Na erre a hétre elég a tanulásból, úgyhogy van 20 percem blogolni.
Eléggé nagyon besűrösödött az életem. 8 előtt nem igen szoktam hazaérni, és csak utána jön a tanulás, amit most sajnos nem skippelhetek, mert minden napra jut legalább 2 doga, és a lelkiismeretem úgy kívánja, hogy legalább az egyikre felkészüljek.
De nem baj.
Volt most a héten egy mélypontom, a vasárnapi színházas trauma következtében. Elkezdtem gondolkozni (már rossz), és arra jutottam, hogy olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam.
Ez eléggé (piszkosul) lehangolt.
Tegnap délután óta már jobb... Ricsivel ebédeltem, és ahogy megláttam az ebédlőben egyszerűen nem bírtam nem vigyorogni. Na ez azóta tart.
Olyan szinten túlteng bennem a boldogsághormon, hogy egy rossz részeghez hasonlóan viselkedem. Ezen persze a többiek is mulatnak, így még viccesebb.
(Ja és azóta beláttam, hogy nem vagyok egyedül ;))
Kicsöngettek. Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése