Ha valaki meglát gondoljon szé-épnek

Ó-óÓó ó-óÓó ó-óÓóÓ Ó-Ó-Ó
-˝-
Szeretem ezt a számot.



Egy busz jár naponta. Az se visz el messze. Mosókútba hül le nyáridőn a dinnye. Falevél a borban egy vitorlás hajó. A világom vége egy tarlószéli karó.
A tönkre járt úton elhordott levegő, nem jár rajta senki csak reggeli szellő. Borzolja a hajam, tőle hullámokat kérek.
Ha valaki meglát gondoljon szépnek--




Elgondolkoztam.
Csak mert néha jól esne egy jó szó. De a barátok egymásnak nem hazudnak.
Gondolom Zsófi is csak őszinte volt, én meg nem beszélek vele... pedig ő csak az igazat mondta. A maga igazát. Mért mondana a valóságtól eltérőt? Hisz a barátnőm (volt?), azok meg mint mondtam nem hazudnak.
Hmm a hiba ismét bennem van. Sebaj, visszacsatolás megtörtént, következőleg jobb lesz.
Mindenesetre én megpróbálok minél több kedves, ámde igaz dolgot a barátaim fejéhez vágni :) Bár azt hiszem eddig is így jártam el. Tudom, hogy szükségük van rá, mindenkinek szüksége van rá.
Nekem csak Ádám szokott kedves és kellemes megjegyzéseket mondani a ruhámra, hajamra, fejemre, viselkedésemre, körmömre, létemre...csak ő meg oly sokszor, hogy már rég nem hiszem egy szavát se. Bár ha valami nem tetszik neki, végül is azt is megmondja...pl ha citromsárgára festem a körmöm, azt utálja.

Ez az egész csak onnan jött, hogy Szilvivel ma beszéltünk a nyári Alpok túráról, ahova én egyenlőre kétlem, hogy mennék, ezen persze ő kiakadt... persze rögtön jött a sátor-konfliktus AMI miatt nem szeretnék menni, mert ha úgy készülünk, hogy Szilvivel leszek egy sátorban, de ő már első este átmegy Zsolthoz (mint tette síeléskor), akkor én eléggé egyedül leszek, és az nem jó :( Innen jött, hogy ÉN fogjak Őneki (mármint Szilvinek) valakit, ami nem is értem hogy jött ide, és innen elég gyorsan jutottunk el az alap sítáboros témához, amit most ide nem írok le, de Eszti és Petra úgyis tudják...
És azóta ezen filózom.
...
--

És akkor visszautalnék a címre, hogy kerete legyen ennek a kis bejegyzésnek, és ne ússzon el. Meg ha valaminek kerete van, az már rögtön olyan irodalmi.