Petőfi Sándor: A Tisza
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Te jó isten, hisz ez a Duna!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése