"Jajj, ne legyél most is az a prűd, konzervatív ****, aki mindig is voltál!!"
Ezt mondta nekem ma egy srác. Az egyetlen srác, aki hozzámérhet. (Ráadásul ennek tudatában is van, és vissza is él vele...hüm.) De ha ő így látja- és így is van-, akkor mit gondolhatnak a többiek.
Pedig én igazán próbálok változtatni.
Az új "életvitelemnek" is ez lenne a célja.
És az elhatározás, meg a terv a megvalósításra már meg is van. De aztán valahogy élesben sose jön össze.
Lipcsében egy szállásadónál voltam egy kedves kislánnyal. (Igazából 2-vel). És kiderült róla, hogy így 16 évesen eddig volt neki 17 pasija (én már ennek a szónak a használatától is rosszul vagyok, mert alá-fölé rendeltségi viszonyt fejez ki, szóval szerintem barát, de mindegy). Úgy még érdekesebb, hogy az utóbbi 2 évben volt neki 17 pasija. (Már nem azért, de az én egy szem "kapcsolatom" szinte tovább tartott, mint neki az összes együtt, pedig az egy csöppet sem volt komoly.)
Szóval így elég részletességgel számolt be mindenféléről. Én meg meghökkenve közöltem, hogy "Uhh, akkor én eléggé le vagyok maradva." Mire ő: "Hát ja. Már boccs, de eléggé."
Most aztán teljesen meg vagyok zavarodva, mert azzal ugyan tisztában voltam, hogy valóban konzervatívnak lettem nevelve, de sose gondoltam, hogy ez ma ekkora probléma. Lassan már a tulajdon barátaim is vagy megszólnak, vagy kinevetnek a felfogásom miatt.
Próbálkozom-próbálkozom a változással, nem tudom mi fog kisülni belőle. A hirtelen "na most én aztán nyíltabb leszek" variáció kudarcba fulladt. Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése