Szalagavató és minden egyéb

Szombaton volt a szalagavatónk. Jéé.
Bár hathat újdonságként is, hiszen néha én is rácsodálkozom.

Elég sok pozitív élmény köthető hozzá.
Persze ez is, mint minden más stresszel meg hisztizéssel, meg sírással-rívással indult.

Ok, szóval volt péntek. Hülye nap.
Eléggé nagyon kikészültem. Vicces, hogy pont Ricsi volt mellettem, meg Ricsi állt mellettem. Aztán Hermesz a nyilvános próba végén még ott tartotta a lányokat, hogy elmondja, mind milyen nagyon szépek vagyunk, és már csak az hiányzik a táncunkból, hogy ezt mi is elhiggyük, és tudatában legyünk. Azzal igazolta, hogy bizony ő néha hálát ad az égnek, hogy jóval idősebb nálunk, különben sose tudná, melyik nap kibe legyen szerelmes.
Hát. Hüm. Látta ő, hogy nagyon rossz hangulatom van. És utána mondta, hogy nem tudja ki bántott meg, de ne aggódjak, mert igenis szép vagyok, meg bájos...etc. és én lennék az első, akibe szerelmes lenne. Valahogy még mindig nem vágtam túl elégedett fejet, mert:
-Nem hiszel nekem? Akkor minek mondom én itt?
-Én hiszek a Tanár Úrnak. Vagy legalábbis szeretnék hinni. De a tények nem ezt igazolják...
...
Na jó...utána elmesélte, hogy ő is még igen későn is azt hitte, hogy sose talál senkit, aki úgy szeretné, ahogy ő a másikat, azt most mégis van neki két szép gyereke, meg szép felesége.
Szóval ja.

Ezek után apa itthon totál a lelkembe gázolt.
Utána jött az órákig kabátban a földön fetrengés és hiszti.
Hogy tetőzze mindezt, apu a vacsinál közölte, hogy csak úgy érdemes élni, ha az ember képes kikapcsolni.
Úgyhogy én leszűrtem, hogy nekem nem érdemes. Meg is terveztem pik-pak a másnapom. (Ahhoz képest most mégis még mindig itt ülök és írok.)

Felpróbáltam a ruhát, de szarul állt, mert nem csináltak meg a kölcsönzőben semmit abból, amit ígértek. Tehát bevágott, és össze vissza állt mellben.
Végül arra jutottam, hogy úgyse leszek semmivel elégedett, inkább lefekszem.

Szombat reggel mentem fodrászhoz, aki totál nem olyanra csinálta a hajam, mint ahogy én azt megállmodtam, de addigra már egyértelmű célom volt a pozitív hozzáállás bármi áron. Szóval így mondtam neki, hogy
-Már most látom milyen szép lesz.
-De hát nem is így fog kinézni.
-Nembaj, biztos nagyon szép lesz.
Végül is aranyos lett. Az egész évfolyamból nekem volt a legegyszerűbb frizurám...de mégis a legnagyobb sikerem, mert a hajam ÉN voltam. Meg a ruháim is. Minden olyan Jucusos, ahogy a többiek mondják.
A sminkes konkrétan közölte, hogy
-Te nem hagyod, hogy kiéljem a kreativitásom. Pedig rád bármilyen színt festhetnék. Meg szép a szemed, meg a szád is...bármit kihangsúlyozhatnék.
Ettől függetlenül a kész smink felét leszedettem vele...ettől aztán egészen kiakadt:
-Ennél kevesebb sminket nem lehet rakni senkire.

Mikor megérkeztem a Symába, ott volt Gábor és Tomi. Lényegében körbe rajongtak. Annyira jól esett.
-Atya ég, Judit! Te baromi jól nézel ki!
-Milyen szép vagy.
-De azta...
Ők csak dícsértek, nekem meg onnantól kezdve nap végéig fülig ért a szám.
-Judit te egy JÓ csaj vagy!!
-Ja!!
-Mért nem így jársz suliba?
-Neem, az nem lenne jó, mert akkor most nem lenne ez elég ünnepi.
-Ööö. ja.
És csak álltak és csodáltak, én meg csak álltam és vigyorogtam.
Jó volt.

Próbák...

Amikor pedig volt egy kis időnk, felültünk a lelátóra, és körmöt lakkoztunk. Ez volt az egyik legjobb része az estének. Ott ült a sok leány, és lakkozta a körmét. Azért annak van egy feelingje :P

Másik legjobb rész, amikor a fiú öltözőben már tűző ruhában, tűsarkúban, egy széken ingeket vasaltam. Az se rossz.

Az osztálytánc szupi volt.
Keringő se volt rossz.
Elrontottam egy részt. Azt a részt, amit mindig Ki-Va-Gá rontott el, és ezért még a bevonulás előtt is azt gyakoroltuk...na hát azt bent én rontottam el. Ez van.

Utána rengeteg sok-sok emberrel táncoltam.
Eleinte főleg családtagokkal, de közben jöttek oda mások is, és amikor apa egyszer fellökte, másodszor elküldte a türelmesen várakozó Ádámot, megelégeltem a dolgot, és megindultam a barátaimmal keringőzni.
Olyan cuki volt mindenki. Nekem csomószor le se esett, hogy rám várakozva ácsingóznak ott körülöttünk.
Teddy-vel nem táncoltam, mert nem jutottunk el egymásig, de aztán jól meg is dorgált érte. Koresszal nem tudom mért nem táncoltunk, örültem volna. Szundi fotózott. Artúr meg nem jött oda.
De mindenki mással igen. Még olyanokkal is, mint Benyó (leve1 XD), meg Tomi, meg Levi, meg Valicsek...szóval akikre nem is számítottam.
Épp Levivel táncoltunk, amikor mondta, hogy milyen klassz, hogy most hosszabban van keringő...mondom, ja, én kértem (először én, aztán Vica is...ezért kell főszervezőnek lenni Libárdi oldalán :P)...erre vége lett. Pf.

Mikor végre mind visszaöltöztünk, és összeszedtük egymást elindultunk melegíteni. Na ez a következő legjobb rész. Arra jutottunk, hogy a Dózsában túl sokan lesznek, menjünk, és shoppingoljuk az arena tescoban...
Mikor minden megvolt, leültünk egy ilyen puffra Esztivel...Flóráék meg türelmetlenül álldogáltak.
-Flóra, ülj le egy kicsit! Próbáld ki, milyen jó!!!
Flóra leült:
-Ahh, ez isteni. Mekkora király ülni.
-Én mondtam.
Szóval vagy egy órát ültünk ott. És csak ültünk.
Megbeszéltük az estét meg mindent.

Az utcán aztán nekiláttuk magunkba dönteni a muníciót.
De én nem tudok inni menet közben. Vagy legalábbis nem szeretek. Szóval felajánlottam, hogy lépjünk 4-et, álljunk meg, igyunk. Igen ám, de négy lépés alatt nem volt idő röhögni.
Így aztán új tervet eszeltem ki:
Egyet lép-iszik. Kettőt lép-iszik. Hármat lép-iszik. Ötöt lép-iszik. Nyolcat lép-iszik. Tizenhármat lép-iszik. És így tovább. 130 lépés körül álltunk le ezzel...de senki ne aggódjon, lett új szabály. ;)
Elég vicces volt a piros lámpa közepén megállni inni, mert ott jött ki a lépés.

Az after az Erzsébet-hídnál volt.Amikor leszálltunk a buszról, hozzánk csapódott 4 másik srác, akik szintén oda tartottak, de mint külsős.
Engem Isten tudja miért, elkezdtek ölelgetni.
Mire Flóra:
-Te ismered őket?
-Az egyiket igen, de ő nem tud róla :P

Lényeg az, hogy a hajót elnéztük, és elindultunk a másik irányba. A plusz egy óra séta és viháncolás igen jót tett, leszámítva hogy elég parás volt, hogy valamelyikőnk (leginkább Flóra) a Dunába zuhan.

Az after party az eléggé nagyon jó volt...de sajnos nem publikus. :P

Másnap egyéb emberek minden igyekezete ellenére Esztiéknél ébredtem :P És az kellett. Jó volt reggel újra feleleveníteni mindent, röhögni egymáson, és az elmúlt éjszakán.

Az hogy azóta mi van, az már kicsit cikisebb, de nem én tehetek róla.

:) Bárhogy is, jó emlékként marad meg ez a szombat-vasárnap. Büszke vagyok, hogy van szalagom, sok barátságot megerősítettem, az önbizalmam növeltem :P