Ájj... kezdődik. A mélységes nyárközepi depresszió. Mily sekély a mélység.
Egyszer csak egy fél nap alatt eltűnt mindenki, és én ülök a szobában, búsan, egyedül.
Mindenkivel meg van beszélve, hogy találkozni kéne. Csak persze senkinek sincs rám ideje. Shit happens.
Legjobb lenne visszamenni Balatonra (Zamárdiba :D :D :D), mert az volt csak a jó: béke, nyugalom, harmónia, királyság, jóság. Meg szerdától lesz ottan utcazene-fesztivál, és ott lesz sok-sok barátom, csak hogy-hogyhogy nem engem elfelejtettek meginvitálni szállás szempontjából. Ejj.
Jájj, Artúr mi lenne ha meghívnál anélkül hogy meghívattatom magam? :P
No megyek inkább futni, mert ha minden igaz, Gáborral az English mannel megyünk Szigetre futkosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése