Kerestem egy csattot a táskámban... És egyszer csak a kezembe akadt. A kövecske, amit még tőle kaptam.
Nem tudtam, hogy ott rejtőzik.
Jobban belegondolva lehet ez egy jel.
Hogy bírjam még egy picit? Nem tudom.
Furcsa volt, mert már nem éreztem se a közelségét, se a derűjét. De legalább eszembe jutott :)
Visszarakom a helyére. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése