Baracklekvár

Ma reggel sehogy se tudtam kinyitni a lekváros üveget. Ez minden rossz okozója.
Közben a fenti zenét hallgattam a tegnap este emlékére. :)
De a lekváros üveg-a galád- nem nyílt.
Bosszantó, főleg, hogy tegnap nálunk vendégeskedett Petra-Bence-Kivagá, és tudtam, hogy valamelyik fiút meg kell kérnem, nyissa ki.
Nem tettem.
Maradt a reggeli szenvedés.

Sikerült.
Megreggeliztem vidáman.

Pont lekéstem a megállóban álló trolit.
És mint a filmekben, kigurult a megállóból, és a túloldalon ott állt Pütyhedt. (Most lett akkor elnevezve :)) Felcsaptam a helyesírási szótárat, hogy találjak egy jelzőt, de csak egy 1-es helyesírási dolgozatot találtam. Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen így hívjuk őt bensőbb körökben.
Most lesz, aki rájön :(
Szóval ott álltunk szemben.
Átjött.
Elkísért a Stadiig.
Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
Tudom, hogy köcsög undok voltam vele mostanában. Nem akartam az lenni.
Annyi minden történt, amikről ő semmit se tud, és így könnyen tesz/mond/ír olyat, amin kiakadok. Hát múltkor kiakadtam. Csúnyán.

Várt a Liget...

Ez a mai nap egy életre megmarad.
A Vakok Intézetében töltöttük napunk jelentős részét.
Egy bácsi maga invitált be minket, pedig neki az a saját otthona.
Odavitt a portáshoz,és felvázolta ügyünket,
a portás -pedig "nehezebb ide bejutni, mint a Pentagonba"- elvitt a titkárságra, ahol már ő vázolta fel ügyünket,
a titkárnő, körbetelefonált, mindenkinek elmondta dolgunkat, és elintézte, hogy beszélhessünk a lakókkal. Nem kis dolgot tett értünk.
Ezek után találkozhattunk Zsolttal. Róla kéne most írnom egy szösszenetet a holnapi tablóra...

ZsoltZsolt egy kedves, segítőkész, nyitott figura. Negyven év körüli lehet. Látását 20 évesen vesztette el teljesen. Röpke 2 órás beszélgetésünk végére ez azonban szinte elfelejtődött bennem. Annyira közvetlen és természetes volt a beszéde, a modora, a gesztusai, a viccei.
Zsolt Lisztérzékeny. Nem szereti a komolyzenét. Mégis teljes életet él. Dolgozik, utazik, családja van.
Mikor bementünk az intézetbe, mindenáron azt akartuk megtudni, a Liget melyik részét használják/szeretik a vakok és látássérültek. Beszélgetésünk után minden új értelmet kapott. Elmondta, hogy számukra egy séta -legyen az akárhol- nem feltétlen kikapcsolódás. Minden pillanatban figyelni és koncentrálni kell. Nincs olyan, hogy elmélázva átadja valaki magát a madár csicsergésnek. Mikor Zsolt véletlenül elmélázott, keresztbe ment át a kereszteződésen, és észre se vette, csak mikor átért.
Mesélt a BKV-s közlekedés küzdelmeiről, az akadálymentesítés csodáiról. Egy lift akadálymentesítése például kerülhet többszázezer forintba, ha azt a profi módon akarják kivitelezni. Persze azt úgyse fogja senki. E helyett pár száz forintból kijön, ha egy kis öntapadós fóliára kiszurkálják a szintek számát, és a nyomógombok mellé ragasztják. Zsolt ezeket az egyszerű, de frappáns megoldásokat támogatja inkább, ez nem akkora teher mások számára se, és biztosabb, mint a meg nem valósított drága megoldások!
A boltosokkal sem minden olyan egyszerű...
-CBA uht tejet szeretnék, a dobozosat, 1,5%-osat.
-A kéket?
-Igen.