő abból, amit tegnap délután gondoltam megírni, de most már érzem, hogy valahogy sose fogom (idő hiányában).
Fiúk, akit nem zavar, hogy nem vagyok elég ribanc...vagy ahogy mások mondták konzervatív prűd picsa vagyok...na akit mindez nem zavarja, az majd szóljon.
Na de...tegnap:
Hazaértem.
És mi fogadott?
Na mi?
Namiiiííí?
Össze volt rakva a torta. Ízléstelen volt a széle...az egész ízléstelen volt...
De nem is ez a baj...hanem hogy az utolsó lapot nem lett volna szabad rátenni, mert azt külön kellett VOLNA megcsinálni a cukormázzal, hogy felvágható legyen.
Nem így történt.
Mire közölték, hogy majd megoldom.
Pfff..
És soha többet ne csináljak ilyet.
Ok, rendben. Soha többet nem sütök itthonra. Majd másoknak. (Csak mondjuk amikor másnak sütök, mindig megsértődnek, hogy bezzeg más kap...)
De jajj, kinek süssek??? Hiányzik Göndi.-Tényleg, ő is ott volt a szalagavatón. Vele se táncoltam. Mondjuk szerintem fel se ismert. Pf.
Na lényeg, hogy a cukormázat én ugyan amint ráraktam a tortára elkezdtem vágni...de már akkor se lehetett. Lényegében amint érintkezett a piskótával megdermedt...
A végén az egész egy nagy szar lett (tudom, ilyet ételre nem mondunk). Anya kiakadt. Velem veszekedett. Mondta, hogy soha többet nem merészeljek ilyet csinálni. Különben is mért kell mindig vendégségkor tesztelgetnem az új recepteket...Sajnálom, képtelen vagyok folyton ugyan azt csinálni.
Kétségbeesetten hívtam nagynénémet, hogy hozzon valami tortát, mert ezt nem lehet a vendégek elé rakni.
Utána én lemaradtam arról, ahogy a torta elfogyott...mert kicsit kivoltam, és bealudtam. Csak hallottam, hogy dicsérik. Én az elején kikötöttem, hogy nem én csináltam. Persze ezt senki se hitte el, szóval engem dicsértek. Mire apa mondta, hogy álljon meg a menet, hiszen most mondtam, hogy nem én csináltam. Úgyhogy akkor nem dicsértek tovább...Egyszer csak kérdezi az egyik nagynéném anyuékat, hogy
-Ezt a csoki krémet hogy csináltátok, ez nagyon jó!
-Hát azt a Judit csinálta, nem tudjuk.
-Na és a tésztát??
-Ööö
És akkor összevesztek azon, hogy mi is van a tésztában...
-A tésztát is a Judit csinálta...
-Na és a cukormáz hogy lett ilyen jó?
-Jóóó?-Ezt én kérdeztem.
-Háááát. A cukormázat is Judit csinálta.
Szóval a végén megmaradt az egész cukrászdai torta, és az én dobostortám az utolsó falatig elfogyott.
Amit én kaptam szelet, az nem is nézett ki rosszul. Sőt.
Képet bánatomban és sértettségemben nem csináltam.
De tuti, hogy fogok még dobostortát sütni, mert nekem gyerekkorom (ok, ez így hülyén hangzik kicsit) óta az a kedvencem...A cukormáz miatt :) Ahogy ropog :) :) Jajj, beindult a nyálelválasztásom.
Kinek lesz legközelebb szülinapja????
Had süssek neki dobostortát!!!!
Ahogy Detti mondja mindig: "Ember tervez, Isten végez."
Andi felhívott, hogy sorry, ő azt hitte szólt elégszer...Egyszer se szólt XD
De azért én mentem a szalagavatójára.
Csak előtte a maradék háromnegyed órában, amit értelmes ember öltözésre és sminkelésre használ, én nekiálltam
DOBOSTORTÁT SÜTNI.
Vicces volt. Elvileg öcsi megígérte, hogy segít. És úgy kivitelezhető lett volna. Nem így lett. Vagyis nem teljesen.
Lényegében a csokis krémet megcsináltam. A tésztát kikevertem. Kisütöttem 2 piskótalapot. Kicsi családomra hagytam, hogy akkor ők süssék ki a többi lapot, de ne csináljanak mást!
Elmentem a szalagavatóra. Andi elbűvölő volt. Opic (a barátja) úgyszintén.
Andi így pattogott, hogy
-Láttátok Opicot, láttátok Opicot??
-ÖÖö, ja. Itt áll az öltöző előtt.
-És ugye, hogy úgy néz ki, mint egy karmester, ugye, hogy úgy néz ki, mint egy karmester??
-ÖÖÖ. Hát.
...Ja, úgy.
Kicsit máshogy volt ott a szalagavató, mint nálunk.
Az osztályfőnökök egyesével tűzték fel a szalagokat. Utána meg közölték, hogy akkor most van lehetőség fotózni, egy fél óra múlva keringő. Pfff.
Utána az egész lement szerintem egy óra alatt, minden szünet nélkül...Ahogy az egyik osztály ment ki, már ott is volt a másik. Semmi osztályvideó, semmi tanártánc, semmi lány vagy fiútánc. Az igazgató beszédje is nagyon más volt.
Viszont utána a végén a maradék 2 órában végig bál volt.
Nálunk mért nincs 2 órás bál a végén????? Annyi emberrel táncoltam volna még.
A legédesebb az volt, hogy elmentünk a végén, hogy meggyőzzük Andit, hogy öltözzön vissza keringő ruhába (mert amikor láttuk, akkor épp "civilben" volt. De mire leértünk, Andi már rég keringőzött Opic apukájával.
Mondom neki, hogy:
-Épp azért kerestünk, hogy mindenképp öltözz vissza :)
-Á, átöltöztem, de nézd, nézd!!-Azzal felhúzta a szoknyáját, és láthatóvá vált, hogy fekete Adidas tornacsukában van :) Az én barátnőm.
Opicon meg a frakk helyett egy fekete deszkás pulcsi volt.
Annyira helyesek voltak így együtt.
Aztán Opic elment átöltözni, hogy mégis megadja a módját...de a fehér ingét már kölcsönadta addirga, szóval fekete ing, fehér mellény, fekete frakk volt rajta.
Annyira más pár voltak mint a többiek. Tényleg nem a felvágásért, meg pipiskedésért csinálták. Viszont olyan szeretettel táncoltak együtt, mint senki más.
Sose gondoltam volna, hogy Andi ilyen odaadással fog keringőzni.
Egyébként ha már itt tartunk ők se voltak egy "súlycsoport" anno. És mi nagyon elcsodálkoztunk, amikor Andit először szoknyában láttuk. Kérdeztük is, hogy mivanmá', beteg, vagy mi? És mondta, hogy most ő "az Opic csaja", szóval minden nap jól kell kinéznie. És a suliban őt mindenki úgy ismeri, mint Opic csaja...mert ez az Opic elv. valami menő kölök. Hát én nemtom mennyire menő. Nekem egy aranyos, kedves fiúnak tűnt, akinek olyan tisztességes a családja, van neki két pici húga, és semmi kivetni való nincs az egész emberben.
De akkor mi ez már, hogy én nem vagyok elég nagy ribanc??? Mert hogy elvileg ez a hibám...
Hallottam már olyat, hogy egy lány nem elég vékony, vagy túl vékony, vagy hisztis, vagy elviselhetetlen, vagy csúnya (bár ez gonoszság), vagy okoskodó...de hogy én azért nem vagyok elég jó, mert nem vagyok elég ribanc...na ne. Röhej.
Mármint ok, hogy nem vagyunk egy kategória...de ez nem azon múlt volna, hogy ribanc vagyok-e, vagy senem.
:)
Hmm. Ez a rövid eszmefuttatás csak rövid ízelítő abból, amit tegnap délután gondoltam megírni, de most már érzem, hogy valahogy sose fogom (idő hiányában).
Fiúk, akit nem zavar, hogy nem vagyok elég ribanc...vagy ahogy mások mondták konzervatív prűd picsa vagyok...na akit mindez nem zavarja, az majd szóljon.
Na de...tegnap:
Hazaértem.
És mi fogadott?
Na mi?
Namiiiííí?
Össze volt rakva a torta. Ízléstelen volt a széle...az egész ízléstelen volt...
De nem is ez a baj...hanem hogy az utolsó lapot nem lett volna szabad rátenni, mert azt külön kellett VOLNA megcsinálni a cukormázzal, hogy felvágható legyen.
Nem így történt.
Mire közölték, hogy majd megoldom.
Pfff..
És soha többet ne csináljak ilyet.
Ok, rendben. Soha többet nem sütök itthonra. Majd másoknak. (Csak mondjuk amikor másnak sütök, mindig megsértődnek, hogy bezzeg más kap...)
De jajj, kinek süssek??? Hiányzik Göndi.-Tényleg, ő is ott volt a szalagavatón. Vele se táncoltam. Mondjuk szerintem fel se ismert. Pf.
Na lényeg, hogy a cukormázat én ugyan amint ráraktam a tortára elkezdtem vágni...de már akkor se lehetett. Lényegében amint érintkezett a piskótával megdermedt...
A végén az egész egy nagy szar lett (tudom, ilyet ételre nem mondunk). Anya kiakadt. Velem veszekedett. Mondta, hogy soha többet nem merészeljek ilyet csinálni. Különben is mért kell mindig vendégségkor tesztelgetnem az új recepteket...Sajnálom, képtelen vagyok folyton ugyan azt csinálni.
Kétségbeesetten hívtam nagynénémet, hogy hozzon valami tortát, mert ezt nem lehet a vendégek elé rakni.
Utána én lemaradtam arról, ahogy a torta elfogyott...mert kicsit kivoltam, és bealudtam. Csak hallottam, hogy dicsérik. Én az elején kikötöttem, hogy nem én csináltam. Persze ezt senki se hitte el, szóval engem dicsértek. Mire apa mondta, hogy álljon meg a menet, hiszen most mondtam, hogy nem én csináltam. Úgyhogy akkor nem dicsértek tovább...Egyszer csak kérdezi az egyik nagynéném anyuékat, hogy
-Ezt a csoki krémet hogy csináltátok, ez nagyon jó!
-Hát azt a Judit csinálta, nem tudjuk.
-Na és a tésztát??
-Ööö
És akkor összevesztek azon, hogy mi is van a tésztában...
-A tésztát is a Judit csinálta...
-Na és a cukormáz hogy lett ilyen jó?
-Jóóó?-Ezt én kérdeztem.
-Háááát. A cukormázat is Judit csinálta.
Szóval a végén megmaradt az egész cukrászdai torta, és az én dobostortám az utolsó falatig elfogyott.
Amit én kaptam szelet, az nem is nézett ki rosszul. Sőt.
Képet bánatomban és sértettségemben nem csináltam.
De tuti, hogy fogok még dobostortát sütni, mert nekem gyerekkorom (ok, ez így hülyén hangzik kicsit) óta az a kedvencem...A cukormáz miatt :) Ahogy ropog :) :) Jajj, beindult a nyálelválasztásom.
Kinek lesz legközelebb szülinapja????
Had süssek neki dobostortát!!!!
2010. december 4., szombat
Proud
Mivel szalagavatóra nem megyek, most előbb szundítok egy kicsit, és csak utána írom meg, hogy miként is alakult ez a hetem.
Viszont van egy zeneszám, amit már olyan rég óta szeretnék post-olni. Hát most tessék:
Rengeteg témával kapcsolatban jut eszembe mindig, csak valahogy a végén általában lemarad.
De ha már "mi volt ma?": Játszottam egy koncerten, és ku*va jó volt. Nem is hívtam rá másokat, mert féltem, hogy jajj, fúvós együttes, tuti nem elég színvonalas...hát az első számnál ez igazolódni is látszott, és örültem is, hogy senkinek nem kell ezt végigszenvedni...de aztán nagyon jó lett. ÉLVEZTEM. Pedig a fúvósokat nem nagyon szoktuk (király többesben:P) hosszútávon szeretni.
És a mi részünk is nagyon jól sikerült.
És egy írtó helyes srác hegedült mellettem. Nem láttam még helyes hegedűst. Meg általában az ember lánya (mármint én) a csellistákért van oda...na mondjuk az is volt ma :)
Lényeg, hogy igazán Proud lehetek.
Ja meg az első felében játszottak az ütősök. És Peti örömmel konstatálta, hogy ott ülök. (Egyébként tiszta cuki fejet vág dobolás közben.) Viszont amint ők lejátszották, lelépett. Miezmár???
Jó mindegy. Így üljön legközelebb mellém törin vagy föcin...vagy bárhol.
Ja és és és kiderült, hogy ott volt Virpi barátosném. Nem is tudtam, hogy ő ilyen zenekedvelő (művészet szóval azért túlzás lett volna jelemezni a ma délelőttöt), szóval azzal a lendülettel meghívtam a 14-i karácsonyi koncertünkre.
Arra gyertek TI is!! Mindenki jöjjön, mert jó lesz :)
Na alszom. Folyt köv.
Viszont van egy zeneszám, amit már olyan rég óta szeretnék post-olni. Hát most tessék:
Rengeteg témával kapcsolatban jut eszembe mindig, csak valahogy a végén általában lemarad.
De ha már "mi volt ma?": Játszottam egy koncerten, és ku*va jó volt. Nem is hívtam rá másokat, mert féltem, hogy jajj, fúvós együttes, tuti nem elég színvonalas...hát az első számnál ez igazolódni is látszott, és örültem is, hogy senkinek nem kell ezt végigszenvedni...de aztán nagyon jó lett. ÉLVEZTEM. Pedig a fúvósokat nem nagyon szoktuk (király többesben:P) hosszútávon szeretni.
És a mi részünk is nagyon jól sikerült.
És egy írtó helyes srác hegedült mellettem. Nem láttam még helyes hegedűst. Meg általában az ember lánya (mármint én) a csellistákért van oda...na mondjuk az is volt ma :)
Lényeg, hogy igazán Proud lehetek.
Ja meg az első felében játszottak az ütősök. És Peti örömmel konstatálta, hogy ott ülök. (Egyébként tiszta cuki fejet vág dobolás közben.) Viszont amint ők lejátszották, lelépett. Miezmár???
Jó mindegy. Így üljön legközelebb mellém törin vagy föcin...vagy bárhol.
Ja és és és kiderült, hogy ott volt Virpi barátosném. Nem is tudtam, hogy ő ilyen zenekedvelő (művészet szóval azért túlzás lett volna jelemezni a ma délelőttöt), szóval azzal a lendülettel meghívtam a 14-i karácsonyi koncertünkre.
Arra gyertek TI is!! Mindenki jöjjön, mert jó lesz :)
Na alszom. Folyt köv.
Barátok?
Csörög a mobilom...
Laura.
-Szia Laura!
-Szia Judit. Azért hívlak, hogy te ma hányra jössz?
-Én? Ma? Hova?
-Hát Andi szalagavatójára...
-Ma van Andi szalagavatója?
...
Most erre nem tudok mit mondani.
Engem ugyan nem hívott. Pedig meg volt beszélve, hogy kölcsönösen elmegyünk egymáséira mindhárman.
Egy ici-picit rosszul esik.
Pedig szerintem csak szimplán elfelejtett szólni. Ő is kivan mostanában. (Valószínűleg hasonló gondolatok szállhatták meg az utóbbi időben, mint engem.
Csak engem "megmentett" Eszti...meg Martin. Pfff. ez így kicsit fura. Remélem véletlenül se téved ide:P (Következőkben leírom hogy is volt ;)))
Meg elvileg Laurától úgy kérdezte, hogy "AkarTOK jönni az afterre?"
Laura azt mondta, menjek oda én is...de ez így nem működik. Ha csak egy üzenetet írt volna, hogy hova menjek, az úgy ok lenne...de így én hozom őt kellemetlen helyzetbe, ha váratlanul megjelenek.
Szóval ma nem lesz szalagavató. Vagyis az lesz, csak én nem leszek ott.
Pedig fotózhattam volna :) Sebaj.
Laura.
-Szia Laura!
-Szia Judit. Azért hívlak, hogy te ma hányra jössz?
-Én? Ma? Hova?
-Hát Andi szalagavatójára...
-Ma van Andi szalagavatója?
...
Most erre nem tudok mit mondani.
Engem ugyan nem hívott. Pedig meg volt beszélve, hogy kölcsönösen elmegyünk egymáséira mindhárman.
Egy ici-picit rosszul esik.
Pedig szerintem csak szimplán elfelejtett szólni. Ő is kivan mostanában. (Valószínűleg hasonló gondolatok szállhatták meg az utóbbi időben, mint engem.
Csak engem "megmentett" Eszti...meg Martin. Pfff. ez így kicsit fura. Remélem véletlenül se téved ide:P (Következőkben leírom hogy is volt ;)))
Meg elvileg Laurától úgy kérdezte, hogy "AkarTOK jönni az afterre?"
Laura azt mondta, menjek oda én is...de ez így nem működik. Ha csak egy üzenetet írt volna, hogy hova menjek, az úgy ok lenne...de így én hozom őt kellemetlen helyzetbe, ha váratlanul megjelenek.
Szóval ma nem lesz szalagavató. Vagyis az lesz, csak én nem leszek ott.
Pedig fotózhattam volna :) Sebaj.
2010. december 1., szerda
After
Leggázabb szám evör. De hétfőn ez volt a véleményem az egészről.
Viszont a sütik a Sugar-ből vannak.
És nem azért nem fogok többet party arcokkal szóba állni, mert nem tartom/tartanám normálisnak ezt az életvitelt, hanem mert annyira más véleménnyel vannak rólam a többiek, hogy nem engedhetem meg magamnak.
Többek között ezért sem mentem/megyek istvánosokkal bulizni.
Asszem az after-aftert is skippelem.
Viszont a sütik a Sugar-ből vannak.
És nem azért nem fogok többet party arcokkal szóba állni, mert nem tartom/tartanám normálisnak ezt az életvitelt, hanem mert annyira más véleménnyel vannak rólam a többiek, hogy nem engedhetem meg magamnak.
Többek között ezért sem mentem/megyek istvánosokkal bulizni.
Asszem az after-aftert is skippelem.
2010. november 30., kedd
Szalagavató és minden egyéb
Szombaton volt a szalagavatónk. Jéé.
Bár hathat újdonságként is, hiszen néha én is rácsodálkozom.
Elég sok pozitív élmény köthető hozzá.
Persze ez is, mint minden más stresszel meg hisztizéssel, meg sírással-rívással indult.
Ok, szóval volt péntek. Hülye nap.
Eléggé nagyon kikészültem. Vicces, hogy pont Ricsi volt mellettem, meg Ricsi állt mellettem. Aztán Hermesz a nyilvános próba végén még ott tartotta a lányokat, hogy elmondja, mind milyen nagyon szépek vagyunk, és már csak az hiányzik a táncunkból, hogy ezt mi is elhiggyük, és tudatában legyünk. Azzal igazolta, hogy bizony ő néha hálát ad az égnek, hogy jóval idősebb nálunk, különben sose tudná, melyik nap kibe legyen szerelmes.
Hát. Hüm. Látta ő, hogy nagyon rossz hangulatom van. És utána mondta, hogy nem tudja ki bántott meg, de ne aggódjak, mert igenis szép vagyok, meg bájos...etc. és én lennék az első, akibe szerelmes lenne. Valahogy még mindig nem vágtam túl elégedett fejet, mert:
-Nem hiszel nekem? Akkor minek mondom én itt?
-Én hiszek a Tanár Úrnak. Vagy legalábbis szeretnék hinni. De a tények nem ezt igazolják...
...
Na jó...utána elmesélte, hogy ő is még igen későn is azt hitte, hogy sose talál senkit, aki úgy szeretné, ahogy ő a másikat, azt most mégis van neki két szép gyereke, meg szép felesége.
Szóval ja.
Ezek után apa itthon totál a lelkembe gázolt.
Utána jött az órákig kabátban a földön fetrengés és hiszti.
Hogy tetőzze mindezt, apu a vacsinál közölte, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember képes kikapcsolni.
Úgyhogy én leszűrtem, hogy nekem nem érdemes. Meg is terveztem pik-pak a másnapom. (Ahhoz képest most mégis még mindig itt ülök és írok.)
Felpróbáltam a ruhát, de szarul állt, mert nem csináltak meg a kölcsönzőben semmit abból, amit ígértek. Tehát bevágott, és össze vissza állt mellben.
Végül arra jutottam, hogy úgyse leszek semmivel elégedett, inkább lefekszem.
Szombat reggel mentem fodrászhoz, aki totál nem olyanra csinálta a hajam, mint ahogy én azt megállmodtam, de addigra már egyértelmű célom volt a pozitív hozzáállás bármi áron. Szóval így mondtam neki, hogy
-Már most látom milyen szép lesz.
-De hát nem is így fog kinézni.
-Nembaj, biztos nagyon szép lesz.
Végül is aranyos lett. Az egész évfolyamból nekem volt a legegyszerűbb frizurám...de mégis a legnagyobb sikerem, mert a hajam ÉN voltam. Meg a ruháim is. Minden olyan Jucusos, ahogy a többiek mondják.
A sminkes konkrétan közölte, hogy
-Te nem hagyod, hogy kiéljem a kreativitásom. Pedig rád bármilyen színt festhetnék. Meg szép a szemed, meg a szád is...bármit kihangsúlyozhatnék.
Ettől függetlenül a kész smink felét leszedettem vele...ettől aztán egészen kiakadt:
-Ennél kevesebb sminket nem lehet rakni senkire.
Mikor megérkeztem a Symába, ott volt Gábor és Tomi. Lényegében körbe rajongtak. Annyira jól esett.
-Atya ég, Judit! Te baromi jól nézel ki!
-Milyen szép vagy.
-De azta...
Ők csak dícsértek, nekem meg onnantól kezdve nap végéig fülig ért a szám.
-Judit te egy JÓ csaj vagy!!
-Ja!!
-Mért nem így jársz suliba?
-Neem, az nem lenne jó, mert akkor most nem lenne ez elég ünnepi.
-Ööö. ja.
És csak álltak és csodáltak, én meg csak álltam és vigyorogtam.
Jó volt.
Próbák...
Amikor pedig volt egy kis időnk, felültünk a lelátóra, és körmöt lakkoztunk. Ez volt az egyik legjobb része az estének. Ott ült a sok leány, és lakkozta a körmét. Azért annak van egy feelingje :P
Másik legjobb rész, amikor a fiú öltözőben már tűző ruhában, tűsarkúban, egy széken ingeket vasaltam. Az se rossz.
Az osztálytánc szupi volt.
Keringő se volt rossz.
Elrontottam egy részt. Azt a részt, amit mindig Ki-Va-Gá rontott el, és ezért még a bevonulás előtt is azt gyakoroltuk...na hát azt bent én rontottam el. Ez van.
Utána rengeteg sok-sok emberrel táncoltam.
Eleinte főleg családtagokkal, de közben jöttek oda mások is, és amikor apa egyszer fellökte, másodszor elküldte a türelmesen várakozó Ádámot, megelégeltem a dolgot, és megindultam a barátaimmal keringőzni.
Olyan cuki volt mindenki. Nekem csomószor le se esett, hogy rám várakozva ácsingóznak ott körülöttünk.
Teddy-vel nem táncoltam, mert nem jutottunk el egymásig, de aztán jól meg is dorgált érte. Koresszal nem tudom mért nem táncoltunk, örültem volna. Szundi fotózott. Artúr meg nem jött oda.
De mindenki mással igen. Még olyanokkal is, mint Benyó (leve1 XD), meg Tomi, meg Levi, meg Valicsek...szóval akikre nem is számítottam.
Épp Levivel táncoltunk, amikor mondta, hogy milyen klassz, hogy most hosszabban van keringő...mondom, ja, én kértem (először én, aztán Vica is...ezért kell főszervezőnek lenni Libárdi oldalán :P)...erre vége lett. Pf.
Mikor végre mind visszaöltöztünk, és összeszedtük egymást elindultunk melegíteni. Na ez a következő legjobb rész. Arra jutottunk, hogy a Dózsában túl sokan lesznek, menjünk, és shoppingoljuk az arena tescoban...
Mikor minden megvolt, leültünk egy ilyen puffra Esztivel...Flóráék meg türelmetlenül álldogáltak.
-Flóra, ülj le egy kicsit! Próbáld ki, milyen jó!!!
Flóra leült:
-Ahh, ez isteni. Mekkora király ülni.
-Én mondtam.
Szóval vagy egy órát ültünk ott. És csak ültünk.
Megbeszéltük az estét meg mindent.
Az utcán aztán nekiláttuk magunkba dönteni a muníciót.
De én nem tudok inni menet közben. Vagy legalábbis nem szeretek. Szóval felajánlottam, hogy lépjünk 4-et, álljunk meg, igyunk. Igen ám, de négy lépés alatt nem volt idő röhögni.
Így aztán új tervet eszeltem ki:
Egyet lép-iszik. Kettőt lép-iszik. Hármat lép-iszik. Ötöt lép-iszik. Nyolcat lép-iszik. Tizenhármat lép-iszik. És így tovább. 130 lépés körül álltunk le ezzel...de senki ne aggódjon, lett új szabály. ;)
Elég vicces volt a piros lámpa közepén megállni inni, mert ott jött ki a lépés.
Az after az Erzsébet-hídnál volt.Amikor leszálltunk a buszról, hozzánk csapódott 4 másik srác, akik szintén oda tartottak, de mint külsős.
Engem Isten tudja miért, elkezdtek ölelgetni.
Mire Flóra:
-Te ismered őket?
-Az egyiket igen, de ő nem tud róla :P
Lényeg az, hogy a hajót elnéztük, és elindultunk a másik irányba. A plusz egy óra séta és viháncolás igen jót tett, leszámítva hogy elég parás volt, hogy valamelyikőnk (leginkább Flóra) a Dunába zuhan.
Az after party az eléggé nagyon jó volt...de sajnos nem publikus. :P
Másnap egyéb emberek minden igyekezete ellenére Esztiéknél ébredtem :P És az kellett. Jó volt reggel újra feleleveníteni mindent, röhögni egymáson, és az elmúlt éjszakán.
Az hogy azóta mi van, az már kicsit cikisebb, de nem én tehetek róla.
:) Bárhogy is, jó emlékként marad meg ez a szombat-vasárnap. Büszke vagyok, hogy van szalagom, sok barátságot megerősítettem, az önbizalmam növeltem :P
Bár hathat újdonságként is, hiszen néha én is rácsodálkozom.
Elég sok pozitív élmény köthető hozzá.
Persze ez is, mint minden más stresszel meg hisztizéssel, meg sírással-rívással indult.
Ok, szóval volt péntek. Hülye nap.
Eléggé nagyon kikészültem. Vicces, hogy pont Ricsi volt mellettem, meg Ricsi állt mellettem. Aztán Hermesz a nyilvános próba végén még ott tartotta a lányokat, hogy elmondja, mind milyen nagyon szépek vagyunk, és már csak az hiányzik a táncunkból, hogy ezt mi is elhiggyük, és tudatában legyünk. Azzal igazolta, hogy bizony ő néha hálát ad az égnek, hogy jóval idősebb nálunk, különben sose tudná, melyik nap kibe legyen szerelmes.
Hát. Hüm. Látta ő, hogy nagyon rossz hangulatom van. És utána mondta, hogy nem tudja ki bántott meg, de ne aggódjak, mert igenis szép vagyok, meg bájos...etc. és én lennék az első, akibe szerelmes lenne. Valahogy még mindig nem vágtam túl elégedett fejet, mert:
-Nem hiszel nekem? Akkor minek mondom én itt?
-Én hiszek a Tanár Úrnak. Vagy legalábbis szeretnék hinni. De a tények nem ezt igazolják...
...
Na jó...utána elmesélte, hogy ő is még igen későn is azt hitte, hogy sose talál senkit, aki úgy szeretné, ahogy ő a másikat, azt most mégis van neki két szép gyereke, meg szép felesége.
Szóval ja.
Ezek után apa itthon totál a lelkembe gázolt.
Utána jött az órákig kabátban a földön fetrengés és hiszti.
Hogy tetőzze mindezt, apu a vacsinál közölte, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember képes kikapcsolni.
Úgyhogy én leszűrtem, hogy nekem nem érdemes. Meg is terveztem pik-pak a másnapom. (Ahhoz képest most mégis még mindig itt ülök és írok.)
Felpróbáltam a ruhát, de szarul állt, mert nem csináltak meg a kölcsönzőben semmit abból, amit ígértek. Tehát bevágott, és össze vissza állt mellben.
Végül arra jutottam, hogy úgyse leszek semmivel elégedett, inkább lefekszem.
Szombat reggel mentem fodrászhoz, aki totál nem olyanra csinálta a hajam, mint ahogy én azt megállmodtam, de addigra már egyértelmű célom volt a pozitív hozzáállás bármi áron. Szóval így mondtam neki, hogy
-Már most látom milyen szép lesz.
-De hát nem is így fog kinézni.
-Nembaj, biztos nagyon szép lesz.
Végül is aranyos lett. Az egész évfolyamból nekem volt a legegyszerűbb frizurám...de mégis a legnagyobb sikerem, mert a hajam ÉN voltam. Meg a ruháim is. Minden olyan Jucusos, ahogy a többiek mondják.
A sminkes konkrétan közölte, hogy
-Te nem hagyod, hogy kiéljem a kreativitásom. Pedig rád bármilyen színt festhetnék. Meg szép a szemed, meg a szád is...bármit kihangsúlyozhatnék.
Ettől függetlenül a kész smink felét leszedettem vele...ettől aztán egészen kiakadt:
-Ennél kevesebb sminket nem lehet rakni senkire.
Mikor megérkeztem a Symába, ott volt Gábor és Tomi. Lényegében körbe rajongtak. Annyira jól esett.
-Atya ég, Judit! Te baromi jól nézel ki!
-Milyen szép vagy.
-De azta...
Ők csak dícsértek, nekem meg onnantól kezdve nap végéig fülig ért a szám.
-Judit te egy JÓ csaj vagy!!
-Ja!!
-Mért nem így jársz suliba?
-Neem, az nem lenne jó, mert akkor most nem lenne ez elég ünnepi.
-Ööö. ja.
És csak álltak és csodáltak, én meg csak álltam és vigyorogtam.
Jó volt.
Próbák...
Amikor pedig volt egy kis időnk, felültünk a lelátóra, és körmöt lakkoztunk. Ez volt az egyik legjobb része az estének. Ott ült a sok leány, és lakkozta a körmét. Azért annak van egy feelingje :P
Másik legjobb rész, amikor a fiú öltözőben már tűző ruhában, tűsarkúban, egy széken ingeket vasaltam. Az se rossz.
Az osztálytánc szupi volt.
Keringő se volt rossz.
Elrontottam egy részt. Azt a részt, amit mindig Ki-Va-Gá rontott el, és ezért még a bevonulás előtt is azt gyakoroltuk...na hát azt bent én rontottam el. Ez van.
Utána rengeteg sok-sok emberrel táncoltam.
Eleinte főleg családtagokkal, de közben jöttek oda mások is, és amikor apa egyszer fellökte, másodszor elküldte a türelmesen várakozó Ádámot, megelégeltem a dolgot, és megindultam a barátaimmal keringőzni.
Olyan cuki volt mindenki. Nekem csomószor le se esett, hogy rám várakozva ácsingóznak ott körülöttünk.
Teddy-vel nem táncoltam, mert nem jutottunk el egymásig, de aztán jól meg is dorgált érte. Koresszal nem tudom mért nem táncoltunk, örültem volna. Szundi fotózott. Artúr meg nem jött oda.
De mindenki mással igen. Még olyanokkal is, mint Benyó (leve1 XD), meg Tomi, meg Levi, meg Valicsek...szóval akikre nem is számítottam.
Épp Levivel táncoltunk, amikor mondta, hogy milyen klassz, hogy most hosszabban van keringő...mondom, ja, én kértem (először én, aztán Vica is...ezért kell főszervezőnek lenni Libárdi oldalán :P)...erre vége lett. Pf.
Mikor végre mind visszaöltöztünk, és összeszedtük egymást elindultunk melegíteni. Na ez a következő legjobb rész. Arra jutottunk, hogy a Dózsában túl sokan lesznek, menjünk, és shoppingoljuk az arena tescoban...
Mikor minden megvolt, leültünk egy ilyen puffra Esztivel...Flóráék meg türelmetlenül álldogáltak.
-Flóra, ülj le egy kicsit! Próbáld ki, milyen jó!!!
Flóra leült:
-Ahh, ez isteni. Mekkora király ülni.
-Én mondtam.
Szóval vagy egy órát ültünk ott. És csak ültünk.
Megbeszéltük az estét meg mindent.
Az utcán aztán nekiláttuk magunkba dönteni a muníciót.
De én nem tudok inni menet közben. Vagy legalábbis nem szeretek. Szóval felajánlottam, hogy lépjünk 4-et, álljunk meg, igyunk. Igen ám, de négy lépés alatt nem volt idő röhögni.
Így aztán új tervet eszeltem ki:
Egyet lép-iszik. Kettőt lép-iszik. Hármat lép-iszik. Ötöt lép-iszik. Nyolcat lép-iszik. Tizenhármat lép-iszik. És így tovább. 130 lépés körül álltunk le ezzel...de senki ne aggódjon, lett új szabály. ;)
Elég vicces volt a piros lámpa közepén megállni inni, mert ott jött ki a lépés.
Az after az Erzsébet-hídnál volt.Amikor leszálltunk a buszról, hozzánk csapódott 4 másik srác, akik szintén oda tartottak, de mint külsős.
Engem Isten tudja miért, elkezdtek ölelgetni.
Mire Flóra:
-Te ismered őket?
-Az egyiket igen, de ő nem tud róla :P
Lényeg az, hogy a hajót elnéztük, és elindultunk a másik irányba. A plusz egy óra séta és viháncolás igen jót tett, leszámítva hogy elég parás volt, hogy valamelyikőnk (leginkább Flóra) a Dunába zuhan.
Az after party az eléggé nagyon jó volt...de sajnos nem publikus. :P
Másnap egyéb emberek minden igyekezete ellenére Esztiéknél ébredtem :P És az kellett. Jó volt reggel újra feleleveníteni mindent, röhögni egymáson, és az elmúlt éjszakán.
Az hogy azóta mi van, az már kicsit cikisebb, de nem én tehetek róla.
:) Bárhogy is, jó emlékként marad meg ez a szombat-vasárnap. Büszke vagyok, hogy van szalagom, sok barátságot megerősítettem, az önbizalmam növeltem :P
2010. november 23., kedd
Ezt ne
Na ez most már igazán sok.
Múlt évben volt egy másfél (egy-másfél) hónap, amikor igencsak padlón voltam. Páran lehet, hogy még emlékeznek: Egy kedves, aranyos, szimpatikus fiúcska (mert hát nem egy vénség) összejött egy leányzóval.
Ez végül is nem lenne gáz, pár dolgot leszámítva:
1. A fiú szívemnek kedves volt.
2. Mindenki (bocsánat) rondának tartotta a lányt. (Én nem, mert senki se ronda...max. nem túl dekoratív, vagy mittomén)
3. Az, hogy a csaj egy hisztérikus 3,1415-csa, az viszont köztudott (remélem nem olvassa, de végül is bárki lehet...és aki magára veszi az eddigieket, az meg nyilván így is látja magát...)
4. Most nekem ebből csak az fájt, hogy amikor a barátaimnak elkeseredve mondtam, hogy összejöttek, mindenki csak így reagált.
"Jajj, Juci, menj már! Az nem lehet! Az a csaj ronda...stb. stb."
És mégse.
De máig nem értem, hogy miben tudott többet nálam...
Szóval ezek szerint én még nála is csúnyább vagyok. És nála is kiállhatatlanabb. Ja meg kövérebb.
SHIT.
Na. Ez az egy nekem bőven sok volt efféle pofáraesésekből.
De neeeem.
Egyetlen egy ember van az iskolából, akit úgy intelligensnek tartottam, meg kedvesnek, sőt helyesnek is. Jó persze ez lényegtelen. Meg nem jelent semmit. Meg igazán semmit se gondoltam, éreztem, vagy reméltem. Csak szimplán az iskola egyetlen valamire való fiúja...(volt?)
Na szóval ő most összejött egy lánnyal.
Egy lánnyal, aki múlt évben még egy másik LÁNNYAL smárolt a folyosó közepén. Ez mi már?
Meg megnéztem, és ez a lány a képein még mindig a régi BARÁTNŐJÉVEL van együtt.
Erre egyszerűen nem tudok mit mondani.
Vagyis de:
-Egyszerűbb elkerülni az iskola fiúit.
Múlt évben volt egy másfél (egy-másfél) hónap, amikor igencsak padlón voltam. Páran lehet, hogy még emlékeznek: Egy kedves, aranyos, szimpatikus fiúcska (mert hát nem egy vénség) összejött egy leányzóval.
Ez végül is nem lenne gáz, pár dolgot leszámítva:
1. A fiú szívemnek kedves volt.
2. Mindenki (bocsánat) rondának tartotta a lányt. (Én nem, mert senki se ronda...max. nem túl dekoratív, vagy mittomén)
3. Az, hogy a csaj egy hisztérikus 3,1415-csa, az viszont köztudott (remélem nem olvassa, de végül is bárki lehet...és aki magára veszi az eddigieket, az meg nyilván így is látja magát...)
4. Most nekem ebből csak az fájt, hogy amikor a barátaimnak elkeseredve mondtam, hogy összejöttek, mindenki csak így reagált.
"Jajj, Juci, menj már! Az nem lehet! Az a csaj ronda...stb. stb."
És mégse.
De máig nem értem, hogy miben tudott többet nálam...
Szóval ezek szerint én még nála is csúnyább vagyok. És nála is kiállhatatlanabb. Ja meg kövérebb.
SHIT.
Na. Ez az egy nekem bőven sok volt efféle pofáraesésekből.
De neeeem.
Egyetlen egy ember van az iskolából, akit úgy intelligensnek tartottam, meg kedvesnek, sőt helyesnek is. Jó persze ez lényegtelen. Meg nem jelent semmit. Meg igazán semmit se gondoltam, éreztem, vagy reméltem. Csak szimplán az iskola egyetlen valamire való fiúja...(volt?)
Na szóval ő most összejött egy lánnyal.
Egy lánnyal, aki múlt évben még egy másik LÁNNYAL smárolt a folyosó közepén. Ez mi már?
Meg megnéztem, és ez a lány a képein még mindig a régi BARÁTNŐJÉVEL van együtt.
Erre egyszerűen nem tudok mit mondani.
Vagyis de:
-Egyszerűbb elkerülni az iskola fiúit.
2010. november 20., szombat
Random
Boldog vagyok.
Talán picit elégedett is.
Meghatott.
"Szeretném, ha szeretnének."
"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény"
Talán picit elégedett is.
Meghatott.
"Szeretném, ha szeretnének."
"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény"
Van 2 új K betűs egyed.
És így össze is gyűlt a Peti féle életvitelhez szükséges 10 fő. (Vagyis inkább 9+1)...(1+9)
Vérzik a fejem.
És most már csomókban hullik a hajam.
Az a durva, hogy még mindig van hajam- mondjuk nem tudom meddig.
Viszont hiába minden, nem tudok leállni a fejem őrült intenzitású vakarásával. Nem megy és kész.
Itthon mindig kendőt kötök a fejemre, hogy legalább azon át piszkáljam, de most például azon kapom magam folyton, hogy a kendő alá is képes vagyok benyúlni, hogy méég piszkáljam a fejem.
No mindegy.
Egyébként azt akartam csak leírni, hogy milyen jó volt ma a színház.
Mert nekem végül is tetszett. Nem láttam nem olvastam az eredetit, de ez a kortárs feldolgozás tuti adott még hozzá. (Jó, nem az, hogy fél percenként bsztak a biliárdasztalon).
Na és akkor ma esti feladat:
9 fős színész társulatban hány féle variáció van a smároló párokra, ha 4 nő és 5 férfi szerepel?
(Petra nem mondhatja el a megoldást! Többieknek hajrá. Aki elsőnek megírja ahelyes választ, az kapHAT valami sütit. Menni fog- egyszerű kombinatorika)
Wáá: nagyon viszket a fejem :( de mért.
Hű, MA korán kell kelnem, szóval joccakát.
(Jó éjszakát, méhikék. Jön az éjj, a sötét...holnap belinkelem (vagy nem))
És most már csomókban hullik a hajam.
Az a durva, hogy még mindig van hajam- mondjuk nem tudom meddig.
Viszont hiába minden, nem tudok leállni a fejem őrült intenzitású vakarásával. Nem megy és kész.
Itthon mindig kendőt kötök a fejemre, hogy legalább azon át piszkáljam, de most például azon kapom magam folyton, hogy a kendő alá is képes vagyok benyúlni, hogy méég piszkáljam a fejem.
No mindegy.
Egyébként azt akartam csak leírni, hogy milyen jó volt ma a színház.
Mert nekem végül is tetszett. Nem láttam nem olvastam az eredetit, de ez a kortárs feldolgozás tuti adott még hozzá. (Jó, nem az, hogy fél percenként bsztak a biliárdasztalon).
Na és akkor ma esti feladat:
9 fős színész társulatban hány féle variáció van a smároló párokra, ha 4 nő és 5 férfi szerepel?
(Petra nem mondhatja el a megoldást! Többieknek hajrá. Aki elsőnek megírja ahelyes választ, az kapHAT valami sütit. Menni fog- egyszerű kombinatorika)
Wáá: nagyon viszket a fejem :( de mért.
Hű, MA korán kell kelnem, szóval joccakát.
(Jó éjszakát, méhikék. Jön az éjj, a sötét...holnap belinkelem (vagy nem))
2010. november 13., szombat
:)
Ruha
Így mentem Virág szalagavatójára ^^
Annyira aranyos ez a ruha. Nem is értem, hogy mért nem hordtam egész eddig.
Egyedül az zavar, hogy nagyon meghíztam az elmúlt 1 hónapban. Ok, lényegében amióta a sportolás helyett is tanulok. És az a rossz, hogy pont a saját szalagavatómra szerettem volna lefogyni egy picikét. Csak egy ici-picit...a tudat kedvéért.
No mindegy.
Ez van.
Itthon mindig megkapom, hogy "Nem baj Judit, van aki a kövér lányokat szereti." vagy "A kövér is szép." stb.
2010. november 11., csütörtök
2010. november 9., kedd
Say cheese...!!!
Ma a "Say cheese...!!!"-es pólóm volt rajtam.
Igazából ritkán hordom, mert (a) Veszprémi Eszternek is van egy ilyen pólója, sőt Dórinak is van. Utálom, ha szembe jönnek a ruháim.
Ma azért felvettem.
Valahogy mindig mindenki fel szokta olvasni, hogy say cheese.
:)
Föci előtt kommunikációba (jajj, jajj: szociális interakcióba) keveredtem 2 osztálytársammal, nevezetesen Tomival és Gáborral.
Egyszer csak Tomi megszólal:
"Say cheese! Jé, ez király. Olyan, mintha csak felolvasnám a szöveget, és közben a melledet stírölhetem. Say cheese, say cheese, say cheese..."
"Hát Tomi ez nagyon vicces"
"Say cheese, say cheese..."
"Jó, akkor elfordulok. ... Jó, így meg a seggem nézitek. Pf."
"Gyere Gábor nézzük a Juditot!"
"Jó."
ömmm. Talán nem kell ragoznom, hogy nem sokáig bírtam. Leültem, és felvettem az Alpokban megszokott piciüzemmódot, de hosszútávon akkor is megállhatatlan, ha folyton bámulnak. Szóval enyhe röhögőgörccsel kiszaladtam a teremből.
Kint a folyosón Fruzsi:
"Mi a baj Judit?"
"Néznek."
"Hogy mi?"
Utána délután mentem kamarázni. Odamegyek a portára.
"Jónapot, hol van a fúvósoknak próbája? Nem tudom melyik együttesnek, de..."
"Say cheese. Dejó. Hát ez aranyos. ... Bocsánat mit is mondtál?"
Pff
XD
Say cheese
Vicces volt.
Holnap elvileg a macis pólómat kéne felvennem, mert Tominak az a kedvence, és megígértem.
Majd meglátom.
Most inkább a franciával kéne foglalkoznom (meg a matekkal, meg a fizikával), mint a holnapi ruhámmal.
Igazából ritkán hordom, mert (a) Veszprémi Eszternek is van egy ilyen pólója, sőt Dórinak is van. Utálom, ha szembe jönnek a ruháim.
Ma azért felvettem.
Valahogy mindig mindenki fel szokta olvasni, hogy say cheese.
:)
Föci előtt kommunikációba (jajj, jajj: szociális interakcióba) keveredtem 2 osztálytársammal, nevezetesen Tomival és Gáborral.
Egyszer csak Tomi megszólal:
"Say cheese! Jé, ez király. Olyan, mintha csak felolvasnám a szöveget, és közben a melledet stírölhetem. Say cheese, say cheese, say cheese..."
"Hát Tomi ez nagyon vicces"
"Say cheese, say cheese..."
"Jó, akkor elfordulok. ... Jó, így meg a seggem nézitek. Pf."
"Gyere Gábor nézzük a Juditot!"
"Jó."
ömmm. Talán nem kell ragoznom, hogy nem sokáig bírtam. Leültem, és felvettem az Alpokban megszokott piciüzemmódot, de hosszútávon akkor is megállhatatlan, ha folyton bámulnak. Szóval enyhe röhögőgörccsel kiszaladtam a teremből.
Kint a folyosón Fruzsi:
"Mi a baj Judit?"
"Néznek."
"Hogy mi?"
Utána délután mentem kamarázni. Odamegyek a portára.
"Jónapot, hol van a fúvósoknak próbája? Nem tudom melyik együttesnek, de..."
"Say cheese. Dejó. Hát ez aranyos. ... Bocsánat mit is mondtál?"
Pff
XD
Say cheese
Vicces volt.
Holnap elvileg a macis pólómat kéne felvennem, mert Tominak az a kedvence, és megígértem.
Majd meglátom.
Most inkább a franciával kéne foglalkoznom (meg a matekkal, meg a fizikával), mint a holnapi ruhámmal.
2010. november 8., hétfő
Vég
Valahogy közelegni látszik.
Ma egészen fel voltam dobódva. Ez a "jó" hangulat tegnap éjszaka kezdődött.
Két töritétel között.
Valójában csak átestem valami holtponton.
De mégse.
Bármelyik pillanatban kiakadok. És akkor kész.
Nincs mit tenni.
Ma elfelejtettem elmenni a pszichológushoz.
Annyira maxon járt az agyam, annyira ideges voltam, annyira pörögtem, és közben annyira kimerült vagyok már jóideje...hogy elfelejtettem a mai pszichológusos dolgot. Ami elvileg ezen lenne hivatott segíteni...
Lehet ennél lejjebb süllyedni?
Aligha.
Ma egészen fel voltam dobódva. Ez a "jó" hangulat tegnap éjszaka kezdődött.
Két töritétel között.
Valójában csak átestem valami holtponton.
De mégse.
Bármelyik pillanatban kiakadok. És akkor kész.
Nincs mit tenni.
Ma elfelejtettem elmenni a pszichológushoz.
Annyira maxon járt az agyam, annyira ideges voltam, annyira pörögtem, és közben annyira kimerült vagyok már jóideje...hogy elfelejtettem a mai pszichológusos dolgot. Ami elvileg ezen lenne hivatott segíteni...
Lehet ennél lejjebb süllyedni?
Aligha.
2010. november 7., vasárnap
2010. november 6., szombat
2010. november 4., csütörtök
It makes no differences what I do without you...
Kitörőltem az előző bejegyzést. Kár világgá kürtölni, ennek a hetemnek a részleteit.
Útálom magam azért amit teszek.
Sajnálom magam azért amit velem tesznek.
I'll crie. I'll even wanna die for the one I love is gone.
Fekszem. Katie Melua-t meg Keren Annt hallgatok. El nem engedem a macim (vagy macinkat?). Gondolkodom=bánkódom.
Pedig ma olyan szuper napom volt. Patrik aranyos. Meg a családja is. Tök jól elvoltunk.
De mit számít az, hogy kivel vagyok en el? Már semmi se számít.
Útálom magam azért amit teszek.
Sajnálom magam azért amit velem tesznek.
I'll crie. I'll even wanna die for the one I love is gone.
Fekszem. Katie Melua-t meg Keren Annt hallgatok. El nem engedem a macim (vagy macinkat?). Gondolkodom=bánkódom.
Pedig ma olyan szuper napom volt. Patrik aranyos. Meg a családja is. Tök jól elvoltunk.
De mit számít az, hogy kivel vagyok en el? Már semmi se számít.
2010. november 2., kedd
---
Ok, negyedik pánikroham egy órán belül.
Azt a jó Qrva életbe.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Kitépem a hajam.
ok, 5.
...
Már készítem a kis komlóteám.
Eddig levendula teát ittam nyugtatónak, de semmit nem ért. Most komló teát. A levendula se volt iható...na de ez. Pfujj.
Azt a jó Qrva életbe.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Kitépem a hajam.
ok, 5.
...
Már készítem a kis komlóteám.
Eddig levendula teát ittam nyugtatónak, de semmit nem ért. Most komló teát. A levendula se volt iható...na de ez. Pfujj.
-
Fura, de most már nekem is évekig tart egy bejegyzés. És múltok írtam rengeteg sokat, de nem fejeztem be, és azóta a fele nem aktuális, a másik fele meg nem kerek, mert hiányzik a sok-sok azóta történt esemény.
Most se tudom befejezni, helyette ide rakok 2 számot.
Az egyik megy a sok hülye osztálytársamnak (akinek nem inge ne vegye magára!!), amiért egy halom komplexusos lányt termelnek ki, undok, gonosz egyben szemétláda viselkedésükkel. Köszi. :-* Imádunk titeket.
"I'm all out of love, all out of faith
I would give everything just for a taste"
Ez meg szerintem igaz Esztire is Ricsire is rám is. Legalábbis a vasárnap éjszakai lelkizésen erre jutottunk.
Eme másik szám meg azért kerül ide, mert
1. Lehet, hogy belerakom az osztályvideóba (ha egyáltalán megcsinálom)
2. Most beszéltem kicsit Ricsivel, amíg küzdöttem a filmek oda-vissza konvertálgatásával, és nagy hirtelen ez illett az aktuális hangulatomhoz.
Azért nem a normális klippek kerültek ide, mert azoknak a beágyazását letiltották.
Még egyszer szeretném elküldeni kedves fiú osztálytársaimat melegebb éghajlatra, és még néhány embert, aki szarik az én fejemre, meg a videóra is (szám szerint 17).
Köszönöm.
Jó éjszakát.
Most se tudom befejezni, helyette ide rakok 2 számot.
Az egyik megy a sok hülye osztálytársamnak (akinek nem inge ne vegye magára!!), amiért egy halom komplexusos lányt termelnek ki, undok, gonosz egyben szemétláda viselkedésükkel. Köszi. :-* Imádunk titeket.
"I'm all out of love, all out of faith
I would give everything just for a taste"
Ez meg szerintem igaz Esztire is Ricsire is rám is. Legalábbis a vasárnap éjszakai lelkizésen erre jutottunk.
Eme másik szám meg azért kerül ide, mert
1. Lehet, hogy belerakom az osztályvideóba (ha egyáltalán megcsinálom)
2. Most beszéltem kicsit Ricsivel, amíg küzdöttem a filmek oda-vissza konvertálgatásával, és nagy hirtelen ez illett az aktuális hangulatomhoz.
Azért nem a normális klippek kerültek ide, mert azoknak a beágyazását letiltották.
Még egyszer szeretném elküldeni kedves fiú osztálytársaimat melegebb éghajlatra, és még néhány embert, aki szarik az én fejemre, meg a videóra is (szám szerint 17).
Köszönöm.
Jó éjszakát.
2010. október 28., csütörtök
Zenék Petrának
Ezt is csak Ádámmal lehet tolni. Ti letörtétök a tükrünköt...
Petra holnap ezzel foglak fogadni :-*
És ha színvonalas klippre vártok :P
Andy vagyok ő is az...
Hát-hát...ma már nem írok nyelvtan tételt...
Megnézetm: Nyelvrokonság bizonyítékai. Nee.
K
Hű, ezt bizony le kell blogolnom. :)
Facebook teszt: Person who loves you. >>Someone whose name starts with the letter K!
Végig futott az agyamon a gondolat...Koresz...ne...Ki-Va-Gá...ne...Károlyi Patrik...ne...
ööö. Ránézek a megnyitott chat-ekre: Kakucs Róbert...
Eltelik egy két másodperc: "Kovács Kristóf likes your post".
Ez inkább people who love you...
Ja, egyébként most irodalmat terveztem tanulni, hogy holnap egy lyukasórámban megírhassak egy dogát. De valaki benyúlta a könyvem. Szóval inkább kidolgozok és megtanulok két nyelvtan tételt. Csak ahhoz még erőt kell gyűjtenem. Addig itt irogatok.
Ki-Va-Gá-nak soha többet nem csinálok sütit.
Múltkor Ricsinek sütögettem. És kapott két grízes-meggyes muffint. Az egyiknek egy smiley, a másiknak egy kismalac volt a tetején marcipánból. Elég cukik lettek, de itthon nem fotóztam le, Ricsi meg a táskájába csak úgy bedobta, és mire elővette szétment a smiley. Szóval csak a malacka van meg valahol megörökítve.
De Ricsi olyan aranyos volt. Még előző este mondtam neki, mikor beszéltünk, hogy akkor elmegyek sütni. Kérdezte, hogy "Nekem?". Mondtam, hogy ja, mire totál meghatódott. És utána ragaszkodott hozzá, hogy együtt együk meg, és sűrűn megköszönte.
Na ezen felbuzdulva sütöttem sütikét Ki-Va-Gának is, mivel ma volt/van a szülinapja. Ha már ő a párom a keringőben, meg az osztálytáncban, és kedden "összekötött" minket az akrobatikás papíron is, gondoltam én majd ezzel járulok hozzá a barátságunkhoz.
Ahha...persze.
-Ki-Va-Gá, ezt neked sütöttem szülinapodra! :)
-Jajj, most nem.
-De hát én sütöttem. Neked. :S :'(
-Jaaa. Hogy ez mind az enyém?
-Aha. :$
-Akkor köszi! ;) :-*
...
Tenné el a táskájába...
-Ja és az Antal nagyon szeretne enni belőle.
-Ok, vegyél
(Antal már előtte rágta a fülem, hogy adjak neki:
-Kaphatok.
-A Ki-Va-Gáé.
-De kaphatok?
-Ki-Va-Gá kapja.
-Az összeset?
-Aha.
-De előtte egyet nem adsz?
-Odadom neki, mindjárt, biztos megkínál.
-Nézd, itt a Ki-Va-Gá, add oda gyorsan)
Így esett, hogy Antalon kívül senki nem evett a sütiből, Ki-Va-Gá ugyanis meg se kóstólta, hanem elrakta, és pont. Antalnak nagyon ízlett. Meg nekem is. :P
De Ki-Va-Gá nem az az ember, akinek érdemes sütni.
Továbbra is kerestetik olyan valaki, aki szeret enni, jó nézni, ahogy eszik (ez lenne az én jutalmam...hogy nézhetem), és végtelen mennyiségű süti tömhető belé (általában ez szokta kizárni a lányokat).
Amióta nincs Göndi, nincs kinek sütnöm. Így aztán nincs is mi inspiráljon, nincs mi készetssen, nincs mi megihlessen. Tegnap előtt már egészen odáig jutottam, hogy többet én nem sütök (legalábbis nem kedvtelésből). Aztán most mégis sütöttem Ki-Va-Gának, de ezt nem mondanám sikerélménynek.
Új főkóstolóra van szükségem!
Közben írt Ricsi, a K betűs lover-re, hogy ő. De az ő nevében nincs K. Epic fail. (Ja, nem az a Ricsi, akinek kismalacos muffint csináltam, hanem a másik, aki épp Cern-ben van.)
XD
Facebook teszt: Person who loves you. >>Someone whose name starts with the letter K!
Végig futott az agyamon a gondolat...Koresz...ne...Ki-Va-Gá...ne...Károlyi Patrik...ne...
ööö. Ránézek a megnyitott chat-ekre: Kakucs Róbert...
Eltelik egy két másodperc: "Kovács Kristóf likes your post".
Ez inkább people who love you...
Ja, egyébként most irodalmat terveztem tanulni, hogy holnap egy lyukasórámban megírhassak egy dogát. De valaki benyúlta a könyvem. Szóval inkább kidolgozok és megtanulok két nyelvtan tételt. Csak ahhoz még erőt kell gyűjtenem. Addig itt irogatok.
Ki-Va-Gá-nak soha többet nem csinálok sütit.
Múltkor Ricsinek sütögettem. És kapott két grízes-meggyes muffint. Az egyiknek egy smiley, a másiknak egy kismalac volt a tetején marcipánból. Elég cukik lettek, de itthon nem fotóztam le, Ricsi meg a táskájába csak úgy bedobta, és mire elővette szétment a smiley. Szóval csak a malacka van meg valahol megörökítve.
De Ricsi olyan aranyos volt. Még előző este mondtam neki, mikor beszéltünk, hogy akkor elmegyek sütni. Kérdezte, hogy "Nekem?". Mondtam, hogy ja, mire totál meghatódott. És utána ragaszkodott hozzá, hogy együtt együk meg, és sűrűn megköszönte.
Na ezen felbuzdulva sütöttem sütikét Ki-Va-Gának is, mivel ma volt/van a szülinapja. Ha már ő a párom a keringőben, meg az osztálytáncban, és kedden "összekötött" minket az akrobatikás papíron is, gondoltam én majd ezzel járulok hozzá a barátságunkhoz.
Ahha...persze.
-Ki-Va-Gá, ezt neked sütöttem szülinapodra! :)
-Jajj, most nem.
-De hát én sütöttem. Neked. :S :'(
-Jaaa. Hogy ez mind az enyém?
-Aha. :$
-Akkor köszi! ;) :-*
...
Tenné el a táskájába...
-Ja és az Antal nagyon szeretne enni belőle.
-Ok, vegyél
(Antal már előtte rágta a fülem, hogy adjak neki:
-Kaphatok.
-A Ki-Va-Gáé.
-De kaphatok?
-Ki-Va-Gá kapja.
-Az összeset?
-Aha.
-De előtte egyet nem adsz?
-Odadom neki, mindjárt, biztos megkínál.
-Nézd, itt a Ki-Va-Gá, add oda gyorsan)
Így esett, hogy Antalon kívül senki nem evett a sütiből, Ki-Va-Gá ugyanis meg se kóstólta, hanem elrakta, és pont. Antalnak nagyon ízlett. Meg nekem is. :P
De Ki-Va-Gá nem az az ember, akinek érdemes sütni.
Továbbra is kerestetik olyan valaki, aki szeret enni, jó nézni, ahogy eszik (ez lenne az én jutalmam...hogy nézhetem), és végtelen mennyiségű süti tömhető belé (általában ez szokta kizárni a lányokat).
Amióta nincs Göndi, nincs kinek sütnöm. Így aztán nincs is mi inspiráljon, nincs mi készetssen, nincs mi megihlessen. Tegnap előtt már egészen odáig jutottam, hogy többet én nem sütök (legalábbis nem kedvtelésből). Aztán most mégis sütöttem Ki-Va-Gának, de ezt nem mondanám sikerélménynek.
Új főkóstolóra van szükségem!
Közben írt Ricsi, a K betűs lover-re, hogy ő. De az ő nevében nincs K. Epic fail. (Ja, nem az a Ricsi, akinek kismalacos muffint csináltam, hanem a másik, aki épp Cern-ben van.)
XD
2010. október 25., hétfő
Oszt.videó
Kedves és ügyes és leginkább segítőkész ismerőseim (ezt eddig mindenki magára veheti!):
Segítségre lenne szükségem az osztályvideóhoz. A kreatív részével nincs probléma, de a különböző felvételek ide-oda konvertálgatásával meggyűlik a bajom ...és a többi és a többi.
Van olyan, aki elég jól ért hozzá, ráér jövőhéten (mert nekünk akkor van szünet), és szívesen segítene?
(Olyanokra gondoltam, mint Szundi vagy Artúr vagy esetleg Zsolt, de ő gondolom a sajátjukat csinálná. Légyszi fiúk segítsetek! :) De ha vannak még titkolt informatika zsenik, én bárkinek örülök.)
Segítségre lenne szükségem az osztályvideóhoz. A kreatív részével nincs probléma, de a különböző felvételek ide-oda konvertálgatásával meggyűlik a bajom ...és a többi és a többi.
Van olyan, aki elég jól ért hozzá, ráér jövőhéten (mert nekünk akkor van szünet), és szívesen segítene?
(Olyanokra gondoltam, mint Szundi vagy Artúr vagy esetleg Zsolt, de ő gondolom a sajátjukat csinálná. Légyszi fiúk segítsetek! :) De ha vannak még titkolt informatika zsenik, én bárkinek örülök.)
2010. október 24., vasárnap
Nem gömbölyű
Nem tudom, hány órája írom már az irodalom tételt. Sok. |
Amit lehetett,
Jó remény fejében,
Hogy majd megszeret.
Féktelen, szilaj volt
Lelkem, mint a tűz,
Melyet a szél meggyúlt
Háztetőkön űz;
És lettem szelíd láng,
Min melegszenek
Őszi estén békés
Pásztoremberek.
Voltam mélybe omló
Bérci zuhatag,
Habjaim robajjal
Szakadoztanak;
S lettem méla csermely,
Halk, morajtalan,
Kedvemet lelő a
Part virágiban.
Voltam sziklahomlok,
Zordon és magas,
Hol lakott mennydörgő
Villám s büszke sas;
S lettem völgy ölébe
Rejtezett berek,
Melyben csalogányok
Búja kesereg.
Voltam... mi nem voltam!
Mivé nem levék!
És a lyányka most is
Csak a régi még.
Nem, tovább nem űzöm!
Mert ez drága bér;
Tán ily áldozattal
A díj föl sem ér.
Szerelem, lerázom
Fölvett láncodat,
Kedves lánc, igaz, de
Mégis lánc marad.
Most hát lelkem, repdess
Régi szárnyadon,
Merre a szabadság
Végtelenje von!
Ez nem gömbölyű.
Nekem ez rossz :(
Minden jól ki van találva,a popsi belefér a nadrágba...
Nézd, itt az arcodon egy csepp hogy eltévedt...
Most értem haza a Dzsungel Könyve előadásról.
Elég jó volt. Főleg ahhoz képest, hogy lényegében zeneiskolás gyerekek szülei adták elő.
Az ilyen nyávogós zeneszámokat nem nagyon bírom elviselni, ez viszont régen nagy kedvencem volt, és még ma is bizseregni kezdett tőle a hátam, mikor elkezdték énekelni:
Elég jó volt. Főleg ahhoz képest, hogy lényegében zeneiskolás gyerekek szülei adták elő.
Az ilyen nyávogós zeneszámokat nem nagyon bírom elviselni, ez viszont régen nagy kedvencem volt, és még ma is bizseregni kezdett tőle a hátam, mikor elkezdték énekelni:
2010. október 23., szombat
Dzsungel könyve
Holnap Hermesz tánc társulata előadja a Dzsungel könyvét...Budakalászon.
Tőlünk az kb. 20 perc biciklivel. BKV-val legalább 2, 2 és fél óra lenne, szóval tuti biciklivel fogok menni. De nem szeretnék egyedül...valaki jöjjön velem!!!
Tőlünk az kb. 20 perc biciklivel. BKV-val legalább 2, 2 és fél óra lenne, szóval tuti biciklivel fogok menni. De nem szeretnék egyedül...valaki jöjjön velem!!!
2010. október 21., csütörtök
Promod
Hú, ma egy fél évnyi vásárláshiányt kellett jóvátennem magamnak a promodban.
Megtörtént.
:P
Elég oltás, hogy mit összevásároltam.
Nem is ez a lényeg.
Próbálom az egyik nadrágot, mire az eladó.
-Hű, ez nagyon csini. Ez eszméletlen jól áll. Már boccs, de ebben tök jó a segged.
-Hát, én pont azt néztem, hogy nagy.
-Ja, boccs. Hahó, ennek a hölgynek itt nagy a segge.
XD
Megvettem azt a gatyát is :P
Megtörtént.
:P
Elég oltás, hogy mit összevásároltam.
Nem is ez a lényeg.
Próbálom az egyik nadrágot, mire az eladó.
-Hű, ez nagyon csini. Ez eszméletlen jól áll. Már boccs, de ebben tök jó a segged.
-Hát, én pont azt néztem, hogy nagy.
-Ja, boccs. Hahó, ennek a hölgynek itt nagy a segge.
XD
Megvettem azt a gatyát is :P
Minden*, ami a hetekben kimaradt
Chocolate folyt. köv.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy már nagyon rég óta ajánlgatták nekem ezt a filmet, hogy "Judit meg kell nézdned, mert Orlando Bloom annnnnyira helyes benne!!!"
Na, az egyetlen ami/aki nem fogott meg a filmben, az Orlando Bloom volt. Egyetlen egy pillanat volt, amikor olyan szögből volt véve, olyan háttér előtt, olyan fejet vágott, és olyan volt a szituáció, hogy azt mondtam...ok, most talán helyes (ez a végén, amikor megy elbúcsúzni...és áll a kék fal előtt bús melankóliával).
Ja, és volt benne egy olyan durva katarzis, hogy i couldn't help crying.
A zenéjével még tartozom. Hallgassátok, mert csodás:
Van egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet még többször meg fogom nézni. Már csak a zene miatt is.
Ez is, ez is, ez még jobb:
Imáááádom!
Fru
Annyira aranyosak ketten Fru meg az udvarlója hogy az valami hihetetlen.
Általában a lányok így elmondatják egymással az ilyen dolgaikat, mert 1. ez a bizalom jele, vagyis a barátság alapja, hogy megosztod a másikkal az életed apró eseményeit 3. tanulsz a másik dolgaiból is 4. ez ALAP a lányok körében, nincs is magyarázni való rajta.
Na, Fru eddig nem nagyon foglalkozott a mi beszámolóinkkal, és ő sose beszélt semmiről.
Hát most nem így van.
{Előtte jegyezném meg, hogy minden apró eseményt elő lehet adni úgy is, hogy a hallgatóság élvezi, és átéli, meg úgy is...hogy...na mindegy.
Egyik nap épp tettem egy borzasztó felfedezést hülye kis életemmel szemben. És utána kezdett el egyik barátnőnk mesélni előző napi kalandjairól. Valahogy nem sikerült élveznem. Amíg csak küzdöttem a könnyeimmel, addig elfordultam, utána inkább kimentem futni, mert az mindig segít. Másnap jött Fru...}
Fruzsi konkrétan olyan ártatlanul, de ugyanakkor izgatottsággal és lelkesedéssel mesélt, hogy mi Esztivel közben tapsikoltunk, meg visongattunk, meg ugráltunk.
Kedden is tiszta öröm volt nézni Frut. Szegény konkrétan nem tudott megállni a lábain, úgy remegett. De hiába volt elgyengülve, közben sugárzott az örömtől. És fülig ért a szája. És fogta a fejét. És ahh. Jajj. Aranyos volt.
Azt hiszem én igen rég éltem át ilyet utoljára. Najó...ez relatív ;)
Közben Rachel Portman-t hallgatok továbbra is. A Duchess zenéjét is ő szerezte. Nem is tudtam.
Szundi sose sikerül beszélnünk. Bocsi.
Valamikor el kéne mennünk biciklizgetni, meg fotózgatni 4en :)
Mit szólsz?
*Minden azért nem. :P
Csak annyit fűznék hozzá, hogy már nagyon rég óta ajánlgatták nekem ezt a filmet, hogy "Judit meg kell nézdned, mert Orlando Bloom annnnnyira helyes benne!!!"
Na, az egyetlen ami/aki nem fogott meg a filmben, az Orlando Bloom volt. Egyetlen egy pillanat volt, amikor olyan szögből volt véve, olyan háttér előtt, olyan fejet vágott, és olyan volt a szituáció, hogy azt mondtam...ok, most talán helyes (ez a végén, amikor megy elbúcsúzni...és áll a kék fal előtt bús melankóliával).
Ja, és volt benne egy olyan durva katarzis, hogy i couldn't help crying.
A zenéjével még tartozom. Hallgassátok, mert csodás:
Van egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet még többször meg fogom nézni. Már csak a zene miatt is.
Ez is, ez is, ez még jobb:
Imáááádom!
Fru
Annyira aranyosak ketten Fru meg az udvarlója hogy az valami hihetetlen.
Általában a lányok így elmondatják egymással az ilyen dolgaikat, mert 1. ez a bizalom jele, vagyis a barátság alapja, hogy megosztod a másikkal az életed apró eseményeit 3. tanulsz a másik dolgaiból is 4. ez ALAP a lányok körében, nincs is magyarázni való rajta.
Na, Fru eddig nem nagyon foglalkozott a mi beszámolóinkkal, és ő sose beszélt semmiről.
Hát most nem így van.
{Előtte jegyezném meg, hogy minden apró eseményt elő lehet adni úgy is, hogy a hallgatóság élvezi, és átéli, meg úgy is...hogy...na mindegy.
Egyik nap épp tettem egy borzasztó felfedezést hülye kis életemmel szemben. És utána kezdett el egyik barátnőnk mesélni előző napi kalandjairól. Valahogy nem sikerült élveznem. Amíg csak küzdöttem a könnyeimmel, addig elfordultam, utána inkább kimentem futni, mert az mindig segít. Másnap jött Fru...}
Fruzsi konkrétan olyan ártatlanul, de ugyanakkor izgatottsággal és lelkesedéssel mesélt, hogy mi Esztivel közben tapsikoltunk, meg visongattunk, meg ugráltunk.
Kedden is tiszta öröm volt nézni Frut. Szegény konkrétan nem tudott megállni a lábain, úgy remegett. De hiába volt elgyengülve, közben sugárzott az örömtől. És fülig ért a szája. És fogta a fejét. És ahh. Jajj. Aranyos volt.
Azt hiszem én igen rég éltem át ilyet utoljára. Najó...ez relatív ;)
Közben Rachel Portman-t hallgatok továbbra is. A Duchess zenéjét is ő szerezte. Nem is tudtam.
Szundi sose sikerül beszélnünk. Bocsi.
Valamikor el kéne mennünk biciklizgetni, meg fotózgatni 4en :)
Mit szólsz?
*Minden azért nem. :P
2010. október 20., szerda
Vicc, ami eszembe jutott egyszercsak:
-Mért van a bilinek kívül a füle?
-??
-Hogy meg ne süketüljön, ha belefinganak.
Fúj, ez csúnya volt.
Kicsit kulturáltabb dolog: Már vagy másfél éve elhatároztam, hogy kicsit művelem magam ...idegen szavakból. Na most jutottam el odáig, hogy lecsaptam az Idegen szavak és kifejezések szótárára. (Csak azért, mert az angol szótárak mellett volt, amik holnapra kellenek.)
Mai szó: korreláció: lat 1. kölcsönösség, kölcsönös viszony, kölcsönös összefüggés; egymástól való függőség, egymásnak való megfelelés 2. mat két valószínűségi változó közötti nem függvényszerű kapcsolat 3. él vmely szervnek a törzsfejlődés során bekövetkezett változásából folyó, és vele összefüggésben álló más szervre kiható másodlagos változás
Hát ez szupi, nem tudom mire fogom használni eme szót, de azért majd igyekszem memorizálni.
Harmadik, és egyben utolsó mára:
Szépen összeválogattam a holnapi ruhámat. Igazán aranyos lett. Én csak így jellemeztem:
"Egy lány vagyok csupán a sok közül. Ki vidékről a városba került. És úgy döntöttem itt is maradok. Hisz én ügyes vidéki lány vagyok."
Szóval ilyen kis széles csípőjű menyecske látszatát keltem, aranyos kis csizmával...
<< Aki nem tudná elképzelni :P
A fejem ugyan lemaradt, de szerintem jobb is így.
Most viszont aludni térek, mert holnap fél 6-kor kell kezdenem a napot :S
Uhh
-Mért van a bilinek kívül a füle?
-??
-Hogy meg ne süketüljön, ha belefinganak.
Fúj, ez csúnya volt.
Kicsit kulturáltabb dolog: Már vagy másfél éve elhatároztam, hogy kicsit művelem magam ...idegen szavakból. Na most jutottam el odáig, hogy lecsaptam az Idegen szavak és kifejezések szótárára. (Csak azért, mert az angol szótárak mellett volt, amik holnapra kellenek.)
Mai szó: korreláció: lat 1. kölcsönösség, kölcsönös viszony, kölcsönös összefüggés; egymástól való függőség, egymásnak való megfelelés 2. mat két valószínűségi változó közötti nem függvényszerű kapcsolat 3. él vmely szervnek a törzsfejlődés során bekövetkezett változásából folyó, és vele összefüggésben álló más szervre kiható másodlagos változás
Hát ez szupi, nem tudom mire fogom használni eme szót, de azért majd igyekszem memorizálni.
Harmadik, és egyben utolsó mára:
Szépen összeválogattam a holnapi ruhámat. Igazán aranyos lett. Én csak így jellemeztem:
"Egy lány vagyok csupán a sok közül. Ki vidékről a városba került. És úgy döntöttem itt is maradok. Hisz én ügyes vidéki lány vagyok."
Szóval ilyen kis széles csípőjű menyecske látszatát keltem, aranyos kis csizmával...
<< Aki nem tudná elképzelni :P
A fejem ugyan lemaradt, de szerintem jobb is így.
Most viszont aludni térek, mert holnap fél 6-kor kell kezdenem a napot :S
Uhh
2010. október 19., kedd
Chocolate
áááá <3 <3 <3
Megnéztük a Csokoládét. Valójában A harc szellemét szerettem volna megnézni (annak is Chocolate a címe), de aztán azt 1. nem sikerült letöltenem, 2. anyu nem lett volna hajlandó nézni-márpedig én a lenti tv-n akartam filmet nézni, és mivel ő volt itt, és ki mégse lehet túrni, hát megg kellett valamivel győznöm.
Annyira szépen beszélnek benne, és olyan hiper-szuper nyelvtant használnak, hogy csak csudi. És lényegében azért is néztem filmet, mert nem a nyelvtant kell most tanulnom, hanem a szókincsem bővítenem/fejlesztenem/felélesztenem.
Könyvben én csak a második részt olvastam, de úgy tervezem, hogy amint jön valami kis időszak, hogy mondjuk legalább az ebédre van időm, akkor majd sokat olvasok. A Csokoládé elég előkelő helyen áll a kiolvasandók listáján...
De ez a film... A zenéje isten-király. És ahogy ott a csokit keverik-kavarják. Ahhhhhhhhhhhhhhhh.
Úgy hiányzik nekem ez az életmód. Ezt is beterveztem már, hogy az összes viszgaidőszakot végig fogom sütögetni, meg hasonlók. Múlt évben még lazán készíthettem bon-bonokat a TZ-k előtti estéken. Igen ám, de most nem egy TZ van egy nap, hanem 2 TZ, egy-egy felelés, itt-ott egy kis tétel...angol...heti rengeteg hegedű, amire rengeteget is kell ám gyakorolni.
Már megint elkalandoztam.
Lényeg: Csokoládé (film) király. Könyvek még jobbak. És amint letudom tölteni, és időm is lesz, megnézem a másik Chocolate-ot is (A harc szellemét).
Megnéztük a Csokoládét. Valójában A harc szellemét szerettem volna megnézni (annak is Chocolate a címe), de aztán azt 1. nem sikerült letöltenem, 2. anyu nem lett volna hajlandó nézni-márpedig én a lenti tv-n akartam filmet nézni, és mivel ő volt itt, és ki mégse lehet túrni, hát megg kellett valamivel győznöm.
Annyira szépen beszélnek benne, és olyan hiper-szuper nyelvtant használnak, hogy csak csudi. És lényegében azért is néztem filmet, mert nem a nyelvtant kell most tanulnom, hanem a szókincsem bővítenem/fejlesztenem/felélesztenem.
Könyvben én csak a második részt olvastam, de úgy tervezem, hogy amint jön valami kis időszak, hogy mondjuk legalább az ebédre van időm, akkor majd sokat olvasok. A Csokoládé elég előkelő helyen áll a kiolvasandók listáján...
De ez a film... A zenéje isten-király. És ahogy ott a csokit keverik-kavarják. Ahhhhhhhhhhhhhhhh.
Úgy hiányzik nekem ez az életmód. Ezt is beterveztem már, hogy az összes viszgaidőszakot végig fogom sütögetni, meg hasonlók. Múlt évben még lazán készíthettem bon-bonokat a TZ-k előtti estéken. Igen ám, de most nem egy TZ van egy nap, hanem 2 TZ, egy-egy felelés, itt-ott egy kis tétel...angol...heti rengeteg hegedű, amire rengeteget is kell ám gyakorolni.
Már megint elkalandoztam.
Lényeg: Csokoládé (film) király. Könyvek még jobbak. És amint letudom tölteni, és időm is lesz, megnézem a másik Chocolate-ot is (A harc szellemét).
2010. október 18., hétfő
Maci
Ma vot az eredményhirdetése a fotópályázatnak.
Egyik képünk 4., a másik 3. lett.
Kaptunk egy macit meg egy bögrét.
Ricsi mondta, hogy akkor vigyem haza én a macit, legyen az ágyamban, ő meg viszi a bögrét, oszt' majd abból iszik, és 2 hónap múlva cserélünk. XD
Én ezt nagyon viccesnek tartottam (nem hiszem, hogy cserélnénk, úgyis elfelejtjük).
Aztán angolon elmeséltem (angolul). Mire a tanár: "It's sooo romantic." És így egyszerre mondtuk, hogy húúúúúúúúúúúúú.
Tiszta jófej angoltanárom van by the way. Igaz, csak 4 alkalom erejéig, de attól még jófej. Csak az a baj, hogy mindenhez úgy áll hozzá, hogy nyilván tudom, mért ne tudnám. De én nem vagyok mindentudó (Hál' istennek).
(Anya meg itthon megkérdezte, hogy egyáltalán jóban vaggyok-e én a Ricsivel...mert hogy múltkor azt mondta a Szilvinek, hogy jajj másnap velem kell fotóznia, nem is tudja mi lesz. Mondom anya azt nem épp úgy mondta.
Mind1, Ricsi jó arc, és. (gy.k.: pont))
2010. október 17., vasárnap
húzd, ki tudja meddig húzhatod
Gyűlnek az írni valók, de sajnos annyi időm sincs mostanában, hogy megebédeljek (vagy egyáltalán akármit egyek). Most is a helyett, hogy a tegnapi nap kalandjait, izgalmait, rohangálásait, meglepetéseit, és örömeit leírnám...Vörösmarty tétel írok (vagy valami hasonlóra törekszem)
„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,
Gyászosra hanyatlik az égi ború:
Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
Ébren maga van csak az egy szerelem.”
"Húzd, ki tudja meddig húzhatod"
Hát én se tudom meddig húzhatom. :)
Akadnak problémáim. A bőröm lassan teljesen elrohad az ekcémától. Nem csak gusztustalan, de még fáj is. Nem kicsit. Közben kihullik a hajam, mert hogy...kitépem. Reggelente arra ébredek, hogy annyira görcsöl a lábam, hogy egész testemből lemerevedek, és képtelen vagyok megmoccanni, csak a könnyeim csorognak a fájdalomtól. Ja és úgy randomra görcsölgetnek mindenféle belső szerveim-ez a legjobb. Hol itt fáj, hol ott.
Na, ennyi, mert ez most kb. olyan volt, mint amikor a nagypapám beszámol nekem a végrendeletéről...
Én nem fogok végrendelkezni még, csak eszembe jutott erről a Vörösmarty idézetről.
Különben is: "Hü de jól vagyok. Nem akarok a taligára kerülni! Hü de jól vagyok."
Egyéb:
Lecseréltem a háttérképem. Eddig egy csodásmesés fotó volt a hegedűmről. Tényleg szép kép- mindenki csodájára járt. Elég fontos része lett most a hegedű az életemnek (Húzd, ki tudja meddig húzhatod!!!). A képet mégis lecseréltem...jobbra? Nemtom. Fura, mert maga a fotó tetszik, és nem a témája, szereplői, vagy ilyesmi...csak fotós szemmel nézve olyan jól megkomponált valami.
Ettől függetlenül nem hiszem, hogy sokáig lesz háttérképem. (Öcsi előtt nem gáz...de az osztályvideót elvileg ezen fogjuk csinálni :S)
Jajj, olyan aranyos-tündéri-drága barátaim vannak nekem, hogy nagyon.
(De ezt nem most írom meg. Csak tudjatok róla, hogy vannak. Bár gondolom ezt a blogot is csak aranyos-tündéri-drága emberek olvassák. Ugye?!)
„Éjfél van, az éj rideg és szomorú,
Gyászosra hanyatlik az égi ború:
Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
Ébren maga van csak az egy szerelem.”
"Húzd, ki tudja meddig húzhatod"
Hát én se tudom meddig húzhatom. :)
Akadnak problémáim. A bőröm lassan teljesen elrohad az ekcémától. Nem csak gusztustalan, de még fáj is. Nem kicsit. Közben kihullik a hajam, mert hogy...kitépem. Reggelente arra ébredek, hogy annyira görcsöl a lábam, hogy egész testemből lemerevedek, és képtelen vagyok megmoccanni, csak a könnyeim csorognak a fájdalomtól. Ja és úgy randomra görcsölgetnek mindenféle belső szerveim-ez a legjobb. Hol itt fáj, hol ott.
Na, ennyi, mert ez most kb. olyan volt, mint amikor a nagypapám beszámol nekem a végrendeletéről...
Én nem fogok végrendelkezni még, csak eszembe jutott erről a Vörösmarty idézetről.
Különben is: "Hü de jól vagyok. Nem akarok a taligára kerülni! Hü de jól vagyok."
Egyéb:
Lecseréltem a háttérképem. Eddig egy csodásmesés fotó volt a hegedűmről. Tényleg szép kép- mindenki csodájára járt. Elég fontos része lett most a hegedű az életemnek (Húzd, ki tudja meddig húzhatod!!!). A képet mégis lecseréltem...jobbra? Nemtom. Fura, mert maga a fotó tetszik, és nem a témája, szereplői, vagy ilyesmi...csak fotós szemmel nézve olyan jól megkomponált valami.
Ettől függetlenül nem hiszem, hogy sokáig lesz háttérképem. (Öcsi előtt nem gáz...de az osztályvideót elvileg ezen fogjuk csinálni :S)
Jajj, olyan aranyos-tündéri-drága barátaim vannak nekem, hogy nagyon.
(De ezt nem most írom meg. Csak tudjatok róla, hogy vannak. Bár gondolom ezt a blogot is csak aranyos-tündéri-drága emberek olvassák. Ugye?!)
2010. október 13., szerda
God is a DJ
Ezt a számot keresem egy hete a tulajdon ipodomon, mert futás közben ezt hallgattam, de a címét nem néztem meg :S
Futni meg biciklizni pont jó. Jókedvcsinálásra is jó. És a nap indításához is jó a buszon kómásan:
És itt a másik dalocska is, amit agyvérzésig hallgatok:
Már maga a szöveg is tetszik:
If God is a DJ
Life is a dance floor
Love is the rhythm
You are the music
If God is a DJ
Life is a dance floor
You get what you're given
It's all how you use it...
...és tényleg.
Egyedül azt nem értem, hogy mért kellett neki ez a -bocsánat- rossz Q.va szerep. Elég jó hangja van ahhoz, hogy a nélkül is szeressék őt elegen. No mindegy.
Futni meg biciklizni pont jó. Jókedvcsinálásra is jó. És a nap indításához is jó a buszon kómásan:
És itt a másik dalocska is, amit agyvérzésig hallgatok:
Már maga a szöveg is tetszik:
If God is a DJ
Life is a dance floor
Love is the rhythm
You are the music
If God is a DJ
Life is a dance floor
You get what you're given
It's all how you use it...
...és tényleg.
Egyedül azt nem értem, hogy mért kellett neki ez a -bocsánat- rossz Q.va szerep. Elég jó hangja van ahhoz, hogy a nélkül is szeressék őt elegen. No mindegy.
Biciklizgetés fel és alá
Jajj, ma elmentem biciklizni, hogy javítsak cseppnyi agyam mosogatórongy állapotán. Ezeket sikerült alkotnom. Elég jól éreztem magam.
És rájöttem, hogy a dunapart budai oldala a Megyeri- és az Északi-vasútiösszekötő híd között csodásmesés. Tiszta jó lehet ott lakni.
Valóságos kánaán volt. Biciklisek, görkorisok, futók, rohangáló kisgyerekek, kutyások, ződ fű (3 betű, szín, és nem kék? ződ...sző, fon nem takács, és nem is a pók? de a pók), békés padok, sok víz.
Egy baj van csak vele, hogy elönti a víz. És ezt így elég jól tudom, hogy mikor és mért és hogy önti el. Itthon nálunk ez napi téma. Most hétvégén is itt voltak nagyszüleim, és rögtön össze is ült a két vízépítőmérnökünk megbeszélni, hogy mért szakadt át a gát, mit lehet csinálni, mért vannak árvizek mostanában itt-és-itt...még hallgatni is jó őket :) a végén úgyis ezt fogom csinálni én is, olyan izgi.
De mondjuk a második töltés mögött, tehát az ártéren kívül már szívesen laknék :P
2010. október 11., hétfő
Boszorkány
Ült a buszon egy lány. Sudokut fejtett az ipodján. Észre se vette, hogy már jó ideje figyeli egy rossz arcú férfi. A lány fülében fülhallgató, szívében zene, kezében ipod, agyában zavar, lelkében értetlenség. Tehát jó oka volt nem észre venni a körülötte lévőket.
Ahogy leszállt a férfi követte őt.
Az első sötét sarkon meg is állította:
-Add ide, ami a zsebedben van.
-Nincs a zsebemben semmi, csak egy pár zokni.
-Egy ipod van a zsebedben, amiről zenét hallgatsz.
-De hát ha csak egy pár zokni van a zsebemben...-azzal kivette és felmutatta a két fehér zoknit.
-Nekem az ipodod kell, és nem a zoknid.
-Nincs ipod, a zsebemben.
-Dehogynem.
-Nem, nincs.
-Akkor hova tüntetted?
-Ki tudja, talán boszorkány vagyok.
-Boszorkányok nem léteznek, te kis hülye.
-Talán igen.
Halk pukkanás, és a férfi megszűnt létezni. Mert hiába, a sok okos fizikus, az energia nem tűnik el a semmibe, de ebben a rossz emberben nem volt semmi energia, semmi szeretet, semmi humanizmus, ami miatt érdemes lett volna léteznie. Ezt hamar felismerte a lány, hát beszüntette a férfi felesleges létét. És pont.
A lány továbbment. Kivette az ipodját a másik zsebéből, bekapcsolta a zenét és békésen hazasétált.
Csak egy kutya ugatta távolról a boszorkányt.
Pisze orra volt, és nem is égett volna úgy mit a fa.
Ahogy leszállt a férfi követte őt.
Az első sötét sarkon meg is állította:
-Add ide, ami a zsebedben van.
-Nincs a zsebemben semmi, csak egy pár zokni.
-Egy ipod van a zsebedben, amiről zenét hallgatsz.
-De hát ha csak egy pár zokni van a zsebemben...-azzal kivette és felmutatta a két fehér zoknit.
-Nekem az ipodod kell, és nem a zoknid.
-Nincs ipod, a zsebemben.
-Dehogynem.
-Nem, nincs.
-Akkor hova tüntetted?
-Ki tudja, talán boszorkány vagyok.
-Boszorkányok nem léteznek, te kis hülye.
-Talán igen.
Halk pukkanás, és a férfi megszűnt létezni. Mert hiába, a sok okos fizikus, az energia nem tűnik el a semmibe, de ebben a rossz emberben nem volt semmi energia, semmi szeretet, semmi humanizmus, ami miatt érdemes lett volna léteznie. Ezt hamar felismerte a lány, hát beszüntette a férfi felesleges létét. És pont.
A lány továbbment. Kivette az ipodját a másik zsebéből, bekapcsolta a zenét és békésen hazasétált.
Csak egy kutya ugatta távolról a boszorkányt.
Pisze orra volt, és nem is égett volna úgy mit a fa.
2010. október 10., vasárnap
Ma volt történelmi váltó futás, meg Nato Partnership running.
Jó..is lehetett volna.
Végül is nem volt rossz. Csak egyedül futottam végig, mert Virpi szegény a váltóban 2 másik leányzó helyett is futott, és nem ért vissza a következő rajthoz.
Jó, persze nem voltam egyedül, volt körülöttem még több száz futó. Csak olyan magányosnak éreztem magam.
A magány jó, ha társas, de a társaság nem jó, ha magányos. Nemtom érti-e ezt valaki.
Tyű, viszont az elején amíg Virpit kerestem odasodródtam egy igen szimpatikus srác mellé.
Nem fogjátok kitalálni: zöld nike futócipője volt <3 ésésés a fölsője is pont olyan neonzöld színű volt, mint az enyém. Úgy kb. 1 km-t futottunk együtt, oszt' elhúzott. Én meg úgy voltam vele, had menjen, úgyis kifárad.
A közepe táján aztán mellém futott egy srác. Elég vicces, hogy nem tudom egy diszkóban mi a teendő, ha beáll az ember lánya mögé egy fiú, bezzeg azt, hogy egy futóversenyen hogyan kell ismerkedni, azt úgy vágom. Ez van. Ki hol gyűjt tapasztalatot... XD
De én ma nem gondoltam ismerkedni nagyon. Ami ma hajtott, amikor kicsit lassabban futottam, az volt, hogy a célban vár a srác, akinek még nevet ugyan nem találtunk ki, de arra hivatott, hogy az Atyaúristent elfeledjem általa. Jajj, be szépen fejeztem ki magam.
:)
Jó..is lehetett volna.
Végül is nem volt rossz. Csak egyedül futottam végig, mert Virpi szegény a váltóban 2 másik leányzó helyett is futott, és nem ért vissza a következő rajthoz.
Jó, persze nem voltam egyedül, volt körülöttem még több száz futó. Csak olyan magányosnak éreztem magam.
A magány jó, ha társas, de a társaság nem jó, ha magányos. Nemtom érti-e ezt valaki.
Tyű, viszont az elején amíg Virpit kerestem odasodródtam egy igen szimpatikus srác mellé.
Nem fogjátok kitalálni: zöld nike futócipője volt <3 ésésés a fölsője is pont olyan neonzöld színű volt, mint az enyém. Úgy kb. 1 km-t futottunk együtt, oszt' elhúzott. Én meg úgy voltam vele, had menjen, úgyis kifárad.
A közepe táján aztán mellém futott egy srác. Elég vicces, hogy nem tudom egy diszkóban mi a teendő, ha beáll az ember lánya mögé egy fiú, bezzeg azt, hogy egy futóversenyen hogyan kell ismerkedni, azt úgy vágom. Ez van. Ki hol gyűjt tapasztalatot... XD
De én ma nem gondoltam ismerkedni nagyon. Ami ma hajtott, amikor kicsit lassabban futottam, az volt, hogy a célban vár a srác, akinek még nevet ugyan nem találtunk ki, de arra hivatott, hogy az Atyaúristent elfeledjem általa. Jajj, be szépen fejeztem ki magam.
:)
Ajánlom ezt a számot Petrának (mert ÉN mindig fogok tudni szánalmasabb zenét a tieidnél!), Szergejnek és Bencének (akik ráneveltek a hasonló típusú zenék hallgatására), Artúrnak (aki kételkedik a kistehén zsenialitásában), Ricsinek (aki csak tuc-tuc-ot hallgat), Ádámnak (akivel lehet hangosan énekelni, hogy Áránká szeretlök), anyukámnak és apukámnak, az aranyhalaknak az akváriumban...
2010. október 8., péntek
buszRÓL
A sütike még nincs kész.
Teháááát: van időm felvezetni új témát.
A buszos-emberkiismerős játékom lassan kifullad.
De most lett helyette új.
A buszon ültem ugyan, de kint láttam érdekesebb dolgokat.
Mexikói...
Parkoló...
Állt egy sportkocsi a járda mellett. Narancssárga. Olyan luxusautónak tűnt.
Egy férfi és egy nő közeledett felé.
Beszálltak.
A nőnek királyságos zöld kabátja volt, és narancssárga sálja, ami színben pont ment a kocsihoz. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a pasi bedobta magát a kocsiba, azt csá'. Ilyen, hogy segíteni a nőnek, vagy valami...semmi. Hová lettek a lovagi erkölcsök, amik a fehér lóval (jelen esetben narancssárga luxusautóval) járnak?-gondoltam.
No de, amikor ők elmentek, megállt a sarkon egy fehér ótó. Nem egy mai darab. Olyan fapados, ahogy öcsi mondaná. Kiszállt belőle egy férfi. Kinyitotta az anyósülés felöli ajtót, és ragyogó arccal várt. Nem sokára meg is érkezett a várva várt nőszemély. Köszöntő csók. Betessékelte az autóba, és beszélgetve elindultak.
Hozzá tenném, hogy nem az ifjú házas kategória voltak. Mindketten megéltek már vagy 5 tízest.
Ezután jött egy piros passat. Benne a komoly üzletember. Konkrétan észre se vette, amikor a felesége {aki korához képest jól nézett ki (Mit mond a kéményseprő, ha tükörbe néz??-A koromhoz képest jól nézek ki.)} próbálta feltépni a csomagtartót. Mikor a nő beült, konkrétan nem is köszöntek egymásnak. Hüm...jó lehet fontos üzletember feleségének lenni...
Mi ebből a tanúlság?
Az élet egy nagy tisztavízű kék tó. -De hisz ez hülyeség. -Ja, akkor mégsem. (Jó, ez egy vicc poénja, aki ismeri érti, aki nem, annak majd talán elmondom.)
Szóval hogy sok feleség a mexikóin találkozik a férjével, és úgy mennek haza.
Egy fiúnak vagy fehér lova van, vagy narancssárga sportkocsija, vagy rendes neveltetése. (És ezek nem megengedő-vagyok, inkább kizáróak.)-és még én se tudom, melyiket szeretném inkább XD :P
Inkább az angol feladatsorokat kellett volna csinálnom, a helyett, hogy a busz ablakon bámulok tova.
Teháááát: van időm felvezetni új témát.
A buszos-emberkiismerős játékom lassan kifullad.
De most lett helyette új.
A buszon ültem ugyan, de kint láttam érdekesebb dolgokat.
Mexikói...
Parkoló...
Állt egy sportkocsi a járda mellett. Narancssárga. Olyan luxusautónak tűnt.
Egy férfi és egy nő közeledett felé.
Beszálltak.
A nőnek királyságos zöld kabátja volt, és narancssárga sálja, ami színben pont ment a kocsihoz. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a pasi bedobta magát a kocsiba, azt csá'. Ilyen, hogy segíteni a nőnek, vagy valami...semmi. Hová lettek a lovagi erkölcsök, amik a fehér lóval (jelen esetben narancssárga luxusautóval) járnak?-gondoltam.
No de, amikor ők elmentek, megállt a sarkon egy fehér ótó. Nem egy mai darab. Olyan fapados, ahogy öcsi mondaná. Kiszállt belőle egy férfi. Kinyitotta az anyósülés felöli ajtót, és ragyogó arccal várt. Nem sokára meg is érkezett a várva várt nőszemély. Köszöntő csók. Betessékelte az autóba, és beszélgetve elindultak.
Hozzá tenném, hogy nem az ifjú házas kategória voltak. Mindketten megéltek már vagy 5 tízest.
Ezután jött egy piros passat. Benne a komoly üzletember. Konkrétan észre se vette, amikor a felesége {aki korához képest jól nézett ki (Mit mond a kéményseprő, ha tükörbe néz??-A koromhoz képest jól nézek ki.)} próbálta feltépni a csomagtartót. Mikor a nő beült, konkrétan nem is köszöntek egymásnak. Hüm...jó lehet fontos üzletember feleségének lenni...
Mi ebből a tanúlság?
Az élet egy nagy tisztavízű kék tó. -De hisz ez hülyeség. -Ja, akkor mégsem. (Jó, ez egy vicc poénja, aki ismeri érti, aki nem, annak majd talán elmondom.)
Szóval hogy sok feleség a mexikóin találkozik a férjével, és úgy mennek haza.
Egy fiúnak vagy fehér lova van, vagy narancssárga sportkocsija, vagy rendes neveltetése. (És ezek nem megengedő-vagyok, inkább kizáróak.)-és még én se tudom, melyiket szeretném inkább XD :P
Inkább az angol feladatsorokat kellett volna csinálnom, a helyett, hogy a busz ablakon bámulok tova.
2010. október 7., csütörtök
Problem is all inside your head
Van bő fél órám itt irogatni- amíg megsül a süti. Mégis csak felelőtlenség lenne magára hagynom szegénykét. Majd amíg kihűl addig megyek el fürödölni.
De hogy mikor fekszem ma le? Rejtély.
Még ha kihült félbe kell vágni, hogy közé kenhessem a baracklekvárt.
A teteje lehet, hogy reggelre marad. De ha már most éjfél után fekszem, akkor hogy fogok hajnal előtt kelni, hogy befejezzem a tortát.
No de ez az én bajom, ide inkább írok mást.
Eszembe jutott egy szám. Sőt, zene.
Sokáig volt nagy kedvencem.
There must be fifty ways to leave your lover.
...erre csak annyit, hogy:
"...could you please explain the fifty ways?"
De ha már Paul Szájmon...jöjjön még pár kedvenc nótám tőle, mer' az jó.
Ezzel kapcsolatban 2 dolog jut eszembe.
1. Emlékszem még myvipre raktam ki egy képet, aminek ez lett a neve:)
(A csíkos kardigán tartozik hozzám.)
2. Van egy kedves úriember, aki "sok-sok év után" is úgy viselkedik, mint ahogy az elején, amikor még reménykedhetett. Barátként kedvel(t)em, de ha nem baráthoz méltóan viselkedik, akkor jobb lenne nem kommunikálni, vagy egyáltalán mutatkozni vele. Ma is elég -hát nem is tudom milyen (mert bántót, azért mégse írnék róla) volt a megnyilvánulása, amikor csak úgy odajött a maga módján, mikor Ricsivel épp a fotós pályázatot tárgyaltuk meg...na hagyjuk, inkább le se írom.
Új szám inkább:)
Ő nem Paul Simon, de legalább P-vel kezdődik a neve. És nagyon jó a zenéje. Jó, inkább van jó zenéje.
És ehhez a mai válogatáshoz már csak egy előadó hiányzik.
És ő nem más,
mint a csodálatos,
a megismételhetetlen,
kicsit ugyan öreg,
de mindig frissnek tűnő...
Peter Gabriel!!! <3
Voltunk a koncertjén nekije. :)
Az valami fantasztikus volt. Kész zenei és vizuális élmény.
Hüm, most így elhallgatva a Peter Gabriel számokat...annyira nem is tetszik.
Viszont ezekhez a zenékhez még valaki illik:)
De hogy mikor fekszem ma le? Rejtély.
Még ha kihült félbe kell vágni, hogy közé kenhessem a baracklekvárt.
A teteje lehet, hogy reggelre marad. De ha már most éjfél után fekszem, akkor hogy fogok hajnal előtt kelni, hogy befejezzem a tortát.
No de ez az én bajom, ide inkább írok mást.
Eszembe jutott egy szám. Sőt, zene.
Sokáig volt nagy kedvencem.
There must be fifty ways to leave your lover.
...erre csak annyit, hogy:
"...could you please explain the fifty ways?"
De ha már Paul Szájmon...jöjjön még pár kedvenc nótám tőle, mer' az jó.
Ezzel kapcsolatban 2 dolog jut eszembe.
1. Emlékszem még myvipre raktam ki egy képet, aminek ez lett a neve:)
2. Van egy kedves úriember, aki "sok-sok év után" is úgy viselkedik, mint ahogy az elején, amikor még reménykedhetett. Barátként kedvel(t)em, de ha nem baráthoz méltóan viselkedik, akkor jobb lenne nem kommunikálni, vagy egyáltalán mutatkozni vele. Ma is elég -hát nem is tudom milyen (mert bántót, azért mégse írnék róla) volt a megnyilvánulása, amikor csak úgy odajött a maga módján, mikor Ricsivel épp a fotós pályázatot tárgyaltuk meg...na hagyjuk, inkább le se írom.
Új szám inkább:)
Ő nem Paul Simon, de legalább P-vel kezdődik a neve. És nagyon jó a zenéje. Jó, inkább van jó zenéje.
És ehhez a mai válogatáshoz már csak egy előadó hiányzik.
És ő nem más,
mint a csodálatos,
a megismételhetetlen,
kicsit ugyan öreg,
de mindig frissnek tűnő...
Peter Gabriel!!! <3
Voltunk a koncertjén nekije. :)
Az valami fantasztikus volt. Kész zenei és vizuális élmény.
Hüm, most így elhallgatva a Peter Gabriel számokat...annyira nem is tetszik.
Viszont ezekhez a zenékhez még valaki illik:)
2010. október 5., kedd
Tudom, hogy lehetne jobb is.
Lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám hogy lehetnél kevésbé fontosabb.
Az Igazi
Az igazi gyilkos nem ismeri a halált
Csak akkor teszi el a fegyvert, ha talált,
Az igazi űrhajósnak nincs távcsöve
Majd megnézi az úti célt valaki helyette.
...
Az igazi csoki nyuszi nem tudja mi a tél,
Az igazi csoki miki nem tudja mi a tavasz,
Nyáron, ősszel, télen,
Az igazi apa a fiának csak: szevasz!
...
2010. október 4., hétfő
Koncert
Most elvileg tanulok, szóval nem írok, de annyit mégis csak leírok, hogy Káli ma bejött próbára, és hosszan ecsetelte, hogy mennyire fontos, hogy ott legyünk mind a hétvégi koncerten. Nem kötök bele az állításaiba, mert az hosszúra nyúlna.
De még szerelmeslevelet is kaptunk az iskolától hogy feltétlenül menjünk el vasárnap (...mert kell a tömeg-no meg a pénz).
Ettől függetlenül egy jó koncertnek ígérkezik, úgyhogy én szívesen mennék.
Valaki velem tart?
(Egyedül tuti nem megyek el. Máskor simán elmegyek magam, mert ott úgyis csak ismerősök jöhetnek szembe a müpában (ja, ott lesz), de most nem vagyok olyan kedélyállapotban, hogy ott haverkodjak.-Szóval gyertek csak gyertek csak!!)
Hát-hát így belehallgatva nem is annyira szuper.
De lesz még Liszt is:
Na, ez már sokkal jobban tetszik.
Valaki jöjjön velem.
Aki valakinek érzi magát, jöjjön.
De még szerelmeslevelet is kaptunk az iskolától hogy feltétlenül menjünk el vasárnap (...mert kell a tömeg-no meg a pénz).
Ettől függetlenül egy jó koncertnek ígérkezik, úgyhogy én szívesen mennék.
Valaki velem tart?
(Egyedül tuti nem megyek el. Máskor simán elmegyek magam, mert ott úgyis csak ismerősök jöhetnek szembe a müpában (ja, ott lesz), de most nem vagyok olyan kedélyállapotban, hogy ott haverkodjak.-Szóval gyertek csak gyertek csak!!)
Hát-hát így belehallgatva nem is annyira szuper.
De lesz még Liszt is:
Na, ez már sokkal jobban tetszik.
Valaki jöjjön velem.
Aki valakinek érzi magát, jöjjön.
2010. október 3., vasárnap
Szeret-nem szeret-szívből-igazán?
??? ???
????? ?????
????????????
??????????
???????
???
?
:) Ez csak úgy jött most. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

