Unokanővéremnek úgy döntöttem, hogy karórát csinálok születésnapjára.
Meg véletlenül tudom, hogy azt szeretne.
Na most egyszer már félig készen volt, de nem tetszett, és szétvágtam. Azóta kismillió színkombinációt néztem végig, de még nem találtam rá az igazira. Nem is olyan könnyű ez, mint gondoltam.
Tulajdonképpen úgy kell elképzelni, hogy a szobám egész területe kisebb-nagyobb gyöngyösdobozkákkal és swarovskis zacskókkal van borítva, és a nélkül, hogy bármi is belémállna igyekszem megfelelő kombinációkat egymás mellé rakosgatni.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy én csak kupiban tudok alkotni. Tehát amikor valamihez hozzáfogok, először mindig rendet rakok, aztán szépen egyenletesen eloszlatom a szükséges dolgokat az asztalomon meg a földön, és én az egésznek a közepébe ülök, és várom az ihletet.
Most az ihletet épp Mika-tól várom, de lehet inkább elkezdek valami mást hallgatni, mert ez a nyávogás jelenleg nem inspirál.
Aki volt már nálunk, az szerintem el tudja képzelni. :)
Lehet, hogy nem nagy a szobám, de hogy tökéletes hangulat van benne az én művészi kiteljesedésemhez, az biztos.
Na folytatom a munkám. Ha kész lesz lefotózom és felrakom. (Csak ha szép.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése