Kicsit sűrűn élem az életem. Így persze semmi se kap annyira nagy hangsúlyt, sehol se vagyok igazán, semmit se élek át, senkivel se vagyok úgy, mint szeretném.
Ide se írtam le mik történtek, úgyhogy már nem is emlékszem igazán semmire.
Az még tuti, hogy múlt hétvégén igazából nem csak Szilvi tortáját sütöttem meg, hanem alkottam még egy másikat is, csak azért, hogy rakhassak rá marcipánrózsát. A marcipánrózsa királyságos.
Na meg itt vagyok én, ahogy éppen szenvedek a kocsiban negyven fokban a tortácskám mellett (ami azért van még a formábn, mert épphogy elkészült indulásig...).
Aztán itt nem Tom mi történt egy hétig. Kb. kedd, szerda, csütörtök bent voltunk a suliban, és matekoztunk reggeltől a könyvtár zárásáig.
Ja csütörtökön még elmentem egy szabadtéri kézimeccsre, mert szakadó esőben játszani menő.
Péntek: érettségi, hegedű, fotózás...
Hegedű, nagyszülők, koncertek.
És a Lajkó Félix koncert egészen királyságos fantasztikus volt, de nekem kimaradt az ugrabugrálás meg pattogás az estéből. Mert a hegedű koncert után Zsuzsi hazament -nem fogjátok kitalálni-...tortát sütni, én meg gondoltam sebaj, Kristóffal még simán mehetünk Kiscsillagra. Na. Áhh. Kár. Ma is okosabb lettem: felejtős.
De még mindig nem pattogtam, szóval asszem most elkezdek tornázni. Nincs még késő... háromnegyed tizenkettő.
Holnap meg elmegyek reggel úszni, ha felébredek.
Bicikli túrára sajnos nem tudok menni. De ha valaki szintén skippeli a holnapi túrát, és tud valami tuti útvonalat amerre délelőtt (kb. 3-ig) tudunk bicajozni, és szól/hív/ír/zaklat azt örömmel venném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése