Annyi jó kis szüli napi szám van.
pl ez:
De mondenki rá van kattanva arra, hogy pom-pom-pom...
Egyébként olyan nagyon-nagyon sokan írtak, hogy nagyon. Csak az a kár, hogy tök egyedül üldögéltem itthon. Hmm. Megeseik. Meg f*szbúkon írni nem nagy kihívás.
Jajj, jajj, jajj. Nem úgy értettem. Mert legalább gondoltak rám. Írtak. Aranyosak.
Ésésésésés: írt a Ferike is. Öhm, ok. Furi.
Jajj Ferike.
Az önértékelésem a mai nappal azonban még lejjebb hagyott. Még jó, hogy Szilvi felhívott. Megnyugtatott, hogy számára is szar érzés, hogy csúnya lányoknak (bocsánat) van barátjuk, nekünk nincs. Csak hát Szilvi után fut a suli fiúinak fele. Azért csak a fele, mert a fiatalabb nemzedéknek a húga tetszik.
Na meg azt is megbeszéltük, hogy Zsolt a horkolásod nélkül eleinte nehéz elaludni :P (Nyilván én a biciklitúrára, ő meg mostanra alapozva mondta XD). De tényleg, te valahogy olyan megnyugtatóan horkolsz. Bocs. (Meg kivéve amikor azt hiszem megfulladsz. Az nem megnyugtató.)
Visszatérek az élet igazságtalanságához: az élet igazságtalan. Visszatértem.
Viszont viszont, egy csomót fogytam. És még milyen sokat fogok hála a szupi kis antibiotikumoknak, amik tönkrevágják az emésztésem. Leesnek rólam a gatyáim sálálálála.
Remek a hangulatomtomtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése