Hamis álomkép

Anyu tegnap közölte az új pulcsimra, hogy "háh, te ebben nem fogsz fiút fogni XD". Ok, kösz anya.
Na, ahhoz képest ma mindenki (jó, ez így nem igaz...sokkal több ember, mint eddig valaha) megdicsérte a pulcsim. Pedig hüm. Tényleg nem az a különlegesen kihívóan észbontó. Sárga. Vízszintesen csíkos (nemtom mért, pedig az elvileg még jobban szélesít, de valahogy a vízszintes-csíkos fölsőket én egyszerűen nem tudom otthagyni...beléjük vagyok szerelmesedve). Hosszú ujjú. Garbós. Teljes mértékben ápol és eltakar. Igazán hosszú, szóval még csak hátsó felemre se enged pillantást nyerni. Oszt' mégis mindenki megdicsérte. Minden esetre kényelmes viselet. És sárga <3


Ma háromnegyed 12-kor végeztünk a suliban. Fél 1-re meg is ebédeltem. És rájöttem, hogy van szabad 4 órám. Elvileg Zsófival mentünk volna múzeumba. De hétfőnként zárva vannak. Hazajövésnek nem láttam értelmét. >Hm. Artúr? Hagyjukmár, csak lefárasztom. Jé, itt van öcsi...Bálint! Jó, majd utánamegyek, hazamegyünk együtt, és biciklizünk egy jót. Azért a szekrényig elmegyek, hátha< Csak Gyuszi volt ott.
-Gyuszi, nem megyünk el moziba?
-Most?
-Aha.
-Mi ketten?
-Aha.
*szemfelcsillanás* Jó!!
És elmentünk. Végül is jó volt. Ahhoz képest, hogy nem járok moziba :) Egészen borzalmasnak vártam a filmet, és kellemesen csalódtam. Persze ez is csak egy amerikai tucatfilm. A maga nemében viszont jó.
Utána (meg előtte, meg alatta) beszélgettünk. Mindenféléről.
Túl sok mindenről.
És elhangzott egy kérdés, aminek nem kellett volna. (Nem kell itt most semmi rosszra gondolni. Teljesen normális, hétköznapi kérdés, ami hirtelen felmerült benne. Csak érdeklődött. Azt se tudom, ő honnan tudja, amit tud. Mindegy is, csak kedvesen érdeklődött.) Eredményképp mindkettőnk számára kiderült, hogy "Egy férfi képe van a szívem közepébe" (gy.k. és nem szeretem az operetteket). És ez most nekem a kellemetlenebb asszem jelen helyzetemben.
Mostmár mindegy is.





Tegnap este, mert az kimaradt:
Voltunk színházban.
Mesél a bécsi erdő.
Eléggé megviselt a darab.
Petit (ez nem az eddigi Peti) más viselte meg.
Utána még elmentünk inni egy sört. Petra, Peti, én. Mi Petrával igazán nagyon jól elvoltunk, Peti meg ott búsult. Persze aztán muszáj volt neki is jókedvűnek lenni. Aztán mégse. Mégis. Mégse. :(
Hazavittük, mert valahogy úgy jött ki.
Kiszállt a kocsiból, én előreültem. Apa:
-Neki is te lettél a leki szemetesládája?
-Mindenkinek én vagyok a lelki szemetesládája.
-És jó ez neked?
-Aha. Szeretek az emberek lelki szemetesládája lenni.
Sajnálom egy picit. De nem azért, ami történt vele, hanem azért, mert most olyan sebezhető.


És zárásnak:
az eddigi közvéleménykutatás eredménye: (a megkérdezés sorrendjében)

1. Artúr: fizikatanár
2. Pali: cukrász
3. Lezsó: mérnök (mindegy milyen)
4. Peti: ne tanár; valami kommunikációs-emberekkelfoglalkozós cuccos
5. Levi: belsőépítész
6. Martin: fizikatanár
7. Ricsi: pszichológus
8. Ricsi 2: gazdasági elemző

Ehhez akad hozzáfűzni valóm. Egy dolog egyértelműen kiderült számomra, hogy általában az embereknek csak egyetlen egy oldalamat mutatom. Mindenkinek kicsit mást, de egyet. Van akinek többet, de ők nem tudtak használható dolgot mondani. Fru azt mondta, olyan valami kell, ahol egyszerre dirigálhatok, és lehetek kreatív. Na igen, én is ezt szeretném. Erre ötlet? Én csak a rendezőt tudom, de azt senki se mondta.

Apuék azt javasolták, menjek ki egy évre külföldre. Megtanulnék franciául, és közben elvégezhetek egy fotós, vagy egy cukrász sulit. Nemtudom.
Semmit se tudok.
azaz
Tudom, mi a tejben a légy
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom az új tavasz mi szép...

Lehet, hogy jól jönne. Meglássuk Kiszakadnék egy kicsit. Lehet, hogy rám találna valami herceg. Hű, hamis álomkép...pedig a cím nem is e miatt lett. Hanem a Gyuszis beszélgetés miatt. Túl sokat gondolkozom, és néha magam is elhiszek dolgokat, amiket nem kéne feltételezni se.



Most már igazán tanulnom kell. Ezt mégsem engedhetem meg magamnak.