Társadalmunk egyre leromlóban van.
Hatalmas problémát jelent az egyre növekvő fedél nélküliek száma.
Viszont legalább az Isten megáldott minket. Úgy egy hete esőzik. Örömünnep ez mindannyiunknak.
Most tudunk hosszabb utakra indulni, és talán van esély arra, hogy valóban el is jutunk úti célunk végéig. Ilyenkor találkozhatnak a rokonok is, és a rég nem látott szerelmesek is viszontlátják egymást.
Én is fedél nélküli lettem. És érzem ugyan, hogy nagyobb kiszolgáltatottsággal jár így a lét, mint amíg még volt hova behúznom magam, de ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek van házuk, a fölűről lecsapó nagy és sötét dolgoktól.
A gondviselés egyformán igazságtalan mindannyiunkkal.
A mai esőzés igazán jól jött. Kellemesen sikamlós volt az összes út. A kölykök is kiszabadulhattak végre. Nagyon jót versenyeztek. Öröm volt nézni őket.
Persze többen is vesztek oda, mint általában. Azt gondolnánk, hogy ha többen megyünk, nagyobb biztonságban vagyunk, de nem. Sokkal nagyobb arányban veszünk oda, amikor csoportosan vágunk neki egy-egy útnak.
Ma én is kis híján átkerültem a túlvilágra.
Korábban még sose mertem függőlegesen megindulni fölfelé, de ebben a kellemes nyirkos időben nekibátorodtam. Már az utam felénél jártam, amikor egy bot a derekamba állt, és letaszított a földre. Aztán még magamhoz se tértem a zuhanásból, már repültem is tovább. Hatalmasat estem. Több helyen megsérültem. Most ápolnak itt bőszen a többiek.
Holnap akkor is újra nekivágok.
Mert MÉG élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése