Több idősebb is volt.
Tanulságos pillanatokat éltem át.
34 éves társunk kedd este érkezett, annyi lezáratlan kérdéssel, annyi lelki bánattal és úgy tépelődve, akár egy 15 éves tinilány az első szakítása után.
Aztán másnap reggel mikor Peti ébresztett felkeltem, elmentem tusolni, mielőtt bárki más is kikászálódna az ágyból, segítettem a reggeli előkészületekben, megittam a kávém... Mindezt barátnénk átaludta, és csak akkor jött az asztalhoz elkészíteni a bazsalikomos paradicsomsalátáját, mire a többség már megette a májkrémeskenyerét.
Aznap reggel erdőbe mentünk.
Jó ideje várakozott már a csapat, mikor előkerült. De jajj, várjunk, papucsban van. Nem kell, biztos más is jött papucsban... mindenki zárt cipőben volt.
Szó se róla, nagyon aranyos lány/nő. Végig kedves és segítőkész volt mindenkivel. Jókat tudtunk beszélgetni. Annyi dícséretet kaptam tőle a rajzaimra, mint eddig összesen soha. Szóval csipázom én, meg bírom.
De ott az erdőben bandukolva elgondolkoztam:
30 évesen úgy képzelem, lesz már két gyerekem, és mondjuk úton a harmadik.
Persze ki tudja.
Ez nem az ő hibája.
Ijedt mondta, hogy ő is úgy képzelné, hogy 26 évesen már családja lesz, de körbe néz a koliban, és tele van 26 évesekkel.
És ez nem a 26 éveseken múlik, meg nem a 34 éveseken. Persze mindenki a maga szerencséjé.ek a kovácsa, de nehéz az a kalapács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése