Jó, nyilván nem lehetek más ember, mert kinézetre maradtam (?), a személyazonosságom továbbra is ugyan az...még a telefonszámom is (minő meglepő), de a gondolkodásom, és az élethez való hozzáállásom igencsak megváltozott.
Most ennek örömére minden olyan jó.
Ennek örömére meg egész spontán és nyíltabb lettem.
Tegnap Esztivel elindultunk cipőt nézni. Aztán pont befejezte a beszámolóját a múltheti ruhaproblémáról, és lezártuk az ügyet azzal, hogy akkor valamelyik nap elmegyünk anyagot nézni...erre nem elénk ugrott egy méterárú bolt. Bementünk, körülnéztünk, megtaláltuk a tökéletes anyagot, és mivel bagóért volt, vettünk is fél métert mutatóba. ENNYI. Ennyi, így kell ezt csinálni.
És akkor rögtön telefonáltam...és pa-pámm: lett is egy varrónő. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz, meg nekem anyu megvarrja -sőt talán még hagyja is, hogy segítsek...)
Utána csak megkerestük a cipőboltot, de ott nem jártunk akkora sikerrel.
Aztán közbe szólt a természet, szóval bementünk a Westendbe. Igen ám, de ott meg mozinapok voltak. Úgyhogy megnéztük mi kezdődik legkorábban, és beültünk mozizni. Ilyet én még sose csinál(hat)tam. Totál spontán azt tettük, amihez kedvünk volt egész délután. A mozi után még vagy egy órát beszélgettünk nagy-világot megváltó dolgokról. Közben összespanoltunk két sráccal, akik valami filmezős programba beszerveztek minket...én elvileg rendező leszek XD Igazából csak azért iratkoztunk fel, mert így kerestünk a srácnak 220 Ft-ot.
Szóval elég jól elvoltunk. És azt hiszem közben kölcsönösen segítettünk is egymás problémáin, ha mással nem, legalább azzal, hogy meghallgattuk egymást.
Ma meg volt kézi. Király volt.
Vannak ilyen kilencedikes p***ák, akik még edzésre is 5 tonna vakolattal a fejükön jönnek, de úgy kell nekik.
Mi viszont nagyon jól elszórakoztunk. Rajtuk.
Ki-Va-Gá is jött. Tiszta jó.
Nagyon jó volt. És nem is ment annyira rosszul. És jobban bírtam, mint ahogy számítottam. Holnap nem tudom hogy fogom bírni a meccset...gyümölcsnapom lesz :S
Edzés után még vagy egy órát- másfél órát beszélgettünk Krisztivel.
Aztán a buszon hazafelé találkoztam egy régi edzőtársammal. Ő még mindig vízilabdázik. Megígértem, hogy a következő meccsükre elmegyek fotózni.
Na de, a lényeg. Amivel indítottam is.
A buszmegállóban megfogant bennem az új életvitelem/életszemléletem. Az volt a célom, hogy ide írom, de mostanra meggondoltam magam. Jobb, ha megtartom magamnak.
De ti azért reszkessetek. Wáháhá.
Lipcse:
Elég jó volt. Nagyon élveztem.
Hihhhhhetetlenül egyszerű emberekkel voltunk körülvéve (itt most nem a németekre gondolok első sorban). Eleinte még jót mulattunk rajta...aztán később már inkább idegesítővé vált.
Lényeg a lényeg, egy ilyen út azért elég jól formálja a közösséget. Egészen új emberekkel lettem jóban. És igazán klassz kapcsolatokat építettem ki olyanokkal, akikről nem is gondoltam volna, hogy valaha is beszélni fognak velem. (Persze ehhez az egészhez kellett a tihanyi alap, és így más ment minden, mint a karikacsapás.)
Hogy mennyire volt jó?
Ő volt a házigazdám:
Többet talán nem is kell ecsetelnem.
Ja és olyat partiztunk utolsó este...de olyat. (Ezért ilyen kómás ez a kép...az alvás az kimaradt ;)) Hú. Hű.
Vagyis: "Uh-Uh-úúúúúúúú" (itt nem kell túl rosszra gondolni, csak ezt kiabáltuk egyszerre visítva minden típusú zenére a Cave-clubb-ban).
Na, ide nem is írok többet, pár napon belül lesznek képek. Majd azok beszélnek helyettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése