Vége vége

Vége vége vége már,
(terccel lejjebb) vége vége vége már.
Apa szokta ezt énekelni. Nemtom mi ez.
Van egy halom nóta, amiből csak egy egy sort tudok, mert világ életemben csak annyit hallottam jóapámtól (de azt sokszor), aki meg szintén csak annyit hallott tulajdon édesanyjától (gondolom szintén sokszor).

Na tessék. Gondolom ez az eredeti. Hát hozzám mint harmadik generációs javított kiadáshoz már kicsit máshogy jutott el. Csöppet átköltve.


De pont jó is ez a dalocska. Mert csak aztatatot akartam leírni, hogy végleg elvágtam magam -hát most nem írom meg kitől, de mindenki pontosan tudja. Részemről megtettem az utolsó lépést is hogy hozzá fűződő emlékeimnek még a csíráját is kioltsam. Jó, ez nem teljesen igaz.
Mert nem szokásom senkit se eldobni magamtól.
És nem dobtam ki, nem égettem el, még csak dobozba se tettem a tőle kapott dolgokat. Minden megvan. Nem, egy más dologtól kellett megszabadulnom, és azt hiszem nagyon jó helyre került.
Szóval nincs itt harag, csak szeretném már lezárni életemnek ezt a szakaszát. Mert már nagyon sokszor mondtam ki, hogy most aztán tényleg vége, aztán sosenem lett úgy.
7-8-ban odáig voltam érte. 8. nyárvégén rájöttem, hogy kár a gőzért. 9: jól tudjuk (Petra legalábbis biztos). Emlékszem egyszer Ricsi kigúnyolta valamiért...Ricsi mindenkit kigúnyol, ezt sose szerettem, akkor is rosszul esett. Meg egyszer pókereztünk, és totál mással kapcsolatban feltett egy kérdést, hogy "Dehát hány éves?", mire Tung felém bökött, hogy "Ő? Nem mindegy? Van pasija!". Fú, denagyonmérgesvoltam. XD 10-ben a legjobb barátomnak tudhattam, az jó volt. Akik meg még korábbról ismertek, azt hitték, hogy van köztünk valami. Ez is vicces: Koncerten voltunk, és Zsuzsival volt közösen bérletünk, és a szünetben egész nagy társaságba összeverődve beszélgettünk. Aztán amikor elindultunk vissza a helyünkre, Zsuzsi megszólalt: "Milyen kedves fiú. Szerencséd van vele!" "De Zsuzsi mi nem..." "Hogyhogy nem??! Dehát.." "Nem Zsuzsi, mi nem." Leülünk: "Szóval szerinted kedves?" :P
Ja és csak hogy kerek legyen. Zenetáborban valami hülyesége miatt panaszkodtam (csak egy fél mondat erejéig) egy másik lánynak. Mire ő közölte velem: "Csak szerelmes vagy belé, azért mondod ezt." Na hát köpni nyelni nem tudtam.
Aztán kiderült, hogy a csaj pszichológiát tanul.
Na most ezz.

Minden esetre mostanra a jóbarátságunk (!) is félbeszakadt, és én a továbbiakban már egy icike-picikét se vagyok rája kíváncsi.

Vége vége vége már.