Torta

Kész.
Elkészült.

Szóval ezt kapja Szilvi.
Elvégre 18 éve elvisel, vagy mi...


Na de...hogyan készült?

A piskóta igen egyszerű, vizes piskóta:
Kell bele tojás... én 5-öt tettem bele...
Először a fehérjét érdemes felverni, mert ahhoz tiszta habverő kell. És nem árt bele egy csipetnyi só, mert attól keményebb lesz.

Ha ez megvan, a sárgájához kétszer annyi cukrot kell adni, mint amennyi a tojás (tehát most 10 kanálnyit), meg ugyanannyi vizet, mint amennyi a tojás...de előbb én mindig felverem egy picit a tojást a cukorral, és csak aztán a víz. Utána pedig annyi lisztet kell hozzákeverni, mint amennyi cukrot tettünk bele.  Azt viszont érdemes több menetben, hogy nehogy csomós legyen... (a legjobb úgy lenne, ha folyamatosan kevernénk robotgéppel, de mivel nem abban az edényben csináltam, ami a robotgéphez való, ezért ez most elmaradt).

Ja igen, a sütőport sem szabad kihagyni!

Ha minden egyben van, óvatosan hozzá kell keverni a tojásfehérjét, anélkül, hogy összetörne. Ezt is érdemes több részletben.

Na és amikor kész, egy lágy, kicsit rugacsos, levegős tésztát kell kapni.

A tepsit ki kell vajazni, lisztezni, beleönteni, és az előmelegített sütőbe tenni... Az első pár percben 200 °C-on kell sütni, aztán kisebbre venni 180 majd 150 °C-ra.

Na nekem kb. így nézett ki készen...

De mivel 30 főre készült, még egyet kellett sütnöm...


Most elmegyek zenekarra, a többit majd holnap :P


Folyt.köv.

Szóval most jön az a rész, amit nem dokumentáltam, hogfy ki ne fussak az időből:
a krém.
Ez úgy félig receptből, de inkább saját kútfőből készült...
2 tojássárgája  (elv. 4, de én 2-t elégnek tartottam)
15 dkg vaj (kevesebb is elég, ha újra kezdhetném, alig tennék bele)
ezt habosra verni...
habtejszín -szintén habosra verve
eper szép apróra vágva
és én tettem bele ici-pici piros ételfestéket, hogy mégiscsak szépséges legyen, még ha belül is van.

És most kell egy papírlap, egy körtő, vonalzó, íróeszköz, mérőszalag

Szüleimnek ez a rész tetszett utólag a legjobban.
Szóval lemérjük a gépet, meg lemérjük a tepsit... és deriválással kiszámoljuk a függvény maximumát, ahol a gép váza a lehető legnagyobb legyen, de még egy félkör kiférjen az objektívnek, ami arányos a gépvázzal :P
Jó, nem deriváltam, mert ez is olyan, hogy látja, akinek van szeme...

Ja és itt van idő elmenni fogat mosni, szemöldököt igazítani, beágyazni, meg az ilyen általános dolgokra is, mert ugye korán kellett kellni, és rögtön ezzel kezdeni a napot... de most az egyik piskóta pihen, a másik sül, a krém dermed.

Na, ha készen vannak a piskóták, méretre köl vágni...

A fölösleges piskótát össze kell morzsolni, és a krémhez adni.

És akkor jön a feketeleves.

...

...

A pillecukor.

...

Ugyanis a fondant abból (is) készülhet.

Szóval elkezdjük olvasztani...

Még olvasztjuk...

Na és akkor ilyen lesz...

És ehhez addig kell keverni a porcukrot, amíg nem sül ki belőle valami tészta szerű gyúrható massza.
Igen ám, de a világért se akarta ez a trutyi felvenni a cukrot.
Meg ugyebár nekem fekete szín kellett volna... Pff.

Kevertem hozzá kakaót, meg kék ételfestéket (feketét nem lehet kapni), meg még kakaót, meg még meg még...
Erről már nincs fotó, mert ez egy gusztustalan folyamat volt.
Aztán kétségbe estem...
Kevertem bele egy fél tábla olvasztott csokit...az állaga jobb lett, de a színe fúúúúúúúj.
Még jobban kétségbe estem:
-Jó, kihajítom nagy ívben. Csokival úgyis szebben be tudnám vonni.
-De van benne vagy fél kiló cukor.
-Leszarom. Kidobom.
-Így ki se lehet dobni...
-Ööööö. ...Á, belerakom egy dobozba, és úgy dobom ki! -elkezdtem átkanalazni egy műanyag dobozba...alig ment, ragadt az egész, gusztustalan színe volt... -Jó, idáig megvolnánk.
-De van benne egy fél tábla Tibi csoki!
-Francba... Adok neki egy utolsó esély.
Elővettem  a gyúrólapot... meghintettem porcukorral, ahogy azt liszttel szokás, elkezdtem gyúrni, néha cukor helyett kakaóval keverve, és egyszer csak jó lett.
Utána már "csak" ki kellett nyújtani leheletfinomságúra, és valahogy bevonni vele a tortát.
Aztán az obit, aztán összerakni... markolatot is próbáltam csinálni.
Végül marcipánból megcsináltam a gombokat, és ilyen díszítő cukormázzal rárajzoltam amit kellett.

Hát ez volna a torta rövid története.
Szilvi nem volt képes felvágni.
Apu mondta, hogy nem akarja majd felvágni, de akkor adjam oda dobozostól, majd visszahozzák ;) Csak közben hűtőben se volt, szóval össze is esett, meg is buggyant szerintem.

Tanulság...
Aki tud bevonni szépen csokival NE, ismétlem Ne próbálkozzon fondanttal. Sokkal simább és fényesebb felszínt is tudtam volna produkálni, szebb színben mindössze néhány tábla Tibi csokival.
Sebaj, kipróbáltuk.

Ami kellett hozzá.
10 tojás
20 ek rétesliszt (+ még egy kevés a tepsihez)
20 ek cukor
2 cs sütőpor
15 dkg vaj
15 dkg cukor
sok eper
1 doboz habtejszín
1,5 zacskó pillecukor
rengeteg kakaó
rengeteg porcukor
kék ételfesték
a piskótához még volt titkos összetevő, de azért titkos, mert nem említettem, és azért nem említettem, mert titkos, és attól lesz a torta az én művem, és nem másé.
sok kitartás
körző, vonalzó, papír, számológép...ja az ollót ki is hagytam feljebb
szeretet afelé, aki már 18 éve elvisel, ezzel tesz különlegessé téged, és ettől válik ő is különlegesség számodra
ötletek
valami jó zene
canon fényképezőgép (a méretekhez és a dokumentáláshoz)

Jajj.

Van egy kedves ismerősöm.
Most már lassan sok lesz belőle.
Jófej, meg minden. Jófej, jó fej, jó fejbe rúgnám.

Egy idő után azt vettem észre, hogy rendszeresen felhív. Hát jó, legyen.
Na de aztán már napi szinten.
Értelmetlen dolgok miatt. Csak úgy. Persze mindig van valami koholt indok. De valójában csak úgy.
Na persze nem beszélünk napi szinten, mert én jó ha minden másnap felveszem. Nem azért, mert direkt figyelmen kívül hagynám, hanem mert egyszerűen a napi teendőim közbe sokszor nincs is nálam a mobil...zenekar, hegedű, edzés, rajz, úszás, futás? Erre való az sms, hogy az olyan elérhetetlen emberek, mint én is elérhetőek legyenek.
De azért minden másnap beszélünk.
Most elégedettnek kéne lennem, ugye?
Van aki foglalkozik velem, király. De áááhhh.


Nameg...uhh.
Másik emberke nem is napi szinten, hanem naponta kétszer is ír chaten. Azt se tudom honnan kerültem én elő neki, mikor egy éve nem találkoztunk.
Biztos magányos. Biztos csak beszélgetni akar. Uhh. Én meg milyen undok vagyok. Vagyis nem vagyok undok vele, mert kedvesen aranyosan kommunikálok én vele.
Biztos megnézte az ismerősei között, hogy kinek nincs barátja, aztán engem dobott ki a randomgenerátor.


-A fagyis lány tetszik neki.
-Gondoltam :P
-Honnan?
-Hát nemtom, eléggé megbámultátok.
-Ja, de jövünk ma még fagyizni :P
-Hát hajrá.
-De még jó, hogy a fagyis lányra hajt, mikor te most mondtál neki nemet egy randira, mikor nincs is barátod.
-.-
Ja igen, ez csak az előzőről jutott eszembe... Pityuékkal volt szerencsém múltkor együtt buszozni. Akartam neki még akkor egy külön bejegyzést szánni, mert igen vicces meg érdekes volt, de aztán nem lett belőle semmi. Szóval a lényege nagyjából a fenti beszélgetés.


Na erről meg a pszichopata jut eszembe a 74-esen.
-Segíthetek?
-Nem, köszönöm.
-De segíthetek?
-Nem, megoldom, köszönöm.
-De mi az?
-Átmenet szűrő.
-Aha.
...
-Az mi?
-Átmenet szűrő. A fényképezőgépre kell rárakni.
-Dejó.
...
-És segíthetek?
-(Miben basszus?) Nem, köszönöm.
...
-Haza mész?
-Nem.
-Hova mész?
-Az iskolába?
-Hova jársz?
-Már nem járok iskolába.
-Akkor hova mész?
-Az iskolába. A barátaim még járnak.
-Vannak barátaid?
-Vannak.
Itt hatmilliószor keresztet vetett.
-Hál Istennek.
...
-Te hiszel Istenben?
-Nem.
...
-Nem hiszel Istenben? *összetört fej, fájdalmas arc*
-De. Csak nem úgy.
-Hogy? Hiszel Istenben?
-Hiszek.
...
...
-Szép a szemed.
-Köszönöm.
-Tényleg szép.
-Köszönöm.
...
-Vvvaann..n.n.n ba-b-ba-ráto-od?
-Tessék?
-Baa-r-r-át-oo-d van?
-Van!
-Mennyi?
????-Sok.
-És ők hol laknak?
-Nem tudom.
-Te hol laksz?
-Messze.
-De hol?
-Messze.
...
-Hol szállsz le?
-Nem tudom. Nem tudom a megálló nevét.
Itt felhívtam Szilvit, hogy jöjjön ki elém...
-De hol?
-Nem tudom, de mindjárt?
...
-Itt kell leszállnod.
-Nem.
-Dohány utca.
-Én nem itt szállok.
-Nem?
-Nem.
-Én le szállok.
...
-Szi-i-a.
-Szia.

Ruha

Vettem ma egy felsőt a holnapi partyra.
Úgy gondoltam, hogy felül nagyobb lesz rám, alul meg rövidebb, és akkor alá veszek még egy toppot, és akkor kivágott is, meg nem is, de nem kell alá semmi, a hossza meg pont semmilyen, mert ha rövidebb lenne, hosszabbnak tűnnének a lábaim, ha hosszabb lenne, akkor legalább senki nem láthatná, milyen vastagok a lábaim, vagy max. sejthetnék...de így. No de sebaj. Egyszer van drága Szilvi barátnőmnek 18. szülinapja, és anya azt mondta alkalmazkodjak a társasághoz...és konkrétan a dress code: minél kevesebb, és nem árt a magassarkú (na én azt nem veszek most).
De itt van:
negatív kritikát ne halljak, tudom én...

Ja, a fejemet is levágtam, mert csak tovább rontaná.
És igen, nem vettem figyelembe, hogy az ISO 1600-ra volt állítva. De már mindegy.

Ebéd

Mai ebédem: három szem pillecukor hazafelé a vonaton.

Hm, de most mindjárt eszem egy kis franciasalit, amit még tegnap este csináltam... fél 9-kor ebédnek... Jó, mondjuk tegnap négy körül ettem egy kis zabkását is, de már alig volt zab, szóval nem túl sokat.

Na de most eszem salit, aztán nekiállok A tortának.
Igazából ahhoz kellett a pillecukor, mert elvileg abból lehet fondant-ot készíteni. Na, hát kíváncsi vagyok. Mondjuk fekete ételfestéket nem sikerült vennem, de kéket igen, meg pirosat...majd valamit kutyulok:)
Ha kész lesz (holnap), akkor felrakom ide.

Fényvédő

Kurt Vonnegut avatási beszéde a Massachusettsi Műegyetemen (MIT), 1997-ben:

Hölgyeim és Uraim, idei végzősök!

Használjanak fényvédő krémet. Ha a jövőt illetően csupán egyetlen tanácsot adhatnék, az a fényvédő krém lenne. A fényvédő krém hosszú távú áldásait a tudósok igazolták, viszont a többi tanácsomnak nincs egyéb alapja, mint saját összekuszálódott tapasztalásaim. Ezeket most szétosztogatom.

Élvezzék ifjúságuk hatalmát és szépségét. Ó, ne is törődjenek vele, hogy ifjúságuk hatalmát és szépségét addig nem érthetik, míg el nem múlik. De higgyék el, húsz év múltán fényképeik láttán eszükbe jut majd, amit most még nem vehetnek észre, hogy mennyi lehetőség várt Önökre, és hogy milyen mesésen néztek ki. Nincsenek úgy elhízva, amennyire beképzelik.
Ne aggódjanak a jövő miatt. Vagy aggódjanak, de tudniuk kell, hogy az aggódás körülbelül annyit segít, mint szöveges példának a rágógumi. Az Önök életében az igazi bajok olyan dolgok lesznek, amelyek szorongó elméjükben még soha nem bukkantak a felszínre, de egyszer valamely álmos keddi délután, úgy négy óra felé majd elsötétítik a látásukat. Minden nap csináljanak valamit, amitől rettegnek. Énekeljenek. Törődjenek a más emberek érzéseivel. Ne tűrjék, ha más emberek nem törődnek az Önök érzéseivel.

Használjanak fogselymet. Ne pazarolják az idejüket féltékenykedésre. Egyszer elkésnek vele, másszor meg még korai. A verseny hosszú, és a végén kiderül, hogy magad voltál az ellenfél. Ne felejtsék el a dicséreteket. Felejtsék el a sértéseket. Ha ez sikerül, nekem is árulják el a receptet. Ne dobják ki régi szerelmes leveleiket. Dobják ki a folyószámla-kivonataikat. Nyújtóztassák az izmaikat. Ne érezzenek bűntudatot, amiért nem tudják, hogy mit akarnak az élettől: érdekesebb ismerőseim közül huszonkét éves korában egy sem tudta, hogy mit akar kezdeni az életével. A legérdekesebb negyvenes ismerőseim még most sem tudják.

Egyenek kalciumot. Kíméljék a térdüket. Ha majd cserbenhagyja Önöket, hiányozni fog. Lehet, hogy megházasodnak, lehet, hogy nem. Lehet, hogy gyermekeik lesznek, lehet, hogy nem. Lehet, hogy negyvenéves korukban elválnak és lehet, hogy hetvenötödik házassági évfordulójukon elropják a csirketáncot. Akár így, akár úgy, ne nagyon ünnepeljék magukat, de ne is ítélkezzenek túl szigorúan. A választásuknak ötven százalék az esélye a sikerre. Mindenkinek ennyi az esélye. Élvezzék a testüket. Minden elképzelhető módon használják ki. Ne féljenek tőle és attól sem, hogy más emberek mit tartanak felőle. Ennél nagyszerűbb eszköz úgysem kerül a birtokukba. Táncoljanak, akkor is, ha csak a nagyszobában tehetik. Olvassák el a használati utasításokat, akkor is, ha nem tartják be őket. Ne olvassanak szépségápolási irodalmat. Attól csak csúfnak érzik magukat. Ismerjék meg a szüleiket. Nem tudhatják, hogy még meddig van erre módjuk.

Legyenek kedvesek a testvéreikhez. Ők kínálják a legjobb kapcsolatot a múltjukkal, és nagyon valószínű, hogy együtt kell maradni velük a jövőben is. Legyenek tudatában, hogy barátok jönnek, barátok mennek. De ahhoz a pár értékes barátjukhoz mindenképp ragaszkodjanak. Dolgozzanak keményen, hogy életmódbeli és földrajzi hiányaikat áthidalják. Minél öregebbek lesznek, annál inkább szükségük lesz azokra az emberekre, akik ismerték Önöket, amikor még fiatalok voltak. Átmenetileg költözzenek New York Citybe, de jöjjenek el onnan, mielőtt túlságosan is megkeményednének. Költözzenek Észak-Kaliforniába, de jöjjenek el onnan, mielőtt elpuhulnának. Utazzanak. Törődjenek bele, hogy léteznek alapszabályok. Az árak emelkednek. A politikusok lódítanak. És hogy Önök is megöregszenek. És amikor megöregedtek, azon morfondíroznak majd, hogy amikor fiatalok voltak, az árak nem emelkedtek, a politikusok tisztességesek voltak, és a gyermekek tisztelték az időseket.
Tiszteljék az időseket. Ne várják, hogy valaki majd gondoskodni fog Önökről. Lehet, hogy megbízható a jövedelmük. Vagy lesz egy gazdag hitvesük. De azt sohasem tudhatják, mikor apad el a pénzforrás. Ne sokat vesződjenek a hajukkal, különben negyvenéves korukra úgy néz majd ki, mint egy nyolcvanöt évesé. Legyenek óvatosak, hogy kinek a tanácsát fogadják meg, de legyenek türelmesek azokkal, akik a tanácsot adják. A tanács a nosztalgia megnyilvánulási formája. A tanácsadás pedig horgászás: a hulladékból kikotorjuk a múltat, letörölgetjük, a rút részeket átmázoljuk, és újra felhasználjuk, többért, mint amibe került.

És hallgassanak rám: használjanak fényvédõ krémet.

 Ezt ma kaptam egy kicsi borítékban, hogy az alkalmassági után olvassam el.

:)

Van  még egy barátom. És én nem is tudtam róla. Mármint jóban voltunk, meg egy sátorban voltunk Alpokban. Emlékszem, attól tartottam, miként fogunk kijönni, mikor ő olyan csöndes, én meg nem(annyira)... aztán meg kiderült, hogy ő kb. beszédesebb...és ez így is maradt.

Hát ma elolvastam ezt a beszédet. És ahh.

Meg útnak indultak a gondolatok az agyamban.

És egyszer csak rájöttem, hogy milyen nagyon jó nekem.

Mindig, mindig amikor szükségem van (úgymond) a segítségre, akkor ott erem valaki.

Valaki mindig van, aki egyszerűen eltűnik a hétköznapjaidban, de ott van. Ott van és vigyáz rád. Léteznek angyalok talán? Na de én boszorkány vagyok... engem nem kéne, hogy angyalok pátyolgassanak. És mégis.

Szeretem az ilyen embereket, akik nem nagyzolnak, nem hangoskodnak, nem vágnak fel, csak egyszerűen amikor igazán szükség van rájuk, segítenek. Segítenek, és ráadásul önzetlenül és semmit se várnak cserébe.

Bár én is ilyen lennék. De nem. Talán nem erre születtem. Néha sikerül talán... de sosem a megfelelő embereknek. Mert pl. szép dolog megmenteni a haldoklót a sípályán, de lehet, hogy ha a saját barátom lenne ott, észre se venném.

És a legjobb, hogy ezek az emberek sokszor tudatában sincsenek annak, hogy amit tesznek, az óriási. Mármint ők csak vannak, csinálják a dolgukat, és az egész olyan természetes valahogy.

De ez a mai nap különösen jól esett.

Eddig háromszor volt, hogy valami jótevő közbelépett a dolgok folyásába.

Az első tizedikben, amikor Flóra kórházba került, és mellé jött a botrány a suliban is, miszerint miattam/általam rúgnak ki kettő gyereket (???).

A második az after volt. Mert az nagyon máshogy is alakulhatott volna. Meg mondjuk ahhoz Esztivel való előző napi telefonbeszélgetés is kellett... anélkül...

Most meg most.

:)

Most meg késő van. Pedig annyi kusza gondolatot kéne megszűrni, rendszerezni vagy valami.

De ha keveset alszom reggel pattanásos fejjel ébredek :P

Használjatok fényvédő krémet!

Turmix

Banános-eperturmix a hintaágyban szürcsölgetve a lelki regenerálódás jegyében.
Hol itt az állítmány? Sehol. És mért a banános-eperturmix az alany? Jájj, hát csak gyakorlom a "művészlelkek" stílusát, hogy majd azonosulni tudjak velük holnap-holnapután, és ne röhögjenek ki. Nemszeretem, ha kiröhögnek olyanok, akiken nekem kéne röhögnöm :p érzitek az ellentmondást? Ez a LÉNYEG.
Egyébként elég jól beilleszkedtem már. Meg is hívtak péntekre egy főzőcskézős majd iccogatós majd debil játékokat játszó és közben iccogatós (gondolom) buliba. De sajnos pénteken már másik buliba megyek, ami ráadásul Szilvi szülinapja, és azt ugyebár nem lehet kihagyni. Pedig most még inkább mennék a művészlelkek közé, mint hogy valami diszkóban ityegjek, és vagy azért érezzem magam hülyén, mert kinéznek onnan a "normális" öltözék miatt, vagy azért érezzem magam hülyén, mert zavar hogy több látszik belőlem a kelleténél.
Legalább jönne valami olyan barátom, aki hasonlóan áll az efélékhez...de senki ilyet nem láttam a meghívottak listáján. Petra-Eszti ti nem jöttök?
Volt egy olyan elképzelésem, hogy majd Bálinttal elleszünk (:p), de elég sok jányzó fogja őt körülvenni ha jól sejtem. Meg mostanában nem úgy állnak a dolgok.
Na majd elválik.
Meg mindenhol jól kéne tudnom érezni magam.

Katie Melua - Nine Million Bicycles

That's a fact, it's a thing we can't deny...

I Cried For You

Itten van ez a zene. "Etalon" ahogy Bogi mondaná.
Igazából minap hallgattam Artúr blogján járva. (Imádom, hogy mind olyan jó zenéket tesztek fel... mondjuk félelmetesen sok az átfedés.)
Az első ami eszembe jutott, Káli volt (szóval inkább aki):
-Gyerekek, aki nem volt még szerelmes, az most lesz! -Na és ezt nagyjából minden második darabnál elmondta, amit játszottunk. Pedig egy csomó nem is volt túlságosan hmm inspiráló.
És ugyan ez a szám nem épp erről szól, vagy nem úgy, ahogy Káli képzeli, de nekem rögtön ez a mondat jutott eszembe. Meg olyan hátbizsergetős. Nem tudom hányan ismeritek a hátbizsergés zenei változatát, lényeg, hogy amikor minden a helyén van, ritmikailag, intonációban, összhangban, a hangszín szép, minden dinamikus, és ülsz a többiek között és valahogy együtt lélegeztek, együtt léteztek, és egyszer csak valami történik...és piff...elkezd bizseregni a hátad... és akkor már nem is a hangokra koncentrál, hanem a zenére. Na ezt az érzést olykor úgy is kiválthatja zene, hogy nem is játszol benne, csak hallgatod... de ez a ritkább.

Úgy tűnik, én ma nem alszom.

Az első gondolatot önmagamnak címeztem, hogy mindennap eszembe jusson, hogy nem kell mindenkinek megbocsátanom, és nem kell mindenkit szeretnem.
A többi viszont nektek szól. Mindenkinek külön külön. Majd még keresek, hiszen nincs kész, de a célja az lenne, hogy mindenki felismerje a számára szólót, és azt addig olvasgassa, amíg mélységeiben meg nem érti, és Márai gondolata el nem nyeri többletjelentését saját gondolataitok által.

A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.
 Montaigne, mikor eltünődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: " Barátok voltunk.... Mert ő volt ő, s mert én voltam én. " Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: " Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. " Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

A füstszűrő szipkákról

A negyvenedik életév után tanácsos füstszűrő szipkákon át szívni a cigaretta füstjét.
Ezek az ásványi betéttel megtömött füstszűrő szipkák a nikotinnak és
a cigarettapapír égési termékeinek csekély hányadát nyelik csak el,
de valamennyire mégis segítenek.
Nikotinmérgezéstől nem óvnak meg,
de a reggeli köhögést, a nyálkás rekedtséget enyhítik.

Mindenkinek ajánlom.

Az utazásról

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ.

Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

Márai Sándor: Arról, hogy minden nap tovább kell menned

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden pillanatban – megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor: Arról, hogy az árulót nem kell sajnálni

Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek.

A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A gyilkos legtöbbször bitóra megy.

De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult - férfi vagy nő, mindegy -, annak számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség számára.

Színház

Végülis nagyon jól telt a ma este.
Konkrétan egy kortárs operát néztünk meg...az így elég fárasztó. Az énekeken kívül minden jó volt benne XD Most ez nyilván hülyén hangzik, lévén, hogy opera... De tényleg, a "színpadkép" nekem nagyon bejött, a rendezés jó volt, a zenekar szépen játszott, a karmester fantasztikus volt, a darabban voltak ötletes megoldások, a jelmezeket sajnos nem sikerült megértenünk, meg az utolsó 2 perc eseményeit se.
Kristóffal jól elvoltunk, elég királyságos helyen ültünk (meglévő viszonyok között- ugyanis a nézőtér java részét egy bazinagy tükör foglalta el- a legjobb helyen talán). Szeretem benne, hogy megértő. És elfogadja/viseli a hülyeségeimet. És hálás vagyok, amiért az egész javeri körülmények között zajlott le.

A tökéletes ruhát is megtaláltam. Szürke volt, kék négyzethálóval, nagyon csini szabással. Különösen a nyaka volt jó, mert benne lágyabbak voltak a vállaim, és hosszabb a nyakam. Egy hibája azért akadt. Szűk volt csöppet... de csak annyira, hogy melltartó nem fért alá XD De eszembe jutottak "kedves" edzőtársaim gúnyos szavai: akinek nincs lába, az minek húzzon zoknit...

The BRIT Awards 2011 - Adele sings Someone Like You