Menthetetlen

Ó jajj. Igazán nagyon elkeserítőnek érzem a helyzetem. Olyannyira, hogy 5 perce még ugyan le akartam ide írni, hátha segít, de rájöttem, hogy jobb ha 1. nem fárasztok senkit ilyenekkel még itt is 2. nem égetem magam.
De ez lassan már gáz. Kicsit igazságtalannak érzem az életet...vagy ahogy azt előttem már mások megírták, "Az élet egy szar játék, de nagyon jó a grafikája".

Erről most eszembe jutott egy dal. Meg még egy versike is:

Romhányi József: A teve fohásza.

Monoton
üget a süppedô homokon
a sivatag lova,
a tétova teve
tova.
Hátán rezegve
mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szemekkel kutat
kutat.
Még öt-hat nap
kullog baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentô messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:

- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe
feltekerve - nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!

S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.




A dal meg:

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez bizony szerepelt már... sebaj. A történelem is ismétli önmagaát, akkor én is.

Eszti találj ki valamit!!! Vagy csak szimplán passzold tovább a háromból az egyiket.
(Visszajutottam oda, ahol a szalagavató előtt voltam.)
((Most mondjam, hogy ezen már csak Martin segíthet XD Na erre gondolni sem akarok.))