Barátok

Arra jutottam, hogy témakörönként fogom összefoglalni az elmúlt pár hónapot.
Ez lesz az első.
Ez fontos.

Nagyon hálásnak kell lennem (és az is vagyok), mert csodás barátokkal áldott meg az ég.
Most, hogy kb. semmire nem volt időm, persze minden máshogy alakult. És csak azok maradtak meg, akik eddig is keresték a társaságom. Mert én nem sok embert kerestem mostanság. Szóval kiderült, hogy eddig mik voltak az egyoldalú kapcsolatok, és azoknak vége is szakadt. RIP.
Persze most minden egyoldalú... a Ti részetekről, mert újabban nem sokat adok, inkább csak kapok. Sokat.
Amit meg adok, azt nem feltétlenül Nektek, hanem akinek épp sikerül. Remélem ebből nem lesz gond, de arra jutottam, hogy amit adsz, azt vissza is kapod, csak legfeljebb nem attól akinek adtál, és nem olyan formában.

Van egy tündéri nagynéném. Azt hiszem így nevezik, mindenesetre a nagymamám húga. Ő mindig a nagymamámat látja bennem, én meg a legszebb embert őbenne. Persze azért láthatja a nagymamámat, mert ismeri ilyen korából, ki tudja (Ő biztos), lehet, tényleg ilyen volt. És ha tényleg, remélem olyan leszek, mint ahogy Anyuék leírják idősebb korából. Nagyon szeretnék olyanná válni.
Gergő múltkor kirakott egy cikket. Az volt benne, hogy az építészek depressziósak, betegeskedésre hajlamosak, válnak (bár ebben a cikk nem tudott dűlőre jutni), és alapvetően nehezen találják a boldogságot. Állítólag a nagymamám volt a legvidámabb mindenki közül, Anyu mindig azt meséli, hogy mire a család felébredt, ő már kész volt a napi teendőivel, találkozott az összes madárral a mólón reggel, és az egész nap az övé volt, hogy azzal töltse, amihez kedve van épp.
Na de most a húgáról szerettem volna szólni (írni). Úgy látja a Világot, ahogy kevesen. Nem kap sokat, mármint többet, mint mások, de amit kap, azt egészen különlegesen dolgozza fel. Ő az az ember, akinek egyetlen mosoly elég lehet egy hónapnyi vidámsághoz. Mindennek örül, mindenkit szeret, és boldogsága sose lankad. Mindenkiben csak a kedves dolgokat látja, mindenben csak a szépet keresi, és megtalálja... de meg ám!

Szóval valami ilyesmire igyekszem áthangolni magam.
Persze erre születni kell- mondhatnám. De a véremben van nekem is!!! Úgyhogy nem mondhatom. Nincs mentség.
Ennyi szuper jóbarát mellett meg aztán főleg csak szeretettel lehet a világhoz állni ;)

Jajj, de az újakat ki ne hagyjam.
Mert néha már rácsodálkoztam, hogy miként szorulhat ennyi jóság emberekbe a karról. És nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem őket, és még boldogabb, hogy jóban vagyok velük, és egyenesen szárnyalok, hogy néhányukat a barátomnak tudhatom.

Szép napot hát mindenkinek.
Nekem minden napom szép, amikor rádöbbenek mennyi jó ember él a Földön.
Gondoljatok ti is erre.
És emlékezzetek meg minden nap a barátaitokról.