áááá <3 <3 <3
Megnéztük a Csokoládét. Valójában A harc szellemét szerettem volna megnézni (annak is Chocolate a címe), de aztán azt 1. nem sikerült letöltenem, 2. anyu nem lett volna hajlandó nézni-márpedig én a lenti tv-n akartam filmet nézni, és mivel ő volt itt, és ki mégse lehet túrni, hát megg kellett valamivel győznöm.
Annyira szépen beszélnek benne, és olyan hiper-szuper nyelvtant használnak, hogy csak csudi. És lényegében azért is néztem filmet, mert nem a nyelvtant kell most tanulnom, hanem a szókincsem bővítenem/fejlesztenem/felélesztenem.
Könyvben én csak a második részt olvastam, de úgy tervezem, hogy amint jön valami kis időszak, hogy mondjuk legalább az ebédre van időm, akkor majd sokat olvasok. A Csokoládé elég előkelő helyen áll a kiolvasandók listáján...
De ez a film... A zenéje isten-király. És ahogy ott a csokit keverik-kavarják. Ahhhhhhhhhhhhhhhh.
Úgy hiányzik nekem ez az életmód. Ezt is beterveztem már, hogy az összes viszgaidőszakot végig fogom sütögetni, meg hasonlók. Múlt évben még lazán készíthettem bon-bonokat a TZ-k előtti estéken. Igen ám, de most nem egy TZ van egy nap, hanem 2 TZ, egy-egy felelés, itt-ott egy kis tétel...angol...heti rengeteg hegedű, amire rengeteget is kell ám gyakorolni.
Már megint elkalandoztam.
Lényeg: Csokoládé (film) király. Könyvek még jobbak. És amint letudom tölteni, és időm is lesz, megnézem a másik Chocolate-ot is (A harc szellemét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése