Boszorkány

Ült a buszon egy lány. Sudokut fejtett az ipodján. Észre se vette, hogy már jó ideje figyeli egy rossz arcú férfi. A lány fülében fülhallgató, szívében zene, kezében ipod, agyában zavar, lelkében értetlenség. Tehát jó oka volt nem észre venni a körülötte lévőket.

Ahogy leszállt a férfi követte őt.
Az első sötét sarkon meg is állította:
-Add ide, ami a zsebedben van.
-Nincs a zsebemben semmi, csak egy pár zokni.
-Egy ipod van a zsebedben, amiről zenét hallgatsz.
-De hát ha csak egy pár zokni van a zsebemben...-azzal kivette és felmutatta a két fehér zoknit.
-Nekem az ipodod kell, és nem a zoknid.
-Nincs ipod, a zsebemben.
-Dehogynem.
-Nem, nincs.
-Akkor hova tüntetted?
-Ki tudja, talán boszorkány vagyok.
-Boszorkányok nem léteznek, te kis hülye.
-Talán igen.
Halk pukkanás, és a férfi megszűnt létezni. Mert hiába, a sok okos fizikus, az energia nem tűnik el a semmibe, de ebben a rossz emberben nem volt semmi energia, semmi szeretet, semmi humanizmus, ami miatt érdemes lett volna léteznie. Ezt hamar felismerte a lány, hát beszüntette a férfi felesleges létét. És pont.

A lány továbbment. Kivette az ipodját a másik zsebéből, bekapcsolta a zenét és békésen hazasétált.
Csak egy kutya ugatta távolról a boszorkányt.
Pisze orra volt, és nem is égett volna úgy mit a fa.