Végre egy jó nap.
Mondjuk lehet, azért is, mert nem feszülten és zaklatottan feküdtem le este, tökéletes lelki egyensúllyal (ok, semmisenem tökéletes). Utána bicajozással indítottam a reggelt- mondjuk az para volt. Az óráknak ma se volt értelme, de az Ofő óra első órában bizonyosságot szolgáltatott arról, hogy nem rossz az, ahogy élem az életem, valamint újraértékelhettem a nőnapi virágosdit, és már tudom, hogy Ricsi nem engem különböztet meg nehatívan, hanem Szilvit pozitívan, és ebben semmi baj nincs, mert nem ismerek fiút, akinél nem második lennék Szilvi után. (Csak én balga azt hittem, ha 3-man együtt vagyunk jó barátok, akkor ott nincs ilyen megkülönböztetés...de van. Meg Szundiék se nagyon kommunikálnak már velem azóta, hogy Szilvi az új "haver". De nem is baj. Ettől én még Szilvit úgy imádom, ahogy van :p)
Az előadás idén tényleg nagyon jó volt. (Szilvivel ültünk együtt.) És utána rögtön megtárgyaltuk, hogy ahh, mennyi mindent kellett volna lefotózni, amit a hivatalos fotós nem tett meg.
Robotot építeni ma se mentem. Pedig már tegnap fogtam egy fiúkát, aki engedte volna, hogy az ő robotjára írjak programot, meg segített is volna.
De olyan szép idő volt. Tesióra közepén nem bírtuk tovább, és elmentünk...egészen a várig. És nem fogjátok kitalálni, a biciklisek nyertek a BKVsokkal szemben. Wáháhá.
Annyira szép volt.
Persze fényképászógép nem volt nálunk :( Gondoltam, hogy felhívom Artúrt, hogy ugyanmán' jöjjönmán', de a barátaimmal voltam, ő meg nem akar a barátom lenni xD
Hazatekerni egyedül nem volt már olyan jó. De ez van.
Este találkoztam volna Andiékkal, és nagyjából most indulnánk Apuval, Szilvivel, Pistivel futni, de kimerültségemre hivatkozva ezeket már kihagytam/om. Megnéztem helyette egy filmet. Jó volt. De erről majd máskor.
De lényeg az, hogy ez a boldogság per pillanat számomra. Semmi rossz nem ért (lekopogtam).
És ez még plusszba felértékelődik a mai film után, ami kb. szorosan ehhez kapcsolódott.
Na joccakát, ahogy Eszti mondaná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése