Szilvivel egy csomót mentünk együtt.
Bitang erős lett.
Dumáltunk, hülyültünk, bőszen locsoltuk magunkat vízzel, meg miegymás.
Azt hittem, hogy a második nap kora reggeli emelkedőjét már nem fogom tudni teljesíteni, de sikerült.
Az első szakaszon az volt az elv, hogy úgyse bírom sokáig, de amíg nem dőlök le a bicikliről nyomom kónuszon. És hopp, már fenn is voltam.
A második szakaszt meg kihagytuk, és Galyatető helyett rögtön Kékesre mentünk, de csak a parkolóig. A fiúkat megkértem, hogy amíg nem érek utol valakit, addig ne hagyjanak egyedül... Így a végéig velem jöttek. Volt egy egész bolyom :P Igazán vagány volt.
A hazaút melegét SzS bírta legkevésbé, de persze ő ment elől.
Jobban örültem volna, ha valami kedves bicikliúton megyünk, ha már az átlagsebességünk nem haladja meg a 10 (inkább 8) km/h-t, de így is elvoltam: énekeltem, szenvedtem, nyögtem, és igyekeztem kommunikálni az előttem/mögöttem menőkkel, ami a 3-mas úton viszonylag nehéz.
Lényeg hogy jó volt, és a saját biciklimen jutottam el hazáig :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése