Utóbbi napok benyomása

Suli:
Borzalom.
Furcsa is egy kicsit végzősnek lenni. Minden tanár csak a hülye tételekkel fenyegetőzik, minden osztálytársam az érettségi-előkészítőről beszél, és minden kicsi-akik valójában eddig a barátaim voltak- olyan távoli és idegen.
Dóri múltkor odajött, amikor Szilvivel beszélgettünk, és közölte, hogy:
-Judit, rossz rád nézni.
Először azt gondoltam, hogy csak azért mondja, mert épp úgy köhögtem, hogy a tüdőm majd' ki köptem. De aztán folytatta, és elmondta, hogy olyan levert és megviselt vagyok, és sose mosolygok.
Ez van.


Zenekar:
Legjobb az volt eddig ebben a hónapban, amikor a zenekarosokat viszontláthattam. Az osztálytársaimat viszontlátni nem volt nagy dolog. Mindenki ugyanolyan maximalista és eredményorientált maradt.
Zenekaron viszont csak odamentünk, örültünk egymás fejének, muzsikáltunk másfél órát, hazamentünk aludni (jó, én Ricsiékhez mentem pókerezni), reggel visszamentünk, és még játszottunk 2-2 és fél órát.
Koncert előtt meséltem a pulttársamnak, hogy ez az első koncertem, amire nem jön el senkim. Akkor kimondva döbbentem rá arra, hogy ez nem is olyan jó móka.
Szüleimnek mondtam, hogy kár eljönni, már úgyis hallották Tihanyban ezt a műsort. Osztálytársaimat hívtam, de ők vagy nem értek rá, vagy másik koncertre mentek, vagy tanulniuk kellett, vagy nemtom. Petra operába ment. Nekem meg megfordult a fejemben, hogy hátha Valaki eljön. Én hülye nem mondtam neki, úgy konkrétan, hogy jöjjön, csak reméltem, hogy magától eljön. Az anyukája (pfff.) viszont még előtte egy héttel mondta, hogy nagyon szeretne eljönni, és mindenképp szóljak neki még előtte valamikor, hogy el ne felejtse. Nem szóltam neki, hátha mégis eljön a fiacskája. Ostobaság.
Zsuzsi azért eljött. Hiába, Zsuzsira mindig lehet számítani :) Tényleg, írok is neki, hogy vegyünk közösen bérletet a Zuglói filharmónia koncertjére...Petra te arra jönnél?
No, szóval a "színpadra" kilépve már tudtam, hogy nagyon rossz érzés úgy koncertezni, ha senkisenem jön el miattad. Aztán egyszer csak megjelent Apa. Csupa melegséget és hálát éreztem a szívemben. Ő is rengeteget koncertezett anno, szóval gondolom tudta ő, hogy milyen is, ha van valakid a nézőtéren.
Aztán szünetben odamentem hozzá. (Jó, előtte még Józsi bácsi elé kellett vonulnom. Aki elmondta, hogy elég, ha Lipcse után megyek órára, és hogy milyen szép nő vagyok. Na persze. Egyébként aranyos a kisöreg. Nyár után az volt az első kérdése, hogy van-e már udvarlóm, és valószínűleg a "nincs"-emből érezte, hogy ez egy fájó pont, és az eddigi "De azt úgyse tudod elkerülni. Ez az élet rendeje...Te egy gyönyörű nő vagy." helyett, most csak annyit mondott, hogy "Nem is baj, ne kapkodd el". Megnyugtattam, hogy nem fogom elkapkodni.) Mondta, hogy azért maradt bent, mert gondolta, hogy én majd a barátaimmal leszek. Na itt éreztem, hogy már gyűlnek a könnyek a szememben, szóval megkértem, hogy azért mégiscsak jöjjön ki velem az udvarra.
Az udvaron kétszer-háromszor elpityeregtem magam. Először, amikor azt mondta, hogy milyen szép vagyok. Mire mondtam, hogy "minek"...és már dőltek is a könnyek a szememből. Hál' istennek azért az összes sminket nem áztattam le az arcomról :) Aztán mondtam, hogy nem jött el, mire apa megkérdezte, hogy hívtam-e. Mondtam, hogy nem, rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok, és már megint-még jó, hogy a szememet nem húztam ki.
No mindegy.
Koresszal egy szót se szóltunk egymáshoz. Semmitsenemegyáltalán. Pedig szünetben is volt, hogy egymásmellé sodródtunk, meg a végén a színpadról is egyszerre jöttünk le. Ez van-gondoltam.
Aztán most írt, hogy holnap reggel elvinne. Fura.

Barátok:
Mivel folyton feszült és ideges vagyok, nem sokan maradtak meg.
Alapjaiban kell most megváltoztatnom az eddigi hozzáállásom az emberekhez. Eddig amolyan követelmény volt, hogy jóban legyek mindenkivel. Most ebből annyi marad, hogy aki elvisel, ahhoz legyek minél jobb.
Gondolok itt leginkább Petrára. Annyi minden van egyszerre, hogy egy fél mondatot se tudok hozzá szólni a folyosón (se).
Esztivel újra nagyon jóban vagyunk, mivel ő is feszült és ideges, és felváltva hallgatjuk meg egymás dühkitöréseit.
Flóra sokat változott a nyáron, és Erdélyben ő volt a legderűsebb mindannyiunk közül, de ahogy belépett csodás-mesés iskolánkba, mintha elfelejtette volna, hogy ő most vidám és aranyos.
Bogival nem tudom mi történt. Nem értem.

Lipcse tök jó lesz. A buszon Anna mellett fogok ülni, akivel már Tihany óta nem beszéltem sajnos-de most majd bepótoljuk. Meg ott lesz Vicuska is, hogy boldogítson. És majd megpróbálok egy pillanatra se gondolni az Atyaúristenre- ez úgyse fog menni.