Az esőben ismerkedős

Szakadó esőben indultam meg haza. Inkább a BKV-t választottam, mert a bicikli esőben meg sötétben, főleg egyedül annyira nem móka.

Kisétáltam a megállóhoz, lassan, komótosan, és közben élveztem az esőt. Azért a megállónál behúzódtam a fedett részre -mégse nézzenek hülyének.

-Szia!-gyors fújtatás -a hármas villamos most ment el.
-Ok, köszi.
-Csak mondom. De a harminckettes mindjárt jön. -széles vigyor.
-Az jó.
-Én igazából azzal megyek, csak behúzódtam ide az eső elől.
És tudom, érzem, hogy bámul.
Kikukkant:
-Már jön is!
-És hol jár?
-Most nem látszik a lámpaoszloptól.
Ezzel megyek, a ... útig. Nekem csak ez jó.
Átmegyünk a buszhoz.
-Bitang eg y idő lett így estére.
-Bizony. Bár nem olyan vészes. Jó ez.
-Kell a természetnek...

Na a buszon...
Direkt hátrébb mentem.
Ott persze akadt egy másik.
Ott mosolygott rám, mint valami tejbetök.
Elgondolkoztam: ok, hogy az ing hatalmas, és csak az alsó 2 gombja van begombolva, de vajon van-e rajtam póló?
Magamra néztem.
Van.