Megtaláltam pár régi irományom. Nesze egy:
Jajj, meg előzetesben annyit, hogy a tanulság mottója edzésen, egészen pontosan lövészeten fogant meg csöppnyi agyamban, ahogy elnéztem a súlyokat tartó (teszem hozzá én is azt csináltam) edzőtársaim.
De most már tényleg:
Mélyen a vízben
Történetünk kezdetén élt egy aprócska egysejtű,
Aki nem csinált semmit, csak ült, mint egy tetű.
De lustaságának meg is lett az ára,
Bekebelezte egy papucsállatka-„szája”.
Mégsem élt hosszan ő se,
Mert jött a baktérium, s megölte.
S míg a baktérium csak úszkált tétlen,
Arra jött egy rémes kerekesféreg,
Aki már három napja koplalt,
Megette hát baktériumunkat nyomban.
De a mesének még nincs vége,
Nem menekül a kis féreg.
Hisz él a földön egy cseles keszeg,
Ki roppant mód szereti a férgeket.
Meg is ette nyomban szegénykét,
De még el se kezdte az emésztést,
Mikor megjelent a vérszomjas csuka,
Kinek teste is kétoldalt csupasz.
Nem bírta ő hosszan éhen-szomjan,
Megette hát a keszeget- pároltan.
S hogy a csukát ki eszi meg,
Azt már nem mondom el senkinek.
De most már a tanulság sem várhat:
Mindig van egy nagyobb állat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése