Életigazságok

Petrával hülyültünk kedden...nem, szerdán.
Szóval beszélgettünk. Az nálunk ekvivalens (bocsi, a-s fiúkkal is kell kommunikálnom nap mint nap ;)) a hülyüléssel.

Szóval az élet nagy alapigazságai:
Aki mer, annál van a kanál.
Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása.
...A többit jobb szeretem elsütni élőben ;)

Addig addig mondtuk a bölcsességeket, míg végül egy totál hétköznapi jelenetből (a kómás emberek depressziós fejét tanulmányoztuk épp) közös erővel ezt hoztuk ki:
Őt fűti a szerelem, mert kályha.
Ezt sose feledjétek. Ez egy axióma. Ha valamire már nem tudtok további magyarázatot, az azért van, mert kályha...tehát fűti a szerelem.

Szerelem...szerelem.
Pfff.
Egyik igen kedves...nagyon kedves barátosném kb. már egy hónapja arra jutott logikus következtetéssel, hogy leszbi lesz, mert kár a fiúkba erőt fecsérelni. (És ez így is van!!!)
Mondtam neki, hogy ok, de amint tényleg az, szóljon, és majd én is az leszek ;)
Erre ma mondja, hogy két napja az XD
Azt is megtudtuk, minek a hatására. Basszus, a volt barátja olyan kegyetlen és szemét e-mailt írt neki, hogy mi ott lányok mind elhatároztuk, hogy nemi identitást váltunk, vagy mi (hülyeséget írtam gondolom). Szóval körbe álltunk, és elmondtuk, hogy mostantól ki miért lesz leszbikus XD És a vicc még csak most jön: EGYRE BŐVÜLT A KÖR!!! Mert mindenki jött oda, hogy mit csináltok, miről beszéltek, és beavattuk őket, és EGYET ÉRTETTEK.

(Biszeksz lányokról való véleményem kihagyom, mert az túl hosszú...de kellően sok fiú meginterjúvolása után azt mondom, hogy az éri meg leginkább. Ezt fájó kimondani, de így van.)
Peti azért megijedt, amikor megkérdeztem, hogy mit gondol róluk...azt mondta, "Jobbak mint a biszeksz fiúk. De mért, Judit, de mért??" Viszont nekem addigra be kellett mennem fizika órára...

Peti
(Szeretem így egymásba fűzni a totál ellentétes bekezdéseket.)
Ezt végül is nem is akarom megírni annyira. Csak hogy egyre több órán ül mellettem, kivéve fizikán, mert ő nem faktos, én meg Gyuszi és Stein között ülök.
Egyenlőre magyaron se...de ott épp elültem, csak az a baj, hogy egyenlőre Zsófi f.h. helyére, és hétfőn, amikor újra jön majd iskolába, nem tudom hova fogok ülni. Vissza Anna mellé biztos nem.

Apropó magyar órák.
Fotó kérdés szóba jött. Nem kellett volna.
És Ofő elkezdi, hogy hát a kisfia milyen jó képeket csinált. Hüm.
Bár ő főleg a lányokat fotózta. Hümm.
Jó, főleg egy valakit fotózott. Hümm.
Jó, vissza néztem a képeket újra, hogy hátha nincs más "egy valaki". Én összesen a 80-ból 38 képen szerepelek :) Nagyon helyes. De az pont nincs még a fele se, szóval ne szóljon be senki! Főleg, hogy ők nem is látták a képeket.
Engem inkább az aggaszt, hogy Ofő minek mond ilyet??? Hogy tudjam, hogy tudja? Jó. De mégis mit? Mert azt velem is megoszthatná. Hátha okosabb leszek.


Ofő.
Ez a mai nap, meg ezek a mai lépései...egy pillanatra úgy tűnt, hogy talán...de nem, mégse.
Kicsit fura, hogy még így 12-ben se igazán tudunk rá támaszkodni...mondják a többiek :) De szerintem meg pont 7. óta megtanulhattunk volna már önállóan eljárni az ügyeinkben.
És most megint nem fogtunk össze eléggé. Nem zárt össze az osztály. Még jó, hogy tegnap este szüleim deklarálták, hogy azonnal fejezzem be, és ne én próbáljam meg egyedül megoldani (persze erről szó sincs, mert Eszti legalább ugyan annyira, sőt jobban bele mártotta magát az ügybe), mert most úgy tűnik, hogy mögöttem áll az osztály, de egyik napról a másikra simán ellenem fordulnak, vagy meghátrálnak. És ez így is lett. Én ma visszavonultam- aztán mégse. Idegesít a többiek tesze-toszasága. *Mik a leghatározottlanabb állatok? A mitévő legyek.* Szóval megint csak Esztivel ketten küzdöttünk. És akkor még nekem szól be Borka. Menjen már. Ja Ofő meg Esztit szólja meg/le. Engem soha. Bármit mondhatok, bármit tehetek...semmi. ma is végül is egy csöppet messzire mentem, de egyértelmű volt, hogy ez egy szükséges lépés, és csak én tehetem meg...azért egy csöppet megijedtem, hogy úristenúristen, nem kellett volna...és nem- először közölte, hogy ilyen eszembe se juthatna. "Na de gyerekem". Ehhez senkinek nincs joga, neki se, nekem se...senkinek se...aztán eltűnt...majd visszajött egyszer csak, és kiderült, hogy megteszi, amit kértem, és ami olyan felháborító, és amin úgy kiakadt.
Mindegy. Én többet nem szólok bele az Anna ügybe. Átveri az egész osztályt, és mi hagyjuk. Legyen. Ennyi birkát. Borzalom.
Többet nem csinálok elvi kérdést pénzügyekből.
Többet nem hagyom, hogy az osztály engem is baromságokba rángasson.
Többet nem törődöm az emberekkel.

Pici a bors, de nem nagy!!!!