Még a szóbelire készülés helyett rajzoltam... meg is lett az eredménye: levontak 2 egész pontot-jujj. Megérte.
Valójában amint elkezdtem rajzolni, tudtam, hogy Artúrnak jár, mert szerinte neki van a legszebb mosolya. Hát. Hüm.
De ő meg pont kifejtette, hogy nem szeret kapni dolgokat, meg amúgy se találkoztunk, hogy odaadhassam. Így hát pár hetet-hónapot az én szobámban töltött a vigyorgó nőszemély. Egy idő után már nagyon utáltam. Valahogy olyan felsőbbségteljesen (vagy hogy) vigyorgott mindig rám. Szeretem a mosolygó rajzokat, nekem is van, de csak a szelíd mosolyt szeretem visszanézni, ő meg inkább vicsorog, mint mosolyog. Hiába- ízlések és pofonok, meg amúgy sem nekem kell hogy tetszen.
Végül tegnap előtt jártam Ofőnél, és meghagytam, hogy majd adja oda a kisfiának.
-Az Artúrnak?- vigyor. Még vigyor. Fura vigyor.
-Őőő. Igen.
-Hát jó. Mi ez?- nézi, nézi, lesi.
XD
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
Azért egy picit hiányzik az a vicsor.
"Senki sem tudta mit gondol, senki sem tudta mért nem szól..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése