Minden*, ami a hetekben kimaradt

Chocolate folyt. köv.
Csak annyit fűznék hozzá, hogy már nagyon rég óta ajánlgatták nekem ezt a filmet, hogy "Judit meg kell nézdned, mert Orlando Bloom annnnnyira helyes benne!!!"
Na, az egyetlen ami/aki nem fogott meg a filmben, az Orlando Bloom volt. Egyetlen egy pillanat volt, amikor olyan szögből volt véve, olyan háttér előtt, olyan fejet vágott, és olyan volt a szituáció, hogy azt mondtam...ok, most talán helyes (ez a végén, amikor megy elbúcsúzni...és áll a kék fal előtt bús melankóliával).
Ja, és volt benne egy olyan durva katarzis, hogy i couldn't help crying.
A zenéjével még tartozom. Hallgassátok, mert csodás:

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet még többször meg fogom nézni. Már csak a zene miatt is.

Ez is, ez is, ez még jobb:

Imáááádom!


Fru
Annyira aranyosak ketten Fru meg az udvarlója hogy az valami hihetetlen.
Általában a lányok így elmondatják egymással az ilyen dolgaikat, mert 1. ez a bizalom jele, vagyis a barátság alapja, hogy megosztod a másikkal az életed apró eseményeit 3. tanulsz a másik dolgaiból is 4. ez ALAP a lányok körében, nincs is magyarázni való rajta.
Na, Fru eddig nem nagyon foglalkozott a mi beszámolóinkkal, és ő sose beszélt semmiről.
Hát most nem így van.
{Előtte jegyezném meg, hogy minden apró eseményt elő lehet adni úgy is, hogy a hallgatóság élvezi, és átéli, meg úgy is...hogy...na mindegy.
Egyik nap épp tettem egy borzasztó felfedezést hülye kis életemmel szemben. És utána kezdett el egyik barátnőnk mesélni előző napi kalandjairól. Valahogy nem sikerült élveznem. Amíg csak küzdöttem a könnyeimmel, addig elfordultam, utána inkább kimentem futni, mert az mindig segít. Másnap jött Fru...}
Fruzsi konkrétan olyan ártatlanul, de ugyanakkor izgatottsággal és lelkesedéssel mesélt, hogy mi Esztivel közben tapsikoltunk, meg visongattunk, meg ugráltunk.
Kedden is tiszta öröm volt nézni Frut. Szegény konkrétan nem tudott megállni a lábain, úgy remegett. De hiába volt elgyengülve, közben sugárzott az örömtől. És fülig ért a szája. És fogta a fejét. És ahh. Jajj. Aranyos volt.
Azt hiszem én igen rég éltem át ilyet utoljára. Najó...ez relatív ;)



Közben Rachel Portman-t hallgatok továbbra is. A Duchess zenéjét is ő szerezte. Nem is tudtam.




Szundi sose sikerül beszélnünk. Bocsi.
Valamikor el kéne mennünk biciklizgetni, meg fotózgatni 4en :)
Mit szólsz?


*Minden azért nem. :P