Jó-e? 3.

Ezt még gyorsan megírom, csak aztán tanulok.

Mert ma csudijó (azaz ne legyek már ilyen maradi: tökkirály) napom volt. (Legjobb: a csudijót aláhúzza egybeírva, a tökkirályt nem.)
A reggel az oka mindennek.
Felébredtem. Felültem az ágyamban. És ahogy meredtem előrefelé, nem a kellemetlen fehér fényt láttam, hanem először is egy orchideát, mögötte kék eget rózsaszín felhőkkel. Ez az egész napi hangulatomat meghatározta.

A töridoga előtt valahogy azt éreztem, hogy "mit szuggerálom én itt ezt a lapot, hiszen tudok mindent". És tényleg. Lehet, hogy nem lesz ötös, mert esszé volt, de én akkor is tudtam mindent, amit kellett volna. Plusz, ha nem tudtam volna is lehetne ötös, mert-mint említettem-esszé volt. Már mindegy. Jó volt.
A többi óra lényegtelen.
Azzal voltam elfoglalva, hogy süt a nap. Másra nem nagyon figyeltem.
Fizika alatt feljött a titkárnéni szinte sírva, hogy menjünk le hallásvizsgálatra, mert szegény védőnénik így nem tudnak mit beírni mai napra munkának. lementünk. Ott rögtön megkaptuk, hogy "Ti hülyék, hát hol voltatok eddig?" 1. töridogát írtunk 2. mit képzel???? Hogy jön ő ahhoz, hogy lehülyézzen...de várjatok, most jön a java:
"Ki a szemüveges?"-jelentkeztem. "És hol a szemüveged?" "Fönt..?" Teljesen totálisan kikelt magából: "Mértvanfönt aszemüveged, mostazonnal menjfelérte." "De csak közelre kell. Csak a kottához." "nyönyönyönyönyö, fogadjunkhogy a jobbbal nyönyönyö nem fogod látnia nyönyönyö." "Megyek már." Felmentem vissza a fizikaterembe. "Nincs még vége, csak felküldtek." "Mért?" "A szemüvegemért." "A hallásvizsgálatra?"
...
Végül nem kellett a szemüveg. Annyit kért, hogy vegyem fel, és emelgessem, hogy lássa, hogy nagyítja-e a szemem...pfffffffff...magamtól is megmondtam, hogy plusszos.
Nade nem ez a lényeg. Ez max. vicces volt.
Viszont rajtam kívül senki se értékelte a mai napot.
Pedig én vigyorogva odaálltam mindenki elé:
-Te is érzed, amit én?
-Mit?
-Hát ezt!!!-és mutogattam kifelé.
-Micsodát???
-Hogy süt a nap. Meg hogy...hát,hát, hát...nem érzed?
-Öööö, nem.
Szuper. Senki nem látta a mai nap szépségét. Pedig csodás volt.

Persze ennek örömére a hegedű is nagyon (nagyon nagyon) jól ment.
Zenekar nem volt annyira különleges...de sebaj. A buszút haza meg...háh, roppant vicces volt. De azt már máskor, ideje tanulnom, hogy a holnap reggeli duplaórás matekdogáról is vigyorgó fejjel jöhessek ki.
By the way, holnap remélem tudok biciklivel menni. Nagyon jó lenne <3

Jó volt-e a mai nap?
Szuper.