Boldogság

Mit mondanak az okosak?


"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." /Kosztolányi/



Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert
ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők
öröklik a Földet.
Boldogok, akik éhezik és
szomjúhozzák az igazságot,
mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert
ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, akiknek szívük
tiszta, mert ők az Istent
meglátják.
Boldogok, akik békét
teremtenek, mert ők az Isten
fiainak neveztetnek.
Boldogok, akik az igazságért
üldöztetnek, mert övék a
mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha
gyaláznak és üldöznek titeket,
és minden gonosz hazugságot
mondanak ellenetek énérettem.
Örüljetek és ujjongjatok,
mert a ti jutalmatok
bőséges a mennyekben,
mert így üldözték a prófétákat
is, akik előttetek éltek.



"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek." /Márai Sándor/