Kezdetnek

Most igazán nincs sok időm, és félek elvesznék saját mondataim útvesztőjében, úgyhogy kezdetnek Varró Danit idézek. Mer' az jó.


Vándor éji dala
(a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatból)

Szelídített változat kisebbeknek

Minden orom csupa
öröm,
a lombokon, a
lömbökön
szél szól: lihi.
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj, tekergő,
itt a pihi.

Bunkósított változat nagyobbaknak

A hegytetőn fent
nyugi van,
csak a szél böffent
sutyiban
a lomb közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is, barátom,
kifogy a szusz.



Remélem akad, aki tudja értékelni Varró Dani műveit.
Aki a fenti két variáción megbotránkozik, mert olyannyira nem érti miről van szó, az csak szóljon, hadd botránkozzak a botránkozókon.

Mára ennyit. Holnaptól igazán rendesen fogok blogolni.
Most tanulnom kell.